Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-08-19 / 33. szám
1951. augusztus 19. 7 £&kfasulíőkltitííVGS + * Hogyan A méz az emberiség egyik igen fontos és értékes élelmiszere. Ezért a mézzel való mindennemű cselekedetünknél gondot kell fordítanunk a legnagyobb tiszt “ság megtartására, valamint arra is, hogy a mézet a legtisztább edényekbe tegyük és a mézzel való munkálatainkat tiszta helyiségben, tiszta ruhában végezzük. PERGETÉS. A méhektől mindig érett mézett vegyünk el. Azaz olyat, melynek víztartalma nem nagyobb 14— 20 százaléknál. 20 százalékos víztartalom a megengedett határ az erre vonatkozó hivatalos rendeletek szerint. A méz érettségének szemmel látható jele, hogy a mézeskeret sejtjei egészen fedve vannak, vagy azokat a méhek erősen kezdik fedelezni. De mint minden szabály alól van kivétel, úgy a jelen esetben is van. A malmából vagy mézharmatból származó méz ugyanis, mely állati és növényi eredetű, nagyon sok melacitozát tartalmaz, ami igen gyorsan kristályosodik. Ha valahol ilyen hordás fordul elő, különösen most a nyár yégén, úgy a méhész nem várhat, míg a méhek a sejteket teljesen befedik. ,Ebben az esetben 2—3 napi hozam mézét azonnal kipergetjük, de meggyőződünk előzőleg a méz érettségéről. Ez olyanképpen történik, hogy a keretet kezünkbe fogjuk és ráütünk. Ha a méz érett, akkor nem spriccel ki a keretből. Manna és mézharmat esetén az ilyen keret kipergethető. A pergetést a méhektől elzárt helyen, tiszta helyiségben végezzük. Minden szerszámot, mely a pergetéshez szükséges, a használat előtt forró vízben jól le kell mosni, majd szárazra törölni. Rozsdás tárgyakat, legyen az kés, kanna, vagy pergető, nem szabad használni. Amint a méhektől a kereteket elszedjük, legjobb, ha azonnal kipergetjük, amíg azok ki nem hülnek. Az ilyen kell bonni a keretekből több mézet tudunk kipergetni, mi^it azokból- melyek 2—3 napig félretéve állnak. Ezek már kihűltek és a méz nehezebben pergethető. A kereteket a pergetőbe való helyezése előtt lefedelezzük. Ez történhet fedelező villa, fedelező kés vagy fedelező gyalu segítségével, és lehetőség szerint az erre célra készült fedelező tálcán. Ebből a tálcából a lecsepegett mézet szépen lecsorgathatjuk és így nincs elcsöpögéssel járó mézveszteségünk. , A mézeskeretek pergetőbe való helyezésénél mindig vigyázzunk arra, hogy az aránylag egyforma súlyú keretek egymással szemben nyerjenek elhelyezést a pergetőben. Ezzel ugyanis elérjük, hogy a pergető szép simán működik. Ha azonban a súlyelosztás nem jó, a pergetőgép ugrál, ez pedig kárára van a gépnek, valamint maga az építmény is megrongálódhat. Nagyon fontos az óvatos pergetés, főleg a szíízlépeknél, mert ezek igen gyorsan kiszakadnak. A pergetésnél tartsuk meg a következő szabályt: A behelyezett kereteket lassan, könnyedén forgassuk és mikor már körülbelül a fele mézmennyiség a centrifugális erő következtében kiszökött, akkor a kereteket fordítsuk meg a másik oldalra. A keretnek ezt az oldalát teljesen kipergetjük és ismét visszafordítjuk a kereteket az első, félig kipergetett oldalra, melyet most már szintén teljesen kipergethetünk. A keret sejtjeiben visszamaradó mézet legjobb, ha kitisztítás végett a méhekre bízzuk, olyképpen, hogy egy napra visszahelyezzük őket az eredeti helyükre a méhekhez. A MÉZ KEZELÉSE. A mézet kettős szitán csorgatjuk keresztül. A felső szita ritkább és azt a célt szolgálja, hogy az esetleges nagyobb viasztörmelékeket felfogja. Az alatta elhelyezett szűmézzel rőszita pedig felfog minden apró törmeléket. Az így átszűrt mézet kannákba öntjük. Ezzel azonban még nem ért véget a méz megtisztítása. Mind a lecsorgatáskor, mind a kannába való öntéskor légbuborékok kerülnek a mézbe. Ezek egy nap alatt meleg helyen feljönnek a mézből és magukkal hozzák a még mindig hátramaradt igen apró viasztörmelékeket, amit még a 2 szűrőszita is átengedett. Ezt a felszínre kiadott tisztátalanságot lekanalazzuk és ezzel a méz megtisztítása befejezést nyert. A nagy szemcsékben kristályosodó mézet könnyen változtathatjuk át aprószemcsés homogén tömeggé, ha azt egy nap leforgása alatt 2 ízben jól összekeverjük. Ebben az esetben a zsírhoz hasonló könnyen kezelhető szép mézet kapunk. A MÉZ MEGŐRZÉSE. A mézet üveg-, porcelán-, vagy agyagedényben, hordóban vagy fémedényben szokták elhelyezni. Szükséges, hogy a fából készült edényeket 3 rész parafin és egy rész méhviasz keverékével vonjuk be, mielőtt abba mézet tennénk. Ezzel ugyanis minden repedést betöltünk, ami megakadályozza a méz kicsorgását. továbbá lehetetlenné teszi, hogy a méz felvegye az illető faedény gyantaszagát. Az üveg, agyag és porcellánedények egyaránt nagyon, alkalmasak a méz tárolására. Előnyük a könnyő tisztántartás, nagy hátrányuk azonban a ridegségük, mely könnyen az edény elpattanásához vezet. Ez pedig bekövetkezhet minden külső behatás nélkül a méz kristályosodása következtében. A méz 75 százalék szőlő- és gyümölcscukor aránya azonban minden méznél más és más. Ez attól függ, hogy a méz milyen virágból származik. Amíg a takarmánynövényekből származó méz eme cukoraránya körülbelül Ilihez, és 10 nap alatt biztosan kikristályosodik, addig az akácmézben a gyümölcscukor van túlsúlyban és ezért nem kristályosodik. Mivel a méz besűrűsödésével nő annak térfogata, az üveg, cserép- és porcellánedények elpattannak. Ezért abban az esetben, ha látjuk, hogy a méz kristályosodni kezd, tegyünk a mézbe üvegpálcákat. A méz sűrűsödése után ezeket kihúzzuk, és a továbbsűrűsödésnél van a méznek hová tágulnia, ezek-! be a pálcák által hátrahagyott üres helyekbe. Ezzel megóvhatjuk edényeinket az elpattanás veszélyétől. Minden méz tartalmaz bizonyos mennyiségű organikus savat, mely savtartalom nő a méz korával. Ez a sav feloldhatja a fémedényt. Ezért a mézeskannákat csakis olyan fémből, szabad gyártani, melyeket az organikus savak nem oldanak, vagy ha oldják is, akkor sent mérgező hatásúak és így a méz érté-, ke nem csökken. Hogy melyek azok a fémék, melyekből mézeskannák készíthetők, ezt megszabja az 1931 VI. 19-i kormányrendelet. Méztartó edények készítésére tehát a következő fémekből készült lemezek alkalmasak: Aluminium, nikkel és cin lemez. Vasedény nem alkalmas, csak abban az esetben, ha cinezve vagy nikkelezve van. A MÉZ RAKTÁROZÁSA. A mézet tiszta, száraz és hűvös helyen tartsuk, A méz mint hygroszkopikus (nedvességmérő) anyag, a levegő páratartalmából vizet szív magába és ezért könnyen romlik. Az erjedő és megsavanyodott méz emberi fogyasztásra nem alkalmas. A mézet nem tarthatjuk olyan helyen, ahol sajt, burgonya, vagy más magából erős illatot árasztó dolgok állnak. A méz ugyanis ezeket az illatokat magábaszívja és így értékéből sokat veszít. Továbbá nem szabad a mézet hermetikusan elzárva tartani sem, hanem úgy, hogy a bogarak (légy, méh, hangya) hozzá ne férjenek. Germán Jó,nos méhészeti szaktanító. llllinMIMIIIIimillMllllllHIIIIIIMniMlllllllllllllliniinilllllinHIimilllllllMIHMimilUIIIIIIIIIIIUIIIIlHIllllflllllllMlilllinMMIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIMHniilUlllllllllllllllllllllllMlllllllllllMlIMIIlllMlliniinillllllllllllllllllllUllMMHIIIIIIIIIIIMIIIinilllllllinillMIlinllUlllllinillllllllllllllllllllinillllll^ iiiiiiiiiniimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiihmmiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiimimiiimiimmmiiimiimii A bálványi Állami birtokon Szokolovics és Krivánek akadályozták az üzemi pártszervezet fejlődését A „Szabad Földműves” június 17-i számában bíráltuk a bálványi állami birtok igazgatóját. Azóta a bálványi állami birtok egyesült a csallóközaranyosival és Szokolovics igazgató urat eltávolították. Mielőtt ez megtörtént' volna, közvetlen a bírálat után üzemtanácsot hívták össze .A gyűlés rendes programján kívül foglalkoztak a Szabad Földművesben közölt bírálattal is. Szokolovics igazgató úr magabiztos fölénnyel elhagyta a termet és fölszólította az üzemtanácsot, hogy döntsenek felőle. A gyűlésen senki sem mert ellene felszólalni, s a Szabad Földműves bírálatát helytelennek, sőt sértőnek találták. Még a rákövetkező héten kaptunk egy éleshangú levelet Gál Ferenc aláírásával, ki bírálatunkat teljesen vieszautasítja s az igazgatót „a legszociálisabb embernek minősíti, kihez hasonlót alig ismert életében. Pontról-pontra kiforgatja a „Szabad Földműves” kritikáját és ajánlja a szerkesztőségnek, hogy alaptalan cikkekkel ne sértegessen olyan embert, akinek a szocializmus a mindene.” Annyi bizonyos, ha az igazgató úr valóban olyan szociális érzésű ember lett volna, mint amilyennek egyesek tartották, akkor el nem távolííják. Ha nem is bizonyosodott be, hogy 70 mázsa lendekmagot a sertésekkel etetett meg, de bebizonyosodott, hogy a feketeháti gazdaságról zsizsikes kukorica vetőmagot küldtek a holicsi állami birtoknak. Ha idejében észre nem veszik és elraktározzák, megfertőzik az állami birtok magtárait és minden vetőmagját. Az is igaz, hogy a javítóműhely dolgozóinak a fennálló rendelkezések értelmében nem járt volna burgonya. Szokolovics „igazgató úr” a munkások bizalmába akart férkőzni. A rendeletet nem tartotta be. De nem is burgonyát utalt ki számukra. A burgonya árának megfelelő pénzösszeget 39.000 koronát osztottak szét a javítóműhely dolgozói között. Ez az üzembizottság elnöke, Bánhidai elvtárs tilatkozásának ellenére történt, Alapos gyanúnk van rá, hogy oktalanul magas béreket fizetett' ki egyeseknek. Nem beszélve néhány hivatalnokról, akik rendszeresen jogtalan pénzösszegeket vettek fel. Áz igazgató úr nem törődött a normák szilárdságával és a munka termelékenységének emelésével. Az állami birtokot nem igazgatta, azt lehet mondani szabotálta. Egy újabb vizsgálat még érdekesebb dolgokat deríthet ki. Szokolovics látszatra valóban „szociális” ember volt. — „Ha a munkás egy kocsi homokot akart, ha bármivel is fordult hozzá, nem volt teljesíthetetlen kérése”, — mondta Heni elvtárs, az üzembizottság egy tagja. — „Nekünk, munkásoknak teljesen megfelelt." — Igen. Az olyan munkást, ki nem rendelkezik kellő osztályöntudattal, apró símogatásokkal valóban meg lehet nyerni. Szokolovics megnyerte őket azzal, hogy burgonya helyett pénz utalt ki nekik, s ők nem gondoltak arra, hogy oktalanul kiutalt összegek csökkentik vásárlóképesságünket. Megnyerte őket azzal, hogy nem törődött a normák szilárdságával, hogy elnézte hibáikat, fegyelmezetlenségüket, a munkaidő és *anyagpazarlást. Az ilyen „szociális érzést” és „emberiséget” csak szabotázsnak lehet minősíteni. Szokolovics bizonyára tudta, hogy mindez az állami birtok rovására megy s ténykedésével a szocializmus építését, ötéves tervünk feladatainak teljesítését gátolta. Az „igazgató úr” egyébként értett ahhoz is, hogy „szépszóval tolja a munkások szekerét”, mint azt Gál Ferenc írja levelében. Héni elvtárs, Gál Ferenc! gondoltatok-e arra, milyen veszedelmet jelent, ha a báránybőrbe bújt farkasnak, osztályellenségnek sikerül megtéveszteni a munkásokat. Pedig Szokolovics ilyen farkas volt. Megnyerte az állami birtok dolgozóinak bizalmát s ugyanakkor teljesen hatalmába kerítette őket. Akadt rá eszköze Krivánek személyében, „az üzemi Pártszervezet elnökében”. Azért teszem idézőjelbe, mert az üzemi Pártszervezetnek Kriváneken kívül összesen két tagja volt. Szokolovics teljesen befolyása alá kerítette Kriváneket, annyira, hogy belépőnyilatkozatot adott az „igazgató úrnak” és párttagjelöltségre ajánlotta. Min alapulhatott Krivánek és Szokolovics szövetséges viszonya. Az „Üj Szó” annak idején megírta, hogy a bálványi állami birtokon a hivatalnokok rizst osztottak el egymás közt. Szokolovics a rizs szétosztáát Krivanekre bízta. Bizonyára alkalma volt rá, hogy magára is gondoljon, s az is valószínű, hogy Krivánek nemcsak rizst osztogatott. Van egy másik gyanús körülmény is. Az állami birtok dolgozói nemrég textilárút és ruhát kaptaki Krivanek 30—40, sőt 58 koronával drágította meg darabonként a ruhaneműt. Mi oka volt rá? Egy *z ben azt felelte, hogy a nagyszombati „Vesna” 11.000 koronával többet követel, azért kellet drágábban adni. Máskor meg azt mondta, hogy az üzemi tanácsnak akart pénzt szerezni. Máig sincs tisztában vele senki, hogy az a pénz mire kellett és hova lett. Krivaneknek kellett volna megtérítenie. Szokolovics akkor azt ajánlotta az üzemi bizottságnak, hogy engedjék el neki ezt az összeget. Bese Dezső elvtárs tiltakozására álltak el ettől a javaslattól^ Érdekes, hogy Szokolovics mennyire szívén viselte Krivánek érdekeit, mégpedig az állami birtok dolgozóinak rovására. Éppen itt mutatkozik meg, hogy milyen „szociális” ember volt Szokolovics. Nem bánt3 volna, ha a dolgozók fizetnek rá 11.000 koronát az ő szekértolójára. Ezek a körülmények bizonyítják, hogy Krivánek és Szokolovics egy követ fújtak. Együtt akadályozták az üzemi Pártszervezet megalakulását. Még 1949-ben új tagok jelentkeztek nála a Pártszervezetbe való felvételre. Krivánek a belépőnyilatkozatokat nem juttatta el rendeltetési helyükre. Egyszerűen elsülyesztette azokat. Ha a becsületes dolgozók közül jelentkeztek felvételre, azok felvételét megakadályozta, de az „igazgató urat” maga ajánlotta. Miért? Nem akarta, hogy az ál-, lami birtokon életképes pártszervezet létesüljön. A két párttagnak- ugyanis ő volt az elnöke, s a birtokon így az történt, amit ő akart, illetve amit Szokolovics akart. Krivánek ugyanis tisztségével mindenképpen visszaélt s minden ténykedésével az „igazgató urat” szolgálta. Szokolovics és Krivánek hatalma az állami birtokon félelmetes zsarnoki hatalommá nőtt. A munkások valóban nagy tisztelettel emlegették az „igazgató urat”. Nem merték szemébe mondani az igazat, csak a háta mögött suttogtak. „A birtokon sohse látjuk. Azt mondja, erre, vagy arra a gazdaságra megy. Közben autóján Komáromban járt. Minden baj megszűnne, ha az igazgatót eltávolítanák.” Gál Ferenc mondotta el ezeket a dolgokat, a fennt emlíett levél írója. Saját bevallása szerint, tudta, hogy nem igaz, amit Szokolovicsról írt a „Szabad Földműves” szerkesztőségének. Sőt, tudta, hogy éppen ellenkezője az igazság, de — amint maga mondja, — nem tehetett mást. Az igazgató megkérte, hogy cáfolja meg a „Szabad Földműves” bírálatát, s ez a kérés tulajdonképpen parancsnak szá^ mított. Gál Ferenc ma megtört, megszégyenített em-; bér. Azt bizonygatja csak annak örül, hogy az igazgatót és Kriváneket végre eltávolították, meri azok teljesen megfélemlítették őt. Bese Dezső az üzembizottság alelnöke erre vonatkozólag a követe kezőket mondja: „Tudom, milyen nyomás alatt állt; Gál Ferenc. Tudom, milyen könnyen kapott volna felmondást és milyen könnyen kerülhetett volna; bíróság elé, vagy börtönbe hamis vádak alapján.’5 Erre azt feleljük, hogy valóban bíróság elé keT-3 lett volna, hgy kerüljön a dolog. A becsületes; em-) bernek nincs oka félnie. A bíróság kiderítette volna az igazságot. A bíróság a tisztségeikkel visszaélő gazembereket ítélte volna el, de Gál Ferenc félelme nagyobb volt az igazságszereteténél. Másképp nemi irta volna meg azt a levelet, s nem vált volna az igazgató szekértolójává. Bánhidai elvtárs, az üzembizottság elnöke is többet tudhatna Szokolovics és Krivánek mesterkedéseiről. Ügy látszik, ő is félt a két főkolompostól. Miért?! Gál Ferenc! megírhatnád a „Szabad Földműves-; nek”, mivel is félemlítettek meg annyira, hogy a feketét is fehérnek írod le leveledben. Nem Sok fényt derítsz a Szokolovics-Krivanek ügyre azzal# hogy most eltávozásuk után szidod és hibáztatod a levitézlett kiskirályokat. Ez csak újabb gyöngeségről és még nagyobb félelemről tanúskodik. Gál Ferenci várjuk a megígért leveledet! Elvtársak, munkások, egyszerű, becsületes em-3 berek ott a bálványi állami birtokon! Az igazgatQ úr, ki bizalmatokba férkőzött, kit emberséges em« bernek ismertetek, orrotoknál fogva vezetett, becsapott, kihasznált és megfélemlített benneteket. Gál Ferenc a példája és elmondhatója annak, mit jelent az osztályellenség befolyása alá és hatalmába keň rülni, az ellenségben jó barátot látni. Krivánek, ki valamikor maga is becsületes dolgozó ember volt és a Párt tagja, ö is hálójába került. Most vele együtt kellett eltakarodnia az állami birtokról. Heni elvtárs! Az a látszólagos „emberség” nem emberség, csak ravasz cselfogás. Neked is és a többieknek is ismernetek kell azokat az okokat, amelyek miatt Szokolovicsnak és Krivaneknek távozniok kellett. Igen! Távozniok kellett, mert a ti érdekeitek, a munkásosztály érdekei ellen törtek. Azért fogadjátok bizalommal az új vezetőséget és Német elvtársat, a politikai megbízottat, ki a helyes útra és a szocialista építő munkában szebb eredmények felé vezet benneteket. Bábi Tibor.
