Szabad Földműves, 1952. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1952-05-01 / 17. szám

1952. május 1. 7 A méhek ösztönei (Folytatás) őszi gabonavetések tavaszi ápolása Ehhez az ösztönhöz csatlakozik a szaporodási vagy nemi ösztön. A nemi ösztön előfeltétele a többi ösz­tönöknek is. Ez az ösztön kielégíti a fiatal, méhtejet szolgáltató (dolgozó) méheket, melyeknél idővel, fokozato­san építő és gyarapító — mint másod­rangú, de szintén fontos — ösztönné válik, mert ezzel egyetemben követ­keztethetünk a szaporodási, vagy nemi ösztönre. Főleg tavasszal nyilvánul meg a méhcsaládoknál ez a velükszüle­­tett szaporodási ösztön. Míg az egyik család a kemény tele­ken át a petéit gondozza, addig a má­sik csak a tél elmúltával, az első. — a táplálékot, virágport és mézet szol­gáltató, — virágok megjelenése után. Ami a családok kiválasztását illeti, az utóbbiak az olyan vidékeken értéke­sek, ahol nem nagy a tavaszi hordás lehetősége és a főhordás ideje a késő­nyár. Ez az egyes családok nagyon fi­gyelemreméltó tulajdonsága és nélküle elképzelhetetlen az észszerű méhész­kedés. Az építő ösztön a gyűjtő és szaporodási ösztön után je­lentkezik, — a kaptárakba való na­­gyob mennyiségű készletek gyűjtése után. Ez az ösztön mérsékeli a túlzott nemi ösztönt, a gyarapító ösztön elő­nyére, ami nagyban hozzájárul a család jó egészségi állapotához és szívósságá­hoz, — ezen ösztön nyugalmához, más­részről pedig az elavult, a méhek szer­vezetére káros, kórokozó csírákat tar­talmazó lépek állandó kicseréléséhez. A hordás befejezésével megszűnik a építő ösztön is, ami nagy fontossággal bír a rajoknál, mert ezeknek az új ott­hont kell kiépiteniök. Itt értékes a se­gítségnyújtás. Az építő ösztön elsősor­ban tavasszal nyilvánul a rámák felső részeiben, a tartaléksejtek kikelése után Áttér a nemi ösztönnel egyetem­ben a dolgozók építkezésére, u. i. a fia­­sító kibővítésére s végül hasonló szor­galommal, a heresejtek építésére. Az értékes családok, melyeknél a gyűjtő és építő ösztön fejlettebb a ne­mi ösztönnél, először a dolgozók laká­sát építik, csak később térnek át a he­resejtek építésére. Ez az ösztön- külön­féleképpen nyilvánul meg egyes fej­lődési fokon álló családoknál. Míg az előraj, létezése első tíz napjában a dol­gozók munkájával az utódok fészkét építi; az első fiasítás befedése után át­tér fokozatosan a heresejtek építésére, lecsillapítja az idősebb méheket, — mivel a méhek kétharmada idősebb korú, — ezzel szemben a másod- és harmadraj fiatal méhei erőtől duzzad­va a dolgozók munkáját végzik, várva az érintetlen (szűz) anya megterméke­nyítését és csak a szerencsés megter­­mékenyülés, s a meglevő sejtek betöl­tése után tér át a nemi rajzás idősza­kára, ami azonban igen ritka eset. Az építő ösztön kihasználása nem­csak a készletgyüjtéssel függ össze, ha­nem a viasztermeléssel is, az úgyneve­zett építőkereteken. Ez a közfal sávval ellátott keret lehetővé teszi nemcsak az építő, hanem a nemi ösztön kielégíté­sét is, a kikelő, fejlődő álcák táplálását, a tápnedvtől duzzadó méhekkel. Az anyabölcső természetes építésé felülről lefelé történik. A méhek egy­másba fogódzva viaszmirigyeikből pik­kelyeket izzadnak, egyberakják és új sejteket építenek A fejlődés csúcs­pontja a rajzási ösztön. A rajzási ösztön tulajdonképpen sza­porodási ösztön, ami által kielégülnek a fiatal, nemzőerőtől és tánnedvtől (méhtejtől) duzzadó méhek. A rajzási ösztön első tünete a heresejtek építése és gondozása. Ennek az ösztönnek ki­elégítése után következik a rajzás A legtöbb tápnedv az anyabölcső építésé­hez szükséges. Azok az értékes csalá­dok, melyeknél a nemi ösztön az anya­bölcső mértékletes gondozásában és a csendes anyacserében, nyilvánul meg. A gyülekező ösztön néha ellenkező irány­ban is megnyilvánulhat és pedig ez ösztön mértéktelenségében. Az anya­hiány a nappali etetés, a méhek vizs­­gálgatása, zaklatása a hordástalanság­­nál, a méz elszedés, a mézkészlet fi­gyelmetlen elcsepegtetése felébreszti s a természetellenes evülekezésj ösztönt, amely a méhek rablótámadásaiban — a készletbeszerzés céljából nyilvánul. Ez a fa^ta gyülekezési ösztön a mé­hek természetes jellemvonása, a csalá­doknak azonban nem tulajdonsága, — de az adott körülmények között kifej­lődhet. Ellenben a dühösség — megtámadá­sa mindennek ami a méhkas körül van — természetes tulajdonsága némely családnak, a méhész és környezete ro­vására. Itt nincs más segítség, mint az anya békés törzsből való kicserélése. — mavába foglalva minden föntemlített jótulajdonságot. A családok ingerlékenysége nincs összefüggésben ezzel a jellemvonással. Ennek az oka lehet a hordástalanság, kellemetlen illatok, gyors testmozdula­tok, a méhalkotással való helytelen bánásmód és a készlet eltulajdonítása. Mindezen ösztönök figyelembevétele nagy jelentőséggel bír a család kivá­lasztásánál és a velük való bánásmód­dal, mert feltételezendő először is az önellátás a hordástalanság idején, má­sodszor pedig a méhésznek mézkészlet­tel való ellátása. Wirthin: Erős tenyészanyák. Az anya nélküli méhek alkalmatla­nok tenyésztésre. Ezek a méhek elha­­gyatottságunkban bujává válnak. Itt az anyaálcák szenvednek, mert méhtej (tápnedv) szűkében vannak. Téves te­nyésztésre választani azokat a méhe­ket, amelyek semmi hasznot nem hoz­nak. Ott hiányzanak a nemes anyákra való előfeltételek, mindenekelőtt a kel­lő meleget fejlesztő méhtömegek, de hiányzanak tápnedvet permetező miri­gyeikkel, a fiatalok is. A tenyésztés elején izzadnunk kell. Ha a külső hőmérséklet kedvezőtlen^ fűtenünk kell a méhesben, vagy az ál­cákkal megrakott fiasítót jól kifűtött szobába állítjuk. Hordástalanság idején ne feledkezzünk meg a tenyészméhek nanonta kétszeri meleg méz, vagy cu­koroldattal való etetéséről, hogy jó ke­délyállapotban tarthassuk őket. Már lapunk előbbi számában ismer­tettük, hogy a Szlovákiai Bortermelő Üzemek modori helyi szervezete kihív­ta versenyre egész Csehszlovákia terü­letén az összes bortermelő nagyüzeme­ket, valamint az EFSz-eket és állami gazdaságokat, amelyek bortermeléssel foglalkoznak. A versenyfelhívás célja: a legjobb minőségű bor előállítása. A modoriak versenyfelhívását úgy az EFSz-ek, mint az állami gazdaságok elfogadták. A versenyhez ugyancsak csatlakoztak a többi szocialista szekto­rok is, ahol már nagyüzemi gazdálko­dás folyik. A verseny iránt nagy érdek­lődés mutatkozik egész Csehszlovákia területén. Az illetékes szervek értesítése sze­rint, az alábbiakban közöljük a ver­seny feltételeit: A versenyre csakis a hazai termésű borral lehet jelentkezni, amelyet meg kell jelölni először is, hogy hány éves, A tavaszi munkával zsúfolt időkben egy igen fontos teendőről nem szabad megfeledkeznünk: éspedig az-őszi kalá­szosok ápolásáról. A többi, nagyon fon­tos és rendszerint sürgős munka között ez is azok közé tartozik, amiről, mint alapvető munkáról kell beszélnünk. Milyen körülmények, tényezők hatá­rozzák meg az őszi vetések tavaszi ápo­lását? 1. A felfagyások megszüntetése. 2. A téli csapadék és fagykárok ta­lajra gyakorolt kedvezőtlen körülmé­nyeinek megszüntetése. Mi a célja, eszköze és módja a tava­szi növényápolási munkáknak és hogy állnak elő ezek a körülmények? Az őszi gabonavetések felfagyása ak­kor következik be, amikor kitavaszo­dáskor vagy tél folyamán a nappali felmelegedés és éjszakai lehűlés között igen nagy hőmérsékleti különbség van. azaz erős nappali felmelegedésre, nagy éjszakai lehűlés következik. Különösen erősen jelentkezik ez az őszi felfagyás akkor, ha ez az erős hőmérsékleti in­gadozás hosszabb ideig, több napon át tart. E hőmérsékleti ingadozások kö­vetkeztében a talaj nappal felenged, éj­szaka pedig erősen megfagy, miközben nagy mértékben kitágul és összehúzó­dik. A talajnak ez a fel és lefelé törté­nő mozgása a mérések és megfigyelé­sek szerint több centiméter is lehet. A talajjal egyidőben természetesen a ben­ne fejlődő növények egyenlő mozgást kénytelenek végezni, mert a talaj ma­gával viszj őket. Amig nem túl, nagy mérvű ez a mozgás, addig baj nem történik, mert az élő gyökérzet arány­lag elég nyulékony azonban az erősebb talajmozgás következménye az lesz, hogy az alsóbb talajrétegekbe kapasz­kodó és a növényt a földhöz kötő gyö­kerek elszakadnak. Ilyenkor a növé­nyek a talajból mintegy kitolódnak. A felfagyást arról vehetjük észre, hogy az egyébként egészséges, ép növények lassan szintelenedni, majd sárgulni kezdenek és megfogva a talajból köny­­nyen kihúzhatok. A vetést ekkor még teljes mértékben megmenthetjük, ha az első lehetőséget kihasználva, azonnal meghengerezzük a vetést. Ezzel a nö­vényeket a talajhoz szorítjuk és a já­rulékos gyökerek gyors kifejlődése A jó vetőmagtermesztésnek alapvető szabálya, hogy a vetőmagnak szánt té­teleket mindig a legjobb agrotechniká­val kezeljük. Nyugodtan mondhatjuk, hogy aki vetőmagtermesztő gazdaság­ban rossz agrotechnikával dolgozik, nem mondható a micsurini irányzat követőjének. Az új módszer 3 pontban különbözik eddigi eljárásainktól, de igen nagyje­lentőségű mind a nemesítő, mind a répa- és répamagtermesztő számára, 1952. év tavaszán tehát: továbbá hány százalékos a szesztartal­ma és feltüntetni a község valamint az üzem nevét. A minták, amelyekkel versenyeznek egyúttal kiállításra is kerülnek, azért fontos minden fajtából 10 litert külön-külön zöld literes üve­gekben küldeni. A mintát az alábbi címre kell továbbítani: Az Összállami Verseny Előkészítő és Bor Kiállító Bizottság Modor (Pri­­pravny vybor celostánej sútaze a vy­­stavy vína Módra.) A versenyt a minő­séget vizsgáló bizottság fogja kiértékel­ni. A versenyt évek szerint osztályoz­va, kerületek szerint és minőségileg ér­tékelik. A versenyt értékelő bizottság Cseh- és Morvaország, valamint Szlo­vákia legjobb szakembereiből lett ösz­­szeállitva. A legjobb bort előállító üze­met, egy művészien kidolgozott okle­véllel jutalmazzák meg. A verseny eredményeit az elnökség a kiállítás megnyitásánál ismerteti. után a vetés hamarosan ismét zöld szí­nű lesz és erőteljes fejlődésnek indul. Az idei tavaszi időjárásban igen gya­kori felfagyásos jelenséget figyelhet­tünk meg. A fentiektől eltekintve, mint általá­nos tavaszi, ápolási munkát írta elő a régi mezőgazdasági tanítás és szakta­nácsadás az őszi vetések tavaszi foga­solását. Az újabb megfigyelések azonban azt igazolják, hogy az őszi vetések helyes ápolási munkája az, ha kitavaszodás­kor — amint talajra az összetiprás ve­szélye nélkül rámehetünk — először meghengerezzük és a fogasolást csak akkor végezzük, ha a vetések már jól megerősödtek. Miért fontosabb a henger az első ta­vaszi növényápolásban, mint a fogas? Azért, mert a téli fagy és csapadék ha­tására a növények körül mintegy kis csésze képződik, a növény pedig meg­lazul talajban. Ezt fogassal megszün­tetni nem tudjuk, sőt a tél folyamán amúgy is elég sokat szenvedett növé­nyeket a fogassa] még egy újabb bán­­talomnak tesszük ki, az aránylag elég durva tépéssel, rángatással. Egyedül a hengerezés lesz alkalmas arra, hogy a növények körül hiányzó talajt odapré­selje, odanyomja. Nagyon jól látszik ez az állapot és a hengerezés utáni hely­zet a közölt rajzon. A henger az egyenetlen talajfelszín­re olyan oldalnyomást gyakorol, hogy a talajt a gabonatő földalatti részéhez nyomja és természetesen a gyökérfej­lődés a hengerezés után azonnal megin­dul. A növények megerősödése után a talaj fellazítására és a gyomok irtására megfogasoljuk, illetőleg megfogasolhat­­juk a vetéseket. B. I. 1. A dugványokat cukorrépánál 10 cm-re egyeljük, takarmányrépá­nál 5—6 cm-re ritkítsuk. 2. Egy elés alkalmával a legéleterő­­sebb egyed eket hagyjuk meg, a a többit távolítsuk el. 3. Ősszel a dugványok szedése alkal­mával csak a legjobb, a fajta ér­tékes tulajdonságait teljes mér­tékben visszatükröző, kb. 30—40 dkg-os egyedeket tegyük el mag­termesztés céljából, a meg nem felelőket szelektáljuk ki. A dugványok egyelésével, illetve rit­­kitásával elérjük, hogy fejlett répákat kapunk, ami a nagyobb magtermés biz­tosítéka. Az egyelés a szelekció lehető­ségét is megadja a nemesítő részére, mind tavasszal, mind ősszel. A jól sze­lektált, kellően kifejlődött dugványok­ból nagyobb magtermést kapunk és ez a jobb répatermés alapja. összefoglalva tehát, ha a micsurini biológia ismeretében, a szovjet példá­hoz hasonlóan, a dugványokat nagyobb tenyészterületen termeljük, eddigi el­járásainkkal szemben az alábbi elő­nyöket kapjuk: a) a nemesítő: a szelekció lehetőségét egyeléskor és az őszi szedéskor, b) a répamagtermesztő: a nagyobb magtermést, c) a répatermesztő: a nagyobb répa­­magtermések következményeképpen a nagyobb répaterméseket. A cukor-/ és takarmányrépa vetésé­nél és dugvány termesztésénél tartsuk szem előtt a Szovjetunió tapasztalatait, mert csak így nyerünk olyan minőségű és mennyiségű dugványrépát, mely a következő évben legalább ötszörös te­rületre elegendő és hektáronként átlag 16 mázsás termést ad. Az EFSz-ek és az állami gazdaságok elfogadják a Szlovákiai Bortermelő Üzemek modori szervezetének versenyfelhívását Cukor-, takarmányrépa és a dugvány termesztése

Next

/
Oldalképek
Tartalom