Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-03-04 / 9. szám
1951. március 4. SzükdföidMüm 3 A szövetkezet nem nemzeti vállalat — mondotta Slánsky elvtárs a Párt Központi Bizottság ülésén tartott beszámolójában A falusi gazdagokat a szövetkezetek taggyűlésének ki kell zárnia az EFSz-nől A Párt döntő feladata: a szövetkezetek gazdasági és szervezeti megszilárdítása Azon a Központi Pártvezetőségi ülésen, melyen Gottwald elnök beszámolót adott a kül- és belpolitikai helyzetről. Rudolf Slánsky, a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára, részletesen ismertette a Párt vidéki munkáját és az Egységes Földműves Szövetkezetek legközelebbi feladatait. Beszéde elején megállapította, hogy a mezőgazdaságban is elindultak a szocializmushoz vezető utón, melyet Lenin és Sztálin mutattak meg nekünk. Ez az út, amely a kisparaszti gazdaságokat egy nagy szövetkezeti gazdasággá egyesíti, szoros szövetségbe fiizi a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot és amelyen járva elérjük mezőgazdaságunkban is a magasabb termelést. A kis- és középparasztság meggyőződött, hogy a közös szövetkezeti munka, a nagyüzemi gazdálkodás mennyire előnyös és hasznothajtóbb és ezzel magyarázható, hogy az EFSz-ek száma állandóan növekszik és fejlődik. A fejlődésben fontos lépés volt a földek gazdaságtechnikai rendezésének végrehajtása, ami ahhoz vezetett, hogy 3279 szövetkezet szántotta fel a mesgyéket és vezette be a közös vetést. Slánsky elvtárs, a Párt főtitkára, beszéde bevezető részében több „beszelő számot“ is felsorakoztatott. Elmondotta, hogy ma már 3868 magasabbfokú szövetkezete van az országnak, melyek több mint egymillió hektár földterületet művelnek meg közösen. Kiemelte, hogy a közös gazdálkodás szempontjából milyen jelentőségteljes az állatállomány közös elhelyezését szolgáló istállók építése, illetve adaptálása, mellyel elérjük, hogy az idei évben már közel 490.000 szarvasmarha kerül szövetkezeti gazdálkodás keretébe. A szövetkezetek nagyarányú fejlődésének egyik döntő tényezőjeként említette a Párt főtitkára a Szovjetunióban járt parasztküldöttségünk gazdag tapasztalatait. A Szovjetunióban járt küldöttek többezer beszélgetés és előadás keretében ismertették meg a legapróbb részletekig a szovjet kolhozok életét és munkáiét és ennek eredményeként a legtöbb helyen a szövetkezeteink a magasabb típusra tértek át. De hozzájárult az EFSz-ek fejlődéséhez az az állandó segítség is, melyet a munkásosztály nyújtott az EFSzeknek. A fejlődési vonal ismertetése után Slánsky főtitkár áttért az FFSz~ek mai helyzetének, szocialista összetételének, majd feladatainak ismertetésére. Beszédének ezt a részét az alábbiakban ismertetjük: Igen tanulságosak azok az adatok, amelyeket a magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezetek szociális öszszetételéről kaptunk. Az EFSz-ek tagjamak 43 százaléka két hektárnyi földdel rendelkező földműves, 22 százaléka 2—5 hektár, 17 százaléka 5—10 hektár, 14 százaléka 10—15 hektár, 3 százaléka 15—20 hektár és 1 százaléka 20 hektáron felüli földdel lépett be tagként az EFSz-be. Ezekből a számokból látható, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek tagjainak tömegét legfeljebb öt hektáros kis földművesek alkotják, akiknek száma 65 százalék. Az Egységes Földműves Szövetkezetekben azonban jelentős számban vannak középföldművese1' is. ' Ha az Egységes Földműves Szövetkezek összetételére vonatkozó számadatokat a föld nagyságához igazodó csoportok szerinti részletesebb taglalás alá vesszük, azt láthatjuk, hogy a középparasztság azokban a községekben, ahol magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezet van, nagyobb számmal mennek a szövetkezetekbe, mint a kisparasztok. Ezekben a falvakban a két hektáros földművesek az Egységes Földműves Szövetkezetekbe 38. 2—5 hektárosak 40, 5—10 hektárosak 48, 10 —15 hektárosak 62 15—20 hektárosak 53 és 20 hektáron felüliek 45 százalékban léptek be. Ezeket a számadatokat befolyásolja, hogy a magasabb típusú EFSz-ek fele a határmenti vidékeken van, ahol a középföldművesek vannak, túlsúlyban, akiknek átlagban 13 hektáruк van és ahol a kisföldműves és a kétlaki dolgozók kisebb számban vannak képviselve. A határvidék mentén a középparaszt túlnyomó többségben az Egységes Földműves Szövetkezetekbe főleg azért lép, mert túlnyomó részt még a közelmúltban mezőgazdasági munkás, zsellér vagy áttelepült volt. Falusi gazdagok is vannak az EFSz-ek ben Kritika tárgyává kell azonban tenni a húsz hektáron felüli földművesek számáról szóló adatokat, amelyek világosan azt mutatják, hogy az Egységes Földműves Szövetkezeteinkben falusi gazdagok is vannak. Azokban a községekben, ahol magasabb típusú Egységes Földműves Szövetkezeteink vannak, a húsz hektáron felüli földműveseknek majdnem fele jelentkezett és azokat fel is vették az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai sorába. Emellett tudjuk, hogy a falusi gazdag fő ismertető jele nem a föld területének nagysága, hanem az, vájjon kizsákmányolja-e az idegen bérmunkaerőt, vájjon befolyásolja-e a kisparasztságot azzal, hogy pénzt hitelez, vagy igákat ad nekik, stb. Nem kell, hogy falusi gazdag legyen a húsz hektáros földműves a hegyes vidékeken, ugyanakkor a termékenv vidékeken húsz hektáron aluli földdel rendelkező földműves is falusi kizsákmányoló lehet. . Annak ellenére, hogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megmondtuk, hogy я falusi gazdagokat nem fogjuk A falusi gazdagok minden módon arra törekszenek, hogy megakadályozzák az Egységes Földműves Szövetkezetek létezését, a mezei közös munkák megszervezését, a gazdaság-technikai rendezések végrehajtását. Erre vonatkozólag számtalan bizonyítékaink vannak. Ott azonban, ahol nem sikerül neki a kis- és középparasztságot az Egységes Földműves Szövetkezetek építésétől eltéríteni, taktikát változtat. Arra törekszik, hogy az EFSz bekerüljön és azt belülről bomlassza. Munkáját ügyesen hajtja végre, a kisparasztok éberségét azzal igyekszik kijátszani, hogy a szövetkezet sorsa iránt feltűnő gondoskodással viseltetik, hogy .,önzetlenül“ felajánlja szakismereteit, igáit, sőt földjeinek egy részét is. A Szovjetxinió tapasztalataiból tudjuk, hogy a kulák a szövetkezetben még veszedelmesebb, mint a szövetkezeten kívül és hogy soha sem hagy föl a szövetkezet elleni harcával. A falusi gazdagot ezért nem szabad beengednünk az EFSz-be. Ezért mindenütt, ahol a EFSz beengedték, taggyűlést kell összehívni és a tagoknak meg kell magyarázni, miért kell végrehajtani a kulákok kizárását. Ha Egységes Földműves Szövetkezeteink számára további feladatokat kell most megállapítanunk, akkor itt abból kell kiindulnunk, hogy csak nemrégen tért át szövetkezeteink nagy része amesgyék felszántására, a közös vetésre és így ezek a szövetkezetek még nem bírnak tapasztalattal és szervezetileg nem elég szilárdak. Ez megmutatkozott meg az őszi munkák során is, amikor sok szövetkezet az őszi szántással és vetéssel lemaradt. A lemaradás főoka nem a rossz időjárás, vagy a gazdaság-technikai rendezések keresztülvitelének késedelme volt. A fő ok abban rejlett, ahogy ezt a tények is igazolják, hogy a szövetkezetek új vezetőségei nem rendelkeztek tapasztalatokkal. El tudjuk képzelni azokat a nehézségeket, amelyekkel az olyan szövetkezeti elnök találkozik, aki azelőtt 5 vagy 8 hektár földet munkált meg és ma néhány száz hektár tagosított földön kell a munkát irányítania. Hisz azelőtt az ilyen magán vagy állami gazdaság és nem szabad az EFSz-ekbe befogadni, mégis felvettek falusi gazdagokat. A falusi gazdag az Egységes Földműves Szövetkezetek legnagyobb ellensége, mert tudatában van annak, hogy az EFSz véget vetett annak az aranyvilágnak, amikor a kis- és középparasztok vére verejtéke árán meggazdagodott. Meggyőződtünk arról, hogy a legjobb Egységes Földműves Szövetkezeteink ott vannak, ahol az elvtársak az egész község előtt leleplezték a falusi gazdagok kizsákmányoló arcát, ahol felvásároltak tőlük minden nehéz mezőgazdasági gépet, ahol kényszerítették őket a termelési és beszolgáltatási feladatok teljesítésére és nem engedték őket belépni a szövetkezetbe. A szövetkezetek tehát ne fogadják el a falusi gazdagok ajánlatát, hogy földjeik egy részét a szövetkezetnek eladják, hogy így közép vagy kisparasztnak minősíthessék őket és befogadást nyerjenek az Egységes Földműves Szövetkezetbe. A falusi gazdag azzal, hogy eladja földjének egy részét, nem adja fel ellenséges és kapitalista gondolkodási módját, kizsákmányoló szokásait. Amennyiben a falusi-gazdag földjeit nem tudja megművelni, elhanyagolja gazdaságát, úgy az EFSz átveszi gazdaságát. de tagjai sorába a falusi gazdagot nem veszi fel. Az EFSz-ek csak akkor növekedhetnek és szilárdulhatnak meg. ha a lenini-sztálini tanulsághoz tartják magukat: a falun támaszunk a kisföldműves, szövetségesünk a középparaszt és egy percre sem hagyjuk abba a falusi gazdag elleni harcot. élén iskolázott intéző vagy agronóm állott. A szövetkezet a gazdálkodásnak egy egészen úi formája, ahol le kell küzdeni a tagok régi szokásait, akik eddig egyénileg gazdálkodtak, meg kell őket tanítani a munkához és a közös vagyonhoz való új viszonyra. A Párt döntő feladata tehát most, ahogy azt Gottwald elvtárs megállapította, az Egységes Földműves Szövetkezetek megszilárdítása gazdaságilag és szervezetileg. Ez mindenekelőtt azt jelenti, az EFSzeket meg kell tanítani úgy gazdálkodni, hogy jobb eredményeket érjenek el, mint az egyénileg gazdálkodó földművesek, hogy magasabb termeléshozamokat érjenek el, növeljék az állatállomány hasznosságát és biztosítsák az egészévi gazdálkodásnak magasabb jövedelmét. Az egész Pártnak az EFSz-ek segítségére kell sietnie, hogy azok gazdálkodásukat megjavítsák. Ugyanúgy, ahogy a kommunistáknak az üzemek államosítása után segédkezniük kellett azok vezetésében, ugyanúgy átveszik a felelősséget az EFSz-ek gazdálkodásáért is. A Párt számára nincs fontosabb feladat ma a falun, mint a szövetkezetek megszilárdítása, különös tekintettel a magasabb típusú szövetkezetekre és gazdálkodásuk jobb eredményeinek biztosítására. Hogy ezt elérjük, az EFSz-ekben azokat az intézkedéseket kell megvalósítanunk, amelyeket Gottwald elvtárs beszédében oly világosan kitűzött, fin csak részletesen akarom ezeket a feladatokat kifejteni. A munkaegység nem bér, a szövetkezeti vagyon nem állami tulajdon Elsősorban, ami a szövetkezetben a munka igazságos jutalmazási módszerének bevezetését illeti. A szövetkezetek többsége tagjait eddig a ledolgozott órák száma szerint jutalmazza. Az ilyen, a munka mennyisége és minőségére való tekintet nélküli jutalmazás előnyben részesíti a lustákat és megkárosítja a lelkiismeretes dolgozókat. Ez az ellenség malmára hajtja a vizet, aki megfélemlíti a földműveseket, hogy a szövetkzetben mindenki egyformán részesül jutalomban, a szorgalmas dolgozó és a lusta is, a jó gazda és a semmirekellő is. A szövetkezetben annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a kevés munka és rossz munka kevés jutalommal jár. A szövetkezet tagját a mennyiség, a munka terhessége és minősége szerint kell jutalmazni. Ezért szükséges, hogy minden EFSz megtárgyalja és bevezesse az egyes munkafajok szerinti munkanormákat, azokat a munka terhessége és minősége szerint határozza meg és annak alapján állapítsa meg a munkaegységeket. Meg kell magyarázni a szövetkezet tagjainak, hogy a munkaegység nem bér, hogy a szövetkezeti tag nem alkalmazott, hogy az Egységes Földműves Szövetkezet nem nemzeti vállalat, hogy a szövetkezeti tulajdon nem állami tulajdon. A szövetkezet éppen abban különbözik a nemzeti vállalattól, hogy a gépek és a szövetkezet élő és holt leltára, a kös pénzvagyon nem az állam tulajdona, hanem a szövetkezet tulajdona, a tagok közös tulajdona, tehát a tag társtulajdonos és a szövetkezet vezetésében együtt dönt a jövedelem felosztásáról is. A munkaegység nem bér, hanem részesedés a közös gazdálkodás eredményeiben, amely a tag munkája szerint van megállapítva és kifizetése részben pénzben, részben természetben történik. Ezért a munkaegység értéke nem állandó jellegű, hanem attól függ, hogy a tagok a szövetkezetben miképpen gazdálkodnak. Ha jól gazdálkodnak, a jutalom nagy, ha rosszul, a jutalom alacsony. A szövetkezetek az év folyamán csak előleget fizetnek a munkaegységekre, mert ha a teljes értéket kifizetnék, akkor ez adósságba sodorná a szövetkezetét és a földművesek nagyon jól tudják, hogy az adósság a közös tál rovására megy. Az Egységes Földműves Szövetkezetek helyesen járnak el, amikor úgy döntenek, hogy a feltételezett munkaegység értékének csak 50 százalékát fizetik ki előlegként és csak különleges esetekben azon szövetkezeti tagoknak, akik nem rendelkeznek saját háztáji gazdálkodással, emelik az előleget 70 százalékra. Az állatállomány közös istállózása Gottwald elvtárs azt mondta, hogy amikor a szövetkezeti tagok a mesgyék felszántása, a közös vetés és betakarítás mellett döntöttek, úgy ebből logikusan következik, hogy a közös gazdálkodás megköveteli az állatállomány közös istállózását is. Természetes, hogy minden szövetkezeti tagnak jogában áll meghagyni egy tehenet, egy-két borjxit, tarthat disznót, birkát és korlátlan számban szárnyast. • Azonban, ha istállójában nagyobb A kulák az EFSz-ben veszedelmesebb, mint a szövetkezeten kívül Az EFSz-ek megszilárdítása
