Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-12-02 / 48. szám
1 1931. december 2. Äz USA felforgató fegyveres csoportokat szervez a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen A szovjet kormány ti'takozó jegyzéke az Egyesült Államok kormányának példátlan agresszív lépése miatt Egyiptom népe, összefogva harcol kizsákmányoló! ellen A Szovjetunió helyettes külügyminisztere A A. Gromiko elvtárs, Cumminget az USA ideiglenes moszkvai ügyvivőjének a következő tartalmú jegyzéket nyújtotta át: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya szükségesnek tartja, hogy az alábbiakat tudomására hozza az Amerikai Egyesült Államok kormányának. Truman úr, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, ez év október 10-én aláírta „az 1951. évi, a biztonság kölcsönös biztosításáról szóló törvényt“. Ez a törvény százmillió dollár összegben különleges előirányzatot fordít „mindenféle, a Szovjetunióban, Lengyelországban. Csehszlovákiában, Mamagyarországon, Romániában, Bulgáriában és Albániában élő ... vagy ez országokból elmenekült kiválogatott •személyek pénzelésére avégett, hogy a személyeket vagy az Északatlanti Egyezmény szervezetét támogató fegyveres erők alakulataiban, vagy pedig más célokra tömörítsék“. Ilyen módon az említett törvény által előirányzott anyagi eszközök célja, személyek és fegyveres csoportok felforgató tevékenységének pénzelése, mely tevékenység a Szovjetunió és a törvényben megemlített többi állam ellen irányul. E törvény személyek és felfegyverzett csoportok finanszírozását írja elő a Szovjetunió és több más állam területén, hogy e személyek aknamunkát és felforgató tevékenységet fejtsenek ki az említett államokban. Nem nehéz megérteni azt sem, hogy e törvény előírja az országunkból megszökött hazaárulók és háborús bűnösök pénzelését, akik az Egyesült Államok és még több más állam területén találtak menedékre, előírja továbbá fegyveres csoportok pénzelését is á Szovjetunió elleni harc céljára. Az a tény, hogy az Egyesült Államokban ilyen törvényt fogadtak el, példátlanul álló eset az államok egymáshoz való viszonyában és az Egyesült Államok udrva beavatkozását jelenti más államok belügyeibe. Ezzel együtt a fenti törvény hallatlanul megsérti a nemzetközi jog szabályait és összeegyeztethetetlen az államok közötti normális viszonnyal, valamint az állami szuverénitás tiszteletbentartásával. Ennek a törvénynek az elfogadását nem lehet máskép értékelni, mint agresszív lépésként, amely arra irányul, hogy tovább rontsa a viszonyt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között és kiélezze a nemzetközi helyzetet. A szovjet kormány szükségesnek tartja az Egyesült Államok kormányának figyelmét felhívni arra, hogy e törvénynek az USA elnöke által történt aláírásával az amerikai kormány durván megsérti azokat a kötelezettségeit, amelyeket a Szovjetunióval szemben az 1933 november 16-án M. M Litvinov, a Szovjetunió külügyi népbiztosa és F. D. Roosevelt, az USA elnöke között történt levélváltás alapján vállalt magára akkor, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok között diplomáciai kapcsolat létesült. Ez egyezmény értelmében a Szovjetunió és az USA kormánya kölcsönösen kötelezte magát, hogy tiszteletben, tartja a két állam szuverenitását és tartózkodik mindennemű beavatkozástól egymás belügyeibe. Mindkét kormány kötelezte magát, hogy szigorúan tartózkodik minden olyan cselekménytől, melynek célia fegyveres intervenció előidézése vagy szítása a másik szerződő fél ellen. Ez az egyezmény világosan kimondja, hogy az Egyesült Államok kormánya és a Szovjetunió kormánya kötelezi magát arra, hogy „ nem alakít, nem segélyez és nem támogat katonai szervezeteket, vagy csoportokat, melyeknek célja fegyveres harc“ a másik fél ellen és „megakadályoz mindennemű toborzást hasonló szervezetekbe és csoportokba“. Az egyezmény továbbá kimondja: a felek kötelezik magukat, hogy megakadályozzák olyan hasonló szervezetek és 'csoportok alakítását, mely csoportok célja a szóbanforgó két állam politikai és társadalmi rendszere elleni harc. Ilyen ni ód on a diplomáciai kapcsolat létesítése idején az Egyesült Államok és a Szovjetunió kötelezte magát arra, hogy ezt a kapcsolatot a szuverén jogok kölcsönös tiszteletbentartása, valamint az egymás belügyeibe való benemavatkozás alapján fejleszti tovább. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez megfelel a két állam érdekeinek és ezzel együtt az általános béke érdekeinek is. Annak a törvénynek az elfogadása, amely százmillió dollárt irányoz elő ä Szovjetunió ellen irányuló akmmunkáre és felforgató tevékenységre, azt mutatja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya durván megsérti magára vállalt kötelezettségeit és ezzel tovább folytatja azt a politikát, amely a Szovjetunióhoz való viszony további elmérgesítésére és a nemzetközi helyzet további kiélezésére irányul. Magától értetődik, hogy az Egyesült Államok kormányának semminemű joga nincsen felforgató csoportokat és fegyveres alakulatokat létrehozni a Szovjetunió ellen irányuló aknamunka céljaira. Ezzel a cselekedetével az Egyesült Államok kormánya csak leleplezi magát, mint a béke ellenségét, a magára vállalt kötelezettségek megszegőjét, mint olyant, aki gátlás nélkül lábbal tapossa a nemzetközi jog és .az államok közti kapcsolat elemi szabályait. A szovjet kormány erélyesen tiltakozik az Egyesült Államok kormányánál az Egyesült Államok kormányának a Szovjetunióval kapcsolatos, ez úiabb agresszív cselekedete ellen és az ellen, hogy az Egyesült Államok durván megsérti az 1933 november 16-1 egyezmény értelmében magára vállalt kötelezettségeit A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az ilyen cseleke-' detekért minden felelősség az Egyesült Államok kormányára hárul és elvárja, hogy az USA kormánya megfelelő lépéseket foganatosítson az említett törvény hatályon kívül helyezésére“. Cumming kijelentette, hpgy a szovjet, kormány jegyzékét haladéktalanul tudomására hozza az USA kormányának. Az egyiptomi munkások egyre szervezettebben harcolnak az imperialisták ellen. Egyiptom népe hadat üzent az angol-amerikai elnyomásnak, a gyarmati sorsnak, az elmáradottságnak és imperialista kizsákmányolásnak. Ez a harc nem mai keletű, hiszen kisebb-nagyobb megszakításokkal 1919 óta folyik. Űj benne az egyiptomi nép harci szervezettsége, mely képes lesz hazájában kiirtani a kapitalisták piszkos kizsákmányoló fészkét. Az ENSZ politikai bizottságának ülésén Egyiptom küldötte is felszólalt és hangsúlyozta, hogy országukat nem akarják hadszíntérré változtatni egy új világháború esetén. Emlékeztetett arra, hogy Eden brit küldött beszédében — amelyben Acheson érveit ismételte — védelmezte a három hatalom javaslatait. Nem akarok kételkedni Acheson és Eden érveinek őszinteségében — mondotta az egyiptomi kiküldött —, de válaszoljanak nekem: miként lehet összeegyeztetni a három hatalom javaslatainak békés jellegéről szóló javaslatait a brit csapatok magatartásával a Szuezi-csatoma övezetében? Hogyan egyeztethető össze Jules Moch francia küldöttnek a három hatalom javaslatait védő nyilatkozata, amelyben egyetértését fejezi ki az ellenőrzés bármely formájával — azzal, hogy Franciaország nem hajlandó megvitatni a veszélyes marokkói helyzetet. Egyiptom küldötte kijelentette, hogy látja, hogy a három nagy hatalom — az USA, Nagy-Britannia, Franciaország — a „béke kérdésének“ olyan megoldását javasolják, amely a világot ellenőrzésük alá helyezné.' Egyiptom tüntet a brit imperialisták ellen November 13 és 14-én az egész ország területén az egyiptomi nép tüntetett az angol imperialisták ellen. Ezek a napok mint a Nemzeti harcok napjai keltették föl a lakosság figyelmét. A legnagyobb tüntetés Egyiptom fővárosában Kahiróban folyt le körülbelül egymillió munkás, paraszt és értelmiség részvételével. Ezen a tömegtüntetésen először vették ki részüket a kétszeresen kizsákmányolt egyiptomi nők. A nagy plakáton a politikai foglyo kát ábrázolja ezzel a felírással: „Engedjétek szabadon polgárainkat, hogy részt vehessenek a britek elleni harcban“. Kellemetlen igazságok Tito uralmáról A belgrádi háborús bűnösök vezető lapja, a Borba elégedetlen amerikai kollégáival. Ügy véli, az amerikai-jugoszláv katonai egyezmény megkötése után joga van az amerikai lapoktól megkívánni: most már egy betűt sem a valóságos jugoszláviai helyzetről! Úgy véli, joga van figyelő ztetni az amerikai lapokat: ha igazat írnak Jugoszláviáról, ezzel ártanak a közös ügynek. A Borba döbbenten idézi Henry Taylor amerikai rádió-hí, magyarázó előadását jugoszláviai útjáról: Ellentétben azzal,, amit odahaza beszélnek nekünk, nem láttam bizonyítékokat arra, hogy Oroszország kiépíti bérenc-erőit egy Jugoszlávia elleni támadásra, amely háborúba taszíthatná a világ többi részét is. Maguk a jugoszláv biztosok is . . . igazolják ezt, ellentétben Tito propagandájával". Miért így beszélnek és írnak egyes amerikaiak — kérdi szemrehányóan Tito lapja, mikor nekik arra van szükségük, hogy ennek ellenkezőjéről írjanak. A Borba méltatlankodik, hogy az amerikai Ueaders Digest című reakciós hiphari megírta egy amerikai újságíró jugoszláviai útibenyomásait: „Amidőn beérkeztünk a pályaudvarra, a félhomályból az emberek vad serege a vonat felé rohant és állati módon harcoltak azért, hogy beszállhassanak a vonatba. Rongyos emberek a pályaudvar padlóján aludtak. Amidőn a poggyászomat a szállodába vonszoltam, bokáig sáros pocsolyába léptem... Mindenütt megszokott intrikáló légkör, a félelem, a szenvedések és a tévedések. Úgy tűnt fel előttem, mintha az egész gépezetben eltörött volna a legfontosabb alkatrész.’’ Ezeket írja a Readers Digest a Zágráb—Belgrádi főútvonal első fontosabb állomásairól. És a Borba haraggal kérdi, miért ezt írja meg az amerikai' — vagyis azt, amit látott? Miért nem ír arról, hogy a bolgárok jugoszláv határőröket rabolnak el — vagyis arról, amit nem látott és nem is láthatott? Siránkozva kérdi a Borba: miért írnak a Nem York Times és a Nem York Herald Tribune belgrádi tudósítói a jugoszláv parasztok és munkások szrájkjairól, a zágrábi „békegyűlés’’ kudarcáról, miért írják meg , hogy a Litosztroj-üzem öt év alatt mindössze két turbinát gyártott, azokat is ötvenszer drágábban, mint Eranciaországban, vagy az Egyesült Államokban; miért írja meg Miss Tracey, hogy Jugoszláviában „puskatus-,lakat- és börtönrendszer uralkodik” és az országban a burzsoázia úgy él, mint hal a vízben. Miért írja meg — kérdi dühösen a Borba —, hogy a jugoszláv kormányban és a nemzetgyűlésben a háborúelőtti fasiszta JugoszMvia politikusai és miniszterei ülnek? Szemrehányást tesz a Borba az amerikai riporternőnek azért is, hogy megírta: „Azok, akik valaha is résztvettek а legyőzött ország megszállásában, ma otthon érzik magukat” s hogy megállapítja: „az államnak szüksége van külföldi Valutára és a kormánynak is szüksége van, hogy sok minden eltitkoljon és vonzó arcot mutasson a külvilág felé.” Haragszik a Borba azért is, tmgy az amerikai lapok „széltében-hosszában beszélnek Jugoszlávia gazdasági helyzetéről, de elhallgatják a Jugoszlávia keleti határain végbemenő veszélyes eseményeket". Mi a fenének írnak az amerikaiak arról, amit nekik mesélünk ’ A Borba végül — a Titc banda alávaló üzleteihez alkalmazkodva — alávaló üzleti egyességet kínál amerikai laptársainak. Azt írja: „Más országok is, amelyek sokkal fejlettebbek, de kevésbbé veszélyeztettek, különféle gazdasági nehézségekkel küzdenek, így például az árúemelkedésekkel, az áru- és lakáshiányokkal, hogy ne is beszéljünk a munkanélküliségről. Erről legékesebben а nyugati országok politikusainak és államférfiainak kijelentései szólnak.” Bizony, süketnek kell lennie annak, aki nem ért ebből a szóból. Azt ajánl ja e zel a titoista lap az amerikaiaknak: nektek is van vaj a fejeteken, mégsem írunk róla, ne szellőztessétek hát ti sem a mi mocskos holminkat. Szabad Földműves a Szlovákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja. — Kiadóhivatal és expedíció: Bratislava, Štúrova 6. — Telefon: 274 05. — Szerkesztőség: Bratislava, Križková 7. — Telefon: 521 46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Orár” lap és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Concordia nyomda, Bratislava, Ul. Nár. povstanie 41. —i Irányító póstahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre 100.— Kčs, félévre 50,— Kčs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz. 1250 OPÜ Ba 2. 1950/Si. I