Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-05 / 31. szám

e

Sz&kdfikUmives

1951 augusztus 5-Hatalmas vízierőmű épül Romániában a Bisztrica folyón

A Bisztrica felső folyásának vidéke a múltban Románia legkihaltabb része volt. Messze esett ez a vidék a várostól és a vasúttól egyeránt. A Bisztricafolyó magas, hegyes vidéke, gyors folyói és gazdag természeti kincsei azonban már régen felhívták a román tudósok figyelmét. Negyven évvel ezelőtt egy Leonid nevű mérnök javasolta, hogy a Bisztrica völgyében emeljenek duzzasztógátat és építsenek vízierőrnővet. A mérnök merész tervét Románia királyi kormánya elsüllyesztette. Ki tudja, hogy ez a kihalt vidék még mennyi ideig tengődött volna'kilátástalan sötétségben és nyomorúságban, ha a burzsoá-földesurak kormányát fel nem váltja a népi hatalom? A Román Munkáspárt, a román népi demokratikus kormány hozzákezdett a vidék újjáalakításához.

A Párt tízéves villamosítási tervet dolgott ki. A terv legnyobb építkezése Bicaz völgyében a Bisztrica-folyón épülő völgyzárógát és vizierőmü,

amelynek teljesítőképessége 210.000

Tiranában százhúszezer

kötetes könyvtár van

Albániában évrről-évre gyarapodik a könyvtárak hálózata. Jelenleg 11 központi könyvtár működik. A tiranai országos könyvtár 120 ezer kötettel rendelkezik. Á kormány évenként jelentős összeget utal ki az országos könyvtár fejlesztésének céljára. Ebben az évben újabb 20 ezer kötettel növelik a könyvtári könyvek számát.

Az ország területén megkezdték az ipari vállalatok mellett működő könyvtárak létesítését. Már 1950-ben 300 ilyen könyvtárat alapítottak, összesen 52.000 kötettel. A városokban és falvakban nagy számban létesítettek mozgókönyvtárakat is.

kilowatt, évi villamosenergia termelése pedig Jf30 millió kilowattóra. A román gyimir Iljics Leninről neveztek el.

1950. áprilisában megérkezett a Bicaz völgyébe az első munkáscsoport. Munkájuk nyomán a kihalt hegyvidék fontos ipari központtá alakult aá.

A Lenin vizierőmű építőire óriási és nehéz faladatok hárulnak: 1^00 méter hosszú és 120 méter magas gátat kell emelniök a folyón. Ehhez 800.000 köbméter építőanyagot kell felhasználniok. Ez a gát megállítja a Bisztrica gyorsfolyását, s 40—50 kilométer hosszú, 1300 millió köbméteres víztárolót létesít. A víz a sziklás hegyekbe vágott, ötkilométeres alagúton keresztül folyik a tóból a vizierőműhöz. A munkásoknak fel kell építeniök a vizierőmű épületeit, vasutakat és utakat kell építeniök a hegyekben.

Az építők azonban nem riadnak vissza a nehézségektől. Jól tudják, hogy

ez a vizierőmű átalakítja majd az egész vidék életét és villamosenergiával látja el az ország néhányszáz üzemét és városát.

Vizitárolója csaknem 300.000 hektárnyi terület öntözését teszi lehetővé, hajózhatóvá teszi a Szert folyót és megszünteti a Bisztrica áradásának veszélyét, amely tönkretette a parasztok földjét és házát. A víztároló ezenkívül hatalmas halgazdaság létesítését teszi lehetővé. A tó partján ipari vállalatok létesülnek — ezeket a Vlagyimir Iljics Lenin vizierőmű fogja villamosenergiával ellátni.

A vizierőmű felépítése az egész nép ügyévé vált, milliónyi román dolgozó vesz részt benne.

Nem sok idő telik bele és a Bicazvölgy fénye, a Vlagyimir Iljics Lenin vizierőmű fénye beragyogja majd Románia számtalan városát és faluját.

A lengyel gépipar

A lengyel köztársaság állami tervbizottsága közleményt adott ki az 1951 második negyedév gazdasági tervének teljesítéséről. A közleményből kitűnik, hogy a lengyel ipar szocialista szektora 102.3 %-ra teljesítette tervét. A múlt év második negyedéhez viszonyítva a gyártott cikkek értéke 29%-kai növekedett. Az ipar szocialista szektora az egész első félévben 102 %-os eredményt ért el.

Különösen kimagasló eredmények mutatkoznak a tömegfogyasztási cikkek termelésében. A könnyűipari termelés a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva 27 %-os, az élelmiszeripar 34, a kisipar 95 %-os emelkedést mutat. Jelentős eredményeket ért el a lengyel bánya és a nehézipar. A bányaipar termelése a múlt év második negyedéhez viszonyítva 19 %-kal, a nehézipar termelése pedig 21 %-kal ernel-A munka termelékenységének rendszeres növekedése, a termékek minőségének megjavítása és a szigorú tartalékosság révén csökkenek az árak és emelkedik a dolgozók életszínvonala a Bolgár Népköztársaságban. A termelésben a dolgozók száma szüntelenül növekszik, 1939-ben egy négy személyből álló munkáscsalád jövedelme a család szükségletének mindössze 67 %-át fedezte. Azóta a munkások vásárlóereje 45 %-kal emelkedett.

A bolgár dolgozók reálbére is állandóan növekszik. A néphatalmon a társadalmi juttatások egAsz sorozatát léptette életbe. Az ipar államosítása után bevezették a táppénzt, az öregségi és rokkantsági nyugdíjat, a szülési segélyt, melyet mind a vállalatok fedezhatalmas fejlődése

kedett. Az öntöttvas termelés 10%-kal, az acéltermelés 11 %-kal, a hengerelt áru 19, a szerszám és építőipari gépek termelése 129, a mezőgazdasági gépek termelése 33 %-kal múlja felül a múlt év második negyedévi termelését.

Az áruszállítás az előző évhez képest 19 %-kal növekedett, jelentősen fokozódott a falu és a város közötti árucsere. Az állami szövetkezetek és a magánkereskedelem 13 %-kal nagyobb forgalmat ért el, mint az előző év második negyedében. Fellendült az állami és a szövetkezeti kereskedelemben a kicsibeni eladás. Az iparügyi minisztériumhoz tartozó vállalatokban 7 %-kal növekedett a munkások és tisztviselők száma. A múlt év megfelelő időszakához viszonyítva az állami ipari vállalatoknál a dolgozó alkalmazottak átlagfizetése 6 %-kal növekedett.

nek. Ezenfelül a bolgár dolgozók díjtalan orvosi kezelésben részesülnek.

A Bolgár Népköztársaság szakszervezeti szövetségei mellett „pihenés és kultúra“ névvel népjóléti szervezet létesült, amely mérsékelt összegért az ország legjob fürdőhelyein pihenést biztosít a dolgozóknak. A múlt évben pél-< dául ez a szervezet több, mint 200 ezer munkást juttatott nyaraláshoz a fürdőhelyeken. Az állam által nyújtott társadalmi bér a munkások jövedelmének 26%-ra emelkedett. A bolgár dolgozók életszínvonalának állandó emelkedését legjobban bizonyítja, hogy a tömegfogyasztási cikkek forgalma szüntelenül növekszik. így a múlt évben a dolgozók 16%-kal több árut vásároltak, mint 1949-ben.

Ш1М111ММ1111!1|1|1111||1|11Ш1||||||1|||1|11|||1!1|||||1ШМ111111Ш11111111М!1Ш11Н1111111111М11Ш11|1|11|11Ш111111М1111|1|1||1||11|М|||1Ш1Ш!!111Ш11111М11Ш111111111Ш1111111Ш11111111111М11Н1111Ш

Állandóan növekszik a bolgár dolgozók

életszínvonala

kJenuékeileu beszélgetés

11IIlllllllllllllllllIIIlllllllllllIliin IIlllllllllllII

MÓRICZ ZSIGMOND

llllllinnilin

I....................................................

Azt mondja Lieb úr:

— Gyuri, hozza csak kérem a kendert.

—Körülnéznek, ki az a Gyuri, mert mÁnálunk nem szokták gyurizni még a kisgyereket se, hanem megadják a nevét, de ez a Lieb úr azt hitte, én csak akkor értem meg, mit mond, ha ö nagybizalommal engem Gyurinak szólít. Aztán meg azt néztem, hogy uramisten, hói van itt kender? A kender a fődbe terem, mikor kikéi a kendermagból és felnyöl, mag zik, bokrosodik. Még akkor is kender, mikor kinyüvik, kévébe kötik, a kévéket lábr aállít jak, hogy a gyerekek úgy tudnak alatta bújkálni, mint a kisházakban, vagy dinnyecsőszkunyhókban. Még akkor is kender, mikor eláztatják, cserepcsepba rakva, s kiszedik és újra felállogatják. De aztám megtörik, lágerebenezik, akkor már nem kender többet, hanem szösz.

Hát míg én ott téblálok, rámkiált a Lieb úr:

— Nem tátja a szemitül? A paraszt mindenit! Ott van felakasztva!

Látom, osztán, hogy egy nagy csomó szösz van felkötve.

Felveszem, odaviszem, mondom neki:

—Kérem, Lieb úr, e man nem■ kender, e csak vót kender. E mán szösz.

— Mi a szösz, azt mondja és nevetett rajtam. у

— Nincs Budapesten kender, — mondom neki, magyarázva —

— Jaj, azt mondja maga príma egy födmvnkás.

— Munkás vagyok, a földön dolgozok, mondtam.

— Kell maguknak mét> húsz esztenlö, míg felvilagosodnak. Nem is lehel a földmunkásokat megszervezni.

— Nem kell minket szervezni, mondtam, meg vagyunk mink szervezve, mert mi faluban .élünk, mindenki ismeri a másikat. Nem kell ott más szervezet. Elhínak dolgozni, akkor szombaton kifizetnek, a másik héten vagy oda hínak, ahol voltunk, vagy más helyre. Minek ott a szervezkedés.

— Osztán azt fizetnek, amit akarnak.

Nevetett rajtam.

— Meg van a napszám, tavasszal kisebb, ha. a nap nő, akkor már nagyobb lesz.

— Igen, de ki állapítja meg a napszámot?

— Az meg van állapodva. Az kialakul.

— Mennyi az órabér mohuknál?

— Nálunk tudja nem úgy van, mondtam, mert minálunk igazi napszám van. Egy napra fizetnek ennyit, vagy annyit, de nem órázunk.

— Rablógazdálkodás, csendörgazdálkodás — azt mondja.

— A csendőr abba nem szól bele, a csendőr abba szól bele, hogyha valahol gyújtogatás történt, kivallatja az embereket, ki tehette. Ha sikerül neki megfogni a gyújtogatót, azt beviszi, ha nem sikerül, akkor nem.

— Addig meg sorra pofozza az egész falut. Igaz-e?

— Azt nem mondhatnám, mert nálunk is volt egy ilyen gyújtogatás, senki sem tudja ki csinálta, minálunk is volt csendőr, de nem pofozott; eszébe se vált, csak leült és elbeszélgetett.

— No hát akkor az a csendőr nem is végezte jól a kötelességét, vagy sógora volt magának.

— Nem. volt sógorom, de majdnem.

— No lássa — úgy Lieb úr és megmagyarázta, hogy a csendőrökkel gazdálkodnak a birtokosok, a csendőrszuronyokra támaszkodnak, a szolgabíró is csak az ö szóigájuk, azért nem. lehet a szervezkedést megkezdeni a magyar vidéken.

De én nem hagytam. Mert a főszolgabíró úr nem szokott mihozzánk jönni. A mi falunkban nem szokott se verekedés lenni, se lázadás. Nem kell oda szolgabírónak jönni.

— Igen, — azt mondja — de csak egyszer próbáljanak meg, hogy egész fa,hí összefogna, hogy nem elégszenek meg a napszámmal, akkor majd eljönne.

—Csakhogy mi megelégszünk a napszámmal. Mert mi örülünk, ha munka van és nem törjük a fejünket azon, hogy békét bontsunk.

Míg gyermek voltam, addig én is merőbb voltam és megtettem, hogy nem köszöntem valakinek, de meg is ütöttem a bokámat miatta.

— No lássa, pedig maga gyermek volt.

Hát én nem vitatkozom vele, higyjen amit akar, én nem akartam a falumat szégyenbe hagyni, még mit nem gondolt volna rólunk. Ne dicsekedjen az ember a szennyesével, a budapesti szocialisták úgy se tudnak segíteni mirajtunk. Csak annyit mondtam neki:

— Kérem, Lieb úr, mink örüljink, ha élünk.

— Örülnek, ha éhezhetnek.

— Mink nem éhezünk, mert az embernek kicsi kell.

— Tudja maga ki volt Dózsa György? — kérdezte Lieb úr.

— Nem tudom kérem, mert én kevés iskolát végeztem és akkor se tanultam sokat. Nem is voltam valami jó tanuló, azt elismerem, az első tanítóm, Kallós tanító, mikor édesinyám elvitt az iskolába, azd mondta: Ez nagyon ügyes és mindjárt kiküldött a libát fírizni, a többi kisiskolással. Mikor meg a másik tanító jött, a Piri tanító úr, akkor már a malacokkal, meg a tehenekkel volt dolgom.

Lieb úr nagyon megharagudott és a közoktatásról kezdett nekem beszélni, de én azt mondtam:

— Minálunk elég, ha a gyermek megtanul egy kis írást — olvasást, számolást, nem kell egyéb.

— Mikor tanult meg maga olvasni, Ggyuri? — kérdezte.

Nem. szerettem, hogy én már mindig csak Gyuri legyek neki, hiszen utóvégre az én Gedeon bátyám ad munkát neki, de azért nem akartam cívódni.

— Minálunk csak a nagyobb gazdák gyereke, meg az úri gyerekek tanulnak meg hamar írni, olvasni, mert azokat otthon megtanították.

De az én édesanyámnak nem volt ideje minket írásra tanítani, mert neki is vakulástól — vakulásig dolgozni kellett, így aztán én két esztendő ala.lt tanultam meg egy kicsit írni, olvasni (az összes írást — olvasást).

— Budapesten már karácsonyra minden gyereknek tudni kell az öszes betűt írni is, olvasni is — mondta Lieb úr.

— Budapesten más, de minálunk csak

o.zért küldik a szülök a gyerekeket iskolába, mert ha nem küldenék, akkor megbüntetnék,

Kezdett engem Lieb úr tanítani, hogy ez nem jól van, és ha én haza megyek akkor lázítsam fel a falut a tanító ellen, hogy jobban tanítson.

— Nézze, Lieb úr — mondtam neki — nekem erre nincs semmi szükségem, hogy maga engem erre tanítson. Hagyjon békén, én nem akarok a tömlöc szalmáján megrohadni.

— Sötétek maguk mind — azt mondja Lieb úr, olyanok, mint az állatok. Azt tehetik magukkal, amit akarnák.

— Én nem vagyok marha, kérem, és én azt kikérem magamnak.

Minálunk az az igazság, hogy az ember rendesen viselje magát. Az uraknak előre köszönjön, ne verekedjen, ne lopjon, hibát ne tegyen, akkor neki se lesz semmi baja. Egyéb igazság nem kell, mi vallásigazságban vagyunk. Nekünk a pap minden vasárnap prédikál, mi nem járunk a szakszervezetekbe, nem olvasunk újságot. Nekünk a faluban úgy kell élni, hogy egyáltalán hiba ne legyen. Én szegény ember vagyok, nekem jól kell tudni szántani, vetni, kaszát kalapálni, aratni, egyszóval minden mezei munkát. Mi nem o-