Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-08-05 / 31. szám
1951. augusztus A Szabad Földműves havi melléklete j Nyolcadik szám A Párt és a kormány határozatainak teljesítésével a dolgozók zavartalan ellátásának biztosításáért • Dr. Jozef Soltész, kereskedelemügyi megbízott Előrehaladásunk a szocializmus felé dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését jelenti és napi szükségleteink bőségesebb kielégítését. Az évről évre emelkedő fogyasztás bizonyítja ezt. Az utolsó napokban mégis zavarok álltak elő, a lakosság élelmezésében, főleg a szabadpiac hússal való ellátásában. A zavarok oka az volt, hogy a piacra kerülő hús és hústermékek menynyisége nem elégítette ki az állandóan emelkedő keresletet. Ahúsfogyasztás a szabadpiac bevezetésétől kezdve olyan mértékben emelkedett, hogy a kereslet kielégítése és további emelkedése annak megfelelő felvásárlás nélkül a további fejlődés folyamán veszélyeztette volna a zavartalan húsellátást a kötött piacon. Az 1950-es évben a húsfogyasztás Szlovákiában a szabadpiacon az 1949-es évhez viszonyítva tizennégyszeresére emelkedett. Az 1951-es év első negyedében az 1950- es év első negyedéhez viszonyítva hatszor akkora volt. Nemcsak a húsfogyasztás, más élelmiszerek fogyasztása is emelkedett. Ebben az évben a szabadpiacon sokkal több zsír, vaj, tojás, stb. fogyott el, mint az előző években. Az élelmiszerellátás zavartalansága és így a dolgozó nép életszínvonalának emelkedése érdekében olyan intézkedésekre volt szükség, melyek a hús és hústermékek, a zsír és tojás fogyasztását és árait érintik. Több okból kifolyólag volt szükség ezekre az intézkedésekre. Elsősorban az állattenyésztésben és a marhafelvásárlásban mutatkozó hiányosságok, továbbá a felvásárlási terv elégtelen teljesítése, azok a körülmények, melyek lehetetlenné teszik a szabadpiac megfelelő mennyiségű hússal és hústermékekkel való ellátását. Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk azért olyan értelmű intézkedéseket foganatosítottak, hogy a jövőben a termelés tervbe vett feladatait a felvásárlás terén terv szerint teljesítsék. Hogy javítsunk a sertésfelvásárláson, főképen, hogy a kis- és középföldművesek és a szövetkezetek sertéseiket beszolgáltatási kötelezettségeik teljesítése után előnyösen eladhassák, 120 koronára emelkedett a sertéshús ára egy kilogram élősúlyért. Ez az intézkedés nagy segítséget jelent a szövetkezetek tagjai és a többi dolgozó földműves számára. Akik a sertéstenyésztés növelésével nemcsak a húsellátást javítják meg, de saját jövedelmüket is megnövelik. A sertésfelvásárlás tervének nemteljesítését nagyobb részt a falusi gazdagok okozták, akik sok esetben nyíltan és titokban szabotálják kötelezettségeiket és nem adnak át az államnak elég sertést, tojást, tejet stb. A felvásárlási terv teljesítésének biztosítása a második félévben megköveteli, hogy a népi közigazgatás szervei és a felvásárló szervek a felvásárlást következetesen hajtsák végre mindenek előtt a falusi gazdagoknál. A nemezeti bizottságok sok vágási engedélyt adtak ki és olyan személyeknek, akik vágási engedélyt kaptak, meghagyták élelmiszerjegyeiket is. így azok kétszeres húsellátásban részesültek. Sok mennyiségű hús esett el a közellátástól azért is, mert a népi közigazgatás szervei és a gazdasági ellenőrző szervek nem folytatták megfelelő harcot az egyre szaporodó feketevágások ellen. Azért meg kellett szigorítani a vágási engedélyek kiadásának feltételeit és az illetékes szerveknek meghagyták, hogy a vágásokat szigorúbban ellenőrizzék. A saját szükségletek kielégítésére irányuló sertéstartás nem szabad hogy a közellátás megkárosításának eszközévé váljon, sőt inkább a közellátás segédeszközévé kell válnia azáltal, hogy a tenyésztő kihasználja a saját termeléséből származó takarmánytartalékokat és a konyhahulladékot. Ezen a téren a legrövidebb időn belül változásnak kell beállnia. A nemzeti bizottságoknak nem szabad többé megengedniük, hogy ezerszámra menő sertés a nyilvántartáson kívül maradjon, mert a fogyasztás terve számol az egész sertéstenyésztéssel, s amellett az önellátók szükségleteinek fedezésére olyan húsmennyiségek maradnak, mint esoha ezelőtt. A húsellátásban előállt zavarokat nagy mértékben a hús nem éppen gazdaságos kezelése okozta. Fogyasztóinknak elégséges és olcsó hús és zsír adagokat biztosítottunk. Azonkívül a dolgozók nehéz fizikai munka címén még külön hús és élelmiszeradagokat kapnak. Azáltal, hogy nem tartották be pontosan az élemiszerjegy kiadásokra vonatkozó rendeleteket, megokolatlanul magasra emelkedett a kötött piaci hús fogyasztása. A népi közigazgatás szervei ugyanis sok esetben olyan személyeknek is adtak húsjegyet, akik azokra igényt semmikép nem tarthattak. Sok helyen az önellátók is hús és zsírjegyet kaptak. A betegség címén kiadott felemelt fejadagok kiadását nem előzte meg semmiféle vizsgálat. Nagy mértékben megnövekedett a külön adagok könnyelmű kiadása tanácskozások, gyűlések, sőt még táncmulatság címén is. A nehéz testi munkások számára fenntartott pótjegyeket sok esetben olyan személyeknek is kiadták, akik azokra igényt nem tarthatnak, (hivatalnokok, irodai munkaerők). Némely üzemekben több ilyen jegyet adtak ki, mint az összes alkalmazottak száma. A bányászok számára fenntartott pót jegyeket némely helyeken kellemes napvilágnál, az irodai asztal mögött dolgozó irodai erők is megkapták. , Ezek az élemiszerjegy kiadásban mutatkozó rendetlenségek e gyeseknek lehetővé tették a kétszeres, sőt többszörös élelmiszerellátását. A kötött piacon előidézték a fogyasztás olyan emelkedését, mely nem felel meg a fogyasztközönség, sem az ipari munkások növekedésének. Az élelmiszer jegyekkel való könnyelmű gazdaságtalan bánásmód nagymennyi-A szovjet fogyasztási szövetkeretek tervezése A Szovjetunió népgazdasági tervének szerves részét képezi a szövetkezeti terv, amelyet — éppúgy, mint a népgazdasági terv többi részét — a termelés színvonalának állandó emelkedése, szakadatlan fejlődése, a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelkedése határoz meg. A kereskedelmi terv fő részét alkotó áruforgalmi terv összeállításánál figyelembe veszik a fogyasztási cikkek egyre nagyobb mennyiségben és jobb minőségben való termelését, másrészt a munkások béralapjának növekedését és a kolhoztagok jövedelmének állandó emelkedését. A tervezés ebből indul ki. Ez egyaránt vonatkozik a városok ellátását biztosító állami kereskedelemre és a falu, a mezőgazdasági lakosság ellátását kizárólagosan végző szövetkezeti kereskedelemre. ' Hogy milyen ütemű fejlődést kell a fogyasztási szövetkezeteknek tervükben előirányozniok, arra jellemzőek a sztálingrádi területen lévő mihájlovkai járási szövetkezeti szövetség adatai. Ennek a járásnak szövetkezeti áruforgalmi terve 1946- ban 15 millió rúbel volt, a teljesítése pedig 21 millió rúbel. 1950-ben a terv már 48 millió rúbel volt, a teljesítés pedig ezt is túlhaladta — 50 millió rúbelre emelkedett. A forgalom emelkedése még ennél is jóval nagyobb volt, mert az 50 millió rubel forgalmat már a négyszeres árleszállítás után bonyolították le, így tehát az az 1946-os évinek két és félszeresét teszi ki. Az áruforgalmi terv elkészítésénél a lakosság várható pénzjövedelmét veszik alapul. Ebből megállapítják mennyi az az összeg ,amit fogyasztási cikkek vásárlására’ fordítanak. A Szovjetunióban a falusi lakosság jövedelmének legfontosabb forrása a kolhozparasztoknak a kolhozoktól munkaegységük után kapott pénzbeli jövedelme. De ehhez tartozik még az a bevétel is, ami a háztáji gazdaságban termelt termények és a természetben kapott jövedelemből megmaradt feleslegek értékesítéséből származik. Ezeket az átlagtermés alapján számítják ki, de figyelembe veszik a mezőgazdasági termelés színvonalának állandó emelkedését. A szövetkezeti kereskedelem feladata a Szovjetunióban, hogy a kolhozparasztság vásárló erejének megfelelő mennyiségű és minőségű árut hozzon forgalomba a falun. így tehát a fogyasztási szövetkezetek által forgalomba hozott áruk mennyisége állandóan növekszik, minősége állandóan fejlődik. A forgalom cikkenkénti és cikk- , csoportonkénti tervének az összeál- ; lításánál a szovjet szövetkezeti szer- i vek döntő mértékben veszik figye- 1 lembe a lakosság vidékenként váltó- i zó speciális szükségleteit. Messze- ; menő lehetőséget biztosítanak ezért I a tervezésnél a szövetkezeteknek, ; hogy kívánságaikat érvényesítsék. ; Az egyes falusi szövetkezetek tér- < veiben pedig a tagság igényei ér- 1 vényesülnek. : Mielőtt ugyanis a Centroszojuz • elkészíti a fogyasztási szövetkezeti 1 szervezet tervét, a szövetkezeti szervek alulról tervjavaslatot készítenek, mégpedig úgy, hogy a falusi fogyasztási szövetkezetek tervjavaslataira támaszkodnak. A falusi fogyasztási szövetkezet pedig a tagság, a falu lakosságának igényeit, kívánságait veszi alapul a terv elkészítésénél az előző évi tervszámok j mellett. c A lakosság igényei úgy érvénye- c sülnek, hogy minden szövetkezetnél 1 vezetnek úgynevezett „kívánság- ( könyvet“, melybe a lakosság bejegy- 1 zi, hogy milyen áru megrendelését i kéri évközben, vagy milyen áruk * rendszeres tartását -kéri a szövetke- 1 zettől. Ebből a kívánságkönyvből, s 1 az élő tapasztalatokból, a szövetke- i zeti tervek összeállítói: az elnök, a i könyvelő és a boltosok látják, hogy 1 mire van szükség. Emellett azonban £ a szövetkezeti közgyűlés is megvi- E tatja a tervet. Megvizsgálja, hogy * megfelel-e az igényeknek, meg vane a lehetőség a teljesítésére, nincse- g nek-e feltárható rejtett tartalékok. j Az egyes szövetkezetek terve alap- j, ján készíti el azután tervét a járási }. szövetség és így megy ez felfelé egész j, a Centroszojuzig. így végső fokon a ^ falusi szövetkezetek tervjavaslatai f alapján készíti el a Centroszojuz a r fogyasztási szövetkezeteknek azt a ^ tervét, amelyet azután jóváhagyás j végett a minisztertanács elé terjeszt. }A terv a jóváhagyás után törvénnyé j válik, amit teljesíteni kell. t A szovjet fogyasztási szövetkeze- e tek teljesítik is tervüket, sőt legtöbb 11 esetben túl is teljesítik. r Terv teljesítésére, illetőleg túlteljesítésére való törekvés az árufor- ^ galmi terv mellett a terv v minden részére kiterjed. A mi- s hájlovkai járásban mondották kül- 2 döttségünknek, hogy ez a járási sző- z vétség még mindig teljesítette beruházasi tervét. A küldöttségünk által t meglátogatott másik járási szövet- e ség, az isztrai járási szövetség elnö- I ke, Koesargin elvtárs mondotta, hogy t ők nem ismerik a tervtől való elmaradást, pedig ebben a járásban — amely a volokalamszki országút mentén fekszik — a német megszállás után a szövetkezeteknek jóformán semmije sem maradt, ma pedig már 84 boltja, 14 teherautója, 40 teherszállításra használt lova van a járás szövetkezeteinek és mindezt saját erőből szerezték be. Ebben a járásban évről-évre teljesítik a szövetkezetek a terv minden részét, a tagbeszervezési tervet éppúgy, mint például a begyűjtési és felvásárlási tervet, vagy a terv többi részét, sőt sok esetben jelentősen túl is teljesítik. A szövetkezeti dolgozók hatalmas munkája, a vezetőség aktivitása és a tagság tevékeny közreműködése eredményezi, hogy a szovjet szövetkezetek tervüket általában túlteljesítik. Igen jelentős a tervteljesítés ellenőrzése a tagság részéről■ Minden egyes szövetkezetnél, ahol megfordultunk ,feltűnő helyen van kifüggesztve az egyes boltok, üzemágak, az egyes dolgozók felbontott terve, feltüntetve az eddigi elért eredményük is. így a szövetkezeti tagság mindig láthatja, hogy melyik alkalmazott, hogy dolgozik, hogy áll a tervteljesítésben, így módjuk van kritikát gyakorolni feléjük a közgyűléseken. A terv alapján történik a bérezés, a terv alapja a munkaversenynek is, ami hatalmas méretű a szovjet fogyasztási szövetkezetekben. Ennek az eredménye az, hogy a szovjet szövetkezeti kereskedelem a lakosság igényeinek maradéktalan kielégítésével, bőséges áruválasztékával hozzájárul a falu és a város közötti különbségek eltüntetéséhez. Tanulmányútunk során mindegyes falusi fogyasztási szövetkezetnél megállapítottuk, hogy mindenféle árucikkben, köztük kulturális cikkekben is — könyvben, hangszerben és egyebekben is — olyan választékos a falusi boltok árukészlete, ami nálunk kisebb városokban is elképzelhetetlen. Nem ritkaság — magunk is láttunk — például zongorát a szövetkezeti boltban. A szövetkezeti szervek már a tervezésnél, az élenjáró szövetkezetek forgalmát és egyéb teljesítményét veszik alapul. És különösen a teljesítésnél törekszik minden szövetkezet vezetősége arra, hogy szövetkezetük színvonalát az élenjárók színvonalára emelje. így járul hozzá a szovjet fogyasztási szövetkezetek terve a lakosság életszínvonalának emeléséhez, így járulnak hozzá a kommunizmus építéshez — a béketábor megerősítéséhez.
