Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-09-16 / 37. szám
e SzüfadßHm&es 1951. szeptember 16. Készítsük el a vetőmagot az őszi vetésekhez Az Sszi gyümölcsös telepítése Az ősz közeledtével az elvégzendő hatalmas feladatok közül kiemelkedik az őszi gyümölcsös-telepítések nagyarányú munkája. A telepítések előkészítésének és megszervezésének munkájában a legelső követelmény, amelyhez minden további kérdésben igazodunk, az, hogy a gyümölcsösök nagyüzemiek legyenek. Ez annyit jelent, hogy az új gyümölcsgazdaságok nagysága, elhelyezkedése, a tervezett sor- és tőtávolságok stb .biztosítsák a nagyüzemi kezelés, agrotechnika, a szocialista munkaszervezés és a gépi művelés lehetőségeit. A talaj összetétele A gyümölcsfák fejlődésére kedvező, jó termőtalajban sok a szervesanyag, a humusz és elegendő mennyiségben ásványi anyagok is jelen vannak. A talaj összetételét, mésztartalmút, stb. talajvizsgálattal állapítsák meg. A talajvizsgálat egyúttal lehetővé teszi a talajban mutatkozó esetleges hiányok megállapítását is. A gyümölcsösök telepítésére általában a könnyűműveletű talajok a megfelelőek. A termelés folyamán legjobbnak bizonyultak a középkötött, mélyrétegű, vályog és vályogos hordaléktalajok. Nem felelnek meg a sós, szikes, túlságosan kötött, levegőtlen, túlmeszes vagy erősen mészhiányos savanyú talajok. A talaj rétegeződése A talaj rétegeződése sok esetben nem megfelelő. így néhol a több méter vastag, egynemű, összefüggő,* termesztésre kedvezőtlen talajréteg a területet telepítésre teljesen alkalmatlanná teheti. A homokos talajok általában gyümölcsös telepítésére alkalmasak, de a nedvesség megőrzéséről árnyékolással, gyakori sekély talajmunkával, vagy a víznek öntözéssel való pótlásával gondoskodjunk. Ezek a talajok a legtevékenyebb talajok közé tartoznak és ha elegendő mennyiségű humuszt és tápanyagot juttatunk részükre, a legnagyobb terméseredményeket adják. A terület fekvése A terület domborzati viszonyait ugyancsak vegyük figyelembe a telepítésnél. Általában az uralkodó széltől bizonyos fokig védett, enyhe lejtésű dombok megfelelőek telepítési célokra. Nyílt fekvésben az uralkodó szél iránya befolyásolhatja a telepítendő gyümölcsnem megválasztását és az alkalmazott telepítési rendszert. A dombos fekvésű területek talajának helyes vízgazdálkodását sáncolással oldhatjuk meg. Sáncolással tartalékoljuk az egész évi csapadékot és megakadályozhatjuk az annyira káros talajlemosódást. A telepítések tervezésénél a sáncolás lehetőségét mindig vegyük figyelembe. Csapadékviszonyok Fontos a terület kiválasztásánál a csapadék mennyisége és évszakonkénti megoszlása. A nyári csapadék jó elosztásban elegendő mennyiségben az almagyümölcsűek fejlődésére kedvező. A csonthéjasok kevesebb csapadék mellett is jól fejlődhetnek. A csapadék vizsgálatánál a harmatképződést és a levegő páratartalmát is vegyük figyelembe. Ahol ugyanis bőséges és gyakori a harmat, a gyümölcsös könnyebben vészeli át a száraz, meleg, esőszegény időszakot. A bőséges nyári eső és gyakori harmat csökkenti az almamoly és lisztharmat veszélyt, viszont fokozza a varasodás fellépésének lehetőségét. A talajvíz állásáról általában a kérdéses területen lévő kutak vízszintje ad tájékoztatást. A gyümölcsfák legkedvezőbb talajvízmélysége 3.5—6 méter között váltakozik. A 3.5 méternél magasabban álló vízszint már kedvezőtlen lehet a fák fejlődésére és megrövidítheti életkorukat. sőt csapadékosabb években egész gyümölcsösök pusztulását okozhatja. A mozgó, tehát emelkedő és süllyedő talajvízszinttel, a folyóvíz közelségében levő (a Duna és Tisza ártereinek környéke) terület több gyümölcsnem telepítésére rendkívül alkalmas. A víz közelsége emellett a gyümölcsös öntözésére is lehetőséget nyújt. Az állandóan magasan álló, talajvízszint minden esetben káros. Ennélfogva a pocsolyás, vízállásosnak ismert területeket telepítésre ne jelöljük ki. A jövő évi bő termés biztosításának egyik fontos feltétele, hogy jóminőségű vetőmagot vessünk. EFSz-eink és állami gazdaságaink ma már olyan nagymenynyiségű fajbúzavetőmagot termeltek, hogy az FRSz-eken keresztül az összes önállóan gazdálkodó földművesek rendelkezésére tudjuk bocsátani a vetőmagnak szükséges búzát. Ez természetesen csakis ellenszolgáltatás fejében lehetséges. Tehát téves volna azt gondolni, hogy a FRSz vetőmagot ad ellenbeszolgáltatás nélkül is. Azok a kis- és középföldművesek, akik az aratás után léptek be tagnak a szövetkezetbe, vetőmagszükségletüket kötelesek 'leadni az EFSz-nek, ahol a vezetőség gondoskodik annak kicseréléséről. Kivétel csak abban az esetben lehet, ha az illetőnek nem termett meg a fejadagja és vetőmagja, de a szövetkezet biztosítani tudja a vetőmagszükségletet. A vetőmag tisztítását pár korona ráfizetés mellett elvégzik az FRSz-ek, ahol erre szakszerű tisztítógépek állnak rendelkezésre. Hogy az FRSz-ek biztosíthassák a vetőmag tisztításának gyors elvégzését, ennek érdekében ott, ahol erre szükség lesz, bevezetik a kétváltásos műszakot. ötéves gazdasági tervünk egyik legfontosabb feladata, hogy sertésállományunkat minél nagyobb mértékben növeljük. Ezzel biztosítani akarjuk dolgozó népünk zavartalan közellátását. Sertésállományunk növelése érdekében mindent el kell követnünk, hogy egyetlen szopós malac sem pusztuljon el. Szakítva régi. maradi felfogásunkkal és felhasználva a Szovjetunió és más haladó államok tapasztalatait, jobb tenyésztési technika alkalmazásával biztosítani kell m'nden élve született malac felnevelését. A vemhes kocák helyes gondozásával és takarmányozásával el kell érni, hogy minél kevesebb fejletlen (csökött, vizhordó stb.) malac szülessen. De nem szabad a kisebb, A kukorica Talán ma már közismertnek mondható, hogy szemes gabonáknál — már csak a jobb minőség biztosítása végett is — nem helyes a teljes beérést megvárni, ezzel szemben viszont a kukorica törésével célszerű megvárni a tökéletes beérést. A jól megérett csöveket ugyanis sokkal jobban és könnyebben lehet tárolni. Sőt ha a cső teljes érettségi állapotban még továbbra is a tövön marad, akkor sem következik be semmi hátrány. Mégis gyakran a teljes beérés előtt törik le a kukoricát, mert utána búzát akarnak vetni. Minthogy azonban a kukorica a búzának nem jó előveteménye, a szövetkezeti csoportoknak törekedniök kell a jövőben a búza számára jobb előveteményeket biztosítani, mint a kukorica és azután az idejében történő búzavetésre törekvés sem lesz akadálya a teljes érés bevárásának. Száron fosszuk meg a csöveket Előnyös, ha törés közben kifosztjuk a csöveket a buroklevelekből, mert akkor az ú. n. csuhé rajta marad a száron. Ez azért előnyös, mert a csuhé a kukoricanövénynek egyik legtöbb tápanyagot tartalmazó része. De előnyös ez a törési eljárás azért is, mert így a csövek mindjárt megfosztva kerülnek haza és azonnal a végleges raktározási helyükre kerülhetnek, ami munkamegtakarítást is jelent. Ezenkívül elmarad a foszlás külön munkája. Ez azért is előnyös lehet, mert a nagyobb rakásokban fosztatlanul összehalmozott kukorica könynyen megfülled. Kívánatos már a törés megkezdése előtt a földön a töveken a vetőmag nyerésére szánt csöveket előre kiválogatni, megjelölni és külön letörni. A kiválogatott vetőmag-csöveket természetesen tovább is külön kell kezelni, fagytól védett, de szellős helyen eltartani. Legcélszerűbben a szokásos füzérekbe összeforrni. Ha már a táblán nem történt Miért fontos a vetőmag tisztítása? Kedvezőtlen időjárási körülmények miatt könnyen előfordul, hogy a vetőmag sok apró szemet tartalmaz, tehát osztályozottsága gyenge. Ilyenkor a tisztításnál kell törekedni arra, hogy a vetőmagból a túlságosan apró és tört szemeket eltávolítsuk. Az aszott, apró és tört szemek csíraképessége csökkent, azokból még a legjobb esetben is csak gyengecsíráju növény fejlődik, amely a legkisebb időjárási viszontagság esetén (vízkár, fagykár, rovarkár stb.) a vetés kiritkulásában bosszulja meg magát. • A vetőmag tisztítása a jövő termesztés érdekében azért is fontos, mert minden gyommaggal, amelyet a vetőmagban hagyunk, földjeinket gyomositjuk és ezzel a termést kisebbítjük. A gyom pazarolja a talaj vízkészletét, tápanyagot von el a kultúrnövénytől és amellett a kultúrnövény hasznos tenyészterületét szűkíti. Csávázzuk a búzavetőmagot A vetőmag előkészítéséhez tartozik a különböző gabonabetegségek elleni küzdelem, s itt elsősorban az üszögbetegségek elleni küzdelemre gondolunk. Leggyakoribb üszögbetegség, amely ellen küzdenünk kell, a búzakőüszög vagy gyenge malacokat sem a falhoz vágni arravaló hivatkozással, hogy felnevelésük sok bajjal jár. Fokozottan kell az ilyen gyenge malacokat óvni az agvonnvomástól és minden olyan körülménytől, amely esetleg további visszamaradásukra vezethet. Ugyanis ha jól gondozzuk a gyengébb malacokat, azokból könnyen lesz jó hízónak való süldő, sőt esetleg még teljesértékű tenyészállat is. Nem kétséges tehát, hogy úgy saját érdekünk, mint az egész dolgozó nép érdeke minden élve született malac gazdaságos és szakszerű felnevelésének biztosításával a sertéstenyésztés önköltségét csökkenteni és ezt a munkánkat termelékenyebbé tenni. Mit kell tennünk ennek érdekében? betakarítása meg a vetőmagnak szánt legmegfelelőbb csövek kiválogatása, akkor ezt a behordáskor, az elrakás előtt kell elvégezni . A takarmányozási célra szánt csöveket is a góréba. vagy más eltartó helyiségbe rakás előtt gondosan válogassuk át. Szedjük ki a fejletlen, be nem érett, rosszul benőtt és huzamos eltartásra nem alkalmas csöveket, mert ezek nemsokára meepenészednének és kárt tennének a többiben. Természetesen ezt a gyenge minőségű, gyorsan romló részt kell legelőször megetetni. A szárat azonnal vágjuk le A szövetkezeti csoportoknak abban is példátmutatóan kell eljámiok, hogv az értékes kukoricaszárat kellőképpen megbecsüljék és okszerűen hasznosítsák. Ennek érdekében a tőrét nyomban kövesse a szár levágása és a földön azonnal laza csomókba rakása! A szárvágás mélyen, közvetlen a föld színe felet); történjék, mert ez egyrészt megkönnyíti a további talajmunkákat, másrészt elősegíti a kukoricamoly elleni küzdelmet. Amint a levágott szár kellőképpen megszikkadt, iparkodjunk mielőbb a csutaföldről behordani. A kukoricaszár összerakása terén azonban a nagyobb mennyiséggel rendelkező gazdaságok fokozott óvatossággal járjanak el. A kisüzemek szokásos szárkúpjaiban tudvalevőleg a legkisebb romlási kockázattal telel át a jól összerakott szár. Nem szabad tehát akkor sem túlnagy szár-rakásokat készíteni, ha sok a szár, hanem inkább több kisebb rakásban kell eltartani, amelvet a szél jól át tud járni, mert különben penészedés és egyéb romlás következik be. A szár-rakások külső kévéinek romlását viszont lényegesen mérsékelhetjük azzal, hogy a szár-rakásokat szalmaréteggel takarjuk be, éppen úgy, mint a Szénakazlakat. büdösüszög fertőzése. Az üszögspórák rendszerint a magon találhatók, annak különösen pálhás, szőrözött részén, továbbá a talajban, ahol a szél által szertehordott és betaposott, vagy leszántott üszögspórák milliárdjai lehetnek. Azokon a területeken tehát, ahol a folyó évben kőüszögfertőzés egyáltalán előfordult s a talaj kőüszögspórákkal fertőzött lehet, ajánlatos a nedves csávázás mellett a száraz csávázási is végrehajtani. A nedves csávázás után megszárított vetőmagot közvetlenül a vetés előtt száraz, higanyos porozószerrel előírás szerint (20 gr/q) beporozzuk és ezáltal a vetőmagot száraz páccal vonjuk be. Elvetés után a vetőmag a földben nedvességet kap, amely a magon levő száraz poroldatba szivárog és olyan higanyos védőburkot alkot, amely a csíranövényhez férkőző üszögspórákat megöli. Ha ezt így végrehajtjuk s még arra is ügyeljünk, hogy egészen száraz talajba ne történjék a vetés, megtettünk mindent, kőüszöggel fertőzött talajokon is, a jövő évi fertőzés ellen. Porüszög ellen csak meleg vízcsávázással küzdhetünk, amelynek helyes és jó végrehajtása, valamint technikai ellenőrzése elsősorban a kísérleti gazdaságok feladata. Elsősorban a kocákat különösein a vemhesség utolsó hónapjában jól és szakszerűen kell etetni, ápolni. A vemhes koca mire lefial, legyen jó erőben, de ne legyen túl kövér. A vemhes kocát szoktassuk a fiadztató kutricába, várható fialás napját 6—> 10 nappal megelőzően, hogy éjjel nyugodtan pihenhessen, társai ne zaklassák, ne törjék, mert ez koraszülésre vezethet. A fiadztató istállót, a kocák beszoktatását megelőzően, tisztítsuk alaposan ki és meszeljük ki gondosan, vagypedig forró lúggal fertőtlenítsük ki a fiadztató istálló minden részét és berendezését. A fialó kocát ne hagyjuk egy percre sem felügyelet nélkül. A kismalacokat Születésük sorrendjében szedjük ki a koca alól, töröljük őket szárazra, csípjük le kis kiálló metszőfogaikat és helyezzük őket száraz sarjúval, vagy puha szalmával bélelt, frissen kiforrázott kosárba vagy ládába. Mikor a fialás befejeződött — a koca a magzatburkot elvetette — tisztítsuk (mossuk) le a kocát és takarítsuk ki gondosan, majd fertőtlenítsük a kutricát. Fertőtlenítés után helyezzünk belé friss, nem túl hosszú szárú alomszalmát. A fialás után kikerülő almot és magzatburkot égessük el. Mikor a kutricát frissen bealmoztuk, az újszülött malacokat az anyjuk alá rakjuk, mégpedig úgy (ha a kocának nincs több malaca, mint tejkiválasztó csecsbimbója), hogy először a leggyengébb malacokat helyezzük el a második-negyedik pár jólműködő csecsbimbón — ugyanis ezek választják ki a legtöbb tejet. Az első szoptatásnál nagyon kell ügyelni, hogy a kismalacok megmaradjanak az általunk nekik kijelölt csecsbimbókon és azokat kedvük szerint ne cseréljék fel. Különösen előhasi vagy ideges kocáknál az első szoptatás befej eztekor nem hagyjuk az anyjuk alatt az újszülött malacokat, hanem azokat gondosan a „malackosárba vagy ládába“ tesszük. Mindaddig, amíg a malacok annyira meg nem erősödnek, hogy az agyonnyomás veszélyétől nincs mit tartani (5—8 napos korukig) eleinte 1—1 és fél, majd 2 óránként rakjuk vissza őket az anyjuk alá szopni és minden szoptatás befőzése után 5—10 perccel rakjuk vissza őket a malackosárba vagy ládába. A malacokat átrakáskor soha ne tartsuk hátulsó lábuknál fogva. Amennyiben a koca több malacot fialt, mint ahány tejkiválasztó csecsbimbója van, attól függően, hogy hány malaccal fialt többet, mint a tejkiválasztó csecsbimbók száma, a következőképpen kell eljárni: a) ha több koca fial egyszerre, akkor egyszerű dajkaságba adással, (a számfe(Folytatás a 7. oldalon) Neveljünk fel minden malacot
