Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-12-09 / 49. szám

2 1951. december 9. Szövetkezetünkben a legkorszerűbb istálló épül 100 darab marha számára A parasztifjúság téli üdülése Államunk mindenféle szempontból gondoskodik a dolgozók egészségéről. Szép bizonyítéka ennek az az üdültetési mozgalom is. amelyet — a Csehszlová­kiai Ifjúsági Szövetséggel karöltve — a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom (ROH) rendez. A fiatal munkások, trak­torosok, hivatalnokok százaival együtt a téli üdültetésen azok a szövetkezeti ta­gok és dolgozó parasztok is résztvesz­­neknek, akik munkájuk révén ezt az üdültetést a leginkább kiérdemelték. A parasztifjúság üdültetési mozgal­mára visszatérve, mindenekelőtt arról szólunk, hogy ki vehet részt üdülésen. Üdültetésre elsősorban az számíthat, aki munkateliesitményével erre a legér­demesebb. A fiatalok üdülőtelepeire a 21. életévüket még be nem töltött szö­vetkezeti tagokat, traktorosokat és álla­mi gazdasági alkalmazottakat küldik. A kiválasztást a CsíSz helví szervezetei, üzemi szervezetei és közvetlenül az EFSz-ek végzik, amelyeket a CsISz já­rási választmánya értesít a fönntartott hel,yek^6zámáról és a csoportbeosztásról. A szövetkezeteken múbk tehát, mikép­pen hajtják végre a kiválasztást, mivel — az üdülőtelepek befogadóképességé­hez mérten — csupán meghatározott számban lehet szó parasztifjak üdülte­téséről. Fontos tehát, hogy az üdültetés­re azokat jelöllek ki. akik a legjobb dol­gozók és arra a legjobban rászolgálnak Az ifjúság téli üdültetése egyhetes. A részvételi díj egészen csekélv, mindösz­­sze 150 korona, amelynek ellenében az üdülők nemcsak az üdültetésben vesz­nek részt, hanem az oda- és visszautazás is ingyen történik. Az üdültetés részt­vevői ezt a hetet a Magas Tátrában, a liptói hegyekben, Csehországban, a Nyugati Beszkidekben és másutt töltik. A lakáson és étkezésen kívül az üdülők kultúr- és sporttevékenységéről is gon­doskodás történik. Az élelmezés egyéb­ként igen tápláló és naponta ötszöri ét­kezést jelent. Az üdülőtelepeken ott vannak a CsISz vezetőségének képvise­lői is, akik gondoskodnak, hogy minden­ki jól érezze magát, szórakozzék a bará­ti közösségben, senki se unatkozzék sza­badsága alatt, hanem tényleg pihenjen. Az üdülőtelepeken mindenről gondos­kodnak. Mindenütt bőségesen rendelke­zésre állnak a téli sportszerek, szának, sík stb., úgyhogy minden üdülő sportol­hat és elsajátíthatja a téli sportokat. Közös kirándulásokat rendeznek a kör­nyékre, a barlangokba, a Tátrába és egyéb sportolási lehetőségeket nyújta­nak. Rossz idő esetén sem kell félni az unalomtól. Minden üdülőtelepen gazdag könyvtárakat találunk, hangszerek, rá­dió, gramafon stb. állnak rendelkezésre. A szórakoztató társasjátékok mellett mindenki sok szép dalt és népi táncot megtanulhat, napiren^n vannak a mű­soros és kölcsönös к ’ '’-szereplések a szomszédos üdiilőteleoeken is, továbbá filmelőadások látogatására nyílik alka­lom. A legszebb emlékeket azonban az a baráti közösség biztosítja, amely min­dig kialakul az üdülőtelepeken, hiszen az egészséges, fiatal emberekből álló kö­zösség tele van örömmel és lendülettel. Hiszen itt mindenki fiatal, telve mun­kakedvvel és most megérdemelt pihe­nőjét tölti. Hogy a köztársaság külön­böző részeiből sereglettek össze és mindeddig nem ismerték egymást, ez tényleg nem számíthat. Valamennyien becsületes dolgozók, parasztok, munká­sok, traktorosok és hivatalnokok. Ha munkaterületük különböző is. közös ér­dekek és azonosan boldog jövendő áll előttük. Sokan közülük az üdültetés során tu­datosítják, hogy hazatérés után még többet kell dolgoznunk, mert az a cél, hogy mindenki ilven szép környezethen tölthesse szabadságát, viszont ebhez több és még szebb üdülőtelepet kell lé­tesíteni. De munkateljesítményünkkel azért is harcolnunk kell. hogy necsak mi élhessünk a pihenés jogával, hanem a világ minden dolgozóba is. Tudatosítják, hogy jólvégzett munká­jukkal segítik a békéért harcoló ko­reaiakat, a vietnamiakat, valamint á kapitalista államok sztrájkoló munká­sait, akik szintén részesei akarnak lenni azoknak a vívmányoknak, amelyeket mi már teljes mértékben élvezünk. Az őszi vetési munkálatokat sikere­sen befejeztük, majd ezt követően no­vember 22-ig az összes betakarítási munkálatokat száz százalékban elvé­geztük. összesen mintegy 240 ha bú­zát és 85 ha rozsot vetettünk el. Cu­korrépatermésünk 83 vagon volt, a­­melynek elszállítását szintén befejez­tük. Az őszi munkálatok befejezése után sem szünetel a munka egy perce sem, mert nyomban megkezdtük az új is­tálló felépítését, melynek befogadóké­pessége 100 darab szarvasmarha. Erre már egyébként is nagy szüksége volt szövetkezetünknek, mert szarvasmar­haállományunk egy részét istálló hiá­nyában nem tudtuk központosítani. A legutóbbi napok során üzembe helyez­tük a fejőgépeket, amelyeknek érté­kük felbecsülhetetlen. Erről sokat tud­na beszélni Nagy Imre és fia, akik ezelőtt kézzel fejtek 33 tehenet,. Most már nincs szükség arra, hogy ezt a fá­rasztó munkát tovább végezzék, mert a gép elvégzi helyettük. Nagy Imre ezután nyugodtan sétá’ a gépek mellett és figyeli azok működését. Igen tetszik neki. Meg is simogatja hálából, mert már felismerte, hogy ez mennyivel megkönnyíti az ő munkáját. A gép te­hát megszerettette önmagát. Amikor megkérdeztem tőle jó-e a képpel fejni, azt felelte, hogy hiszen jóformán nem is dolgozott mellette. Ezért van tehát szükség a gépesítésre szövetkezeteink­ben, hogy a fárasztó munkát, ne embe­ri erővel, hanem géppel tud juk végez­ni és megszabadul junk végre az em­bert ölő nehéz fizikai munkától. Ma már egyre több kis- és középparaszt érti meg ennek jelentőségét és ennek tudatában napról-napra emelkedik az újonnan belépő tagok száma. Földmű­veseink egyre jobban rájönnek arra, hogy ma már nem lehet a régi, elavult Alsószemeréden október elején ala­kult meg а III. típusú EFSz előkészítő bi­zottsága. A vezetőségi választáson Piri Józsefet, mint értelmes gazdálkodót megválasztották a szövetkezet gazdájá­nak. Piri Józsefnek azonban hamar a fejébe szállt a dicsőség és a régi nagy­­birtokos urak csábosainak szerepét kezdte játszani. Sőt, hogy akaratának érvényt szerezzen, több esetben még a kezét sem kímélte a pofon osztogatás­tól. Itt az erejét nem kímélte, de annál jobban a munkában. Ahelyett, hogy a többi tagnak jó példát mutatott volna a szövetkezet kezdetleges munkájában, újságot olvasva sétálgatott a munkások után. De ha már az újságolvasásnál tar­tunk, meg kell említenünk, hogy a párt­sajtó tanításaiból többet is elsajátítha­tott volna, mer aki annyi újságot olvas, annak tudnia kellene, hogy kit lehet kuláknak nevezni. Piri szemében kulák, A munka Bármerre nézünk szét szeretett ha­zánkban, mindenütt azt látjuk, hogy a munkáskezek egyre gyorsabb ütemben építik újjá ezt az országot, ahol nincs többé kizsákmányolás, nincs elnyomás és minden becsületes dolgozó szabadon érvényesítheti tudását. Vannak még hi­tetlen Tamások, akik a reakciós kulákok befolyása alatt behunyt szemmel járnak az országban és nem veszik észre, mi történik körülöttük. Ezek a Tamások megfeledkeznek arról, hogy az emberi­ség ma már az ötödik társadalmi rend­szert építi föl, azt a rendszert, ahol a ki­zsákmányolás egyszer s mindenkorra megszűnik. Most aztán, hogy tetszik-e ez vagy nem tetszik az eféle Tamások­nak, ez nagyon mindegy. A történelem kerekét nem lehet visszafelé fordítani, mert aki a fejlődés útjában áll, azt a történelem kereke eltapossa. így látjuk ezt mi valamennyien, a ko­máromi „Skoda“ művek dolgozói, akik átléptünk az üzemi termelésbe és ennek tudatában még fokozottabb erővel módszer szerint gazdálkodni és nem lehet a természet csodáit várni, hanem a természetadta lehetőségeket ki kell használni. S ha még akadnak is egye­sek, akiknek téves felfogásaik vannak, a felvilágosító munka folytán meg le­het őket is győzni. Csak egy példát szeretnék megem­líteni, amely éppen a napokban tör­tént. Az önállóan gazdálkodók közül többen jöttek panaszkodni, hogy meg­betegedett a sertésük s mivel én va­gyok a szövetkezet agronómusa, hoz­zám fordultak tanácsért. Amikor meg­kérdeztem tőlük, mikor vették észre a betegséget, azt felelték, hogy már há­rom napja.-— És miért nem jelentették ezi ne­kem azonnal? — tettem fel a kérdést. — Hát monda, minek jelentettem volna, hiszen azon már úgy sem lehet segíteni. Tény, hogy azon már nem lehet se­gíteni, de ugyanakkor azt a másik e­­gészséges állatot, amellvel egy ólban volt bezárva, meg lehetett volna men­teni. Amikor aztán ilyen bajok bekö­vetkeznek, beérik azzal-, hogy .szerin­tük annak úgy kellett lennie. Látjuk tehát, hogy még mindig akadnak téves felfogású emberek, akik­nek nem árt, ha kioktatjuk őket. Töb­ben azt a kifogást találták, hogy nincs fertőtlenítő anyag, de ugyanakkor nem fordidtak a szövetkezethez segítség­ért. Mi természetesen mindent meg­tettünk a betegség megakadályozásá­ra, fertőtlenítő anyagot azonnal meg­szereztük az egész község részére és mindenki számára kötelezővé tettük a fertőtlenítést. Ezzel elejét vesszük a betegség továbbterjedésének, ami igen fontos állattenyésztésünk növelése ér­dekében. •Ezek az esetek bizonyítják felvilágo­sító munkánk szükségességét a szövet­reakciós és soviniszta volt mindenki, aki nem az ő elgondolása szerint cseleke­dett. Egy alkalommal Tauber István kö­­zépgazdával gyűlt meg a baja, aki ugyan önmagát is a kulákok közé so­rolta. De Piri megtalálta a hibát akkor is, ha valaki nem volt kulák. Amikor egy S u s к a nevezetű kisgazda elment hoz­zá panaszra, hogy a traktorok a földjén fordultak és betaposták, Piri egyenesen kirúgta őt azzal az indokkal, hogy sovi­niszta. A helvi Nemzeti Bizottság elnö­kével többízben azért veszett össze, mert az mindenkit pártolt, holott Lóska Ferenc, a HNB elnöke csupán az igazsá­got kereste mindig. Végül a szövetkezeti tagok maguk is, megsokalták Piri Józsefnek ezt a maga­tartását és elhatározták, hogy átszerve­zik a vezetőséget és az előkészítő bizott­ság helyébe megválasztják az aktív bi­igyekszünk hazánkban a szocializmust megvalósítani. Tagadhatatlan, hogy üze műnk munkaerőhiányban szenved, noha a tömegszervezetek a pártszervezetek­kel együtt mindent megtesznek annak érdekében, hogy új munkaerőket tobo­rozzanak. Kormányunk határozata, amely szerint 77.500 adminisztratív munkaerőt áthelyeztek a termelésbe, hozott ugyan némi változást a munka­erőhiányban, de ez még közelről sem elégítette ki azokat az igényeket, ame­lyek jogosultak voltak. Ezt legjobban a mi üzemünkben tapasztalhatjuk. Nem lehet azt gondolnunk, hogy ná­lunk már egyáltalán nincsenek munka­erőtartalékok, mert meggyőződésem, hogy falvainkon még mindig vannak olyanok, akik a termelésben sokkal hasznosabb munkát végezhetnének, mint a jelenlegi foglalkozásukban. Csak egy példát szeretnék megemlíteni, amely éppen a saját községemben, Gú­kezeten kívül álló kis- és középparasz­tok között, mert mi segíteni akarunk azokon is, akik ma még nem tagjai a szövetkezetnek, de holnap a meggyőző munkánk következtében azokká vál­nak. Nem szabad , hogy a dolgozó pa­rasztjaink munkájának gyümölcse kár­ba vesszen, ha azok ma még nem is tagjai a szövetkezetnek. Dolgozó parasztságunknak sokkal könnyebb leküzdenie a fenyegető ve­szedelmet a szövetkezetben, ahol egy­ségesen tudnak a veszély ellen fellép­ni. Mi már tudjuk, mert állandóan ta­nulunk, hogyan kell a betegségek ellen védekezni. A nagyüzemi gazdálkodás mindezeket lehetővé teszi, de magunk­ról tud juk, hogy amikor egyénileg gaz­dálkodtunk, még csak az a módunk sem volt, hogy a megbetegedett állatot az egészségestől elválasztottuk volna, mert örültünk, ha sertéseinknek egy ólat tudtunk biztosítani. * A napokban meglátogatott bennün­ket a mozgó „Vesna“ és szövetkezeti tagjaiknak nagyon értékes ruházati cikkeket hozott. A vásárlásnál azonban megtörtént, hogy egyes tagok maguk szerették volna megvenni az egész á­­rut. Nem azért, mintha szükségük lett volna rá, de mert meg van a vásárlási lehetőségük. Megfigyelésünk szerint volt olyan tag, aki ez évben a negyedik pár gumicsizmát vette. Szerintünk ez igazán fölösleges, mert ma nincs arra szükség, hogy valaki ilyen dolgokat holmozzon. Szeretnénk azoknak a fi­gyelmébe ajánlani, hogy a jövőben, a­­mikor vásárolnak, gondoljanak a többi munkástársaikra is, mert ipég nem tar­tunk ott, hogy feleslegesen felhalmoz­zunk dolgokat és ezzel elvonjujk má­sok elől. Kalmár János, Dióspatony. zottsági tagokat. így történt aztán, hogy Piri József mellőzésével megalakult az új vezetőség. Elnöknek Lóska Feren­cet, alelnöknek P u 1 i s Józsefet, gazdá­nak Balia Istvánt, könyvelőnek pedig K o s ú t h Lajost választották meg. Az ellenőrző bizottság elnökének Sza­­b ó Gyulát választották meg, akinek több esetben voltak ugyan téves felfo­gásai. de remélve azt, hogy a jövőben a hibáit jóváteszi és dolgozik majd a szö­vetkezet felvirágzása érdekében. Az el­lenőrző bizottságba két nőt, Barbo­­lvás Erzsébetet és Azsiválek Er­zsébetet is beválasztották tagnak. Az új vezetőség máris bebizonyította, hogy dolgozik a falu felvirágoztatásának érdekében. Több olyan tervet dolgoztak ki, amelynek megvalósítása nagyon is időszerű. Bartal Gyula Alsószemeréd tán volt szerencsém megállapítani. A 70—75 éves emberek és egyes rokkan­tak a szövetkezetbe járnak dolgozni. Ugyanakkor egyes állásokat, mint pl. mezőőri, levélhordói stb. olyan egyének töltenek be, akik erőteljes, derék embe­rek. Ezek még azzal sem törődnek, hogy amikor a szövetkezetben, vagy egyéb munkában 5—6.000 koronát keresnek, az ő fizetésük csupán kétezer korona. Vájjon ezek az egyének nem tennék-e okosabban, ha végre rádöbbennének ar­ra, hogy ez részükre szégyenteljes fog­lalkozás és keresnének maguknak olyan munkát ahol az őket megillető munka­helyen dolgoznának? Mi, ipari munká­sok, akik mindent megteszünk népünk életszínvonalának és hazánk szebbé té­telének érdekében, reméljük, hogy az ilyen egyének rövidesen megváltoztat­ják munkahelyüket és velünk együtt fogják építeni a boldogabb jövőt, a szo­cializmust. Molnár Géza Gúta. Az alsószemerédi EFSz gazdája diktátori módon akart vezetni nem szégyen, hanem dicsőség

Next

/
Oldalképek
Tartalom