Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-09-16 / 37. szám

1951. szeptember 16.

7

MÉHÉSZETÜNK

Ä sziovenszkói méhészek csehországi utazásának réizietes beszámolja

Elsősorban köszönetét mondunk utazásunk megszervezőinek, mégpedig Ďurňák József és L é n á r t h méhésztársaknak, mint a kassai kerület méhészeti vezetőinek, akik fáradságot nem ismerve szervezték meg ezt a szép és tanulságos körútat.

A tanulmányút részvevői a következők voltak: Ĺénárth András, Ďurňák József, Vojtech Hajtáš, arch. Tvarožek, Štefan Juričko, Eugen Lačko, Anton Višňovsky és neje, Eisner József, Gazovi? József, Polaóek János, Albert Predmersky és neje, Germán János, Sokol. József és neje, Maršala József, Požár József, Klučka Rudolf, Gajdos László, Vojtech Krizán és neje.

A méhészek csoportja Pardubicén találkozott, ahol a pardubicei járási vezetőség elnöke, Dušánek méhésztárs fogadta üdvözlő szavakkal.

A programm első pontja a pardubicei méh észkiállítás megtekintése volt, ahol figyelmünket prof. Hrozinka művészi fényképei vonták magukra. Ezek a képek a méhek anatómiáját és a méhlegelő virágait ábrázolták hatalmas nagyítású fényképekben. A méhek legelőre irányítását is nagyon szép ábrák érzékeltették. A Bayerová méhésztársnő által vezetett, mézessütemények készítését propagáló tanfolyam sok finom ínyencségében nem győztünk válogatni. Egy másik helyiségben a gyakorlati méhészetben szükséges kellékek nyertek elhelyezést, mint pl. az ötvéves terv kaptárai, valamint az egyes méhészek állal kiállított kaptárok. Itt voltak elhelyezve a privigyei méhésiz-szövetkezet kaptárai is, amelyeken, meg kell vallani, nagyon sok kifogásolhatót találtunk. Remélem és hiszem, hogy a jövőben igyekezni fognak a hibák végleges kiküszöbölésére. Egyébként az egész méhészkiállítás a mai haladó szellem követelményeinek megfelelően volt beállítva és bátran elmondhatjuk, hogy valóban teljesítette a feladatát.

Délutáni ittunk Bohdaneč fürdőn vezetett keresztül, ahol az izületi betegségek gyógykezelésével foglalkoznak. De mivel mi nem gyógykezelésre jöttünk, gyorsan megnéztük a gyógyhely nevezetességeit és utunkat a Bohdaneč-szigetre, a már két éve atkabetegség miatt elhagyott anyapároztató állomásra folytattuk. Innen S y n e к méhésztárs méhészetét mentünk megnézni St. Hradištére. Méhese terraszos elrendezésű és két sor fölülkezelős kaptár van benne elhelyezve. A méhes megvilágítása fölülről történik és mindegyikünknek föltűnt a nagy rend, tisztaság és a sok jól bemelegített kaptár.

Innen Kunetická Horára mentünk, ahol V á 1 к a méhésztárs méheit és pergető j ét tekintettük meg. Ez a pergető a Kabzán-féle pergetőhöz hasonlít és minden méretre alkalmazható.

A kunetickai vár megtekintése után a vár étkezőjébe mentünk. Itt történt a hivatalos fogadtatás a pardubicei kerület részéről. A sok kölcsönös baráti üdvözlő beszéd közepette fölállással és kétperces néma szünettel adóztunk a duklai szorosban elesett felszabadító hősök kegyeletes emlékének.

A kölcsönös eszmecserének csak az éjfél vetett véget, amikor au tokáron értünk vissza éjjeli szállásunkra, hogy másnap frissen induljunk tovább.

Ütunkon több méhésztársat látogattunk meg és majdnem mindenhol találkoztunk az atkábetegség szomorú* jeleivel.

Filipovban láttuk az első állami méhészetet. Ennek a 60 családos méhészfarmnak vezetője Ing. H a v 1 i č к a, aki ismertette velünk, hogy miképpen adja be az anvasitandó családoknak az anyákat saját módszere Szerint, műlépcsövecskékben

További útunk Zehnčicébe vezetett, ahol az állami parkban megcsodáltuk az őzcsordákat és hatalmas fehérszarvas falkákat, majd megtekintettük a második állami méhészetet.

Innen Kutná Horára mentünk, ahol

Szt. Barbora és Szt. Jakab templomát tekintettük meg. Nem messze innen, Sedlec községben Szt. Mária templomát tekintettük meg, ahol az egész templom belső díszítése, feliratai és csillárjai emberi csontokból és koponyákból vannak művésziesen összeállítva. A fölösleges csontmennyiség hatalmas gúlákban van elhelyezve a templom négy külön helyiségében. A csontok a 30 éves háború maradványai és mindenkit emlékeztetnek a háború borzalmaira.

Chlumec níCidlinou-ra este 6 órakor érkeztünk meg, ahol a méhészszövetség viaszüzemét tekintettük meg. Erről már részletesen beszámoltam egyik cikkemben.

Másnap autóbuszba ültünk, hogy meglátogassuk sasfészkében a mi nagy méhészeti tudósunkat és kutatónkat dr. Svobodát, a dolei méhvizsgáló intézet vezetőjét.

Itt végre megismerkedtünk a valóságban iá a sokat emlegetett atkabetegség vizsgálatának új boncolási módszerével. Természetesen azonnal nekifogtunk, hogy a legszükségesebb vágási módokat elsajátítsuk. Az egész intézet átnézése után az egyes kisérleti kantárok áttekintésére került sor, szakszerű fölvilágosítások kíséretében.

Mielőtt a méhvizsgáló intézetet elhagytuk, a szeretett docensünk receptje szerint készült mézbor kóstolóján vettünk részt, amelynek hatása azonnal láthatóvá vált mindnyájunk hangulatán.

Innen Melnikre vezetett utunk, ahol a vár vendéglőjében ebédeltünk. Erről a magas helyről gyönyörű kilátás nvílik a Labe és Vltava torkolatára. Itt láttuk a Szt. Péter és Szt. Pál apostolokról elnevezett templom pincéjében a második nagy csontvázgyüiteményt, mint a huszita háborúk emlékét.

Innen Libechovba mentünk, ahol a legpazarabbul fölépített méhest találtuk. De itt is bizonyára az atkabetegség az oka annak, hogy az egész méhes nincs kihasználva úgy, mint kellene. Este 8 órakor érkeztünk vissza Prágába, ahol sofőrünk megmutatta Heydrich ellen elkövetett merénylet színhelyét és azt a templompincét, ahol a merénylők meghúzódtak.

Vitek méhésztársat is meglátogattuk. Azonban ő vándortanyán tartózkodott méheinél. így csak Prágában levő méhesét és méheit láttuk, s azt, hogy még a fővárosban is lehet méhészkedői annak, aki ért a méhekhez.

A cseh méhészszövetség К fernen co-A víz és szerepe

A víz szerepe télen. Helyes beteleltetés esetén sohasem fordul elő a kaptárban vízhiány. De annál gyakoribb tünet, hogy helytelenül beteleltetett méhcsaládoknál igen nagy a páralecsapódás. Olyannyira, hogy néha a kaptárok alján csurog. Ez a nyirkosság részben a méhek kilélekzésének, részben pedig a külső, páratelt levegő lecsapódásának a következménye Jól bemelegített kaptároknál pára'csapódás csakis rossz szellőztetésnél következik be. A nyirkos, penészes kantárakban telelő méhek rendszerint vérhast kapnak és tavaszig nagyon legyöngülnek. (Berlepsch, Cieselski, Zander).

Vízhiány a kaptárokban akkor fordul elő, ha a mézkészlet könnyen kristályosodó mézből áll. Ilyen pl. a repce és a napraforgó méze. Könnyen kristályosodik a mézkészlet a méhektől üresen hagyott léputcákban is. A párateltség szabad szemmel nem észlelhető, de januárban, amint a méheknél megindul a Hasítás, azonnal erősen nő a levegő páratartalma. amelynek 50%-át fölveszi a méz, többi pedig a röpnyíláson keresztül távozik, ha a röonyílás kellő módon van elkészítve. Ellenkező esetben a kaptár oldalain és a méhek által el nem lelett keretekben csapódik le.

Télen a méhfürtön kívül a kaptárban

va-utcai helyiségében ismét találkoztunk dr. Svobodával. A hatalmas méhészeti könyvtár átnézése után mindenki nagyarányú vásárlásnak látott, hogy a Szükséges méhészeti apróságait beszerezze.

Szívélyes megvendégelés után délután elhagytuk Prágát és elutaztunk Prostejovba, ahol az állomáson régi ismerősünk, Ing. S o v i n várt bennünket, aki a prostejovi méhvizsgáló intézet vezetője. Ez a méhvizsgáló intézet talán az egyetlen az egész ország területén, ahol a kaptárokban uralkodó hődifferencia ingadozásait thermoelektrikus testek segítségével végzik.

Innen utunk az intézet egyik méhészetébe vezetett, amely a Drahanskvfensík „Žreb“-nek nevezett részén van elhelyezve. Itt különböző típusú kantárakban körülbelül 1000 méhcsalád van, természetesen a magánméhészek melleivel együtt. Jóval tovább van az intézet másik szép méhese, innen 20 percnyire pedig az intézet anyapároztató állomása található a ,.Bčlecký Mlyn“ néven ismeretes eszményi szép helyen.

A késő esti órákban érkeztünk vissza kiindulási helyünkre.

Amikor búcsút vettünk Ing. Savin nagy méhészeti kutatónktól, Kromčŕížbe mentünk, ahol a nagy esőzés miatt nem nézhettünk meg a tervbevett méhészeteket, majd Gottwaldovba utaztunk. Itt meglátogattuk a helyi méhészeket és átnéztük a város hatalmas áruházát, majd Luhačovicére mentünk. Ezen a szép fürdőhelyen is azonnal fölkerestük a helyi méhészeket.

Nivnicében a 74 esztendős B r š 1 i c a méhésztársat látogattuk meg, aki 53 éves komoly méhészmultra tekint viszsza. Amit itt, ebben az igazi „méhészparadicsomban“ láttunk, azt leírni nem lehet. Értékelni is csak az tudja, aki látta és elbeszélgetett Brilica méhésztárssal. Egyébként közismert méhésze az egész vidéknek, amit a méhesében elhelyezett emlékkönyv és az aláírások igazolnak.

A nap és egyszersmind körvitunk utolsó állomása Uherský Brod volt. ahol igen kedves búcsúztatásban részesültünk.

Cseh- és morvaországi altunkról sok hasznos és szép emlékekkel tértünk haza, abban a tudatban, hogy legközelebb mi, sziovenszkói méhészek láthatjuk vendégül csehországi méhésztestvéreinket.

Germán János

méhészeti szaktanító

a méhészetben

nem szabad, hogy 8 C foknál melegebb legyen. Himmer szerint a legjobb telelés 0 C fok és 7 C fok között van biztosítva. Tehát a kaptárt jól kell bemelegíteni és szellőztetni, hogy a telelő méhfürtön kívül ezt a hőfokot biztosíthassuk. Ha a hőmérséklet 0 C foknál alacsonyabb, a pára lecsapódik a kaptárban, 8 C fokon fölül pedig vízhiány mutatkozik, mert a meleg levegő nagyobbmennyiségű pára lekötésére képes és így méhektől lefedelezett mézkészlet nem tud magábaSzívni kellő mennyiségű vizet. így a méheknél szomjúság áll elő és a méhek zúgnak. (Gyakori tünet télen). A méhészek úgy segítenek ilyenkor, hogy nagyobb röpnyílást adnak a kaptárnak. Természetes következmény az, hogy a kaptár levegője lehűl, a méz nagyobbmennyiségű víz felvételére képes és a család megnyugszik. A méz hygroszkopikus és mivel a lefedelezett méz 50% víz felvételére képes, ezért a méhek a téli vízszükségletüket a levegő páratartalmából biztosítják olyképpen, hogy bizonyos mennyiségű, mézzel telt sejtet lefedelezve tartanak a méhfürt körül. Az a víz, amely a kaptár oldalán becsapódik, a méhek részére nem jön számításba, hiszen a téli fürtből nem távozhatnak vízért, mert megdermednének.

A víz szerepe vándorlásnál. Igen fontos, hogy a vándorlás előtt permetezővel közvetlenül vizet szórjunk a méhcsaládokra. Fontos ez elsősorban a Hasítás itatására, továbbá a levegő páratartalmának szabályozására, nemkevésbbé pedig a kaptár belsejének lehűtésére. Tudjuk ugyanis, hogy a lezárás következtében a méhek mézzel szívják tele magukat és ezzel a kaptár hőfoka rohamosan emelkedik. Ezt pedig csak a víz elpárologtatósával tudják a méhek ellensúlyozni.

A víz szerepe a Hasítás nevelésénél.

Kora tavasszal, a Hasítás megindulásánál a vízkészletet a méhek a mézkészletből biztosítják. Az első kirepülésnél azonban fölkeresik a vízlelő helyeket. Fontos tehát, hogy erre az időre mindenki védett és könnyen hozzáférhető helyen, lehetőleg melegített vizet tartson. Célszerű, ha a méheket először gyengén mézes vízzel szoktatjuk a kívánt helyre. Még jobb, ha minden röpnyíláson külön itatjuk méhe'inket. Ezzel elejét vesszük a hűvös, szeles idők nagy méhveszteségeinek, valamint az esetleg föllépő „nosenia“ betegség terjedésének.

Ne feledjük el, hogy a Hasítás nevelésénél igen nagy a vízszükséglet. Hiszen a lárva testét 97% víz képezi, hat nap alatt viszont a lárva súlyának ötszázszorosát éri el. Ehhez a méheknek rengeteg vizet kell behordani, ami pedig a szeles tavaszi napokban sok méh életébe kerül. (G. J.)

ŠT. C. NYITRA: A párkányi járás ragályos költésrothadás miatt zárva volt. De mivel az 1951. évben megejtett átvizsgálásomkor semminemű betegséget nem találtam, így az illetékes hivatalok javaslatára a Földművelésügyi Minisztérium a párkányi járási állatorvosi hivatalnak VI/B-1944/26 51. szám alatt 1951. május 12-i keltezéssel leiratot küldött, amely szerint a párkányi járásra elrendelt zárlatot megszünteti és a méhek áthelyezését engedélyezi addig is, amíg ez a rendelet a hivatalos közlöny útján kihirdetést nem nyer. Ezek szerint a párkányi járást a zárlat alól föloldották.

J. K. RIFOT: Válaszom ugyanaz, mint Št. č. nyitrai méhésztársnak.

Neveljünk fel minden malacot

(Befeieeés a 6. oldalról)

letti malacok más, azonos korú malacokkal bíró koca alá való helyezésével) biztosíthatjuk a számfeletti malacok felneveléséhez szükséges tejet. Ilyenkor csak arra vigyázzunk, hogy mindegyik újszülött malac kapjon az anya csöcstejéből (az első szoptatásnál tehát mindegyik újszülött malacot szoptassuk meg.) A dajkaságba adott malacokra, míg azokat dajkaanyjuk megszokja, fokozottan vigyázzunk és lehetőleg fülbeh fizott színes cérnával i elöljük meg;

b) ha négy-hattal születik több malac, mint ahány csecsbimbója van a kocának és a dajkaságbaadásra nincs meg a mód, akkor a 4—6 legerősebb malacot különválasztva, a leggyengébbeket minden 1—1 és fél, majd 2 órában szoptatjuk, míg a 4—6 legerősebből kettőt, vagy hármat csak minden második szoptatásnál- rakunk az anya alá, úgy hogy az anya minden csecsbimbóból szoptasson;

c) ha 6—8 malaccal születik több, mint ahány csecsbimbója van a kocánák, külön választjuk a 3—4 leggyengébbet, a többit pedig két egyforma csoportra osztva engedjük az anyjuk alá. A 3—4 gyenge malacot pedig minden szoptatásnál az anya alá engedjük. Természetesen itt is vigyázni kell, hogy minden szoptatásnál annyi malac legyen az anya alatt, ahány működőcsec3- bimbója van a kocának;

d) ha pontosan kétszer annyi malaca születik a kocának, mint ahány csecsbimbója van, a malacokat fejlettségük szerint két csoportra osztva engedjük az anya alá. Vagy még helyesebben a malacokat két kutricába helyezzük el és az anyát hajtsuk egyik kutricából a másikba szoptatni. A gyengébb malacoknak ilyenkor úgy kedvezzünk, hogy ezeknél hosszabb ideig hagyjuk az anyát. Etetésüket még fokozottabb gonddal végezzük.