Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-14 / 2. szám

8

Cmktd ШсШшт'

Ш. 'Wár Í 4. ’

Hadsereggel sem tudják elnyomni a nép ellenállását Jugoszláviában

A lázadó falvakból sok embert ismeretlen helyre hajtottak el

Jugoszláviában a Titoék minden terrorja ellenére napról napra nagyobb méreteket ölt a dolgozó néj> ellenállása és már a hadsereget kénytelenek bevetni az egyre szaporodó ellenállók ellen. Különösen nagy az ellenállás Boszniában, ahol több partizáncsapat működik.

Cazin környékén oly méretű volt már az ellenállás, hogy Titóék felvonultatták a katonai csapatokat. Jugoszláviából írt levelében az egyik katona elmondja, hogyan kényszerítették őket, hogy a nép ellen menjenek harcolni.

— Én az úgynevezett népvédelmi osztagok 179. ezredénél szolgáltam. Csapatainkat Banjaluka városban helyezték б1.

Titoék úgy készítettek elő bennünket a nép elleni harcra, hogy elsőnek megs?mmisí tettek minden szovjet könyvet és folyóiratot, amelyet eddig használtunk. A könyveket a városon kívül égették el, hogy senki se lássa.

Egy éjszaka bejöttek a szobánkba a tisztek, hogy a Vörös Hadsereg már Bulgáriában van és minden percben várható, hogy megtámadják Jugoszláviát. Elrendelték a hadikészültséget és 10 napig arra kényszerítettek bennünket, hogy lövészárkokat ássunk.

Ezt a mesét azért találták ki, hogy meggyőződjenek arról, hogyan viselkednek a katonák. A provokáció azonban nem sikerült, mert a katonák egv percig sem hittek ezeknek a szovjetelienes janicsároknak.

UTCAI HARCOK CAZINBAN

Nemsokára rá egy Mikics nevezetű tiszt összehívta az összes altiszteket <-s tiszteket és arról beszélt, hogy a „népellenesw elemek sugalmazására föllázadt a nép a „népi hatóságok“ ellen. És mindent meg kell tenni, hogy ezt a lázadást elnyomjuk. A városban és a környékén elrendelték a szabadmozgási tilalmat.

Este 6 óra után senkinek sem volt szabad járkálni az utcán. Letartóztattak több tisztet, köztük egy őrnagyot és sok katonát, akik nyíltan elítélték Titóék politikáját.

Megkaptuk a parancsot, hogy Cazinba kell vonulnu'nk, ahol a nép fellázadt és fegyverrel harcolt a szabadságáért. Tisztjeink ilyen szavakkal bátorítottak bennünket: „Ne féljetek, ahol lakodalom van, ott hús is akad“. Hajnalban értünk Cazin elé, fölfejlődtünk és megkezdtük a helység elleni támadást.

Strázsa uram megtörülgette a kését az ingujjával.

— No, — szólt megelégetten — az egyik ablak most már ki van nyitva.

A németek lelkesedve nyúltak a kérges, bütykös tenyere után, hogy megszorongassák, csak Lippay professzor fortyant föl hangosan.

— Hallja, Strázsa, maga mégis rettenetes vakmerő ember! Tudja-e, mivel játszik? Tudja-e, hol vagdalt, mit vagdalt? Tudja-e, milyen felelősséget vállal Isten és emberek előtt? Tudja-e, mi az a szemhártya, érhártya, ideghártya, könnytömlő és a többi? Melyik ideg honnan és. hová szalad? Tudja-e, mi az afakia, a glaukoma és mi a morgagniana? Ugye, nem tudja?

— Minek tudnám, kérem alássan?

— Hát azt tudja-e, hogy ha csak egy gondolattal vág odébb jobbra vagy balra, a másik szemnek is kioltja a világát?

Strázsa uram figyelni kezdett.

— Ami pedig a hályogot illeti, amit most eltávolított — folytatá a profeszszor, tudja-e, hogy az csak kétezer esetben sikerül egyszer, a statisztika szerint?

— Ugyan? — szólt közbe a kovács elgondolkova.

— Mert vagy töpörödik a szem lencséje és operálás közben .könnyen elszakad a függesztője s üvegtest ömlik a sebbe, vagy pedig elhigul a kérge s a magja könnyen kificamodik, sőt elmerülhet az üvegtestben.

— No, no — neszeit rá Strázsa uram és verejték gyöngyözött a homlokáról.

— Jöjjön csak közelebb — inté oda a

A partizánok tűzzel fogadtak bennünket Több mint kétórai harc után a partizánok kénytelenek voltak visszavonulni és mi bevonultunk a városba. Ott saját szememmel láttam, hogy egy Ruzsics nevű szakvezető minden ok nélkül megölt négy embert. Csapatunk kommiszárja Matijevics hadnagy belelövöldözött a fegyvernélküli tömegbe és hat embert azonnal megölt. Nagyon sokat megsebesitett. Sok embert összefogtak és kiadták a parancsot, hogy le kell őket gyilkolni. Ez meg is történt.

GYILKOLNAK. FOSZTOGATNAK

Mindez a titóista banditáknak nem volt elég, hanem még külön letartóztattak 300 embert, akiket elhajtottak Szarajevóba. A megölt és letartóztatott emberek házait kifosztották az állatállományt a katonasággal elhajtatták.

Cazinban a partizánokat nemcsak a nép támogatta, hanem az egész rendőrség átpártolt hozzájuk, és segített nekik a harcban.

A katonaság hozzáfogott a környező falvak „megtisztításához".

Egyik faluban Vukinovics hadnagy megölt 2 gyermeket, állítólag azért, mert partizánok futárja voltak.

A falvakból nagyon sok embert ismeretlen helyre hajtottak el.

A katonák nem akartak harcolni a nép ellen. Egy nagy csoport, amelyet Milos Makics hadnagy vezetett, átállt a partizánok oldalára.. Mikor ezt Titóék látták, azonnal nagy „tisztogatást“ rendeltek el és az összes megbízhatatlan tiszteket és altiszteket áthelyezték. Mivel engem :s megbízhatatlannak találtak, áthelyeztek.

Minden gyilkosság és véres terror ellenére Titóék nem tudják elnyomni a dolgozó nép ellenállását. Hiába vonultatja föl jánicsárjaik vezetésével a katonaságot. Partizán

professzor úr neki melegedve —, meggyarázom a paciens eleven szemén, hogyan függnek össze ezek a kis finom erecskék és az idegek a második szemmel.

Kedvvel magyarázta a szem csodálatos országát, mint egy mappát a folyamaival, ereivel. Strázsa uram nézte, egyre nézte, hogy szinte kidülledtek a szemei és hallgatta, mialatt minden hajszála égnek meredt, míg egyszer csak elkeseredve ütött rá a csizmaszárára, csüggedten mormogva maga elé:

— Most kutya már kend, Strázsa János.

Ügy érezte, mintha leesett volna valami magaslatról, toronyból vagy miből és mintha nem is ő volna az már, hanem csak a hazajáró lelke.

Mikor pedig a magyarázat után fölkérte a professzor, hogy operálná meg a szabó másik szemét (az már könnyű dolog volt), szabódott, húzódott, csak nagy únszolásra foggta meg a kést, de az — uram, teremtőm, mi dolog érhette? — reszketni kezdett a kezében. A beteghez hajolt, de a feje szédült, elsápadt, mint a fal s a karja lankadtan esett alá.

— Jaj, tekintetes uram, — nyöszörgé — nem látom, nem tudom ... nem merem többé.

Azontúl, hogy megtudta, milyen komplikált külön világ a szem s mennyi veszély származhatik kezének parányi rezzenéséből, vérének sebesebb lüktetéséből, késének' egy gondolatnyi elsiklásából, soha többé nem mert hályogot operálni, sőt még egy árpa kigyógyításába sem bocsátkozott.

CSAVAROS SÓGOR: —------Én meg a Lédeci titka

No, ezt hallgassák meg, ha van idejük.

Lédeci Janit csak úgy híjják minálunk, hogy a titokzatos Lédeci. Megvan ennek az oka, mert olyan titokzatos képpel csinál mindent, hogy az mindenkinek imponál. Mihelyt találkozik valakivel, elkapja a kabátja hajtókáját s azt mondja:

— Idehallgasson! Nagyszerű meglepetést készítek elő! De el ne mondja senkinek!

Aztán elkezd az illetőnek a fülibe sugdosni, amíg az ott nem hagyja, vagy el nem alszik.

Azt mondják, kultúrvezető is úgy lett minálunk Lédeci, hogy a választás előtt félrehívta egyenkint az embereket s elkezdett a fülükbe sugdosni. Az emberek restellték bevallani, hogy nem értenek a Lédeci sugdosásából egy szót se, hát bólintottak rá.

— Akkor hát énrám szavaznak! — mondta szigorúan Lédeci.

— A rossz nyelvek szerint így választották meg Lédecit, de a jó nyelvek se tudtak sok jót mondani a Lédeci munkájáról.

— Mire készülünk? — kérdezték Lédecitől a tánccsoport tagjai, miután megválasztották.

—Meglepetés lesz — mondta ititokzatosan Lédeci.

De a táncosok, ak’knek viszketett már a talpuk, nem hagyták annyiban a dolgot.

— Betanulunk egy pár szép népi táncot —- mondták.

— Pszt — mondta Lédeci. — Ne siessétek el a dolgot, nagy meglepetést készítek elő.

Aztán elkezdett a fülükbe . súgdosni, amiből azok egy szót se értettek, hát bólintottak rá és hazamentek.

Egv darabig nem látta a kultúrcsoport Lédecit. Egv nap aztán elmentünk hozzá a dalosokkal. Kati is velünk volt, mert ő nagy dalos, jó hangja van.

— Mi baj van? — kérdezte kelletlenül Lédeci.

— Baj nincs semmi — mondta Kovács Ambrus, a legjobb dalosunk — Csak azért jöttünk, hogy megmondjuk, a szomszéd faluban a kultúrcsoport résztvesz az agitációban. Oly jó dalosrigmusokat csináltak, hogy csuda. Kiéneklik a legjobb, meg a legrosszabb beszelgáltatókat. csuda sikerük van.

— Hát osztán? — gyújtott cigarettára Lédeci. — Mi közünk nekünk a szomszéd faluhoz? Különben is én most nem érek rá, nagy meglepetést készítek elő!

Avval súgott valamit a Kati fülibe.

— Nem értek én ebből egy szót se

— mondta Kati.

— Akkor gondolkozzék rajta — mondta titokzatosan Lédeci.

Egy hét múlva megint elmentünk Lédecihez, ezúttal a táncosok, a dalosok, meg a színjátszók együtt.

— Ritkán látjuk magát. Jani bácsi — mondta szemrehányóan К évi Laci, az egyik színiátszónk.

— Majd adok egy fényképet magamrul — mondta barátságosan Lédeci. — Azt elnézegethetitek.

— Ne vicceljen már, Jani bácsi — bosszankodott Kevi. — Azért jöttünk, hogy megkérdezzük, elfogadjuk-e a szomszéd falu kultúrversenyre való kihívását.

— Ja? — mondta Lédeci. — Nem érek én rá avval foglalkozni! Ör'ási meglepetést készítek elő, gyerekek! De puszt! Senkinek egy szót se róla!

— Node mi részt akarunk venni a kultúrversenyen! — mondta az egyik énekes. — Nagy dolog a kultúrverseny!

— Az én meglepetésem is nagy dolog

— mondta sértődötten Lédeci. — Tudjátok, miről van szó?

Azzal elkezdett a Kevi Laci fülébe súgdosni.

— Nem értem, mit sxigdos, Jani bácsi — mondta Kevi Laci.

— Annál jobb — mondta Lédeci. — Legalább nem kotyogod ki a meglepetést.

Másnap Reszegivel láttam beszélgetni az utcán Lédecit. Reszegi a legnagyobb kulák a faluban.

Amikor meglátott, mindjárt otthagyta a kulákot, jött oda hozzám,

— Mi az? — kérdeztem tőle. — Ilyen jóba vagy a kulákkal?

— Csak az elgondolásomat fejtettem ki neki — mondta Lédeci. — Mégis tapasztalt ember színházi dolgokban, azt mondják, 1940-ben egyszer egész éjszaka mulatott egy színésznővel. Nagyon helyeselte az elgondolásomat.

— Hogy a csudába ne helyeselte volna — jöttem méregbe. — Amióta maga a kultúrvezető, alszik az egész kultúrcsoport, maga altatta el! Az tetszik a kuláknak!

— Jól van — mondta Lédeci. így beszél velem Csavaros szaktárs! De ha tudná a meglepetést!

És elkezdett a fülembe sugdosni.

— Nem értem — mondtam mérgesen.

— Nem ért meg engem senki — mondta keserűen Lédeci és tovább ment, de vagy tíz méterről visszafordult, a szájára tette a mutatóujját és azt mondta:

—Pszt! Meglepetés!

Akkor összeültünk az egész kultúrcsoporttal és elkezdtünk gondolkozni mit lehet csinálni. Kati mindjárt meg mondta.

Jó sokáig nem láttam aztán Lédecit, újév után két nappal találkoztam csak vele legközelebb.

— Készül már erősen a meglepetés

— mondta titokzatos képpel.

— Helyes — bólintottam és tovább akartam menni, de Lédeci megfogta a kabáthajtókámat.

— Várjon már, Csavaros szaktárs — mondta. — Megmondom már, mi az a meglepetés, mert úgy látom, hogy az emberek bizalma kezd megrendülni bennem! Idefigyeljen!

Szétnézett, hogy nem hallgatózik e valaki, aztán kimondta:

— Tudja meg, Csavaros szaktárs, hogy háromfelvonásos nagyoperettet készítek én elő! Negyventagú zenekarral! Tizenhat képben, kétszáz szereplővel No, ehhez mit szól?

— Azt, hogy nincs még tíztagú zenekarunk se és legfeljebb húsz színjátszót tudunk összehozni, nem kétszázat.

— Hát az igaz — vallotta be Lédeci.

— Dehát nem olyan sürgős az. Van időnk bőven. Megvárjuk, amíg összegyűl a negyventagú zenekar, meg a kétszáz szereplő! Fő, hogy készüljünk a nagyoperettre, mert az nagy dolog! Egy év múlva is nagy dolog lesz az, meg“ két év múlva is! Ráérünk, fiatalok vagyunk!

— Idefigyeljen, Lédeci szaktárs — hajoltam közel a füléhez. — Bizalmat bizalomért. Én is közlök magával két nagy meglepetést.

— Hát az egyik az, hogy a kultúrcsoportunk részt vett a kultúrversenyen.

— Hogy . .. hogy lehet az? hápogta Lédeci. — Én nem is tudok semmit a kul túrversenyben való részvételről.. .

— Ja — mondtam. — Mindjárt megmondom a második meglepetést, cs»k hajoljon egész közel, nehogy valaki meghallja.

— Akkor mondja hamar! — lelkendezett Lédeci és körülnézett, hogy nem hallgatózik-e valaki. — Mi a második meglepetés?

—Az — siígtam a fülibe szelíden —, hogy már három hete Új kultúpfelelősiink van ...

|1ШМ1!М11111М1111111111!М11|||!||Ш1|||1М11|||1||1Н1||11||11|||||||М||ММ1||11М11||1М11И1М1|||1|1Ш!11111МШ1Ш1Ш1111Ш1ШШМ1ШШ!11ШМ1Ш1М1111П1111ПШ111Ш11Ш111М1111111М1111М11Ш1!111Ш11М1111111111

Szabad Földműves a Szk vákiai Egységes Földműves Szövetség és a Szlovákiai Szövetkezeti Tanács hetilapja — Szerkesztőség kir vatal és expedíció: Bratislava. Štúrova 6— telefon- Z74-03 — Felelős szerkesztő Kugler János — Kiadja az „Óráé" lap és könyvkiadó vállalat. Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, Nár. povstania 41. _ 'rányíti postahivatal Bratislava 2. — Előfizetés egy évre 100 — Kčs. félévre 50 —Kčs. — A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. Eng. sz.1750 OPP Ba 2 1950/Sí.