Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-07-01 / 26. szám
i šmkxd %Hmms 1951. július 1. Hatalmas tömegszervezettel a békéért, a szocializmusért! Lorincz Gyula zárószavat a CSEMADÖK II. évi közgyűlésén A könyv és a sajtó terjesztése (Lőrincz Gyula beszámolójának folytatása.) Csehszlovákia magyar dolgozói nem torpanhatnak meg semmilyen akadály előtt, ha kellő öntudatra tesznek szert, ha tökéletesen elsajátítják és megismerik kormányuk célkitűzéseit, melynek vezetése a magyar dolgozók bizalmát élvező kiváló kormányosunk, Gottwald elvtárs kezében van. Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ezévi áprilisi ülésén foglalkozott a sajtó kérdéseivel, ami szorosan összefügg dolgozóink nevelésével, öntudatosításával .ideológiai színvonalának emelésével, elmélyítésével. Indítványoznám, hogy közgyűlésünk tegye magáévá a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának a sajtó terjesztésére vonatkozó javaslatát s az Üj Szó példány számát az év végéig emelje legalább kétszeresére, valamint fokozott figyelmet szenteljen a „Tartós békéért — népi demokráciáért“ című hetilap előfizetőinek gyűjtésére. A sajtón kívül nagyobb súlyt kell fektetnünk a magyar könyvkiadásra, a marxista tudomány, a szovjetirodalom, a cseh, a szlovák, a magyar és többi haladó szellemű irodalom megismertetésére és nem utolsó sorban az új csehszlovákiai magyar irodalom elterjesztésére, könyvtárak, olvasókörök, működő Micsurin körök létesítésére. Tegnap volt 10 éve, hogy a fasiszta hordák megtámadták a dolgozók hazáját, a szabadság, a szocializmus első otthonát, a Szovjetuniót. Ez volt az imperialisták második háborúja, amit a mi nemzedékünk átszenvedett. Ez volt az imperialisták második háborúja, amit az imperialisták úgy és akkor kezdtek, ahogy az érdekeik megkívánták, de nem tudtak úgy befejezni, mint ' ahogy elképzelték volna. A Szovjetunió hős népe egyedül állt ebben a háborús yiharban a béke hajóján, a béke árboca mellett és nem engedte ki kezéből a szabadság, a béke vitorláját és a szocializmus hazájában, a győzedelmes Szovjetunióban ma már a kommunizmust építik. Mi Sztálin elvtárs szavai szerint azok közé akarunk állni, akik a saját kezükbe veszik a béke ügyét azzal, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét erős tömegszervezetté építjük ki, hogy mozgósítjuk Csehszlovákia magyar dolgozóit a béke megvédésére, a gottwaldi ötéves terv sikeres megvalósítására, hogy így mindenkor, minden eshetőségre elkészülve Gottwald elvtárs vezetésével Pártunk irányítása mellett necsak utasai legyünk a Szovjetúnió vezette békehajónak, hanem mint aktív matrózai, társuk a béke vitorláját örök időkre a nagy Sztálinnal, a dicső szovjet néppel, Éljen Csehszlovákia nemzeteinek törhetetlen egysége! Éljen a cseh, a szlovák és magyar dolgozók harci szövetsége! Éljen Szlovákia iparosításának nagy ügye és annak első harcosa, Siroky elvtárs! Éljen hazánk bölcs kormányosa, a béke és szocializmus első munkása, Gottwald elvtárs! Éljen a haladó emberiség, a béke apostola, a kommunizmust építő hatalmas Szovjetúnió és a nemzetközi munkásmozgalom vezére és tanítója, a nagy Sztálin. A „Szabad Földműves“ szerkesztősége 1951 május 20-án Új helységbe költözött. Ezért felhívjuk olvasó közönségünk és előfizetőink figvelmét, hogy a szerkesztőséggel kapcsolatos ügyekben ezentúl az alábbi címhez forduljanak: „Szabad Földműves“ szerkesztőség. Bratislava, Križková 7.. telefon szám 32146. A kiadóhivatal továbbra is a Štúrova 6 szám alatt van. Kedves kultúrtársak, kedves kultúrtársnök, drága elvtársak és elvtársnök! Kétnapi közgyűlésünk végéhez közeledünk és nekem, mint a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete újonnan választott elnökének jutott az a szerep, hogy ezt a kétnapi tanácskozást kiértékeljem. Ez a két nap szokatlan és bátran mondhatjuk, történelmi jelentőségű két nap volt a csehszlovákiai magyar dolgozók életében és a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúrmunkájában és döntő jelentőségű jövőbeli kultúrmunkánk irányításában. Erről a kétnapi tanácskozásról, amit bátran nevezhetünk a csehszlovákiai magyar dolgozók ünnepi parlamentjének, meg kell állapítani azt, hogy felszabadulásunk óta ez volt az a nagy történelmi jelentőségű fordulat, amire nagyon régen vártunk. Ez ä kétnapi tanácskozás megmutatta, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók ideológiailag fejlettek, hogy a csehszlovákiai magyar kultúra munkásai, a csehszlovákiai magyar dolgozók legkiválóbb képviselői nagyon komolyan veszik dolgozó népünk sorsát, kulturális életének kiépítését és fejlesztését. Ha értékelni akarjuk az itt elhangzott felszólításokat, elsősorban meg kell említeni azt, hogy kivétel nélkül pozitív formájúak, a csehszlovákiai népi demokrácia iránti hűség megnyilatkozásai voltak. Elsősorban ki szeretném emelni Tóth István felszólalását Kassáról, aki nagyon komoly, mély elemzését adta annak, hogy mit jelent magyar számára hazafinak lenni népi demokratikus Köztársaságunkban. Nagyon örültem, hogy éppen Kassáról, éppen egy kassai felszólalótól hangzottak el ezek a szavak. Ha tekintetbe vesszük azt, amit Bacílek elvtárs említett, hogy Kelet-Szlovákiában, Kassa környékén épül a Köztársaság legnagyobb kohászati műve, a kohászati kombinát, igen nagy jelentőséggel bír, hogy Kelet-Szlovákiáról, Kassáról hallottunk ilyen hangokat és ez nem csak Tóth kultúrtársunk hangja, hanem Kelet-Szlovákia magyar dolgozóinak hangja is. Mi lesz ez a kohászati kombinát? Hogy csak egy kis ízelítőt adjak ennek a nagy kohászati miinek a jellemzésére, megemlítem, hogy 600 vagon szállítja egyetlen présnek alkatrészeit, amelyet ebben a nagy kohászati műben állítanak fel. Hatszáz vagon szállítja csak az alkatrészeket egyetlen préshez, a kohászati mű körül épülő város pedig nagyobb lesz, mint Pozsony. Ha ezt elképzeljük, akkor tudjuk, hogy milyen munka, milyen célkitűzések várnak a csehszlovákiai magyar hazafiakra, tudjuk, milyen célkitűzések várnak Kelet-Szlovákia minden hazafijára. A jövőben gyermekeink és unokáink büszkén fognak emlegetni mindenkit, aki ehhez a nagyszerű szocialista alkotáshoz, s vele együtt a béke építéséhez, csak egyetlen téglával is hozzájárult. Bacílek elvtárs megemlítette a dunai vízierőmű felépítését is, amely többek közt a Callóköz 114.000 hektárnyi területét fogja vízzel ellátni. Ez viszont Nyugat-Szlovákia déli részén, a Csallóközben ígéri a jövő nemzedékeknek, sőt már nekünk is, szárazsággal és szelekkel sújtott tájak virágzóvá tételét, kertvárosoknak, kertészeteknek megteremtését .termékeny jövőjét. Ha a kétnapos tanácskozáson elhangzott nyilatkozatokat szemügyre vesszük, meg kell állapítanunk azt, hogy a felszólalók nagy része olyan hangon szólalt fel, mintha a Csehszlovákia Magyar Dolgozók Kultúregyesületének közgyűlése a Kommunista párt közgyűlése lenne. Miért említem ezt meg kultúrtársak és kultúrtársnők? Azért, mert állítani merem és hiszem, hogy ez az egyik alapvető hibánk. Ez az, amin változtatnunk kell. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tömegszervezet és a Párt az kettő- Ez nem jelenti azt, hogy valamiben is ellentétbe kerüljünk a Csehszlovákiai Kommunista Párttal, sőt ellenkezőleg, mint ahogy tegnapi beszédemben megjegyeztem, számunkra mindenkor irányadó, iránymutató lesz az, amit a Kommunista Párt kitűz elénk, de a Kommunista Párt soha nem tűzte ki elénk azt a célt, hogy a CSEMADOK-ból kommunista pártot csináljunk, hanem, hogy ezt minél szélesebb keretekben, minél nagyobb tömegszervezetté építsük ki. A mi irányvonalunk a jövőben kell, hogy az legyen, hogy az itt élő magyar dolgozók legszélesebb tömegei vegyenek részt a CSEMADÖK munkájában. Nem a Kommunista Pártba vonjuk be őket, hanem egy széleskörű tömeg szervezetbe, ahol át kell nevelnünk őket a szocializmus építőivé, a szocializmus teremtőivé. És erre különös súlyt kell fektetnünk, elvtársak. A CSEMADOK gyűlései és megnyilvánulásai ne legyenek a jövőben olyanok, mintha a Kommunista Párt gyűlései volnának. A CSEMADÖK munkájának éppen a kultúra terén, a népművelés területén kell megnyernie azokat a magyar dolgozókat, akik részt akarnak venni a szocializmus építésében hazánkban. Nemcsak a lehetőségek vannak megadva erre, elvtársak és elvtársnök, hanem, múlhatatlan kötelességünk e lehetőségek kihasználása, mert a jövő perspektívája olyan hatalmas, Szlovákia iparosítása olyan követélményeket támaszt, hogy Csehszlovákia magyar dolgozói számára kötelesség tanulni, fejlődni, hogy minél hatalmasabb, minél szebb országot építsünk a mi hazánkból, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságból. Nem jogokért kell harcolnunk többé, hanem élni kell a jogokkal, magunkévá kell tennünk, fel kell használnunk ezeket a jogokat arra, hogy a jövőnket és a békénket biztosítsuk. Itt van a sajtó kérdése is. Emlékezzetek. vissza, mennyi panasz, mennyi siránkozás hangzott fel a múltban, hogy nem olvashatunk magyar betűt, nem olvashatunk magyar sajtót. Most elvtársak és elvtársnők, itt van a sajtó, megjelenik dolgozóink magyar napilapja. Fejlesztjük sajtónkat, folyóiratot indíthatunk, ami a jövőben célunk is, a CSEMADÖK kumtúrpolitikai folyóiratot fog kiadni. De rajtunk a sor, hogy megtanítsuk a csehszlovákiai magyar dolgozókat olvasni — itt újra Tóth elvtársra hivatkozom, — hogy olvassuk és írjuk is ezt a sajtót. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók kultúregyesületének korlátlan lehetőségei vannak arra, hogy a jövőben új magyar irodalmat, művészetet, a népből fakadó új szocialista irodalmat és művészetet teremtsen a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban, megteremtse azokat nemzeti formában és szocialista tartalommal, mint azt a művészet és az irodalom sztálini elmélete számunkra előírja. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne várjunk az őszre, ne várjunk, amíg eljönnek a téli esték, a műkedvelő színjátszó csoportok megkezdhetik a próbákat, hanem most rögtön össze kell kötni ezt a kultúrtervezést a békearatás ünnepével, a nyárral, a szabad levegővel, a természettel és minden lehetőséget kiaknázva a szervező munkát meg kell indítani, a népi alkotóversenyeket meg kell szervezni és felfedezni azokat a népi tehetségeket, amelyekből szép magyar ének- és táncegyüttest alakíthatunk. Indítsunk országos akciót, országos versenyt s hozzuk napfényre azokat a magyar tehetségeket a magyar dolgozók soraiból, akik olyan hatalmas népi táncegyüttest képezhetnek, hogy ezzel büszkén és öntudatosan hirdethessük és példát adhassunk országunk minden egyes helyi csoportjának a jövőben arra, hogyan kell értékelni, hogyan kell építeni azt a népi kultúrát, amelyet felvirágoztatni a CSEMADÖK küldetésé. Elvtársak és elvtársnők, adva van a lehetőség és élnünk kell ezzel a lehetőséggel. Nem szabad, hogy belefúljunk apró, kis intrikákba, helyi érdekű kérdésekbe, hogy állandóan a múltra tekintgessünk vissza a szó rossz értelmében, abban az értelemben, hogy keresgetjük a múltban azt, ami megakadályozza a mi munkánkat, hanem előre kell néznünk, a múltról csak az tartozik ránk, ami haladó és jó tradíció, ami alapul szolgálhat arra, hogy az új életformát, a munka új alapformáját építhessük fel. Papp elvtárs Nagykaposról megemlítette, hogy ő az ország legkeletibb széléről jött, ahogy azt Balassa korában mondották: a végekről. Azt hiszem, ezt a keleti határszélt mi már nem a végekhez fogjuk sorolni, hanem kiindulásnak, kezdetnek tekintjük. Keletről ma nemcsak a nap kel fel, hanem a szabadság, a béke szelleme jön, ma nem Balassa korában, hanem a nagy sztálini korszakban élünk. Azt hiszem senki nem fog kételkedni abban, hog yez a nagy sztálini korszak nekünk is hatalmas lehetőségeket hozott, hogy Szlovákia aranykorát úgy, amint azt Szlánszky elvtárs megfogalmazta, úgy, ahogy azt Siroky elvtárs kifejtette, Szlovákia iparosítása útján Gottwald vezetésével meg fogjuk valósítani és mindent elkövetünk, hogy Csehszlovákia minden magyar dolgozóját, legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi, bevonjuk a munkába. Nem szabunk magunknak szűk kereteket, egyesületünk jövő évi közgyűlése még szebb, még hatalmasabb raanifesztáció lesz, még örömteljesebb hirdetője lesz Szlovákia boldog lövőjének Szlovákia aranykorszakának. Kedves kultúrtársak és kultúrtársnők, ez a két nap bizakodással és örömmel teljes két nap volt a csehszlovákiai magyar dolgozók életében, nemcsak azokéban, akik résztvettek ezen a közgyűlésen, hanem azoknak a csehszlovákiai magyar dolgozóknak életében is, akik őket, mint képviselőiket ideküldötték. Nem szabad megtorpanni, nem szabad csak akadályokat látni, hanem építenünk kell azt a hatalmas tömegszervezeteket, szeretném hozzátenni: célunkul tűzzük, merészebben látunk munkához. Bacílek elvtárs Pártunk nyitrai konferenciáján tett egy kritikai megjegyzést, még pedig azt, hogy érzése szerint a csehszlovákiai magyar dolgozók nem elég bátrak, mintha nem sizívnák elég bátran hazánk levegőjét, köztünk név szerint felemlítette Fábry István elvtársat és felemlített engem. Azóta nagyon sok kultúrtárs felemlítette ezt, felemlítették olyan formában, minha tényleg valami gyávaságot követtünk volna el, felemlítették helytelen formában, úgy értelmezve Bacílek elvtárs szavait, mintha ez arról szólt volna, hogy nem mertük volna elég bátran ostorozni a dolgozók árulóit, szóval a szlovák reakciósokat, a szlovák burzsoánacionalistákat, nem mertünk élég bátran harcolni a szlovák burzsoá-nacionalizmus ellen. Szeretném megjegyezni, elvtársnők és elvtársak, hogy ha valaki így értette a szóbanforgó megjegyzést, helytelenül értelmezte. Bacílek elvtárs nem akart bennünket felbíztatni arra, hogy harcoljunk a szlovák burzsoá-nacionalizmus ellen. Én beszédemben leszögeztem itt tegnap, hogy nagy iskola és tanulságtétel volt, amit a szlovák munkásosztály ,a Szlovák Kommunista Párt élén
