Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-03-11 / 10. szám

4

šmJksd %tdmíms

\

1951. március 11.

Clementis a francia titkosrendőrség kéme volt

1 nializiusért és a nép nemzeti шШщш\ ital han árii

Részletek Bašťovanský főtitkár a Párt Központi Bizottsága előtt elmondott jelentéséből

A Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságába Husákon és Novomeským kívül Clementist sem választották be. Milyen tények alapján történt ez?

Mindenekelőtt annak felismerése alapján, hogy Husák és Novomeský vonakodtak a Párt marxi-lenini vonalának követésétől, e vonallal ellentétesen tevékenykedtek és- a Szlovákiai Kommunista Párt politikájába bevitték, sőt érvényesítették a burzsoá-nacionalista ideológiát, egy olyan ideológiát, amely idegen és ellenséges a munkásosztályhoz, a szocializmus ügyéhez, valamint a szlovák nép nemzeti érdekeihez.

Ma már teljesen világos, hogy Besztercebányán a Nemzeti Felkelés idején Husák és Novomeský a forradalmi kormány legfontosabb hatalmi pozicióit céltudatosan kiadták a kapitalista és a nagybirtokos reakció képviselőinek.

Az is ismeretees, de most egészen új megvilágításban mutatkozik meg, hogy ez a klikk

kísérletet tett arra, hogy szabotálja Szlovákiában a közigazgatás reformját. Vonakodott attól, hogy a Nemzeti Bizottságokat valóban népi szervekké építsék ki,

bár Gottwald elvtárs és a Központi Bizottság nem egyszer hangsúlyozták, milyen jelentőséget kell tulajdonítani népi közigazgatásunk kiépítésének. Ez a klikk azért húzódozott a Nemzeti Bizottságok igazi népi szervekké való kiépítésétől, hogy életben tartsa a bürokratikus jegyzői intézményt, amelynek esökevényeit a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusa után felszámoltuk. Most már az is világosabb előttünk, hogy Husák, Novomeský, és klikkjük miért védekeztek oly szívósan az ellen, hogy Szlovákiában is kiépítsük a néni miliciát.

HUSÁK, NOVOMESKÝ, MACH:

KÉZ KEZET MOS

Az államvédelmi szervek végrehajtott vizsgálata szerint Husák, Novomeský és csatlósaik arra törekedtek, hogy a megújított Csehszlovák Köztársaság keretében a lehető leghosszabb ideig és

töretlenül fenntartsák a fasiszta Tisoállam hatalmas apparátusát.

Husák, mint első, belügyi megbízott a felszabadulás után e fontos reszort szolgálatába átvette a régi Tiso-féle bürokratákat, járási főnököket, gárdistákat, sőt a Mach-féle állambiztonsági központ (UŠB) volt ügynökeit is. Ma már bizonyos, hogy Husák, Novomeský és Mach korlátlan kölcsönös felelősségű társaságot alkottak, amelyben „kéz kezet mos“ jelszóval kölcsönösen messzemenő szolgálatokat tettek egymásnak.

Az iskolai, tudomány és művészeti megbízotti hivatal Novomeský vezetése alatt és jóvoltából a tudomány, irodalom és iskolaügy minden kollaboráns elemének szószerinti mentsvára lett. Az iskolaügyi megbízotti hivatalban Novomeský védnöksége alatt volt működési tere. még pedig nagyon jelentős funkciókban Emest Ottónak, az ismert Titoügynöknek, akit tavaly kém- és kártevő tevékenységért halálra Ítéltek.

Az sem véletlen, hogy Husákot úgy 1948 februárja előtt, mind utána is a szlovákiai reakció zászlóvivőnek tekinette (például a bratislavai reakciós elemeknek 1948 nyarán végbement államellenes tüntetése^ „Éljen Husák“ kiáltások hangzottak fel), vagy hogy

Alexander Mach, a volt Tiso-féle fasiszta belügyminiszter a bíróság előtt azt vallhatta, hogy Clementissel és Husákkal lényegében egyforma ideológiai plattformon van.

Ma már teljes bizonyítást nyert, hogy Clementis, Husák és Novomeský egész működésében nem a szocializmus kérdésének „helytelen értelmezéséről“ volt szó, hanem egy szervezett gonosztevő

frakció céltudatos tevékenységéről, amely a népi demokratikus rendszer, Pártunk egysége, Köztársaságunk és a szocializmus építése ellen irányult.

Szükséges lesz részletesen megvizsgálni e csoportnak a Szovjetúnióhoz való visyonyát, leleplezni szovjetellenes arcát, mert sok jelenség azt igazolja, hogy nemcsak Clementis, hanem Husák és Novomeský is a szovjet népnek és szocialista rendszerének megrögzött ellenségei voltak és ma is azok.

„AZ ÖNÁLLÓ SZLOVÁK ÁLLAMI"

SZOLGÁLATÁBAN

Clementis vallomása és a vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy Husák és Novomeský csoportjánál sem lehet szó „hibákról vagy elhajlásokról“, hanem egy szervezett pártütő-banda ténykedésével állunk szemben, amely szeparatista, felforgató munkájával tudatosan és szándékosan tört a Köztársaság egysége ePen, és

arra törekedett, hogy kerekében ténylegesen fenntartsa az úgynevezett „önálló szlovák államot", hogy alkalmas pillanatban elszakítsa Szlovákiát a Köztársaságtól

és amely tudatosan gátolta a szociahzmus fejlődését és alapjában véve a kapitalizmus visszaállítására törekedett. Egyszóval a Tito-féle bonaparťstapuccsista kaland megismétlésének kellett volna ennek lennie Ezzel kapcsolatosan érdekes, hogy az a Clementis, aki Prágában nagyon szívesen adta ki magát sziklaszilárd, fémjelzett „csehszlováknak“, ugyanez a Clement's, ahogy maga is beismeri, Husákkal és N ovomeskývel

pártütő tanácskozásokat folytatott,

amelyeken felforgató, szeparatista, csehellene« ténykedésre utasította és buzdította őket.

Clementis már 19^4 őszén, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején összeiátszott Novomeskývel — aki akkor Londonba repült a Szlovák Nmzeti Tanács de’egációjával — és frakciójuk felforgató politikai platformjának ténykedéséről tárgyalt.

A felszabadulás után éppen Husák és Novomeskv voltak azok. akik na ovon szívósan és tüzesen harcoltak azért, hogy Clementist akit 19Д0-Ьеп kizára Ppvfból, q Pártba

KEZÜKBE VESZIK A VÉGREHAJTÓ HATALMAT

Ennek a Clementis vezette pártellenes összeesküvő frakciónak tevékenysége egyrészt azért volt veszedelmes, mert szervezett volt, másrészt azért, mert néhány igen jelentős pozícióval rendelkezett és pedig a kormányban a külügyminiszter igen fontos poziciójával, Szlovákiában a Megbízottak Testületé elnökségével és más nagyon jelentős közéleti funkciókkal cégeredményben az egész végrehajtó hatalommal. Ha nem leplezik le és nem teszik ártalmatlanná ezeket a gonosztevőket, Pártunknak, a népnek, a Köztársaságnak és a szocializmus építésének beláthatatlan károkat okoztak volna.

A gonosztevő Clementis letartóztatásáról az elnökségi határozat értelmében a Párt már értesült.

A Központi Bizottságnak be akarom jelenteni, hogy a kártevő ellenséggel, Clementis kémmel való szoros kapcsolataik, felforgató ténykedésük miatt és tekintettel a külföldre szökés lehetőségére, Husákot és Novomeskýt is vizsgálati fogságba kellett helyezni.

Mint ismeretes, Clementis a háború előtt a DAV-féle intellektuális csoporthoz tartozott, amelyet az SzKP TX. kongresszusa — a Párthoz, a munkásosztályhoz való helytelen viszonya valamint nacionalista tendenciója rrvatt — élesen kritizált. Clementist helytelen viszonva a Párthoz, arra az alias áruvertté. rurio1"7Pt — vrr-''t ^c:rn'ri~-tes — 1939-ben követett el, amikor

a szovjet-német paktum idején, mint a Párt magas funkcionáriusa, szovjetellenes, alapjában véve tehát imperialista álláspontot foglalt el. Hasonlóképpen a finn-szovjet háború kérdésében, amelyet az angol-amerikia imperialisták buzdítására a reakciós finn burzsoázia provokált ki, valamint Ukrajnának a hősi Vörös Hadsereg által való felszabadításának kérdésében is. Clementis az első szocialista állam imperialista megrágalmazóinak oldalára állt, a Szovjetúnióval szembehelyezkedett.

Ma már egészen világos előttünk, miről is volt akkor szó. A vizsgálat során kétséget kizárólag beigazolódott és ezt Clementis teljesen be is ismerte, hogy őt 1939-ben

a francia titkos rendőrség ügynökéül megnyerte, és ő kötelezettséget váll~.lt, hogy hírszolgálati és felforgató ténykedésben együtt fog dolgozni.

Bebizonyult tehát, hogy Clementis politikai ellenség volt, kártevő, kém, az imperial’sták ügynöke, sőt annál alattomosabb és veszélyesebb ellenség, mert sikerült neki a kormányban és a Pártban jelentős funkciókba betolakodnia és bűnös összeesküvő céljaira Husák és Novomeský nacionalista csoportját megnyernie.

Az uiabb adatok alapján ma már teljes világos az is, hogy miért volt Clementis a háború éveiben a dr. Beneš körül csoportosuló londoni csehszlovák burzsoá-emigrációnak oly lelkes csatlósa, valamint érthető az a feltűnő tény is, hogy dr. Beneš oly szívósan igyekezett keresztülvinni, hogy Clementist 1945-ben államtitkári funkcióval ruházzák fel és hogy 1948 februárja után a külügyminiszteri funkciót megkapja. Világos, hogy dr. Beneš ezt nem Clementis szép szemeiért tette, hanem azért, mert benne megbízható szövetségesét és ügynökét látta.

A vizsgálat során kétségtelenül megállapítást nyert, hogy Clementis az imperialista államok képviselőinek rendszeresen nagyon fontos és részletes információkat adott kormányunk és pártszervezeteink határozatairól és intézkedéseiről, fontos államtitkokat árult el és hazaáruló, valamint kémjellegű jelentéseket tett. Clementis imperialista kenyéradói parancsát követve, amelyeket a kapitalista hatalmak külképviseleti hivatalaitól kapott, céltudatos és rendszeres kártevő ténykedést folytatott a Párt és a népi demokratikus rendszer ellen.

Maga is beismeri, hogy ezt a szocializmus építésének gátlása céljából követte el, hogy támogassa az osztályellenség azon törekvését, amely a népi demokratikus rendszer megbuktatására és a kapitalista rendszer megújítására irányult.

Az úgynevezett „káderpolitikát“ a külügyminisztériumban Clementis ugyancsak ezen irányelvek szerint „intézte“ kapitalista kenyéradóinak parancsait és mindenekelőtt érdekeit tartva szem előtt.

BENEŠ ÜGYNÖKE

Clementis, informátora, ügynöke és segítőtársa volt dr. Lenesnek a februári események után is, sőt még a köztársasági elnöki funkcióról való lemondása után is azokban a reakciós cselszövényekben, amelyek arra irányultak, hogy Csehszlovákiát eltérítsék a szocializmus útjáról, elszakítsák a Szovjetúniótál és bevigyék a Marshallterv segítségével az imperializmus és a háborús uszítók táborába.

Világos, hogy Clementisnek, mint a szocializmus építése és saját nemzete alattomos, esküdt ellenségének és kártevőjének nemcsak, hogy nincs mit keresnie a Központi Bizottság soraiban, hanem mint államellenes gonosztevőt ki kell űznünk Pártunkból, amelynek soraiba aliasul betolakodott és amelynek t?~' 'gával oly gyalázatos módon visszaélt.

Nemcsak minden kommunista, hanem

nemzetünk minden becsületes tagja a legnagyobb undorral és felháborodással ítéli el azt az árulást és gonosztettet, amelyet Clementis tudatosan és rendszeresen elkövetett, elárulva júdáspénzért kémként és hazája megrontójaként saját nemzetéi. Clementis esete többé már nem politikai eset, hanem bűnügy, az államvédelmi és bírósági szervek ügye. Ügy, mint annakidején a trockista banda, Clementis is karrierjét úgy végzi be, mint kém, mint a szocializmus és saját népének ellensége, mint az imperialisták és háborúsniszítók ügynöke. Ha múltjából induhmk ki, a Párthoz való rossz viszonyából, a munkásosztállyal és a dolgozó néppel szemben tanúsított fölényes magatartásából, a Szovjetúnió iránti gyűlöletéből, politikai opportunizmusából, személyes gyávaságából, akkor dementis „politikájának“ ez a vége teljesen logikusnak és elkerülhetetlennek látszik előttünk.

Bármennyire is igyekszik a külföldi ellenséges rádió ezt az ügyet felfújni és Clementisből nagyjelentőségű polipkai tényezőt, sőt végül „hőst“ faragni, annál nagyobb gyűlölettel és átokkal fogja emlegetni a dolgozó nép ennek a renegát kreatúrának, e mérges kígyónak nevét, aki kétszínűségével, jellemtelenségével és elképzelhetetlen erkölcsi romlottságával odasorakozik a spiclik, ügynökök, kártevők utálatos köribe, a Tito-banda, Rajk, Trajcso Kosztov reprezentánsainak és ezekhez hasonló gonosztevőknek körébe.

Clementis és bűntársainak leleplezése mindenekelőtt arra késztet bennünket, hogy még fokozottabb éberséggel és forradalmi elővigyázatossággal legyünk az oeztályellenséggel és ügynökeivel szemben.

Ugyanakkor megmutatkozik Pártunk mérheteten ereje. Bizonyítja, hogy a Párt senkit sem kímél, hogy a legmagasabb funkcionáriusokra is le tu I csapni, ha a feladataikat nem végr;k becsületesen és következetesen, ba elszakadnak a dolgozó néptől vagy az árulás útjára lépnek.

A BURZSOÁ-NACIONALIZMUS AZ IMPERIALISTÁK FEGYVERE

Clementis, Husák és Novomeský esete egyszersmind bizonyítja azt is, miért kell oly szívósan és könyörtelenül harcolni a burzsoá-nacionalizm*s ellen. A burzsoá-nacionalizmus ma a kommunista pártok soraiban nemcsak az idegen osztályelem befolyásának ideológiai megnyilvánulása, tehát nemcsak politikai elhajlás, hanem 99%-ban az osztályellenség és imperialisták fegyvere, kártevő, felforgató, pártellenes és államellenes ténykedése. Hisz nem véleten, hogy mind a Rajk és Trajcso Kosztov, mind nálunk Clementis, Novomeský és Husák frakciója burzsoá nacionalizmusba „estek“.

Clementis esetével és a burzsoá-nacionalista Husák, Novomeský-klikkel összefüggésben még egy tanulságot kell megállapítani, éspedig azt, hogy a Szovjetúnióhoz való viszony egyben próbaköve a Párt, a szocializmus és saját népünk iránti odaadásnak.

Ha Clementis az 1939—40. években és a háború éveiben Szovjetúnió ellenes magatartást tanúsított, ezzel egyúttal elárulta a Pártot, a szocializmusért és népe nemzeti szabadságáért folytatott harcot. És jellemző, hogy mind Husák, mind Novomeský a Szovjetunió iránt gyűlölettel viseltettek.

Am Pártunk és népünk előtt világos, hogy a győzelmes Októberi Szocialista Forradalom éta nem lehet a békéért, saociaizmusért és a nemzeti boldogulásért igazi harcot elképzelni a SzovW- únió és Sztálin eltváre iránti nv'ly, őszán ta és határtalan meretak nélkül.

í