Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-14 / 2. szám
január II. Minél több szövetkezeti tag vegyen részt a könyvelői tanfolyamokon A gyümölcslék téli ápolása ' boiab4íe}l4st(>l egész rügyíak adásig a fákon található összes herný/,fészkeket, a száraz lombozatot távolítsuk el és égessük el. Ugyanígy járjunk el a fákon lévő összeszáradt gyümölcsök, kel is. A fák törzseit és vastagabb ágait kéreg, kaparóval, vagy pedig drótkefével tisztítsuk meg és a lehullottt törmeléket égessük el a helyszínen. A betegségtől elpusztított vagy be. teg gályákat oly módon távolítsuk el a fáról, hogy velük az egészséges ágrészből is egy arasznyit vágjunk le. Az elsärflsödött koronaágak ritkítását már a fák nevelésénél kezdjük meg, hogy a nagy se. bekj amelyeket később a fa idősebb korában ejtenénk, elkerülhetők legyenek. A gyümölcsfák alatt összegyűlt hulladékot gereblyézzük össze és я levágott ágakkal együtt a helyszínen égessük el. A fákon található sebeket simára vágjuk ki és kenjük be sűrű kátránnyal. A fák törzseit, mésszel, meszes trágyával^ vé. rés anyaggal ás hasonló anyagok keverékével ne mázoljuk be< mert ezzel a rovarokat nem öl. jük meg. Meezelés helyett jobb a fát kénes mészfőzet, tel permetezni, mert az megöli a mohát, zúz. mót és fertőtleníti a törzset — elpusztít minden kártevőt. Fiatalabb fák gyakrabban visszamaradnak fejlődésükben. Ennek rendszerint gyökérgolyva az oka. Ha a gyökérgolyva jelenlétéről meggyőződtünk, kérjünk engedélyt a fa kivágására és égessük el a beteg fát, A kiszedett fa helyére csak akkor ültessünk pótlást, ha annak gyökereit a gyökémyakig előbb félórára félszáza, lékos higanyos csávázószerrel készült agyagpépbe mártjuk. Mult év végéig 269 épületet alakítottak fet szövetkezeti istállóvá A földművelésügyi megbízotti hivatal jelentése szerint Szlovákiában 320 magasabb típusú EFSz szövetkezeti istállóvá átalakításra alkalmas épületet jelentett be. Ebből a bratislavai kerületre 239 épület esik, melyek közül 47 EFSz ben 130 épület javítását már be is fejez, ték. A nyitrai kerületből 109 EFSz jelentett 209 épület. Itt pedig 56 EFSz 112 épületen fejez, te be a javítási munkálatokat. A besztercebá. nyai kerületben SO EFSz talált negyven átalakításra alkalmas épületet és eddig 13 EFSz már kész van 16 épület átalakításával. A zsolnai kerületből 18 EFSz jelentett 25 épületet, amelyek közül hat EFSz hét épületet már át is alakított. A kassai kerületben 36 EFSz kap. csolódott he az adaptációs munkába 61 épülettel. Ebből 16 EFSz 26 épületet megjavított. Az eperjesi kerületből 30 EFSz jelentett 44 épü. letet. Eddig 6 EFSz hat épületben fejezte be a javítási munkálatokat. Esek szerint a múlt év végéig Szlovákiában 144 SFSz 269 épületet alakított át közös sző. vetkezeti istállóvá. A magasabb típusú EFSz.ek a munkát nor. mák szerint végzik, vagyis mindenki annyit kap, amennyit munkájával kiérdemel. Itt azon. ban nagyon fontos, hogy a szövetkezeti tagok közös munkáját igazságosan értékeljék. Az őszi munkák befejezése után megállapít, hatjuk, hogy EFSz.einkben úgy számolták a közös munkákat, hogy minden szövetkezeti tag meg van elégedve. Ez mindenekelőtt a pénzintézetek hivatalnokainak köszönhető, akik teljes mértékben megértették, milyen fontos feladatot hajtanak végre a közös munkák igazságos elszámolásával. Hogy a lehető legrövidebb időn belül min. den szövetkezetben be lehessen vezetni a pénz. ügyi és könyvviteli rendet, a földművelésügyi minisztérium elhatározta, hogy tanfolya. mot rendez a szövetkezeti könyvelők számára. Már több ilyen könyvelői tanfolyam befejeződött, melynek résztvevői tovább adván ismere. teiket, új könyvelőket tudnak nevelni. A helyes és a tagok számára érthető könyvvitel lehetővé teszi a szövetkezetnek, hogy A gyümölcstermelésünk eddigi módja semmi szín alatt sem maradhat meg mert a kis kér, tecskében a tulajdonosok nem foglalkoznak a gyümölcsfákkal szakszerűen, nem tartják szem előtt dolgozó népünk szükségleteit, csupán saját érdekeiket nézték. Javulást ezen a téren csakis a szocialista gyümölcstermelés biztosíthat. Itt mindenekelőtt az állami birtokokra és az EFSz, ekre gondolunk, amelyeknek megvannak a lehetőségeik ahhoz, hogy tényleg fellendítsék a gyű. mölcstermelést. Ez konkréten annyit jelent, hogy nagy területen kell gyümölcsfákat és bokrokat ültetni és ezekkel szakszerűen bánni. Fa ültetés előtt meg kell vizsgálni a helyi viszonyokat, a talaj minőségét, az éghajlatot, stb. Kuntapolca községe a rozsnyói járásban van. A község nevét egyre többet nyomtatják majd ki az újságok, hiszen ma már az egész község földműves társadalma tagja az Egységes Föld. műves Szövetkezetnek. Egyelőre a II. típus sze. rint gazdálkodnak, de nincs messze az idő, amikor a III, típusra való áttérésüket jelentik majd be. Nézzünk néhány adatot a szövetkezet elmúlt évi munkájáról Sastyina oktató jelentése alapján: A szövetkezet az őszi munkákat már közösen végezte. Együtt dolgozott, szántott és vetett az egész falu. í? ősziek vetését még október első felében, az őszi mélyszántást pedig november első felében az egész faluban elvégezték. A jó szövetkezeti munkának nemcsak az lett az eredménye, hogy az őszi munkákat a szövet. állandóan áttekintése legyen az egyes munkák, ról. A szövetkezeti tagok is állandóan figyelemmel kísérhetik, hogy elvégzett munkájuk után mennyi jutalom jár. A gyakorlatban azonban lehetetlen, hogy minden EFSz.ünket rövid időn belül el tudjuk látni iskolázott könyvelőkkel. Most a szövetkezetekben a könyvelést nagyobbrészt xz iskolázott tagok, a pénzügyi alkalmazottak és a tanítók valamint a védnökséget vállalt üzemek brigádosainak segítségévéi végzik el. A magasabb típusú munkamódszerekre való áttérés olyan feladatok elé állítja a könyvelőket, ame. lyeket még csak brigádsegítséggel sem lehet teljesíteni. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy minél több szövetkezeti tag vegyen részt 1 yvelői tanfolyamon. Ma, amikor már az emberek helyett a gér rengeteg "kát elvé géz, nem olyan nehéz az EFSz-eknelc evv egy tagot erre a célra felszahadítaniok. Font-oz azonban, hogy a tanfolyamra olyan egyének kerüljenek, akiknek megvannak a képességei ahhoz, hogy szükséges ismeretek elsajátítása után eleget tudnak tenni feladataiknak. és így figyelembe véve az időszerű agrotechnika vívmányait és főleg a Szovjetunió gyümölcstermelésben szerzet tapasztalatait, fel tudjuk lendíteni mi is gyümölcstermelésünket, úgyhogy fogunk tudni annyit termelni, amennyire dolgozó népünknek szüksége van. A gyümölcsfaiskolák az 1960.es évben kitermeltek annyi csemetét, hogy az állami birtokoknak és az EFSz.eknek nem kell hiányt szenvedniök facsemetében. Nem mondható ez azonban a diófákról is. Az ötéves terv harmadik évében Szlovákiában a gyümölcsfák számának 300.000- re kell növekednie. kezet tagjai idejében és jól elvégezhették, ha. nem az Is, hogy az őszi munkák befejeztével a földművesek a közeli üzemekbe mehettek dolgozni. Most már a kisparasztnak is jut ideje újságolvasásra és még sok mindenre is, amire azelőtt még csak nem is gondolhatott. Ezenkívül az élete is más lett, mert hiszen ilyen jövedelme azelőtt egy dolgozó parasztnak sem volt. A kuntapolcai dolgozó parasztok szövetkezeti munkájukkal lelkes építői hazánkban a szocializmusnak. Hogy a szövetkezet az őszi munkákat olyan rövid idő alatt befejezhette, ebben a nagy része volt a kuntapolcai asszonyoknak, meg az idősebb , a 70 éves embereknek is, akik örömmel vettek részt a közös munkában, csakhogy az őszi munkákat mielőbb elvégezzék. A borok téli kezelése A jó borkezelés egyik legfontosabb feltétele a tisztaság. A pince és annak levegője mindig tiszta legyen és a borospincében osak bort, vagy a kezeléshez szükséges eszközöket tartsuk. A hor '»ca.lr atlrrvr éľ#feMÍ!, feA 0 kezellési íze, zamata jeilege teljesen és hibát, lanul kifejlődik, megtisztull, nem zavarodik, új. hói erjedésnek nem Indul. A seprűről való le. fejtést mindig idejében végezzük 61 és ne mu. lasszuk el a tcltögetést. A pince sem túl hideg, még kevésbé túl meleg ne legyen. Meleg pincé. ben hamar megromlik a bor. Ezért a pincét szellőztessük, de télen a fagyot ne engedjük he, A zajos erjedés után a bor még utóerjedésen megy át. Mikor ez is elmúlik, a bor lassanként megtisztul. Legkésőbb januárban a bort fejt. sük le a seprűről. Ha tovább a seprűn hagy. juk, a gyenge, lágy borok megbetegszenek. Az első évben a bort összesen legalább háromszor fejtjük, A későbbi fejtéseknél — tavasszal — a megtöltendő hordót gyengén megkénezzilk. A hordókat 2—4 hetenként töltögetni kell, mert ha a hordó nincs egészen tele a cor niegvirágo. sodík, vagy ecetesedik. Ha a bornak gyanús az íze, vagy szaga van, fejtsük át azonnal erősen kénezett hordóba. Az idejére meg nem tisztuló borokat részesítsük figyelemben, mert csak a tiszta bor jó éa kifogástalan. , Jelentések a közös állatállomány elhelyezéséről Ahol az ist álló javítási munkálatokat befejezték, ott megkezdődött a szövetkezeti állatállo. mány elhelyezése. így például a dunaszerdahe. lyi járásban az EFSz ek összesen 402 tehenet és más szarvasmarhát helyeztek el a közös istállódban. A szenei járásban lévő Hajmás községben ugyancsak folyamatban van a szövetkezeti közös állatállomány elhelyezése. Itt 85 szarvas, marha kerül közös istállóba. Felbáron két istállóban 70 szarvasmarhát helyeznek .el ; Hasonlóképpen a somorjai járásban is jól működnek az EFSz.ek ezen a téren. Jelenleg 14 EFSz.ben van folyamatban 1021 szarvasmarha elhelyezése. A nyitrai kerületben Perbete községben 78 szarvasmarha és 80 ló, Hetényben 26 szarvas, marha és 18 ló, Marcellházán 70 tehén, Imelyen 80 szarvasmarha,, Naszvadon negyven, őgyallán 31, Martoson pedig 18 szarvasmarha kerül e na. közös istállóba. A párkányi járásban Béla és Viesková köz.' séghen helyezték el a szövetkezeti tagok <Ö г riser állatállományukat. A verebélyi járásban ez idő szerint a trávniki, zsitvavajkai ée az ais0. gyűri EFSz-ek állatállománya került közös istái, lóba. Ahol mindenki tagja a II. típusú EFSz-nek Van elég facsemetéik a nagyüzemi gyümölcstermeléshez Шдеп1Ж1М1иШКШШ!!1!1НШ!!1Н1Ш1Ш11Ш1111т1Ш1Ш11ШШ111111ШШ1!Ш1111111Ш111Ш1111111!1Ш11111111Ш1Ш111М11М j4> (мСущ-Ьт Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN Ott kezdem pedig, hogy lakott az én gyermekkoromban a mi vidékünkön egy Strázsa János nevű kovácsmester, kinek a keze olyan volt, mint a hab, úgyhogy a legcsodálatosabb szemoperációkat tudta végezni olyan ügyesen, hogy a híre elszámyalt egész Kassáig— Pestig. Különösen a zöld hályogot tudta megoperálni, melyet pedig az akkor híres Lippay sem tudott. Ez a bizonyos Lippay Gáspár, a pesti egyetem professzora es szemdoktpra, egyszer a bécsi kollégákkal diskurálván, a „Stadt Frankfurt“ söröcskéje mellett fölemlítő a híres kovácsot. A sógorék, Artl, Stellwag, Jäger, tamások voltak a dologban. — Ami nem lehet, nem lehet. Bolond beszéd! Hogy tudna egy kovács, aki nehéz kalapáccsal veri napestig a pörönyt, olyan finom műtétet végezni, aminőt mi sem tudunk. Lippay a vállát vonógatta: — Már pedig annak úgy kell lenni. Én ugyan nem láttam, de olyanok már 1 itta к engem, akiket én ebben a bajban, mint teljesen vakokat és gyógyíthatatlanokat, elbocsátottam és ő megoperálta. .. Kár, hogy nem tudom a bajnak a latija nevét, mert ha az ember orvosi dobokról ír, szükséges, hogy valami olyat is vegyítsen közé, amit senki sem ért, hát nem tudom elprodukálni most » disputájukat sem, de a végén azt saondták Lippaynak: — Tödi« .mit, kmliaga, hozassa, föl egyszer azt a kovácsot az egyetemre és akkor mi leutazunk Pestre, megnézzük, hogy operál. No, az bizony szép lesz. Lippay kezet adott rá s egy alkalommal, mikor ilyen betege érkezett, egy kecskeméti szabómester, ott tartotta a klinikán s menten levelet küldött Stázsa János uramnak s abban útiköltségül tíz pengő forintokat, hogy haladéktalanul jöjjön fel egy hályogot levenni — s ugyancsak értesítő a bécsi doktorokat is. Nagy híre volt, öreg emberek emlékeznek rá. Strázsa János uram hagyta a lópatkolást a legényére, felölté az újdonatúj mándliját, kiélesíté a vágónyeső szerszámait a kis köszörűkövön, még pofon is vágta a kovácsinast, aki a köszörűkövet forgatta, mert elbámészkodott valahová, aztán fölült egy ökrös szekérre, mely Váczra, hova megérkezvén, másnap estefelé, minthogy a „füstösre“ nem mert ülni, gyalogosan indult el Pestre, egész éjszaka bandukolván; reggel öreg fölöstököm idejére vergődött el az ujvilág-utczai egyetemre. Jó szerencse, éppen ott találta tekintetes Lippay professzor urat a laboratóriumában s be is nyitott hozzá illendően. — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Eljöttem. — Mindörökké! Csak talán nem maga a Strázsa? — De isten úgy se az vagyok. Apró, tömzsi, virgoncz emberke állt alőtte olyan szemekkel, mint a gyík. — Hát mikor-jött? — Ebben a pillanatban. — De hiszen nem jött most vonat. — Mert hát gyalog jöttem — felelte Strázsa uram. — Gyalog és éjjel? — Persze, hogy persze. — így már most mihez akar fogni? — kérdi a tudós doktor lehangoltan. — No hát, leveszem Azt a hályogot, akiért hivatni tetszett. — És gondolja-e, hogy elég nyugodt lesz a keze? Strázsa uram csodálkozva nézett a professzorra: , — Iszen nem eleven állat, hogy nyugtalankodjék. — De azt állítja, hogy egész éjjel jött, hát nem aludt és fáradt lehet. A kovács mosolygott. — Hiszen nem a kezemen jöttem. Rég volt az már tekintetes uram, mikor még én a kezemen jártam karonülő koromban. — No, én nem bánom, de előre is jeleztem, hogy tudós bécsi doktorok fogják nézni az operációját és igen restelném, ha szégyent vallana kigyelmed. Biztatta a kovács, hogy kicsi dolog, nem érdemes róla beszélni, mire Lippay átküldött a szomszédos „Arany Sas“-ba, ahol a bécsi urak szállva voltak, kik is átjővén, bevezeté őket Strázsa urammal a műtőterembe, ahol már várt rájok a szemfájós „kecske“, nagy, robusztus ember, mintha csak maga a bibliai Sámson volna. (Bohóság, bohóság — gondolta magában Strázsa János — hát van józan gondviselés a világ fölött, ha az ilyen embert nem kovácsnak dirigálja inkább, mint szabónak). - - - ■ >— Hát nézze, Strázsa barátom, ez a maga betege — mondá Lippay. A kovács csak a hónaaljáig ért a Góliátnak, talán el se látott a szeméig. Leültette előbb és figyelemmel nézte meg a balszemét. A szembogár területén gyöngyházfényű csillogással terült el egy küllős repedezési hályog. Ez bizony esteledik — dörmögte és a jobb szemére vetett ügyet. A jobb szeme volt a rosszabb szeme, itt már túlérett volt a hályog. A bécsi doktorok szintén megvizsgálták a pápaszemeiken át. — Nehéz operáció, — szólt Artl, a beteg jobb szemét értve. — Oly precizitást igényel, hogy emberi kéz már szinte képtelen rá. Strázsa uram pedig ezalatt levetette a mándliját s különböző bicskákat kezdett kiszedegetni a csizmaszárból, meg visszarakosgatni, míg végre kiválasztott egyet és megfente a nadrágszíja lefityegő részén. — Az isten szerelméért! — kiáltá ijedten Lippay. — Csak nem ezzel a békanyuzó bicsakkal akarja operálni? A kovács csak a szemöldökével intett, hogy igenis azzal. Lippay az asztalon heverő szerszámok közül hirtelen kiválasztott egy Graefeféle kést s a markába nyomta. — Nem, — mondá fitymálva Strázsa uram — ezzel nem lehet. Ellökte a Graefe-kést és a magáéval lépett a szepegő szabóhoz, mire agyét csillant a kés pengéje, s mintha csak almát hámozna, játszi könnyedséggel siklott el a szemgolvón; egy pilknat. egv villanás, és irrie, lent volt a hál\ g. — Ördöngös fickó! — —t löl oaedátisasv* Artl.
