Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-19 / 33. szám

1951. augusztus 19.

Gondosan ápoljuk másodvetéseinket

Az idei kedvező csapadékelosztás már járészb en elősegíti a folyó év másodtermésének bő hozamát. A másodvetéseik sikerét csak úgy biztosíthatjuk, ha a sokrétű feladatok mindegyikét pontosan és idejére elvégezzük.

Gondoljunk arra, hogy a másodvetéssel tulajdonképpen a nap energiájának azt a részét használjuk fel, amelyik eddig kárba ment. A nap fénye és melege segítségével a növények feldolgozzák a talaj tápanyagait, a levegő szénsavát, felépítik szervezetüket és tárolhatóvá alakítják a napfény eddig fel nem használt energiáját.

A növények ezt a tőlük várt feladatot csak akkor teljesíthetik, ha gondos növényápolással minden akadályt elhárítunk fejlődésük útjából.

Tágabb értelemben véve, a növényápolásra még a magvak kikelése előtt sor kerülhet- A nyári záporokat követő hőség és a gyors száradás könnyen eikérgesátheti a frissen bevetett talajok felső rétegét. Az így képződött kéreg annál inkább nehezíti a magvak kikelését, minél apróbbak azok. A késedelmes kikeléssel csökkenne az amúgyis szűkre kimért vegetációs napok száma. Tudjuk, hogy másodvetésű növényeink — melyek jórészét amúgy is zöld állapotban kaszáljuk le —, csak az első őszi erősebb fagy beálltáig növekednek és kézenfekvő, hogy mindent el kell követnünk azok mielőbbi kikelése érdekében.

Nem szabad tehát arra várni,

hogy a kérget egy csendes eső puhítsa meg, hanem mihelyt a talaj megfelelően kiszáradt, boronával, vagy hengerrel kell azt megtörni. A megfelelő talajművelő eszköz megválasztásában arra legyünk tekintettel, hogy a csírázás megindult-e már, és hogy a megkérgesedett rétegben nincsenek-e bezárva, a földből még ki nem bújt, de már fejlődésnek indult csíranövények?

Ez utóbbi esetben boronát — bármilyen könnyű is legyen az —, ne használjunk, kizárólag sima hengerrel, vagy aprószögű ú. n. vetési hengerrel törjük M a kérget.

Ha a vetőmag már csírázásnak indult, azt figyeljük, hogy a borona fogai nem bolygatják-e meg azokat? Ha igen — ami főleg a sekélyen vetett apró magvaknál várható —, hengert használunk.

A vetés utáni kéreg megtörésére leginkább a magtakaró boronát, vagy a tövisboronát használjuk, de mindig vigyázzunk arra, hogy a kikelőben levő növényt, illetve azok csirában levő magjait ne sértsük meg és a még ki nem kelt magvakat a boronálással ki ne takarjuk.

Az ilyen esetekben hengerre van szükségünk.

A nagyobb magvú, erőteljes csírát kibocsátó növények, úgymint a kukorica, a borsó, bükköny, stb., rendszerint át tudják a kérget tömi, az apróbb magvúak kikelését kisérjük gondos fi telemmel!

Kikelés után a másodvetésű növényeinket

úgy kell ápolni, mintha azokat fővetésnek vetettük volna. A főszempontok:

1. a kapálás, illetve a boronálás útján a talaj lazítása,

2. az egyelés útján a megfelelő tenyészterület biztosítása,

3. a gyomok ellőni küzdelem.

4. a kártevők elleni védekezés.

Fokozottabb mértékben ügyeljünk az

ápolási munkák gyors elvégzésére, tekintettel a rövidebb tenyészidőre.

Az egyes ápolási munkákat a növény természetének és művelési módjának megfelelően kell végeznünk.

A gabona-sortávolságra vetett növényeket :a kölest, a muhart, csalamádét, stb., kikelés után — ha a sorok már jól látszanak —, fogasoljuk meg. Rendszerint egy fogasolással mind a talaj lazításának, mind a gyomirtásnak eleget tettünk, de szükség esetén mégegyszer fogasoljunk és a gyorsan növő gyomokat kiszúrással, vagy kinyüvéssel távolítsuk el.

A ritkább sorba vetett növényeket, a rövid tenyészidejű magnak termelt kukoricát, a kapás csalamádét, a pohánkát, tarlórépát, ritka sorba vetett kölest, borsót, stb. kikelésük után saraboljuk meg, majd kigyotmosodáisuk, vagy a talaj összetömődése után a szükséghez mérten kapáljuk meg sekélyen.

Egyelésre csak a magnak vetett kukoricánál és a tarlórépánál lesz szükség. Igyekezzünk ezt mihelyt lehet elvégezni, gondoljunk arra, hogy a másodnövények fejlődésére kevesebb idő áll rendelkezésre!

Felhívjuk a figyelmet az A Muszijko, Sztálin-díjas szovjet tudós által kidolgozott mesterséges pótbeporzási eljárásra. A pohánkánál alkalmazzuk a pótbeporzást. A szovjet tapasztalatok szerint kát. holdankint 2—3 q-val emelhetjük a terméshozamot az alábbi egyszerű eljárással:

Egy rudalókötélre, vagy egy 10—20 méter hosszú más kötélre 20—30 cm széles zsákvászon-csíkot erősítünk. Kifeszített kötéllel végigjárjuk a pohánkavetést. A virágpor ráhull a zsákvászonra és megtermékenyíti a következő növények virágait. Ezt a pótbeporzást a tömeges virágzáskor kezdjük meg és kétszer, de még jobb, ha háromszor végezzük el, mindig a reggeli órákban, az erős felmelegedés előtt.

4 burgonya és napraforgó nyári munkái

rr

Biztosítsuk a jövö évi burgonya vetőmagot

A burgonya termelésénél általában azt a hibát követték el a termelők, hogy a jól vagy rosszul végrehajtott töltögetés után további növényápolási munkát ném végeztek és nem gondoskodtak megfelelő módon jövő évi vetőburgonyájukról.

A töltögetéssel még nem fejeztük be a jó termés-eredmény elérése érdekében, hogy a terület gyomtalan és a talaj-felszin morzsalékos legyen. A töltögetés után egészen a szárak leéréséig a

burgonyaterületet gyomtalanítani kell és ha a talaj megcserepesedett, a talajfelszínt meg kell lazítani,

A jóminőségű vetőburgonyával szemben háromféle követelmény van; mégpedig az, hogy egészséges, fajtatiszta és bőtermő legyen. Ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy azon a területen, amelyen következő évi vetőburgonya szükségletünket biztosítani akarjuk, negatív és pozitív tőszelekciót hajtunk végre. A negatív szelekcióval eltávolítjuk az ide-Augusztusi teendők a szőlőben

A szüret előtti utolsó talaj ápolás a lágyszem (érés) alá kapálás. Célja egyrészt a gyomirtás, másrészt a talaj felszínének lazításával kapcsolatban a morzsalékos szerkezetnek további fenntartása. Szintén sekélyen végezzük, ugyanakkor a földet a tőke alól elhúzva tányérozunk. A tányérozás révén a tőkék körül mélyedés keletkezik és így a fürtök a talajjal nem érintkeznek, nem szennyeződnek be.

A szocialista rendszerű nagyüzemi gazdálkodás lehetővé teszi a talajápolási munkáknak fogatos (gépi) erővel való gazdaságos végzését, amit kézierővel legfeljebb csak kiegészítünk.

Zöldoltványok kezelése

Oltványszőlőkben fordítsunk gondot a zöldoltványok nyári kezelésére. Az oltványok alanyrészét az oltás helye alatt karóhoz kötjük. Az alanyon előtörő hónaljhajtásokat ismételten 1—2 levélre visszacsípjük. Az oltványok a betegségekkel szemben igen fogékonyak és ezért kéthetenkint 0.5%-os bordóilével permetezünk, a lisztharmat ellen kénporozunk. A feszülő oltózsáneget a forradás erősségéhez mérten meglazítjuk, majd eltávolítjuk. A beérés elősegítése végett a nemes részen a hónaljhajtásokat visszacsípjük, majd a nemes hajtást 60—80 cm-re bekurtítjuk.

gén fajtájú és beteg bokrokat, a pozitív szelekcióval pedig kijelöljük a legszebben fejlődő és legegészségesebb bokrokat.

Az így kijelölt bokrok termését a felszedéskor külön-külön is elbíráljuk és vetőburgonyának csak azoknak a töveknek a termését hagyjuk meg, amelyek alatt legalább 8—10 db. tojásnagyságúnál nagyobb ép, egészséges gumót találunk, mert beigazolt tény, hogy a bőven termő bokrokból származó vetőgumó nagyobb termést ad. A tőkiválasztással nyert vetőburgonya azonos művelés mellett 30—40°/o-kal növeli a termés mennyiségét és egészségi állapota is sokkal jobb lesz.

A NAPRAFORGÓ

A napraforgó harmadik kapálását több helyen elhanyagolják. Annak ellenére, hogy a napraforgó fejlettségénél fogva jól beárnyékolja a talajt, sok helyen mégis igen elgyomosodott, ezért az aratás befejezésével ne feledkezzünk meg gyomtalanításáról .

Nem egy EFSz-nél és állami gazdaságnál az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ahol a napraforgótáblák nyári kapálását elvégezték, 2—3 q-ával nagyobb terméseredményt értek el.

A jánoki szövetkezetesek új tagok szervezésével érhetik el

földjeik tagosítását

A jánoki szövetkezet kissé lemaradt az aratásban. Ezt a lemaradást sem lehet éppen a szövetkezet számlájára írni, nekik elég munkaerejük volt a gépekhez, de a szepsi gépállomás, mint sok más, nem adott száz százalékos gépeket és szakembert. Pedig nagy büszkén jelentette a szepsi gépállomás is a gépek kijavítását és az aratni készülő traktoristák szakképzettségét. Csak amikor a szövetkezet földjeire kerültek a gépek, akkor derült ki, hogy azok hibásak, legtöbbjük nem köt.

Hiba volt a traktoristákban is, így pl. Begala traktorista gépjét, ha egy szövetkezeti tag kisérte, akkor még csak kötött. „Nem törődtek gépjeikkel. Ha intettük őket a jóra, illetlenkedtek velünk, visszafeleseltek, még a brigádvezető is azt mondta, hogy neki a szövetkezet nem fog dirigálni“ — beszéli el a szövetkezet munkavezetője, Tóbis elvtárs. Jó munkát végzett gépjével, Haj-A baromfitenyésztés nyári teendői

Egységes, ellenállóképes, jól termelő baromfiállomány csakis komoly munka és áldozatok árán nevelhető fel. A most soronkövetkező munkák főképpen ennek a célnak az elérése érdekében történnek, mert hiszen a keltetés már szünetel és így minden gondunk a növendékálloroány és a tojóállomány kezelésére korlátozódik.

A növendékállománynak megfelelő körülmények és jó takarmány mellett való tartása ebben az időben feltétlenül szükséges, mert a 2—4 hónapos korig legnagyobb a növekedőképesség és ezt feltétlenül ki kell használni, mert amennyiben most nem tudjuk a növendékállományt jól takarmányozni, úgy az visszamarad és nem lesz belőle megfelelő tojó. Az első körülmény a növendékállomány szakszerű elhelyezése, tehát lehetőleg a kakasokat a jércéktől elkülönítve, megfelelő kifutók biztosítása mellett tartsuk.

A vándorólazás fontossága ma már közismert, azzal a ténnyel azonban, hogy az állatokat vándorólba helyezzék, még nem biztosítottunk minden feltételt a növendékek egészséges felnevelésére. A vándorólazásnál is nagyon sok függ attól, hogy milyen kifutóterületet tudunk az állatok részére biztosítani. A nagy nyári tikkasztó melegben a tarlóra kihelyezett állatok, ahol azok semmi árnyékot nem találnak, ha csak a vándoról alján nem pihennek meg, nem lesz kedvező hatással az állatok fejlődésére. Mint tudjuk, a vándorólazásnak kettős a célja: egészséges életkörülmények biztosítása és a baromfitakarmány begyűjtése. A két cél megvalósítása ér dekében tehát arra kell törekednünk, hogy a vándor ólakat úgy helyezzük el, hogy az állatok részére a hűvös, árnyékos területeket biztosítsuk, ahonnan a tarlóra is el tudnak menni és az elhullott szemeket össze tudják szedni.

du traktorista, mert ő kezeli és Szereti a gépjét. Ha a másik két gép állt, ami elég gyakran megtörtént, az övé ment hiba nélkül.

Hiba van a szövetkezeti tagoknál is, hogy nem tanultak az arató gépeken és a cséplőgéppel is megismétlődtek az előbbi bajok. Július 23-án kihoztak a gépállomásról egy cséplőt s egy félnapi állítgatás után megindult. Azonban a legnagyobb csodálkozásra a szem mindenfelé ment, csak a zsákba nem. Kénytelenek voltak a szövetkezeti tagok leállítani, hiszen csak úgy lógtak rajta még a csavarok is. No erre ki is jöttek a gépállomásról tízen szakemberek, mert javítani kellett híjból a gépállomás szerint egyszer már tökéletesen kijavított cséplőgépet. Tehát a jánoki szövetkezetben is az aratási lemaradást a gépállomás felkészületlensége is okozta, pedig volt elég idejük és előfeltételük, hogy idejében sikeresen oldják meg feladataikat.

Hibát követtek el a szövetkezeti tagok, hogy a cséplést nem kezdték a kora reggeli órákban és délután is korán abbahagyták a munkát. így a gép sincs kihasználva s a cséplés egy hónapig is eltarthat. Pedig igyekezniük kellene, mert esőre is fordulhat az idő, ami azt eredményezné, hogy a gabonájuk kicsirázna. Véleményünk szerint nagyon helyesen tennék, ha megszerveznék a munka brigádokat úgy, hogy azok korábban kezdenének és este is tovább dolgoznának. Ezekről kell, hogy együttesen tárgyaljon a Helyi Nemzeti Bizottság és a falusi pártszervezet. Nagyon szép példát és megértést tanúsítanak a szövetkezettel szemben a magángazdálkodók, akik fogasaikkal önkéntesen részt vesznek az EFSz behordási munkáiban. Annál is inkább elismerést érdemelnek ezek a magángazdálkodók,

mert ezt a segítséget olyan időszakban adták, amikor a szövetkezetnek erre a legnagyobb szüksége volt.

Az összes eddig kicsépelt terményüket az EFSz raktárába helyezték el, beleszámítva a beadásra kerülő gabonát is, mert az EFSz-nek nincs elég szállító eszköze és helyisége. A cséplés ideje alatt egyenesen a géptől, a tagoknak előlegképpen kifizetnek 2 q terményt fejenként, a többit pedig megkapják a cséplés befejfezése után. Nem vált tehát valóra egyes megrögzött rosszmájú kulákok buta ámítása, hogy „törölhetitek a szemeteket, mert blokkos kenyeret fogtok enni“. Jánok község dolgozó kis- és középparasztjai tudatára ébredtek már annak, hogy a kínlódásból, a maradiságból csak egy kivezető út van, mégpedig, ha a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépnek.

Az aratás idején öt új tag lépett be és rövidesen követik őket' mások is. Egyik új tag, Szemetko Gyula öt hektáros, elmondja, hogy a Szovjetunióban mint fogoly meggyőződött a közös munka előnyéről, de idáig a családja köre erősen fékezte a szövetkezetbe való belépéstől. De már meggyőztem a családot is, — mondja Szemetko Nagy nehézséget okoz a jánoki szövetkezetnek, hogy földjeik nincsenek technikailag rendezve, ami hátrányukra szolgál, mert nem tudják kihasználni a gépeket. Szívós, felvilágosító munkára van szükség az összes szervek, főképpen a Párt és a szövetkezeti tagság által, hogv megnyerhessék a földműveseket a szövetkezeti gazdálkodás gondolatának. Ezzel elemek, hogy még ez év őszm eltüntethetnék a barázdákat, mivel a tagosításhoz a község nagyobb részének beleegyezése szükséges. Pv.