Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-19 / 33. szám

8

йш&ыШшш

1951. augusztus 19

Truman szájából a

váló hivatkozás hamisan hangzik

Moszkvában kedden közzétették annak az üzenetváltásnak a szövegét, amely Truman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és N. M. Svemyik, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke között folyt le. Truman Üzenete kiegészítés volt ahhoz a nyilatkozathoz, amelyet az Egyesült Államok kongresszusa a szovjet-amerikai kapcsolatok kérdésében tett. N. M. Svernyik üzenetében válaszolt Truman levelére, egyszersmint eljuttatta hozzá azt a határozatot, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége az amerikai kongresszus határozatával kapcsolatban hozott.

Ebből az üzenetváltásból ismét kiviláglik a kétféle politika — a szovjet és az amerikai — közti alapvető különbség. Ebből az üzenetváltásból ismét kitűnik, hogy míg az imperialista hatalmak csak szavakban vannak a béke mellett, de a valóságban háborúra törekszenek, Szovjetunió állhatatos, következetes, fáradhatatlan békepolitikát folytat.

Mi jellemzi a Szovjetunió politikáját? Mint Sztálin elvtárs mondotta: ,,A mi külpolitikánk világos. Az: a béke megőrzésének és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének politikája az összes országokkal.“ Ez, a politika azon alapszik, hogy a szovjetállamban nincsenek osztályok és csoportok, melyeknek érdekében állna a háború kirobbantása, s hogy a Szovjetunió népeit leköti a békés építés feladatainak teljesítése. Ettől a politikától idegen mindenféle támadó vagy háborús szándék — amiként idegen bármiféle hódításra való törekvés is. Épp ezért a népek szemében a Szovjetunió, megszületésének első pillanatától kezdve, a béke legfőbb reménysége és biztosítéka. Nincs a világpolitikának egyetlen olyan területe sem, ahol ez a békepolitika ne éreztetné hatását és ne mutatna utat a népek békeküzdelmének. A mai helyzetben, amikor az amerikai imperializmus világuralmi törekvései új háború veszélye elé állították a világot — a Szovjetunió hatalmas erőfeszítéseket tesz a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, javasolta az atomfegyver eltiltását, a fegyverzet általános csökkentését és békeegyezmény megkötését az öt nagyhatalom között. A koreai háború kitörése és az USA nyílt fegyveres beavatkozása után — a Szovjetunió volt az, amely ismételten javasolta a koreai konfliktus békés rendezését. A most folyó fegyverszüneti tárgyalásokhoz is a Szovjetunió legutóbbi javaslata vezetett. A Szovjetuniónak ez a békeszerető politikája töretlen; mert a szovjet nép egységes a tartós béke megteremtésére és az új háború veszélyének elhárítására irányuló törekvésében. A legfelső Tanács elnökségének határozatában a világ néújabb, nyomatékos megerősítését látják.

Merőben ellentétes ezzel az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi uralkodó köreinek politikája, amely itt-ott hangzatos bék^szólamokkal leplezett háborús készülődésén alapszik. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozata lerántotta a leplet Truman és az amerikai kongresszus hamis békeszólamairól. Truman levelében azt állította, hogy az amerikai kormány őszinte kívánsága, hogy minden tőle telhetőt megtegyen az igazságos és tartós béke elérésére. De hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy az USA kormánya — mint a Legfelső Tanács Elnöksége rámutatott — a szovjet kormánynak a béke és biztonság megszilárdítására irányuló minden javaslatát elvetette? Az amerikai kongresszus határozata arról beszél, hogy az amerikai kormány „nem kívánja sem a háborút a Szovjetunióval, sem egy ilyen háború borzalmas következményeit.“

Hogyan fér ezzel a nyilatkozattal össze a Szovjetunió ellen irányuló Északatlanti Szövetség megalakításának politikája, vagy az a tény, hogy az USA idegen területeken, a Szovjetunió határainak közvetlen közelében katonai támaszpontok széles hálózatát hozta létre? Truman „kötelesség“-ének nyilvánítja, hogy felhasználjon „minden becsületes eszközt, amely a népek kölcsönös béketörekvésének megvalósítására vezet“. Vájjon a német és japán agreszszív militarizmus felélesztése is ezek közé a „becsületes eszközök“ közé tartozik és a népek kölcsönös béketörekvését fejezi ki? Az amerikai kongresszus határozata „erőfeszítésekről“ beszél annak érdekében, hogy „egyezményt érjenek el a tömegpusztító fegyverek egyetemes ellnőrzésének bevezetéséről“. De ki ne tudná, hogy az amerikai diplomácia azért beszél mindig a tömegpusztító fegyverek ellenőrzés éválaszának visszhangja a

Multheti számunkban részletesen ismertettük Herbert Morrison Nagy-Britannia külügyminiszterének kívánságát, hogy a moszkvai Pravda adna helyet számára egy személyes interjúra. Július 28-án a Pravda bejelentette, hogy készségesén ad helyet Morrison úr megnyilatkozásának, természetes a kölcsönösség elve alapján. A moszkvai Pravda szerkesztősége, úgy állapította meg a cikk, — bizonyos akar lenni abban, hogy Morrison úr megnyilatkozására a válasz ugyanolyan pontosan, ugyanolyan je lentöségteljes helyen fog a brit sajtóban napvilágot látni.

A moszkvai Pravda e heti szerdai számában Morrison úr megnyilatkozását a főhelyen hozza. Ugyanabban a számban a moszkvai Pravda Morrison úr megnyilatkozására is válaszol.

LONDON

A Pravdának Morrison nyilatkozatára adott válasza az angol közvélemény nagy érdeklődését váltotta ki. A „News Chronicle", a „Manchester Guardian”, a Daily Mirror”, a Liverpool Post", a „Scotsman” (Edinburgh), az „Eastern Daily Press”, a „Daily Worker”, a „Birmingham Gazétte”, a „Nottingham Journal", a „Western Morning News” rPlymouth”, a „Sheffield Telegrapf”, a „Yorkshire Observer”, valamint a „Daily Telegrapf and Morning Post” teljes égiszében közli Morrison nyilatkozatát és a Pravda válaszát. A „Times”, a „Daily Mail" ós a „Birgingham Post” kivonatosan közli a Pravda válaszát. A burzsoá sajtó komentárjait az ellenséges hang jellemzi. A burzsoá szemléiről^ és kommentátorok tucatjai a Pravdára szórt rágalmakkal és szidalmakkal igyekznek „megerősíteni” Morrison ügyetlen és egyáltalán nem meggyőző kirohanásait a Szovjetunióban fennálló demokratikus jogok és szabadságjogok, valamint a Szovjetunió kül politikája ellen. A „Daily Mail" című konzervatív lap lényegében beismeri Morrison kudarcát. A lap Morrisonnak a Pravdában tett nyilatkozatát „meggondolatlannak” nevezi. „A trójai faló” amelyet Morrison be akart csempészni a Kremlbe, makrancos, vad lónak bizonyult — írja a lap. — Ez a ló tel jes erővel arcul rúgta Morrisont és mindannyiunkat. Őszintén reméljük, Morrison nem váltja be azt a fenyegetését, hogy új cikket ír a Pravda részére.” Daily Worker, az Angol Kommunista Párt lapja, több cikket szentel Morrison nyilatkozatának és a Pravda válaszának. „Mi igen nagyra értékeljük azokat a demokratikus jogokat — írja a lap —, amelyeket az angol nép a múltban kivívott. Most határozottan síkraszállunk e jogok megvédése mellett. Azonban, amikor Morrison igyekszik a dolgot úgy beállítani, mintha-e jogok akadálytalanul érvényesülnének, ez semmi egyébb, mint üres fecsegés.

Morrison azt állítja, hogy a rendőrség nem zavarja az embereket politikai véleménynyilvánításukban. A vállalkozók és a hatóságok azonban ezt igen gyakran megteszik. Hogyan lehetne magyarázni a „tisztogatást” és az üldözéseket, ha nem arra irányuló kísérletnek, hogy hallgatásra kényszerítsék a kommunistákat, vagy a szocialistákat, mindazokat, akik nem értenek egyet a kormány külpolitikájával és akik nem helyeslik az Amerikával kötött katonai szövetséget. Az a kísérlet, hogy a kommunista tanítókat eltávolítsák állásukból, hogy tudósokat megfosszák útleveleiktől, az államaparátusban végrehajtott „tisztogatások” — mindez az angol hatóságok közismert gyakorlata. E rendszabályok célja nemcsak a kommunisták megfélemlítése —. akiket egyáltalán nem olyan könnyű megfélemlíteni —, hanem az is, hogy meggyőzzék mindazokat, akik haladó nézetet vallanak, hogy hallgatni veszélytelenebb. Ez az, amiért Morrison magasztaló szavai az angol szabadságról annyira hazugak és képmutatók: Hiszen Morrison éppen azt dicsőíti, amit megakar semmisíteni.

Az ír sajtó visszhangja

Az ír kormánypárt lapja, az Eirish Press szerkesztőségi cikkében élesen bírálja Morrisonnak a Prav dában megjelent nyilatkozatát. Morrisonnak azt áz állítását érintve, hogy Angliában „nem létezik ön kényes letartóztatás", a szerkesztőségi cikk szerzője ezt írja:

r Ő l, mert elutasítja e fegyverek gyártásának és alkalmazásának élt ilt ás á t? Ugyanígy a közvélemény megcsalására való törekvés rí le az amerikai határozatnak arról a mondatáról is, hogy „mi kedvünk ellenére fegyverkezünk“ •— amikor köztudomású, hogy az amerikai kormány a fegyverkezés csökkentésére vonatkozólag mindeddig a Szovjetunió összes indítványait és javaslatait makacsul visszautasította.

Megánnyi ellentét szavak és tették között! Megannyi hamis békefogadkozás, hazug képmutatás! S mint a Legfelső Tanács Elnöksége rámutat, az USA kormányának tevékenysége nemcsak saját szóbeli nylatkozataitól kü-# lönbözik, hanem az amerikai nép békeszerető törekvéseitől is — ezért a legnagyobbfokú szemérmetlenség, hogy Truman, vagy a kongresszusi határozat saját politikájának alátámasztására az amerikai népre hivatkozik.

tőkés országok sajtójában

„AZ ANGOL KÜLÜGYMINISZTER NEM MOND IGAZAT

Észak-Irország hat grófságában, ahol az angol kormány gyakorolja a főhatalmat, igenis, létezik önkényes letartóztatás, Észak-Irországban békében is sokszáz állampolgárt letatóztatnak és börtönbe zárnak hetekre, hónapokra és évekre, anélkül, hogy vádat emelnének ellenük.”

Idézve Morrison állítását, hogy „a gyülekezési szabadságokkal együtt, beleértve a szólás és a sajtószabadságot, biztosítja a politikai szabadságot, amely lehetőséget ad arra, hogy a nép maga, szabadon válassza meg kormányait” a lap -kijelenti: „Észak-Irország hat grófságában nincs lehetőség a kormány szabad választására. Hogy lehetetlenné tegyék a parlamentben az igazságos képviseletet és a helyi önkormányzati szervekben a többség uralmát, a választókerületeket önkényesen átszabják, a szavazati jogot korlátozzák, több tízezer férfit és nőt megfosztanak szavazati jogától és a' nagy üzletembereknek lehetőséget adnak a többszörös szavazásra.”

„Az angol kormány minden állítása a szabadságszeretetről alapjában hibás — írja befejezésül a lap.

— Az angol kormány megengedi, hogy a szabadságot lábbal tiporják egy olyan területen, amely Anglia partjaitól látható és amely fölött az angol kormány teljes szuverénitást gyakorol. Ez megcáfolja Morrison minden érvét és arról beszél, hogy Morrisonnak és kollégáinak minden felhívása a' szabad világ lelkiismeretéhez csak új például szolgál arra a különleges kétszínűségre, amelyet az angol kormány olyan gyakran tanúsít."

NEW ГФШ

Az amerikai sajtó, amely szeret azzal kérkedni, hogy olvasóit tájékoztatja minden fontos eseményből, olvasói jelentős többségét teljesen tájékozatlanul hagyta Morrison nyilatkozata és a Pravda válasza tekintetében. Sok lap közül csak a New York Times. amelyet burzsoá és kispolgári körök körülbelül 500.000 képviselője olvas, közölte Morrison nyilatkozatának és a Pravda válaszának teljes szövegét. A többi burzsoá lapok csak rövid kivonatokat közöltek, sok fontos momentumot kihagyva és komentárjaikban támadják a Szovjetuniót.

A Daily Worker, az Amerikai Kommunista Párt lapja hangsúlyozza: „A Pravda eljárása megfelel a szocializmus és a kapitalizmus békés együttlétezésére irányuló szovje.t politikának.”

KÖZELKELiT

A libanoni lapok nagy figyelmet fordítanak arra a válaszra, amelyet a Pravda adott Morrison angol külügyminiszter nyilatkozatára. Sok lap kiemeli a válasznak azt a helyét, ahol Abdullah király és Rozmara tábornok meggyilkolásáról van szó.

Az As-Sark a Pravda válaszát komentálva ezt írja: „Amíg Morrison az angolok személyes szabadságával, sajtószabadságával és függetlenségével kérkedik, mi tudjuk, hogy hogyan fosztották meg az angolok az arab népeket szabadságuktól. Csak az a nép szabad, amely másoknak is kívánja a szabadságot. Biztos, hogy az angolok nem kívánják országuk megszállását, de akarták, hogy csapataik megszállják Egyiptomot, megfosszák függetlenségüktől Palesztinát és Transzjordániát, bombázzák Jemen falvait. Hogy merészelj ezek után Morrison az angol nép szabadságával kérkedni?

Augusztus 4-én a Telegraf bő kommentárt közölt a Pravda válasza alkalmából. A lap ezt írja: „Részletesen közöltük Morrison angol külügyminiszter és a Pravda politikai vitáját. A vitában a Pravda kerekedett felül, mert megcáfolhatatlan bizonyítékot, valóságos tényeket sorolt fel, gyakorlatilag fejtette ki az igazságot Anglia és a Szovjetunió belpolitikájáról és külpolitikájáról Európában és Amerikában, s mindez nyíltan, a közvélemény előtt tette. Ez Morrisonnak nem volt érdekében. A Pravda lerántotta az álarcot az angol labourizmusról, amely a kapitalista uralmat támogató rendszer és nem küzd a bé kéért. . .”

Morrison vádjai tehát az angol imperializmus fejére hullottak vissza.

Az amerikai vezető körök minden gátlás nélkül hazudoznak szemrebbenés nélkül azt állítják, hogy a Szovjetunió akadályokat gördít a szovjet nép és az amerikai nép közeledése elé. A Legfelső Tanács Elnökségének határozata azonban ráolvassa az amerikai üzenetre a tényeket. És ezek a tények arról beszélnek, hogy éppen az Egyesült Államok hatalmi szervei emelnek mesterséges korlátokat a két nép közé. A tények arról beszélnek, hogy az Egyesült Államokba be sem engedik a szovjet kultúra képviselőit, hogy durva, jogtalan eljárásnak vetik alá a szovjet hajókat, hogy megkülönböztető politikát folytatnak a Szovjetunióval szemben és aláássák a két ország közti normális kereskedelmi kapcsolatokat. Ilyen körülmények között csak hamis képmutatásnak lehet nevezni az amerikai kongresszusi határozat „mély sajnálkozását“ azok miatt a mesterséges korlátok miatt, amelyek az amerikai népet a szovjet néptől elválasztják. S ahogyan tények tucatja bizonyítja az USÄ kormányainak a Szovjetunióval szembeni megkülönböztető politikáját, más tények arról beszélnek, hogy az amerikai kormány a népi demokratikus országokkal, köztük Magyaroroszággal szemben is hasonló megkülönböztető politikát folytat, megakadályozza a baráti kapcsolatok ápolását az amerikai és a magyar nép között, s míg egyfelől vasfüggönyt emel a magyar nép és kultúra küldötteinek amerikai utazása elé, másfelől durva beavatkozási kísérleteket tesz Magyarország belügyeíbe, a legkülönbözőbb képmutató ürügyekkel.

Természetesen nincsen ok kételkedni abban, hogy az amerikai nép nem akar háborút. De Truman szájából a nép békeakaratára való hivatkozás — hamisan hangzik. Ki ne tudná, hogy Amerikában nem a nép, hanem azok az erők vannak hatalmon, amelyek a háborúban meggazdagodásuk forrását látják és ezért új világháború kirobbantására törekszenek! Mi hát a háború elkerülésének útja? Mint Svemyik elvtárs levele rámutat: „A Sovjetunió népeinek véleménye szerint nem lesz háború, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette, leleplezve azoknak az erőknek a mesterkedéseit, amelyeknek érdeke a háború.“ Tekintettel arra, hogy az amerikai üzenetet olyanok fogalmazták, akik máskor egyenes felhívásokat intéznek a tömegirtó háborúra a Szovjetunió és a békés népek ellen, a világ népeinek okuk van azt hinni, hogy ez az üzenet is az agreszív erők mesterkedései, a népek megcsalására irányuló törekvések közé tartozik.

Talán abban a pillanatban, amikor az amerikai szenátorok megfogalmazták álnok szólamaikat állítólagos béketörekvéseikről, hullott a leggyilkosabb bombazápor Korea békés városaira és falvaira. Talán- abban a pillanatban, amikor megszerkesztettek néhány mondatot a békét követelő népek megtévesztésére, adtak utasítást a keszoni fegyverszüneti tárgyalások minden módon való akadályozására, a koreai békés rendezés meggátlására.

Mindamellett az USA kongresszusa szavakban kijelenti, hogy keresi az utat a Szovjetunióval való viszony megjavítására. Mint ahogy a Legfelső Tanács Elnökségének határozata mondja, ezt csak üdvözölni lehet — természetesen, ha a szavakat megfelelő tettek követik. Megvan az alkalom, hogy az amerikai vezető körök bebizonyítsák szándékaik őszinteségét. Ködös felhívásukra a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége konkrét békeindítvánnyal válaszolt: javasolta az öt nagyhatalom békeegyezményének megkötését, „amelyhez más, a béke megszilárdítására törekvő államok is csatlakozhatnak“. Ha %z amerikai kormány valóban óhajtaná kapcsolatainak megjavítását a Szovjetunióval, nem zárkózna el egy ilyen egyezmény elől.

Morrison nyilatkozatának és a Pravda

Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja - Kiadóhivatal és expedíció: Bratislava. Štúrova 6. — Telefon: 274-03. — Szerkesztőség: Bratislava, Križková 7. — Telefon: 321-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Oráč” lap és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41. — Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre l'00.— Kčs, félévre 50,— Kčs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 1750 OPÜ Ba 2. 1950/Si.

«

/