Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-03-11 / 10. szám

4 šmJksd %tdmíms \ 1951. március 11. Clementis a francia titkosrendőrség kéme volt 1 nializiusért és a nép nemzeti шШщш\ ital han árii Részletek Bašťovanský főtitkár a Párt Központi Bizottsága előtt elmondott jelentéséből A Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán a Szlovákiai Kommunis­ta Párt Központi Bizottságába Husákon és Novomeským kívül Clementist sem választották be. Milyen tények alapján történt ez? Mindenekelőtt annak felismerése alapján, hogy Husák és Novomeský vo­nakodtak a Párt marxi-lenini vonalá­nak követésétől, e vonallal ellentétesen tevékenykedtek és- a Szlovákiai Kom­munista Párt politikájába bevitték, sőt érvényesítették a burzsoá-nacionalista ideológiát, egy olyan ideológiát, amely idegen és ellenséges a munkásosztály­hoz, a szocializmus ügyéhez, valamint a szlovák nép nemzeti érdekeihez. Ma már teljesen világos, hogy Besz­tercebányán a Nemzeti Felkelés idején Husák és Novomeský a forradalmi kor­mány legfontosabb hatalmi pozicióit céltudatosan kiadták a kapitalista és a nagybirtokos reakció képviselőinek. Az is ismeretees, de most egészen új megvilágításban mutatkozik meg, hogy ez a klikk kísérletet tett arra, hogy szabotálja Szlovákiában a közigazgatás reform­ját. Vonakodott attól, hogy a Nem­zeti Bizottságokat valóban népi szer­vekké építsék ki, bár Gottwald elvtárs és a Központi Bi­zottság nem egyszer hangsúlyozták, mi­lyen jelentőséget kell tulajdonítani né­pi közigazgatásunk kiépítésének. Ez a klikk azért húzódozott a Nemzeti Bi­zottságok igazi népi szervekké való ki­építésétől, hogy életben tartsa a büro­kratikus jegyzői intézményt, amelynek esökevényeit a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusa után felszámol­tuk. Most már az is világosabb előt­tünk, hogy Husák, Novomeský, és klikkjük miért védekeztek oly szívósan az ellen, hogy Szlovákiában is kiépítsük a néni miliciát. HUSÁK, NOVOMESKÝ, MACH: KÉZ KEZET MOS Az államvédelmi szervek végrehaj­tott vizsgálata szerint Husák, Novo­meský és csatlósaik arra törekedtek, hogy a megújított Csehszlovák Köztár­saság keretében a lehető leghosszabb ideig és töretlenül fenntartsák a fasiszta Tiso­­állam hatalmas apparátusát. Husák, mint első, belügyi megbízott a felszabadulás után e fontos reszort szol­gálatába átvette a régi Tiso-féle büro­kratákat, járási főnököket, gárdistákat, sőt a Mach-féle állambiztonsági köz­pont (UŠB) volt ügynökeit is. Ma már bizonyos, hogy Husák, Novomeský és Mach korlátlan kölcsönös felelősségű társaságot alkottak, amelyben „kéz ke­zet mos“ jelszóval kölcsönösen messze­menő szolgálatokat tettek egymásnak. Az iskolai, tudomány és művészeti megbízotti hivatal Novomeský vezetése alatt és jóvoltából a tudomány, iroda­lom és iskolaügy minden kollaboráns elemének szószerinti mentsvára lett. Az iskolaügyi megbízotti hivatalban Novo­meský védnöksége alatt volt működési tere. még pedig nagyon jelentős funk­ciókban Emest Ottónak, az ismert Tito­­ügynöknek, akit tavaly kém- és kártevő tevékenységért halálra Ítéltek. Az sem véletlen, hogy Husákot úgy 1948 februárja előtt, mind utána is a szlovákiai reakció zászlóvivőnek tekin­­ette (például a bratislavai reakciós ele­meknek 1948 nyarán végbement állam­­ellenes tüntetése^ „Éljen Husák“ kiál­tások hangzottak fel), vagy hogy Alexander Mach, a volt Tiso-féle fa­siszta belügyminiszter a bíróság előtt azt vallhatta, hogy Clementissel és Husákkal lényegében egyforma ideo­lógiai plattformon van. Ma már teljes bizonyítást nyert, hogy Clementis, Husák és Novomeský egész működésében nem a szocializmus kér­désének „helytelen értelmezéséről“ volt szó, hanem egy szervezett gonosztevő frakció céltudatos tevékenységéről, amely a népi demokratikus rendszer, Pártunk egysége, Köztársaságunk és a szocializmus építése ellen irányult. Szükséges lesz részletesen megvizs­gálni e csoportnak a Szovjetúnióhoz va­ló visyonyát, leleplezni szovjetellenes arcát, mert sok jelenség azt igazolja, hogy nemcsak Clementis, hanem Hu­sák és Novomeský is a szovjet népnek és szocialista rendszerének megrögzött ellenségei voltak és ma is azok. „AZ ÖNÁLLÓ SZLOVÁK ÁLLAMI" SZOLGÁLATÁBAN Clementis vallomása és a vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy Hu­sák és Novomeský csoportjánál sem le­het szó „hibákról vagy elhajlásokról“, hanem egy szervezett pártütő-banda ténykedésével állunk szemben, amely szeparatista, felforgató munkájával tu­datosan és szándékosan tört a Köztár­saság egysége ePen, és arra törekedett, hogy kerekében tény­legesen fenntartsa az úgynevezett „önálló szlovák államot", hogy alkal­mas pillanatban elszakítsa Szlovákiát a Köztársaságtól és amely tudatosan gátolta a szociahz­­mus fejlődését és alapjában véve a ka­pitalizmus visszaállítására törekedett. Egyszóval a Tito-féle bonaparťsta­­puccsista kaland megismétlésének kel­lett volna ennek lennie Ezzel kapcso­latosan érdekes, hogy az a Clementis, aki Prágában nagyon szívesen adta ki magát sziklaszilárd, fémjelzett „cseh­szlováknak“, ugyanez a Clement's, ahogy maga is beismeri, Husákkal és N ovomeskývel pártütő tanácskozásokat folytatott, amelyeken felforgató, szeparatista, csehellene« ténykedésre utasította és buzdította őket. Clementis már 19^4 őszén, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején összeiátszott Novomeskývel — aki akkor Londonba repült a Szlovák Nmzeti Tanács de’e­­gációjával — és frakciójuk felforgató politikai platformjának ténykedéséről tárgyalt. A felszabadulás után éppen Husák és Novomeskv voltak azok. akik na ovon szívósan és tüzesen harcoltak azért, hogy Clementist akit 19Д0-Ьеп kizár­­a Ppvfból, q Pártba KEZÜKBE VESZIK A VÉGREHAJTÓ HATALMAT Ennek a Clementis vezette pártelle­nes összeesküvő frakciónak tevékeny­sége egyrészt azért volt veszedelmes, mert szervezett volt, másrészt azért, mert néhány igen jelentős pozícióval rendelkezett és pedig a kormányban a külügyminiszter igen fontos pozició­­jával, Szlovákiában a Megbízottak Tes­tületé elnökségével és más nagyon je­lentős közéleti funkciókkal cégered­ményben az egész végrehajtó hatalom­mal. Ha nem leplezik le és nem teszik ártalmatlanná ezeket a gonosztevőket, Pártunknak, a népnek, a Köztársaság­nak és a szocializmus építésének belát­hatatlan károkat okoztak volna. A gonosztevő Clementis letartóztatá­sáról az elnökségi határozat értelmé­ben a Párt már értesült. A Központi Bizottságnak be akarom je­lenteni, hogy a kártevő ellenséggel, Clementis kémmel való szoros kapcso­lataik, felforgató ténykedésük miatt és tekintettel a külföldre szökés lehetősé­gére, Husákot és Novomeskýt is vizsgá­lati fogságba kellett helyezni. Mint ismeretes, Clementis a háború előtt a DAV-féle intellektuális csoport­hoz tartozott, amelyet az SzKP TX. kongresszusa — a Párthoz, a munkás­­osztályhoz való helytelen viszonya va­lamint nacionalista tendenciója rrvatt — élesen kritizált. Clementist helytelen viszonva a Párthoz, arra az alias áru­­vertté. rurio1"7Pt — vrr-''t ^c:rn'ri~-­­tes — 1939-ben követett el, amikor a szovjet-német paktum idején, mint a Párt magas funkcionáriusa, szovjetelle­nes, alapjában véve tehát imperialista álláspontot foglalt el. Hasonlóképpen a finn-szovjet háború kérdésében, ame­lyet az angol-amerikia imperialisták buzdítására a reakciós finn burzsoázia provokált ki, valamint Ukrajnának a hősi Vörös Hadsereg által való felsza­badításának kérdésében is. Clementis az első szocialista állam imperialista megrágalmazóinak oldalára állt, a Szov­­jetúnióval szembehelyezkedett. Ma már egészen világos előttünk, miről is volt akkor szó. A vizsgálat so­rán kétséget kizárólag beigazolódott és ezt Clementis teljesen be is ismerte, hogy őt 1939-ben a francia titkos rendőrség ügynökéül megnyerte, és ő kötelezettséget vál­­l~.lt, hogy hírszolgálati és felforgató ténykedésben együtt fog dolgozni. Bebizonyult tehát, hogy Clementis politikai ellenség volt, kártevő, kém, az imperial’sták ügynöke, sőt annál alatto­mosabb és veszélyesebb ellenség, mert sikerült neki a kormányban és a Párt­ban jelentős funkciókba betolakodnia és bűnös összeesküvő céljaira Husák és Novomeský nacionalista csoportját meg­nyernie. Az uiabb adatok alapján ma már tel­jes világos az is, hogy miért volt Cle­mentis a háború éveiben a dr. Beneš körül csoportosuló londoni csehszlovák burzsoá-emigrációnak oly lelkes csatló­sa, valamint érthető az a feltűnő tény is, hogy dr. Beneš oly szívósan igyeke­zett keresztülvinni, hogy Clementist 1945-ben államtitkári funkcióval ru­házzák fel és hogy 1948 februárja után a külügyminiszteri funkciót megkapja. Világos, hogy dr. Beneš ezt nem Cle­mentis szép szemeiért tette, hanem azért, mert benne megbízható szövet­ségesét és ügynökét látta. A vizsgálat során kétségtelenül meg­állapítást nyert, hogy Clementis az im­perialista államok képviselőinek rend­szeresen nagyon fontos és részletes in­formációkat adott kormányunk és párt­­szervezeteink határozatairól és intézke­déseiről, fontos államtitkokat árult el és hazaáruló, valamint kémjellegű je­lentéseket tett. Clementis imperialista kenyéradói parancsát követve, amelye­ket a kapitalista hatalmak külképvise­leti hivatalaitól kapott, céltudatos és rendszeres kártevő ténykedést folyta­tott a Párt és a népi demokratikus rend­szer ellen. Maga is beismeri, hogy ezt a szocia­lizmus építésének gátlása céljából követte el, hogy támogassa az osz­tályellenség azon törekvését, amely a népi demokratikus rendszer megbuk­tatására és a kapitalista rendszer megújítására irányult. Az úgynevezett „káderpolitikát“ a kül­ügyminisztériumban Clementis ugyan­csak ezen irányelvek szerint „intézte“ kapitalista kenyéradóinak parancsait és mindenekelőtt érdekeit tartva szem előtt. BENEŠ ÜGYNÖKE Clementis, informátora, ügynöke és segítőtársa volt dr. Lenesnek a februári események után is, sőt még a köztársa­sági elnöki funkcióról való lemondása után is azokban a reakciós cselszövé­­nyekben, amelyek arra irányultak, hogy Csehszlovákiát eltérítsék a szocializmus útjáról, elszakítsák a Szovjetúniótál és bevigyék a Marshallterv segítségével az imperializmus és a háborús uszítók táborába. Világos, hogy Clementisnek, mint a szocializmus építése és saját nemzete alattomos, esküdt ellenségének és kár­tevőjének nemcsak, hogy nincs mit ke­resnie a Központi Bizottság soraiban, hanem mint államellenes gonosztevőt ki kell űznünk Pártunkból, amelynek soraiba aliasul betolakodott és amely­nek t?~' 'gával oly gyalázatos módon visszaélt. Nemcsak minden kommunista, ha­nem nemzetünk minden becsületes tagja a legnagyobb undorral és felháboro­dással ítéli el azt az árulást és go­nosztettet, amelyet Clementis tuda­tosan és rendszeresen elkövetett, el­árulva júdáspénzért kémként és ha­zája megrontójaként saját nemzetéi. Clementis esete többé már nem politikai eset, hanem bűnügy, az államvédelmi és bírósági szervek ügye. Ügy, mint annakidején a trockista banda, Clemen­tis is karrierjét úgy végzi be, mint kém, mint a szocializmus és saját népének ellensége, mint az imperialisták és há­­borúsniszítók ügynöke. Ha múltjából induhmk ki, a Párthoz való rossz viszo­nyából, a munkásosztállyal és a dolgozó néppel szemben tanúsított fölényes ma­gatartásából, a Szovjetúnió iránti gyű­löletéből, politikai opportunizmusából, személyes gyávaságából, akkor demen­tis „politikájának“ ez a vége teljesen logikusnak és elkerülhetetlennek lát­szik előttünk. Bármennyire is igyekszik a külföldi ellenséges rádió ezt az ügyet felfújni és Clementisből nagyjelentőségű polip­kai tényezőt, sőt végül „hőst“ faragni, annál nagyobb gyűlölettel és átokkal fogja emlegetni a dolgozó nép ennek a renegát kreatúrának, e mérges kígyó­nak nevét, aki kétszínűségével, jellem­­telenségével és elképzelhetetlen erköl­csi romlottságával odasorakozik a spic­lik, ügynökök, kártevők utálatos köri­be, a Tito-banda, Rajk, Trajcso Kosz­­tov reprezentánsainak és ezekhez ha­sonló gonosztevőknek körébe. Clementis és bűntársainak leleplezé­se mindenekelőtt arra késztet bennün­ket, hogy még fokozottabb éberséggel és forradalmi elővigyázatossággal le­gyünk az oeztályellenséggel és ügynö­keivel szemben. Ugyanakkor megmutatkozik Pártunk mérheteten ereje. Bizonyítja, hogy a Párt senkit sem kímél, hogy a leg­magasabb funkcionáriusokra is le tu I csapni, ha a feladataikat nem végr;k becsületesen és következetesen, ba elszakadnak a dolgozó néptől vagy az árulás útjára lépnek. A BURZSOÁ-NACIONALIZMUS AZ IMPERIALISTÁK FEGYVERE Clementis, Husák és Novomeský ese­te egyszersmind bizonyítja azt is, miért kell oly szívósan és könyörtelenül har­colni a burzsoá-nacionalizm*s ellen. A burzsoá-nacionalizmus ma a kommu­nista pártok soraiban nemcsak az ide­gen osztályelem befolyásának ideológiai megnyilvánulása, tehát nemcsak politi­kai elhajlás, hanem 99%-ban az osz­tályellenség és imperialisták fegyvere, kártevő, felforgató, pártellenes és ál­lamellenes ténykedése. Hisz nem vélet­­en, hogy mind a Rajk és Trajcso Kosz­­tov, mind nálunk Clementis, Novo­meský és Husák frakciója burzsoá na­cionalizmusba „estek“. Clementis esetével és a burzsoá-na­­cionalista Husák, Novomeský-klikkel összefüggésben még egy tanulságot kell megállapítani, éspedig azt, hogy a Szovjetúnióhoz való viszony egyben próbaköve a Párt, a szocializmus és sa­ját népünk iránti odaadásnak. Ha Clementis az 1939—40. években és a háború éveiben Szovjetúnió elle­nes magatartást tanúsított, ezzel egy­­úttal elárulta a Pártot, a szocializmusért és népe nemzeti szabadságáért folyta­tott harcot. És jellemző, hogy mind Hu­sák, mind Novomeský a Szovjetunió iránt gyűlölettel viseltettek. Am Pártunk és népünk előtt világos, hogy a győzelmes Októberi Szocialista Forradalom éta nem lehet a békéért, saociaizmusért és a nemzeti boldogu­lásért igazi harcot elképzelni a SzovW- únió és Sztálin eltváre iránti nv'ly, őszán ta és határtalan meretak nélkül. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom