Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-03-04 / 9. szám
SzüöcdßtoUiwes 1951. március 4. Rendelet a lisztjegy újra való bevezetéséről Az önellátó földművesek felőrölhetik gabonájukat saját és családjuk használatára Hogy a dolgozók családjainak elegendő kenyeret, lisztet és péksüteményt biztosítsanak, hogy elejét vegyék a spekulációs célokra való nagymennyiségű lisztfelvásárlásnak, hogy megakadályozzák a kenyér és a liszt takarmányként való felhasználását, a belkereskedelmi minisz. tórium a kormány 1961 február 24-én megtartott rendkívüli ülésének határozata értelmében többek közt a következő intézkedéseket hozta: 1951 február 26-tól jegyrendszert vezettek be a lisztre, kenyérre és péksüteményre. Je. gyeket kapnak az összes fogyasztók, kivéve akenyérgabonával önellátókat. Ezek az önellátó földművesek fe’őröltethetik gabonájukat saját és családjuk használatára és kenyeret és péksüteményt jegy nélkül lisztért vagy gabona-rt cserélhetnek, amelyet vagy előre leadtak, vagy részletekben leadnak csere céljából, önellátóknak tekintik a csehszlovák állami birtokok alkalmazottait is, akik bérük egy részeként bizonyos mennyiségű kenyérgabonát kapnak. A Helyi Nemzeti Bizottságok a Járási Nemzeti Bizottság jóváhagyásával megtagadhatják a jegyek kiadását azon személyektől, akik kerülik és megvetik a munkát és azoktól, akikről ismeretes, hogy tartalékot vásároltak és halmoztak fel. Március 6-től új kenyér és péksütemény jegyék lépnek érvénybe, amelyeket idejében kiadnak az arra Jogosult fogyasztóknak. Az új jegyekre lényegében ugyanolyan adagokat és pótadagokat juttatnak, mint 1949 szeptemberében. A fogyasztók főcsoportja (20 éven felüli felnőttek) négyhetes hónapban 6 kg kenyeret és 7 kg péksüteményt kap. öthetes hónapban a fogyasztók ezen fökategóriája 6 kg kenyeret és 9 és fél kg péksüteményt kap. Azon személyek, akiknek nincs meg az alkalmazottaknak és munkaviszonyban lévőknek kijáró pótjegyük, egyharmad résszel kisebb "dag péksüteményt kapnak. A többi korcsoportok adagjait az egyes kategóriák szükségletei szerint átlagosan állapítják meg. Üzen felül a nehéz testi munkások egy és fél kg kenyérpótlékot kapnak (négyhetes hónapban), vagy 2 kg kenyeret (öthetes hónapban) és 1 kg péksüteményt minden időszakra. Az igen súlyos testi munkát végzők 2 és fél kg kenyérpótadagot kapnak négyhetes hónapban, vagy 3 kg.ot öt,hetes hónapbanés 2 kg péksüteményt minden egyes időszakra. A lisztadagokat úgy állapítják meg, hogy 1 kg péksüteményjegyre y, kg lisztet adnak ki. Az eladási forgalomban továbbra is megmarad az eddigi kétféle faj'ájü péksütemény, (vagy vágott zsemlye és fehér sütemény), valamint a zsiradékkal készült péksütemény. Eddigi áraik változatlanok maradnak. A búzaliszt következő fajtái maradnak továbbra is forgalomban: szlovákiai símaliszt változatlan árban, jobb minőségű különleges darásliszt, amelynek eddigi ára 3 koronával csökken és a О-ás darásliszt, amelynek eddigi ára 2 koronával emelkedik. A jegyrendszeres árusítás mellett március 6 tői bevezetik a szabad eladást is. Az elárusítóhelyek naponta bizonyos megállapított mennyiségű házikenyeret és péksüteményt árusíthatnak szabadon, mégpedig a kötött árnál magasabb, de szigorúan megállapított árban. Szabadon, az eddigi áron árulják továbbra is a tésztaféléket, az árpagyöngyöt, a darát és a finom cukrászsütemények különféle fajtáit. A kenyér., liszt, és péksüteményj egyek bevezetésével, az elegendő mennyiségű adagokkal, valamint a nehéz testi munkát végzők pótadagjaival így biztosítják az ellátást a speku. láló és ellenséges elemek zavaró ténykedésével szemben. A finom cukrászsütemények és egyes más liszttermékek szabad eladása változatlan áron, a kenyér, a liszt és péksütemény kiegészítő szabad eladása megszabott felülfizetéssel az 1949. év kenyér, liszt és péksütemény jegyrendszeres gazdálkodásával szemben javulást mutat, ami ismét dolgozóink érdekeit szolgálja és lehetővé teszi, hogy magasabb keresetükért egyebet is vásárolhassanak. Az üzemekből érkezett határozatok, amelyek követelték ennek a jegyrendszemek a bevezetését s a spekulánsok, a suttogó propaganda terjesztői elleni intézkedést, azt tanúsítják, hogy az új rendszer megfelel a dolgozók érdekeinek. zetlen növekedése bizonyos nehézségeket hozott magával a gazdálkodás megszervezésében. Le kell azonban győznünk ezeket a nehézségeket és nem szabad a szervetlen növekedés nehézségeiből elméletet csinálni. Bár az állami birtokok itt-ott tényleg kénytelenek voltak rossz, kihasznált vagy parlagon heverő földet kezelésbe venni, ez még indok arra, hogy a gazdálkodás azokon a majorokon és birtokokon, amelyek az ország belsejében fekszenek és amelyek előnyös feltételek mellett kezelhetők, szintén rosszak legyenek. Hogy javulás álljon be, szükséges lesz a szervezési és ellenőrző intézkedéseken kívül állami birtokaink vezető kádereinek revízióját is elvégezni. Tény, hogy az állami birtokok a vezető káderek tekintetében gazdasági életünk egyik legfertőzöttebb területe. Éppen itt találunk sok volt maradékbirtokost, nagybirtokost, kulákot és különféle más népellenes, demokráciaellenes, a Köztársaságtól idegen és iránta ellenséges elemet. Természetesen ezekkel az emberekkel az állami birtokokon nem teremtünk rendet, ezért tehát gondoskodni kell arról, hogy az udvarokon és a birtokokon vezető helyekre becsületes embereket emeljünk ki, a régi béresek és szegényparasztok soraiból is. Megháromszorozódott a gépparkunk Az állami gépállomások ma már jelentős mértékben meghonosodtak és a vidék nélkülük ma már nehezen képzelhető el. Ma már minden járásban van állami gépállomásunk. Gépparkjuk az elmúlt esztendő folyamán csaknem megháromszorozódott, úgy hogy nálunk meg van a szükséges alap ahhoz, hogy mezőgazdaságunkban, főleg az EFSz-ek alapításában és megszilárdításában jelentős szerepet játszanak. Az állami gépállomásoknak a terv szerint ez évben sokkal több földet kell megmunkálniok, mint tavaly. Ezt a fokozott feladatot főleg azért lesznek képesek teljesíteni, mert gépparkjuk megnőtt amellett azonban ennek a gépparknak és a kádereknek kihasználása továbbra is alacsony színvonalon marad. Pártunk járási bizottságai nem teljesítik kötelességeiket, ha nem úgy nézik az állami gépállomás munkájának javítását, mint saját és közvetlen ügyüket. Természetesen a Földművelésügyi Minisztériumnak és a Mezőgazdasági Gépesítési Központnak is teljesíteniük kell feladataikat és sokkal tevékenyebben kell beavatkozniok. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy járási szervezeteink közönbösen tekintsenek az állami gépállomások problémáira. Az EFSz-ek megalakításánál, a növényi termelés hektárhozamának emelésénél az állami gépállomások hivatottak arra, hogy az egyik legfontosabb szerepet játsszák. Járási pártbizottságaink üres szalmát csépelnek, ha ezekről a kérdésekről csupán beszélnek és közben megfeledkeznek arról, hogy az orruk előtt néhány tucat traktor van, amellyel nem dolgoznak, gépek, amelyek kihasználatlanul hevernek és emberek, akik nincsenek teljesítőképességüknek megfelelően foglalkoztatva. Általában mezőgazdaságunkban az 1950. évben vannak némi sikerek, de a mezőgazdaság még mindig a termelés egyik leggyöngébb pontja, mert termelékenysége rendkívül alacsony. A falu szocialista átalakulásának kérdése tulajdonképpen az EFSz-ek problémáját jelenti — ez egyúttal a termelés fokozásának és így a piacra kerülő élelmiszerek mennyiségének problémája is. Romboló méreteket öltöt1 a kenyérrel és liszttel való pazarlás Szólni kívánok azoknak az átmeneti nehézségeknek okairól, amelyek nálunk az utolsó hetekben a kenyérrel és liszttel való ellátásban lábra kaptak. Tudjátok, hogy a kenyér és a liszttermékek .jegyrendszerét már 1949 őszén megszüntettük. Amellett nem emeltük az árakat, főleg a kenyérárat nem, amely a világ legalacsonyabb kenyéráraihoz tartozik. Hazai forrásokból történő felvásárlással és főleg a szovjet kenyérgabona nagyméretű behozatalával 1949— 1950-ig olyan nagymennyiségű tartalékot gyűjtöttünk össze, amely normális fogyasztás mellett a jegyrendszert feleslegessé tette. Tudtuk azt, hogy a jegyre adott kenyér mennyiségének felemelése után 1949- ben a jegyek egyrészét nem használták fel és azzal számoltunk, hogy a kenyér és a liszt felszabadítása után még fokozott szükséglet mellett is — természetesen, ha ez észszerű korlátok között marad, — tartalékjaink teljesen elegendőek lesznek a kereslet fedezésére, így is történt, körülbelül 1950 első feléig. A kenyér és lisztfogyasztás a jegyrendszer megszüntetése után a várakozáshoz mérten emelkedett ugyan, azonban kb. háromnegyed évig a jegyrendszer megszüntetése után, mint ahogy mondottam, észszerű kretek között mozgott. Az 1950. év második felében fordulat állott be és egyenesen romboló méreteket öltött az év utolsó negyedében. Amellett súlyos hibát követtünk el mi is, a Közp. Biz. elnöksége, mi mindannyian, akik ezen az emelvényen ülünk és állunk. Mint tudjátok, a parasztság beszolgáltatási feladatait korán állapítottuk meg és általában a régi kulcs szerint. Hogy értsük ezt, hogy a régi kulcs szerint? Abban az értelemben, hogy a parasztsággal, mint úgynevezett önellátókkal számoltunk a kenyérgabona terén, bár kenyérből, lisztből és liszttermékekből már létezett a szabadpiac, amelyen bárki szabadon elláthatta magát kenyérrel, liszttel és liszttermékekkel, tekintet nélkül arra, hogy otthon kenyérgabonából, vagy lisztből mekkora készletei vannak. A kenyérgabona beszolgáltatásának szétírásánál erről egyszerűen megfeledkeztünk. Ennek a feledékenységnek a következményei igen súlyosak. Néhány számadatot említek meg. Az Állami Tervhivatal számítása szerint Csehszlovákia termése kenyérgabonából kb. kétmillió négyszáznegyvenkétezer tonna. (Az egyszrűség kedvéért a búzára és rozsra vonatkozó számokat összegezve említem.) 1951. év január 28-ig az 1950. év terméséből a parasztságtól összesen kb. 1,107.000 tonna kenyérgabonát vásároltunk fel. A parasztságnak tehát a múlt év terméséből kb. 1,295-000 tonna kenyérgabonája maradt meg. Mit műveltek a földművesek ezzel a kenyérgabonával, mit csinálnak vele? Erről eddig csupán egy megbízható adatunk van és pedig a malmok jelentése az ú. n. vámőrlésekről. Ezek a jelentések arról beszélnek, hogy 1950 végéig a parasztság vámőrlésben — mert másfajta őrlést nincs módjukban felhasználni, — összesen csupán 261.000 tonna kenyérgabonát őröltek. Ha figyelembe is vesszük azt a kenyérgabonát és lisztet, amelyet földműveseink az utóbbi időben kezdenek beváltani kenyérre és péksüteményre, még mindig van, — vagy jobban mondva kell, hogy legyen -— körülbelül 665 ezer tonna kenyérgabona önellátásukra a jövő aratásig. A mellett, persze, hogyan csökkent ez az alap a kenyérgabona, főleg a búza feletetésével, semmiféle megbízható és összadataink nincsenek. Csupán tapasztalatból tudjuk, hogy kulákok föletették és feletetik a kenyérgabonát, míg a kenyeret, péksüteményt lisztet és liszttermékeket a szabad piacon vásárolták. 600.000 tonna gabonát kapunk a Szovjetuniótól A reakciós suttogok azokat a rágalmakat terjesztik, hogy a kenyérrel és liszttel való nehézségeket nálunk a Szovjetunióból származó kenyérgabona behozatalának beszüntetése okozta. Nincs ennél képtelenebb hazugság! Elárulhatom, hogy 1950 nyarán kereskedelmi küldöttségünknek, amely meglátogatta Moszkvát és a hosszúlejáratú ötéves kereskedelmi szerződésről tárgyalt, szovjet részről kenyérgabonából akkora mennyiséget kínáltak fel, hogy azt küldöttségünk eredetileg elutasította abban a hitben, hogy a piac és a kenyér, a péksütemény, liszt és liszftermékek fogyasztása nyugodtan fejlődik majd a jegyrendszer felszabadítása után az első háromnegyed év színvonalán és így elegendő lesz kisebb behozatal is. Küldöttségünk csupán Prága egyenes utasítására fogadta el az eredeti szovjet ajánlatot. De azután is, amikor már láttuk, hogy nem lesz elegendő az eredeti, tehát nagy mennyiségre szóló szovjetajánlat, még ezután is megértést találtunk a szovjet kormánynál és Sztálin elvtársnál, így történt, hogy a Szovjetúnióból az 1951. évi termésig biztosítottuk 600.000 tonna kenyérgabona behozatalát, amelynek egy része már itt van, másik része folyamatosan érkezik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Szovjetúnióból ezenkívül takarmánygabonában (árpában és kukoricában) a jövő aratásig 308.000 tonna behozatalát biztosítottuk, — akkor látjátok azt, hogy a Szovjetúnióból való behozatal az összes gabonafajtákban felülmúlja az 1950—51. esztendőben azt a behozatalt is, amelyet nekünk a Szovjetúnió 1947—1948-ban nyújtott, amikor éhség fenyegetett. Hová került tehát a gabona? Ami a búzalisztet illeti, már kifejtettem, hogy a fejenkénti fogyasztás az 1950. évben a háború előtti időszakkal szemben rendkívül magasra szökött fel. Bizonyára többet ettünk, de bizonyára nem ettünk ennyivel többet. Mi történt tehát? Az történt, hogy kenyérgabonánkat feletették és pedig nemcsak a vidéken, hanem a városokban is felhasználták libák, tyúkok tömésére, nyulak és mindfen elképzelhető apró jószág etetésére. Rendkívül józan számítással azt mondhatjuk, hogy az 1950. évben többszázezer — ismétlem, több százezer — topna kenyérgabonát etettek fel. Ehhez novemberben, decemberben és januárban hozzájárult a fogyasztók jónéhány ismétlődő bevásárlási rohama s mindez együttesen azt okozta, hogy bár az 1950—51. év több kenyérgabonánk volt, mint bármikor azelőtt, ma közellátási nehézségeink vannak. Milyen intézkedéseket hajtottunk végre és hogyan akarjuk ma megszüntetni ezeket a jelenségeket? December végén és január elején különféle fajtájú kenyeret, lisztet és süteményt vezettünk be és részleges áremelést is végrehajtottunk a kenyér, liszt és sütemény néhány fajtájánál. De ez sem segített. Továbbra is folyt a felvásárlás, felvásároltak minden mennyiséget és ha volna lehetőségünk még egy millió tonna kenyérgabona behozatalára, azt is szétkapkodnák. Ebből következik, hogy rendkívüli intézkedésekhez kell folyamodnunk, hogy biztosítsuk a kenyérrel, liszttel és süteménnyel való ellátást, főleg dolgozó lakosságunk, munkásságunk részére. Arról van szó, hogy munkásaink és munkásasszonyaink ne álljanak sorban kenyérért, lisztért és más dolgokért, míg nem dolgozó elemek felvásárolnak mindent, ami kezükügyébe kerül. <111111Ш1Ш1Ш11111111Ш11Ш111Ш1|111Ш11ШШШШ111|||1Ш111Ш11ММ1Ш11Ш1ШШ1Ш111Ш111Ш1ШШ11ММ111111111|||||||11Ш111||1М!1Ш|||1Ш1111111|||||||||1М1|||||||||||||||||||||1ШМ1Ш1Ш11111ШШ1ШШП1Ш1Ш111111111Ш||111П Ha a lóherét és lucernát Thomas salakkal és kálisóval trágyázzuk, korábban kaszálhatunk, több és Jobb takarmányt nyerünk, könnyebben tehetünk eleget a hús, tej és vaj beszolgáltatási kötelezettségünknek!
