Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-05 / 31. szám

\ ségu húsfogyasztást idézett elő, azért a kötött piac zavartalan ellátása és a jövőbeni élelmiszerellátás egészsé­­gej fejlődése érdekében a kormány olyan határozatokat hozott, melyek­kel biztosítják az élelmiszerjegyek­nek a törvényekkel összhangban va­ló kiadását. A szabadpiac húsellátásának za­varait főiképen az a körülmény okoz­ta, hogy a fogyasztóközönség igé­nyei a vásárlóképesség megnöveke­dése folytán gyorsabban növekednek, mint a termelés. Ez annak a követ­kezménye, hogy a bérek és fizeté­sek gyorsabban nőnek, mint a mun­ka termelékenysége. Főképen a me­zőgazdasági munka alacsony terme­lékenységének következménye, mely­nek oka a mezőgazdasági termelés tagoltsága, hogy mezőgazdaságunk elégtelen mennyiségű terméket bo­­csájt a közellátás rendelkezésére. Pállunk a dolgozó földműveseket azért a szövetkezeti gazdálkodás út- I jára vezeti, hogy a közös szövetke­zeti munka érvényesítése és a gépek kihasználása mellett emelkedjék a mezőgazdasági munka termelékeny­sége és így több élelmiszer jusson a piacra. Csak a szövetkezeti nagyü- 1 zemi termelés és az állami birtokok nagyüzemi termelése biztosíthatja I köztársaságunk dolgozó népének élel­miszerellátását. Ám a magángazdál- I kodó kis-» és középföldműveseket ad­dig is rá kell vezetni, hogy használ- I ják ki a modern agrotechnikai tudo- I mány vívmányait, hogy mindnyá­­j junk számára és maguk számára is többet termelhessenek. Az osztály­ellenség ellen pedig, elsősorban a fa­lusi gazdagok ellen, akik mezőgaz­dasági termelésünk kártevői és a fa­lu szocializálásának ellenségei, ke­mény harcot kell folytatni és min­den rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel beszolgáltatási kötelezett­ségeik teljesítésére kell kényszeríteni őket. I Dolgozó népünk életszínvonalának emelése a munka termelékenységé­nek emelésétől függ. Csak a munká­tól és termelékenységének fokozásá­tól függ, hogy milyen gyorsan küzd­jük le az előállt nehézségeket. De addig is meg kell oldani a piacra gyakorolt nyomás kérdését, amelyet a lakosság egy részénél előállt vá­sárlóképesség túltengése idézett elő- A kormány azért elhatározta olyan termékek árszabályzását, melyek a szabadpiacon a legkevésbbé kapha­tók, azaz a hús , azsír, némely más élelmiszerek és néhány ipari termék árszabályozását. Az árszabályozás csak a szabadpiaci árukat érinti, a kötöttpiaci árak és az eddigi fej­adagok változatlanul maradtak. A kötött textilárúra szóló jegyek mind felszabadultak, mert szükségletek fe­dezésére az év végéig elégséges árú áll rendelkezésre. A szabadpiac ellátására és a sza­badpiaci árak szabályozására vonat­kozó intézkedések egy közös célra irányulnak: kiküszöbölni az eddigi zavarokat, biztosítani a kötött-piac ellátását és megteremteni a közellá­tásra irányuló politika további egészséges fejlődésének feltételeit. Helyes és célszerű intézkedések ezek. Mindenek felett abból az elvből in­dulnak ki, hogy elsősorban a mun­kások s a többi dolgozók ellátását kell biztosítani. A dolgozó nép azo­kat azért teljes megértéssel sogad­­ja és támogatja. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az amerikai imperialisták gaz ’ fegy­verkezésének következményei a mi nemzetgazdaságunkra is befolyással vannak. Az angol és amerikai im­perialisták saját hasznuk növelése érdekében a világpiacon a nyers­anyagok árának emelkedését idézték elő. Külkereskedelmünk részben rá­szorul a kapitalista államokból való behozatalra, s így a magas vételárak részben befolyással vannak saját termékeink árára is. Itt tudatára jö­vünk annak, milyen bölcs és előre­látó volt Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnök politikája, ki 1948-ban a februári események után külkereskedelmünket azonnal a Szov­jetunióra és a népi demokráciákra irányította. A velük vadó kereskedel­mi kapcsolataink ma külkereskedel­münk 60 százalékát teszik ki. Ha ma túlnyomó részben kapitalista ál­lamokkal kellene kereskednünk, csak akkor látnánk meg igazán, mit je­lent a kapitalista nyugattól való füg­gés. Az a visszhang, melyet Pártunk Központi Bizottságának és kormá­nyunk határozatai keltettek, arról tanúskodnak, hogy dolgozó népünk érti, hogy ezek a hathatós intézke­dések a dolgozó nép a szocializmus építésének és a béke megtartásának érdekében történtek. Ebben az ósz­­szefüggésben rendkívüli értelme van a Párt összes üzemi és helyi szerve­zeteire és az összes kommunistákra címzett felhívásnak, melyet a Párt Központi Bizottsága bocsájtott ki, hogy mindenki személyesen járuljon hozzá ezen intézkedések sikerének biztosításához, hogy a Párt minden tagja saját munkahelyén és minde­nütt, ahol érintkezésbe jut a dolgo­zó tömegekkel, meggyőzze azokat ezen intézkedések helyességéről és szükségességéről. A kommunisták az üzemekben, a falvakban és a népi közigazgatásban és a felvásárló szer­vekben indítsanak széleskörű kam­pányt a Pártunk és kormányunk ha­tározatainak megvalósításáért. Áll­janak erősen a határozatok mögött és erélyesen verjék vissza a reakció minden kísérletét, mellyel ezen in­tézkedéseket rágalmazná és semmi­be venné. A szocializmushoz vezető úton már sok szép eredményt értünk el. A vá­rosi és vidéki dolgozóink széles tö­megei ma sokkal jobban élnek, mint azelőtt; de még bátrabban kell me­netelnünk a szocializmus felé. A nemzetgazdaságunkban mutatkozó hiányosságok és nehézségek nem ál­lítanak meg bennünket ezen az úton. Tanultunk és a jövőben is tanulunk a Szovjetunió népétől, mely a szocia­lizmushoz vezető úton hősiesen küz­dött le minden akadályt. Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy a Szov­jetunió támogat és védelmez ben­nünket. Mi nem vagyunk kitéve a kapitalista nyúzok és kizsákmányo­lok kénye-kedvének. A Szovjetunió segítségével és a belső erőtartalékok mozgósításával még jobban meg­gyorsítjuk a szocialista építőmunka ütemét, s szülő Pártunk és Gottwald elvtárs vezetése alatt biztosítjuk dol­gozó népünk életszínvonalának to­vábbi emelkedését. így járulunk hoz­zá legjobban az amerikai imperialis­ták gaz terveinek és cselszövevései­­nek megsemmisítéséhez. Hazánkban a békés építőmunka és a világbéke biztosításához. (A Pravda vezércikke) A Szövetkezeti Tanács határozata vékenységét az elárusítóhelyeken, hogy gondoskodjanak az árú igazsá­gos elosztásáról a fogyasztóközön­ség között és megakadályozzák a megokolatlan felvásárlást, hogy kü­szöböljék ki némely fogyasztók előnyberészesítését és ellenőrizzék az elárusítóhelyek alkalmazottait. 2. Hogy ezt a feladatot teljesít­hessék. elmélyítik politikai és neve­lő munkájukat. A taggyűléseken és az aktívákon a tagságot és a többi polgárt megismertetik azokkal a fe­ladatokkal, amelyeket a szocializmus felé való haladásunk szab meg szá­munkra és meggyőzik őket, hogy résztvegyenek az új rend felépítésé­ben. 3. A Szövekezeti Tanács és a hoz­zá csatlakozott szövetkezetek arra irányítják tevékenységüket, hogy A szövetkezeti tanács elnöksége 1951 július 9-én megtartott ülésén egyetértve a SzKP Központi Bizott­ságának és kormányunknak a köz­élelmezésre vonatkozó intézkedései­vel a következő határozatot fogadta el: 1. A Szövetkezeti Tanács és min­den osztálya és a hozzácsatlakozott szövetkezetek hathatósabban gon­doskodnak arról, hogy a SzKP hatá­rozatai alapján bevezetett rendet a közélelmezésben fenntartják és meg­akadályozzák a felvásárlásban jelent­kező spekulációt. A fogyasztási szö­vetkezetek aktivizálják a tagságot és alkalmazottaikat elsősorban a he­lyi felügyelő bizottságok tagjait az elárusítóhelyeken, hogy segédkezze­nek a rend fenntartásában. Elmélyí­tik a helyi felügyelőbizottságok te­segítsenek az EFSz-eknek és járul­janak hozzá azok megerősítéséhez és növekedéséhez. A fogyasztási szö­vetkezetek gondoskodnak arról, hogy minden faluban legyen egy elárusí­tó helyiség, amely a város és a falu közötti kapcsolat fenntartója lesz, ahol a kis- és középföldműveseket meggyőzik, hogy belépjenek a föld­műves szövetkezetbe. Minden szövetkezet azon lesz, hogy az idei békearatás minél előbb és si­keresen befejeződjék és segítenek a falunak, hogy egyetlen szem gabona se vesszen kárba. Munkacsoportokat szerveznek és szállítóeszközöket ad­nak a kis- és középföldművesek ren­delkezésére, hogy a gabonabetakarí­tás minél előbb megtörténjék. A fo­gyasztási szövetkezetek az aratási és a cséplési munkálatok idejére gyermekotthonokat létesítenek és megszervezik a falu lakosságának el­látását, hogy az aratás és csáplés idején a felvásárlással minél keve­sebb időt veszítsen. 4. A Szövetkezeti Tanács és a hozzácsatlakozott szövetkezetek szi­gorú gazdálkodást vezetnek be, ki­küszöbölik a felesleges kiadásokat, gazdaságossá teszik vállalataikat és termelésüket. Minden munkahelyen gondoskodnak arról, hogy a munka termelékenysége állandóan emelked­jék és időben történjék meg a nor­maszilárdítás. A szövetkezetek ve­zetősége felelős az alkalmazottak száz százalékos részvételéért a szo­cialista munkaversenyben. A szak­­szervezettel együttműködve meg­győzik az alkalmazottakat és így ki­szélesítik a szociahsta munkaver­senyt, s áttérnek annak magasabb formáira, 5. A Szövetkezeti Tanács és a hoz­zácsatlakozott szövetkezetek legké­sőbb 1951 augusztus 31-ig minden munkahelyen megszilárdítják a nor­mákat és megállapítják, nem foglal­koztatnak-e felesleges sok irodai erőt. Eddig az időpontig megvizs­gálják vállalataik megszervezését és átépítik azokat úgy, hogy a Szövet­kezeti Tanács vezetősége, osztályai és egyes szövetkezetei rugalmasab­bá, tevékenyebbé legyenek és emel­kedjen teljesítőképességük. A feles­leges irodai erőket 1951 szeptember végéig áthelyezik a termelésbe. Ta­karékosságra úgy törekedjenek, hogy alkalmazottaiktól minőségi munkát követelnek és azért 'tevékenységüket arra irányítják, hogy elmélyítsék azok politikai és szakismereteit. Hogy a dolgozó nép élelmiszerellátá­sát minél jobban biztosítsák és ja­vítsák, a fogyasztási szövetkezetek intenziven nekifognak a szerződésen felüli mezőgazdasági termények fel­vásárlásának. A szövetkezeti és állami kereskedelem Romániában Azok a mély változások, a melyek az utolsó években a román nép éle­tében beálltak, szemmel láthatóan megmutatkoztak a kereskedelemben is. A nagykereskedelemet és a kül­kereskedelmet teljesen államosítot­ták, a kiskereskedelemben pedig a szövetkezeti és állami kereskedelem széles hálózata jött létre. Az öté­ves terv új feladatokat tűzött ki a szocialista kereskedelem felődése és megerősítése érdekében; ezek az ál­lami és szövetkezeti kereskedelem kiszélesítése, a kollektív mezőgazda­sági üzemek kereskedelmének kié­pítése, hogy a városi lakosságot minél bővebben lássa el élelmisze­rekkel és megfordítva, a dolgozó földműveseket ipari termékekkel. Az 1955 évben, az ötéves terv vé­gén, a Román Népköztársaság pol­gárai 500 milliárd lej értékű árut vásárolhatnak, ami az 1950-es évhez viszonyítva 114 %-os emelkedést jelent. Az ötéves terv jelentős emel­kedést lát előre az élelmiszerellá­tásban, a textiláruval és lábbelivel való ellátásban is. A szövetkezeti és állami kereskedések hálózatának segítségével a lakosság az ötéves terv utolsó évében kétszerannyit kap a fenntemlített árukból, mint az 1950-es évben és körülbelül 4.5-szer annyi tésztafélét, több mint 3.5-szer annyi húst é stöbb mint négyszer annyi zsírt. Ugyanúgy 198 százalék­kal több gyapjúszövetet, 175 száza­lékkal több pamutszövetet, 35.8 szá­zalékkal több selymet kap. Az áru­forgalom és áruelosztás jó meg­szervezése a szövetkezeti és állami kereskedések feladata. Manapság a szövetkezetek széles, hatalmas tö­megszervezetté váltak. Már 6.185 fogyasztási, ipari, mezőgazdasági szövetkezet létesült, melyek sok munkát végeztek az 1949-es és 1950- es évre szóló állami tervek teljesí­tésében. A termelés és az áruforgalom ál­landó emelkedése lehetővé teszi, hogy az ötéves terv első éveiben fokoza­tosan megszüntessék a jegyrend­szert. Az 1950-es évhez viszonyítva az 1955-ös évig 90 százalékkal nö­vekedik meg az áruelosztó hálózat, abból 25 százalékkal a vidéki áru­elosztó hálózat. A szövetkezetek az állami keres­kedésekkel együtt az áruforgalom 85 százalékát bonyolítják le és így hozzájárulnak a városok és falvak ellátásának megjavításához és a me­zőgazdasági terményfölöslegek in­tenzivebb értékesítéséhez. Az ötéves terv első évében az 1951-es évben 3.007 milliárd lej ér­tékű árut kap a lakosság. Ez as 1950- es évvel szemben 33 százalékos emelkedést jelent. Az 1951-es évben a szövetkezetek közvetítésével elosz­tott árú értéke 125 százalékkal ma­gasabb, mint az 1950-es évben volt. Hogy a kitűzött feladatokat teljesít­hessék, az 1951-es évben 1100 elá­rusító helyet létesítenek, ebből 800- at a falvakban. A fogyasztási szö­vetkezeteken kívül és a több, mint ezer mezőgazdasági termelőiszövet­kezeteken kívül az ipari szövetkeze­teket is meg kell említeni, melyek szintén növelik a piacra szánt fo­gyasztási cikkek tömegét és így hoz­zájárulnak némely gazdasági szük­ségletek kielégítéséhez. Az a tény, hogy az ipari szövet­kezetek termelése az 1955-ös. évben az ötéves terv szerint 336 százalék­ra emelkedik az 1950-es évvel szem­ben, ábrázolja azt a hatalmas fejlő­dést, melyet a gazdasági tevékeny­ségnek ez az ága el kell, hogy érjen. Az 1955-ös évben az iparom szö­vetkezetek 292 százalékkal több bőrt, 252 százalékkal több öltönyt, 181 százalékkal több szövöttárut, 354 százalékkal több textilárút, 225 szá­zalékkal több üvegárút termelnek majd, mint az 1950-es évben. Megvalósul a káderek rendszeres oktatása és politikai nevelése is. Funkciókkal, melyeket a szövetkeze­tek a termelésben és az áruelosztás­ban teljesítenek, jelentős mértékben hozzájárulnak az ötéves terv felada­tainak teljesítéséhez, a nemzetgaz­daság szocialista szektorának meg­erősítéséhez, a Román Népköztársa­ság dolgozói életszínvonalának eme­léséhez, mely az ötéves terv szerint az 1955-ös évben 80 százalékkal lesz magasabb, mint volt az 1950-es év­ben. Magyarországon egy év alatt tízen egyszeresé re emelkedett a falu dolgozóinak koníekciósáru fogyasztása A múltban alig jutott a mezőgaz­daság dolgozóinak ruházati cikk, most a falura küldött áru 40 szá­zaléka ruhanemű. Egy év alatt több mint tizenegyszeresére emelkedett a falu konfekciósáru fogyasztása. A múlt év П. negyedében 6,151.000 forint, az idei április—május—június hónapokban pedig 70,442.000 forint értékű textilárut vásároltak a föld­művesszövetkezetekben. A szövetkezetek forgalmának emelkedésével egyidejűleg gyorsan nő az üzletek száma. A hároméves terv befejezésekor 3951 szövetkeze­ti fűszer— textil- és vasüzlet, 1133 étkezde és italmérés, 140 mészár­szék és 20 szövetkezeti pékség volt. Ez év végére már 5672 szövetkezeti fogyasztási bolt, 2816 étkezde és ital­mérés, 654 hentesüzlet és 221 pék­ség lesz a magyarorzsági falvakban. Most a jobb áruelosztás biztosítá­sára „körzeti boltokat“ szerveznek. Minden negyedik 800 lakosú község­re jut majd egy ilyen üzlet, ahol nagy választékban, kielégítő áru­­mennviséget találnak a falusi dol­gozók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom