Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-09-02 / 35. szám

1 195Í. szeptember 2. a békeharc nagy iskolája A VIT -A Csehszlovák Ifjúsági szervezet el­nöke, Zdenek Hejzlar képviselő, szer­dán, augusztus 22-én felszólalt a DIVSz Tanácsának ülésén, s többek közt á kö­vetkezőket mondotta: A VIT győzelme annál jelentősebb, minél nagyobb rosszakarattal, elszánt­sággal, minél nagyobb szervezettséggel és durvasággal igyekeztek az amerikai imperialisták és talpnyaióik lehetetlen­né tenni a mi nagy művünket. Mind­annyian jól tudjuk, hogy felhasználták ellenük az egész rendelkezésükre ánó propaganda aparátust és rengeteg zsc jukba szegődött ügynököt, hogy nem Sajnálták a dollárokat és végül, ahogy azt a Berlin nyugati részében lezajlott események megmutatták, nem riadtak vissza a fasiszta elődeikhez méltó esz­közök alkalmazásától sem. A kapitalista országokban nem volt könnyű dolog el­lenállni támadásaiknak, nem volt könv­­nyű áttörni a demokratikus Berlin kö­rül létesített blokádot, nem volt köny­­nyű leleplezni a hazugságok áradatát. Az ifjúság győzelmet aratott, s ez a győzelem bizonyítéka azoknak a hőstet­teknek, amelyeknek véghezvitelére az ifjúság a béke szent ügyének érdekében elszánta magát, de bizonyítéké annak is, hogy a béke erői roppant fölényben vannak a háború erői felett és az impe­rialisták már nem olyan urai a világ­nak, mint lenni szeretnének. Ez a győ­zelem bizonyítéka annak, hogy meg le­het akadályozni őket gaz terveik ke­resztülvitelében, ha az öntudatra ébredt milliók ereje szembeszáll velük. A Vi­lágifi úsági Találkozó így a béke végle­ges győzelmének előhírnöke lett, s a békeharc eléggé fel nem becsülhető is­kolájává vált, ha ebből a tényből min­den ország ifjúsága levonja a tanulsá­got, s megtanulja értékelni saját erejét és megtalálja azokat az eszközöket, amelyeken keresztül azt érvényesíteni kell, ha szövetségünk levonja a helyes tanulságot és következtetést azokat a módszereket illetően, melyek révén erőinket tovább fejleszthetjük, a Világ­ifjúsági Találkozó valóban fontos határ­kő és útmutató lesz további működé­sünk számára, és jelentősen hozzájárul az ifjúságnak a békeharcban való részt­­vétele fokozásához. A farkasdi EFSz augusztus elsején fejezte be az aratást. Elvégezte volna már egy héttel előbb, de a rossz időjá­rás akadályozta a munkálatok gyors be­fejezését. Azonkívül a gépek sem mű­ködtek úgy, ahogy kellett volna. A cséplést szerdán fejezték be. A gabonát egyenesen a cséplőgépektől szállítják a FRSz-tekbe. A szövetkezet pontosan teljesítette beszolgáltatást kötelezettsé­gét. Sőt búzából azon felül 160 mázsát szállított a FRSz-be és annak megfelelő arányban árpát is adott át a közellátás céljaira. A szövetkezet földjén átlag 23 mázsa gabona termett. A magángazdálkodók csak tíz-tizenkét mázsás hektárhozamot értek el. „Ezt az eredményt csak annak köszönhetjük, hogy gépek segítségével kellő időben végeztük el a soron lévő munkálatokat és sok műtrágyát hasz­náltunk. A tarlószántást is időben elvé­geztük, de másodnövényeket nem vet­hettünk olyan mértékben, ahogy sze­rettünk volna. Szövetkezetünk ugyanis nem rég alakult meg, s a föld a háború alatt és a háború utáni időkben a ma­gángazdálkodók kezén nagyon lerom­lott. — mondta Seres elvtárs, a szö­vetkezet pénztárosa. A farkasdi szövetkezet tagjai annak­idején nagy lelkesedéssel fogadták a szovjet kolhozparasztok küldöttségét. Igaz, hogy nem mindnyájan. Akadtak olyanok is, akik munkájukkal nem já­rultak hozzá a szövetkezet megszilárdí­tásához, s legfeljebb két-három munka­egységet dolgoztak le az év folyamán. Ezek inkább el sem mentek a küldött­ség fogadtatására. A küldöttek figyöimezf&etrfcék a azövet-A Csehszlovák Küldöttség azért tel­jesen egyetért a szövetség új feladatai­ra vonatkozó javaslatokkal, mint azokat Enrico Berlinguer beszámolójában kije­lölte. Kiszélesíteni az ifjúság egységes békefrontját, bátran és harciasán leküz­deni a nehézségeket, minden erőnket mozgósítani a béke ügyének érdekében — az öt nagyhatalom közti békeegyez­mény megvalósításáért, Nyugatnémet­­ország és Japán újrafelfegyverkezése ellen, a koreai és vietnami rablóhadjá­rat befejezéséért, a gyarmatok és a fél­gyarmati országok szabadságáért, meg­szervezni a különböző országok ifjúsá­gának egymáshozvaló közeledését és megértését a tapasztalatok kölcsönös kicserélése a kulturális- és sportössze­köttetések útjáh, és hathatósan harcolni az ifjúság politikai és gazdasági jogai­ért, — ez valóban előrevezető út, mely új sikerek felé visz bennünket. Ez a Vi­lágifjúsági Találkozó legfőbb üzenete. A Csehszlovák Ifjúság teljes elszánt­sággal kész részt venni a DIVSz e nagy munkájában. Szabad hazában nőtt fel, ahol a háborús uszítást gaztettnek minő­sítjük, s ahol minden hatalom és a nép minden gazdagsága a békés építőmun­kát és a nemzetek közti együttműkö­dést szolgálja. Berlinben a Világifjúsági találkozón és a főiskolások Xl-iik nyári kezet vezetőségét erre a jelenségre. A vezetőségnek azóta sikerült a nem dol­gozó tagok nagy részét aktivizálni. Aze­lőtt a tagságnak csak 60%-ra vett részt a közös munkában. Ma több mint 90% dolgozik. Ez a siker a Párt és a vezető­ség türelmes felvilágosító munkájának köszönhető. A farkasdi szövetkezet a gyakorlat­ban egyre inkább értékesíti a szovjet tapasztalatokat. A múlt évben nem gon­doskodtak elégséges takarmányról. Eb­ben az évben annyi takarmányuk lesz, hogy állatállományukat kétszeresére növelhetik. Október elsejére két nagy istálló építését fejezik be, ezek befoga­dóképessége száz-száz darab szarvas­­marha. Az új istállók biztosítják a fejő­tehenek számára a szükséges nyugal­mat, s a szövetkezet gondoskodik arról is, hogy az állattenyésztő csoportok tag­jai megtanulják a tehenek tőgyének maszírozását. A szövetkezet vezetősége foglalkozott már egy kísérleti állomás létesítésével is. A szövetkezet a szovjet tapasztalatok nyomán ezentúl több gon­dot fordít arra is, hogy az ottani éghaj­latnak megfelelő növényeket termeljen. A szövetkezet vezetősége gondosan ügyel arra, hogy a munkatervet és a pénzügyi tervet megtartsák, s gondja van a tagok helyes jutalmazására is, mert tudja, hogy a helyes jutalmazás alapja a jó munkaerkölcsnek. A farkasdi szövetkezet ebben az év­ben már szép eredményeket ért el a szövetkezeti munkában. A jövő évben a szovjet tapasztalatok érvényesítésével még szebb eredményeket ér el. P. R. sportjátékain ifjúságunk olyan mérték­ben vett részt, mint azelőtt soha, — folytatta a Csehszlovák Ifjúság elnöke, Hejzlar képviselő. — Ma már több mint 3.000 csehszlovák küldött ismerteti if­júságunkkal a világifjúság találkozó nagyszerűségét és dicsőségét. Számos gyűlésen és összejövetelen az ifjúság százezrei közt terjesztik azt a lelkese­dést és erőt, melyet a Világifjúsági ta­lálkozó öntött beléjük és napról napra erősítik a békeszerető német ifjúsággal kötött barátságunkat. Éppen a német ifjúság új életéről, a Demokratikus Né-Sok dolgozó paraszt nem tudja, vagy nem akarja összehasonlítani a múlt ka­pitalista rendszert a mostani népidemo­kratikus rendszerrel. Nemcsak a dolgo­zó parasztok, de még a munkások kö­zött is akadnak tévelygők. Sokan nem gondolnak arra, mi volt a múltban. Ha enni akartunk, előbb munkát kellett keresni, ha nem kaptunk munkát, to­vább kellett éheznünk. Én jól emlékszem a múltra. Mi ipoly­­viski munkások munkafelvételre men­tünk a tőlünk 40 km-re fekvő Korponá­­ra, ahol akkoriban vasutat építettek. Éjjel két órakor keltünk, csaknem min­denütt a vasút mellett haladtunk. Mel­lettünk több vonat robogott el. Mi lyu­kas bakancsban tiportuk a havat, s di­deregtünk, mert a szél átfújta gyönge öltözetünket. Keserves ábrázattal néz­tünk az elrobogó vonatok után. Mi munkások építettük a vasutat, mi épí­tettük a gyárakat, most pedig a munká­tól agyongyötört testtel, agyonfázva itt gyalogoltunk a saját magunk építette vasút mellett, mert annyi pénzünk sem volt, hogy 40 km-re szóló vasúti jegyet vegyünk. Mikor Korponára értünk a munka­mester minden sajnálat nélkül kijelen­tette, hogy munkásra nincs szükség. Hiába kértünk, könyörögtünk, hajtha­tatlan maradt. Újra visszagyalogoltunk, a negyven kilométeres, fagyos, havas úton. Ipolyvisken van egy major: — Kisvá­ros. Még 1936-ban mint fiatal gyerek odajártam napszámba; 10 koronát kap­tam egy napra. A major Horváth János birtoka volt. Körülbelül negyvenen jár­tunk oda munkába. Mi dolgoztunk és 6 rakta zsebre a hasznot. Gondoljátok csak meg, mi negyvenen reá dolgoz­tunk, milyen haszna volt neki belőlünk. A megszálló magyar katonaság elől Kőhídgyarmaton IV-ik típusú EFSz van. Körülbelül 70 asszony kapcsolódott be a munkára. Az asszonyok már a ta­vaszi munkálatok megkezdése után kö­vetelték egy gyermekotthon létesítését, hogy segíthessenek a kapálásoknál. Az EFSz a gabonaféléken kívül ka­pásnövényeket is termel, még pedig ré­pát, kukoricát, burgonyát, dohányt és zöldségféléket. Már ebből is látható, hogy a gyermekotthonra nagy szükség van. Az asszonyok tudják, hogyha be­kapcsolódnak a munkába, a gyermekott­hon nagy segítségükre lesz, azért sür­gették annak felépítéisét. met Köztársaságban folytatott hősies építő munkájáról és Nyugatnémetor­szág leigázása ellen folytatott harcáról szóló hírek a legértékesebb hozzájárulás a békéért folyó közös harcban, melynek alapja az összes nemzetek barátsága és szolidaritása, s amelyben a Demokrati­kus Német Köztársasággal szomszédos nemzetek barátsága és szolidaritása oly fontos szerepet játszik. Gyönyörű küldetésünk van —, mond­ta befejezésül Hejzlár képviselő. — Együttműködve minden becsületes, tisztességes emberrel és minden nem­zettel biztosítanunk kell a ifjú nemze­dékek boldogabb jövőjét, s ez csak olyan világban lehetséges, ahol béke és szabadság uralkodik. A Világifjúsági Találkozó a már felébresztett erők se­regszemléje volt, s úgy csaknem határ­talan lehetőségeket mutatott. Szemtől szembe a világbéke állandó veszélyez­tetésével, szemtől szembe az öldöklés­sel, melyet Koreában az amerikai bar­bárok visznek véghez és az elnyomók további gaztetteivel szemben, melyeké ről a kapitalista országok és a gyarma­tok küldöttségei tettek megrázó tanúbi­zonyságot, fel kell használnunk a kínál­kozó lehetőségeket. Ez a mi feladatunk. Az imperialistákat meg lehet akadá­lyozni gázterveik keresztülvitelében, biztosítani lehet a Béke szent ügyének győzelmét és mi is nagy rés: ben felelő­sek vagyunk e nagy mű sikeréért. Éljen a Demokratikus Ifjúság Világszövetsé­ge! Az egész világon éljen a béke! Éljen a béke védelmezője, a nagy Sztálin. 1938-ban, mivel Horváth szlovák volt elhagyta Kisvárost, de a munkások helyzete nem változott. Kisvárost meg­kapta egy ipolyviski kulák. A felszaba­dulás után a reakció egy ideig még tar­totta magát, s Horváth Jánosnak lehe­tővé tette a visszatérést. Vissza is jött s magával hozta újdonsült vejét a szerb származású Gazsics Jeftát. Ez a Gazsics partizánfőhadnagynak adta ki magát és a Pártba is betolakodott. Párttagságát arra használta fel, hogy apósa érdekeit védelmezze. Gazsics a megtestesült gaz­­emberség volt. Megnyúzta a munkást, ahogy csak tudta, ha valami nem tet­szett neki, akkor puskával fenyegetőd­­zött. Néhány munkást meg is ütött. Hiá­ba jelentettük fel. Mert a járásban az ő szavának adtak sokáig igazat. Közben bebizonyult, hogy osztályellenség s úgy lejárt Gazsics ideje is és Kisvárost át­vette az ipolyvisk IV. típusú EFSz. A szövetkezet a múlt év novemberé­ben átjavítatta az istállót, s december­ben már 70 darab szarvasmarhát vásá­rolt. A majoron azóta állandó építkezé­sek folynak. Tíz hold kertészetünk van, mely már szép jövedelmet hozott. Tíz hektáron dohányt termelünk. Szép szarvasmarha állományunk van. A tej­hozam állandóan emelkedik. Mostaná­ban építünk egy új istállót száz darab heverőmarha részére-; 52 ezer tégla már a helyszínen van, s az istálló részére új kutat fúrunk. A régi urak azt mondták a munkás­nak: aki nem dolgozik, ne is egyék. Jól mondták, csak arra nem gondoltak, hogy ezt a mondást, majd rájuk alkal­mazzuk. Mert ők voltak az ingyenélők, s mi nem tűrhetjük az ilyen heréket. Megmutatjuk, hogy nélkülük is tudunk gazdálkodni, építeni, s megalapozzuk népünk boldogabb jövőjét. Bartal Gyula, Ipolyvisk. Hiába sürgették, nem értek célt vele. Megelégelték a várakozást és neki fog­tak a munkának. Rácska Klementina elvtársnő a szövetség helyi szervezeté­nek elnöknője FuriCska Irénnel, Pa rács Emíliával, Filip Erzsébettel és más elv­társnőkkel kezükbe ragadták a csá­kányt, kapát, lovat és kocsit szereztek és nekiálltak a gyermekotthon építésé­nek. Lebontották a régi csűröket, istál­lókat, eltávolították a piszkot és az öreg épületrészeket. Kifestették a belvizese­ket és asszonyok kitisztították azokat. Már új berendezésük is van és a gyer­mekotthon csakhamar működni kezd. A farkasdi EFSz 23 q mázsás átlagos gabonatermést ért el A jövőben a szovjet tapasztalatok érvényesítésével még nagyobb eredményeket ér el a termelő munkában A szovjet énekegyüttes fellépése a friedrichstadti palotában Az átkos emlékű múlt - és az örömteli jelen Jó akarattal mindent megvalósíthatunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom