Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-07-01 / 26. szám
ётШШмшт з Ä szocialista kultúra magyar munkásai a Párt vezetésével bátrabban haladnak előre hazánk felépítése útján Szombaton, a bratislavai Vigadó nagytermében a délelőtti órákban kezdetét vette a Csemadok második évi közgyűlése. A közgyűlés történelmi jelentőségű időben folyik le, mert hiszen köztársaságunk népei éppen ezen a héten fejezték be Gottwald elvtárs aláírásával az öthatalmi békeegyezményt követelő akciót és egyöntetű harcos kiáltással állottak a Szovjetúnió-vezette hatalmas béketábor küzdő soraiba. Olyan időben folyik ez a közgyűlés, amikor a fehér szavazólapok aláírása után Köztársaságunk dolgozó népei, a cseh, szlovák és magyar dolgozók kéz a kézben, még erősebb harcba kezdenek a munka termelékenységének emeléséért, a gottwaldi ötéves terv felemelt feladatainak teljesítéséért. A közgyűlés küldöttei a déli járások legkiválóbb élmunkásai és szövetkezeti parasztjai, a néphez hű haladó értelmiség képviselői, lelkes és megható, szerető fogadtatásban részesítették Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttét, Karol Bacílek elvtársat, aki nagyjelentőségű beszédet mondott. Hosszú percekig tartott a taps és a lelkes éljenzés, őszintén, szívből kiáltották a küldöttek: Éljen a Párt! Sztálin a béke, Sztálin, Gottwald, Široký és ezzel kifejezésre juttatták a magyar dolgozók háláját és hűségét, szeretetét a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja és a Csehszlovákiai Kommunista Párt iránt, amely vezeti őket boldogabb jövőjük felé. A közgyűlésen megjelentek a tájékoztatásügyi megbízottá hivatal és a különféle tömegszervezetek képviselői is, valamint a járási népművelési és könyvtári felügyelők küldöttsége. A közgyűlést Egri Viktor író, a Csemadok alelnöke nyitotta meg, majd Bacílek elvtárs, a Megbízottak Testületének elnöke, mondotta el üdvözlő beszédét. Karol Bacílek elvtárs, a Megbízottak Testületé elnökének beszéde a CSEMADOK közgyűlésén Tisztelt Barátaim, engedjétek meg, hogy titeket, a magyar dolgozók kultúrszervezetének képviselőit Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében a legszivélyesebben köszöntselek. Pártunk, amely leszámolt saját soraiban a burzsoa-nacionalistákkal, a nemzeti egyenlőség és egyenjogúság alapelvei által irányítva elvárja tőletek, hogy még bátrabban és határozottabban fogjátok soraitokba toborozni a becsületes, tisztességes magyar polgárok tízezreit, hogy még bátrabban és határozottabban fogjátok terjeszteni az új haladó, magyarnyelvű szocialista kultúrát, hogy lényegesen fokozzátok a haladó magyar satjó vételét és így fokozatosan emelitek a magyar nép politikai fejlettségét. így segítitek a Pártot abban, hogy felnevelje az új magyar embert, aki kulturálisan érett, politikailag öntudatos, más nemzetiségekkel összefér, olyan embert, akinek új viszonya van a szocializmust építő hazájához, a Csehszlovák Köztársasághoz. Mozgósítsátok a magyar dolgozó népet ama nagy országépítő feladatok teljesítésére, amelyek a Köztársaság nemzetei előtt ma állanak. A magyar munkásokból és parasztokból a Köztársaságnak munkához való új viszonyú gazdáit neveljétek, akik tudatában vannak annak, hogy ők is együtt gazdálkodnak ebben az országban, hogy saját maguk és családjuk számára dolgoznak. A Kommunista Párt és a Köztársaság kormányának politikája a nemzetiségi egyenjogúság és egyenlőség politikája. Azt akarjuk, hogy minden munkás, kis- és középparaszt, minden dolgozó értelmiségi otthon érezze magát Köztársaságunkban és úgy, mint ahogy minden dolgozó számára ibztosítjuk a munkát és a kenyeret, a Köztársaság minden polgárának megadjuk a gazdasági, kulturális és nemzeti fejlődés lehetőségeit. Népünk jólétének növeléséhez vezető út Köztársaságunk minden nemzetének közös útja. Ugyanaz az út ez, amelyen már az első köztársaság idején is együtt mentünk, mikor nemzetiségi különbség nélkül együtt harcoltunk az elnyomás ellen. Nemzeteink életében a dolgozók közös harcának már dicsőséges hagyománya van. A rozsnyói bányák, a füleki zománcgyár s a komáromi kikötő magyar munkásai épp úgy, mint a diószegi, nagymegyeri, muzslai, csúzi földmunkások együtt harcoltak és sztrájkoltak a bérek emeléséért, a telgárti, handlovai, tmavai munkásokkal, éppen úgy, mint a tapolcsányi és a tmavai járás nagybirtokainak munkásai. A kapitalizmus uralma elleni nagy küzdelemben nem egyszer ömlött munkásvér, amely drága volt nekünk, tekintet nélkül arra, hogy magyar földmunkások vére ömlött-e Kosuton, vagy a szlovák munkások vére Korompán, a cseh bányászok vére Moszton. A dolgozó nép jogainak ezen úttörői közös célért harcoltak: Csehszlovákia nemzeteinek felszabadításáért a tőkés járom alól. És amikor eljöttek az 1937/38-as év tragikus pillanatai, amikor a dolgozó nép jogait a fasizmus veszélyeztette, Dél-szlovákiban a magyar nép is együtt védte a Köztársaságot a szlovák és cseh néppel a fasizmus ellen. Amikor Pártunk — a dolgozó nép egységes pártja — illegalitásba ment át, bátran harcoltak és bátran haltak meg Fucsík és Sverma cseh, Csemocky és Nálepka, a szlovák hősök éppen úgy, mint Steiner és Kosík magyar elvtársak. A felszabadításért folyó harcunk nem volt hiábavaló. Hála a nagy Szovjetúniónak, hála a szovjetnép áldozatainak és dicsőséges hadseregének, hála az öszszes dolgozók vezére, nemzeteink szeretett barátja, a nagy Sztálin bölcs politikájának, szabadok vagyunk és megnyílik előttünk a boldog jövő széles útja. Felszabadultunk és 1948-ban véglegesen széttörtük a tőkés kizsákmányoló rendszert. Ez időtől kezdve szabadon építjük új, szebb és jobb Köztársaságunkat, amelynek arculata napról napra változik. Ott, ahol a múltban éhség és munkanélküliség uralkodott, ma gyárkémények nyúlnak az ég felé, amelyek örömmel hirdetik az egész világnak, hogy Szlovákiában véget ért az éhség és a nyomor, hogy itt maga a nép uralkodik, amely sohasem tűri a régi kapitalista idő visszatértét. Az EFSz-ek építésével felemeljük mezőgazdaságunkat és az állattenyésztés fokozására törekszünk. Népünk már ma is jobban él, mint a kapitalizmus alatt. Ha azonban többet akarunk fogyasztani, ha jobban akarunk élni, többet is kell termelnünk. És ezt a célt a cseK, szlovák és magyar paraszt szövetkezeti együttmunkálkodása útján érhetjük el az EFSz-ekben. Ez az egyetlen út, mely falvainkon a gazdag, eddig nem ismert élethez vezet. Tűnjenek el tehát a földeken az utolsó mezsgyék is, amelyek a múltban sok viszály és a parasztok közötti ellenségeskedés okozói voltak. Szűnjön meg a szomszéd a másik szomszéd ellenségének lenni, egy darabka elszántott barázdáért, mint azelőtt volt és legyen testvére, a közösen megmunkált földön jó munkatársa. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK elnökének beszámolója Kedves kultúrtársak, kultúrtársnők, drága barátaim! A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a CSEMADOK, rendes évi közgyűlése, mondhatnám .rendkívüli“ körülmények és formák között ült össze. Megnyilvánul ez a külső formán is, de lényegében mégsem a külső forma, hanem a közgyűlés belsý tartalma, ideológiai színvonala kell, hogy rendkívüli jelentőséget fontosságot adjon közgyűlésünknek. Különösen ünnepi jelentőséget ad közgyűlésünknek az a körülmény, hogy szeretett pártunknak. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megbízta Bacílek elvtársat, hogy a Központi Bizottság nevében üdvözölje a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének második közgyűlését. Ügy érzem, hogy Csehszlovákia minden magyar dolgozója, akár üzemi munkás, bányász, traktoros, akár iparunk bármely ágának dolgozója, dolgozó paraszt vagy haladó értelmiségi, különös megtiszteltetésének veszi a bizalom eme megnyilvánulását és szíve legforróbb szeretetét, háláját tolmácsolhatom közgyűlésünk résztvevőinek nevében Bacílek elvtárson keresztül szeretett Pártunk Központi Bizottságának. Egyben ígéretet teszünk, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók hűséges követői és harcosai lesznek a jövőben is annak az útnak, amelyet a 30 éves fennállását ünneplő Csehszlovákiai Kommunista Párt mutatott hazánk dolgozó népnek, s nem hagyjuk el azt a zászlót, amelyet hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság dolgozó népének élén Gottwald elvtárs és hű munkatársa, Siroky elvtárs oly magasra emelt. . Emlékezzünk vissza, két évvel ezelőtt, 1949 márciusában volt az alakuló közgyűlés. Azt hiszem, nagyon sokan vannak itt azok közül, akik ennél az alakuló közgyűlésnél bábáskodtak. Mi jól emlékszünk arra is, hogy egyesek kételkedve fogadták a zegyesület megalakulását, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének jövőjét nagyon rövidnek jósolták. De bennünk élt az a mély meggyőződés, hogy a legnehezebb akadályokat is le lehet küzdeni, mert hazánk dolgozó népének élén a proletárnemzetköziség eszméjén épült és harcedzett Kommunista Párt áll. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete elindult útjára, hogy mint magyar kulturális tömegszervezet, elvégezze hivatását, küldetését a magyar dolgozók között, hogy felvilágosító, népnevelő, népművelő munkával felemelje a magyar dolgozókat arra a színvonalra, amelyre népi demokratikus Köztársaságunk kormánya minden állampolgárát felemelni törekszik, hogy bevonja a magyar dolgozókat hazánk és haladó világ béketáborába, békeharcába és a szocializmus építésébe, a gottwaldi ötéves terv teljesítésébe, egyetértésben, együttműködve a cseh, szlovák, ukrán és hazánk más nemzetiségű, de közös célú munkásosztályával, dolgozóival. Az eltelt két esztendő alatt történelmi jelentőségű események sorozatának voltunk szemtanúi, részesei. Az első legjelentékenyebb történelmi esemény az 1948 februári napokban megerősödött munkásosztály élcsapatának, Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1949- es prágai IX. kongresszusa volt. Ezen a kongresszuson Gottwald elvtárs lerakta Csehszlovákia felemelkedésének, szocialista felépítésnek alapjait, valamint Siroky elvtárs feltárta Szlovákia iparosításának hatalmas perspektíváját. Ugyanakkor megjelöli a fejlődés útján haladó dolgozó népünk kerékkötőit, a burzsoa-nacionalizmus hordozóit, Clementit, Husákot, Novomeskzyt és társait. Nem keresték azt, ami a bányászt, mukást, és parasztot összekötötte a múltban a közös ellenség ,a feudalista és kapitalista urak elleni harcban, elhallgatták, hogy a magyar partizánok együtt véreztek, együtt harcoltak a dicső. Szlovák Nemzeti Felkelésben a közös ellenség, a német megszálló fasiszta hordák ellen. Elhallgatták, hogy Pártunk illegális harcában, a cseh és a szlovák elvtársak oldalán magyar elvtársak egész serege pusztult el, köztük olyan kiválóak, mint Steiner Gábor, Szabó István, Kosík, Richter, Mező. Háber és sokan mások. Nem, nem találtak nemzeteink történetében semmit, ami összefűzött volna bennünket, ami segítette volna építeni az élő magyar és szlovák dolgozók baráti együttélését, ellenkezőleg, egész elméleteket szerkesztettek arról, hogy miért nem élhetünk együtt közös hazánkban ,a szocializmus felé menetelő ,népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban. Huszák, Novomeszky, Okáli és társai dementis irányításával igyekszenek megbontani elsősorban a cseh és szlovák nemzet megbonhatatlan egységét, Csehszlovákia és a Szovjetunió több, mint jó viszonyát, édesterstvéri szövetségét, örök barátságát. Arra törekszenek, hogy Csehszlovákia esyre jobban elmélyülő barátságát a többi népi demokratikus országokkal aláássák, megrontsák. Novomeszkynek nem az volt a célja, hogy a honismeretet magyar nyelven tanulják a magyar gyerekek. Hog yezen keresztül a magyar if jusá gmegszeresse hazáját, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot, nála a lényeg, a hangsúly nem azon volt, hogy mit tanul az ifjúság, hanem milyen nyelven tanulja azt. Minden erőnkkel az Csehszlovákia magyar dolgozóinak többsége megzőgazdasággal foglalkozik. Mezőgazdaságunk gépesítése hatalmas munkaerőtartalékokat szabadít fel hatalmas ütemben jelődő iparunk számára. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik fő feladata meggyőzni, megnyerni a falusi dolgozók eme rétegét arról, hogy saját és országa érdeke hívj aőt új, fejlettebb, magasabbfokú munkakörbe, meg kell győznünk őt arról, hogy földje és hazánk iparának igazi gazdája akkor lesz, ha elősegíti Szlovákia iparosítását, ha bekapcsolódik üzemeink, gyáraink, bányáink munkájába, vagy mezőgazdaságunk fellendítésébe, földműves szövetkezeteink magasabb, fejletteb fokán. Ugyancsak hathatósabb munkát kell építés szolgálatában kifejtenünk, hogy a magyar dolgozó 'nőket, asszonyokat felszabadítsuk az alacsonyabbrendű háztartási munka alól és a nők egyenrangúságának jogán bevonjuk őket a szocializmust, a békét építő termelési munkába. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének éppen a délvidéki járásokban, amelyek az állat, a sertéstenyésztés, a hústermelés egyik leggazdagabb forrása, először i sfokozottabb éberséggel kell figyelni a szabotálok, a zsírosparasztok tervteljesítését, másodszor meg kell tanítani a közös állattenyésztés, a sertéshizlaldák pezelésének új módszereire, hasznosságára szövetkezeti parasztságunkat, meg kell nyernünk a közös állattenyésztés ügyének az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztságot.
