Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-09-17 / 27. szám

Ne tavasszal, hanem most trágyázzunk!

Nagy hiba — különösen kötött talajokon — az istállótrágyát mélyen leszántani

Milyen hibákat követünk el a trágyázásnál! — Mik a ló trágyázás feltételei 1

Rávilágítottunk már azokra a súlyos veszteségekre, amelyeket népgazdaságunknak, növénytermelésünknek a helytelen trágyakezelés okoz. A rosszul kezelt, majd rosszul alkalmazott istállótrágya a termelés helyétől egészen a leszántásálg, sőt még azon túl is folytonosan veszít értékéből. A legnagyobb tudatosító és felvilágosító munkára van Szükség, hogy ezekre a hatalmas károkra és vesztes égkre állandóan rámutassunk. Meg kell már egyszer tanulnunk, hogy a rossz termésért nem csupán az Időjárást kell okolnunk, hanem a helytelenül végrehajtott agrotechnikát, rossz növényápolást és nem utolsósorban a szakszerűtlen trágyázást.

Hogyan hordjuk ki a trágyái!

Szocialista nagyüzemeinkben, de az egyénileg dolgozó parasztoknál is trágvakihordásnak legalkalmasabb ideje tavasszal a vetések befejezése után van. Ilyenkor a fogat és gépierő nincs túlzottan igénybevéve és a télen és tavaszszal összegyűjtött trágyát a nyáron megtrágyázandó tábla végére kell kihordani, ott szarvasba rakni és leföldelni Ahol az üzemszervezés már fejlett, a trágya mozgatható kisvasúit beállításával az istállóból naponként kihordható a trágyázásra kijelölt tábla szélére Itt is lehet rövid egy-két hónap alatt hidegerjesztéssel, magas rakásos trágyakezeléssel kitűnő minőségű istállótrágyát előállítani. Természetesen a trágyát kezelni kell azonnal, még nyirkos állapotban való összerakással és tömítéssel. Az össze nem rakott, csak a föld végére kihordott, kisebb-nagyobb kupacokban hagyott vagv szétdobált istállótrágyából a nyári meleg és a szelek halek hatására csak értéktelen szemét lesz.

Kihordhatjuk a trágyát télen is, de akkor is a föld végére épített kazalba. 'A legsúlyosabb hiba ha télen fagvott földre vagy hó tetejére hordják ki a trágyát. Az ilyen szétteregetett trágya az időjárás hatására értékének nagy részét elveszíti és tavasszal csak szalmát szántunk le a talajba. Nem helyes eljárás az sem, ha a földeken hosszabb ideig kis kupacokban hagyják a trágyát. Ki lehet hordani a trágyát teljesen érett állapotban, közvetlenül a nyári vagy őszi trágyázás előtt is. Ebben az esetben azonban azonnali elteregetés után haladéktalanul le kell szántani.

Mikor trágyáztunk!

Országosan tapasztalható hiba, hogy a trágyázást leginkább tavasszal hajtják végre. Kisparasztgazdaságaink gépesítés nélküli gyenge ereje, fogyatékos felszerelése nem nagyon tette lehetővé a nyári vagy koraőszi trágyázást. Tavasszal általában ne trágyázzunk. Főképpen ne korai vetésű és igényesebb növényeink, pl. a cukorrépa alá. A tavaszi trágyázás üregessé, légjárhatóvá, teszi a talajt, melv még azt a nedvességét is elveszíti, amely télen benne öszszegyűlt. A trágya korhadása is egybeesik a növények kelésével, fejlődésével mely eleinte nitrogénelvonást jelent és növényeink nem kapják meg azonnal a szükséges tápanyagokat. Száraz tavasz vagy nyár esetén, ami igen gyakori, a tavaszi trágyázás többet árt, mint használ.

Ha bármely oknál fogva tavasszal mégis trágyázni akarunk, a kihordott trágya teljesen érett legyen. Azt kora tavasszal hordjuk ki és azonnal szántsuk alá. Az igy letrágyázott talajban az aránylag későn vethető kukoricát még sikerrel termeszthetjük.

Az istállótrágyázás legkedvezőbb ideje július hótól a téli fagyok beálltáig tart. A trágya elkorhadásához nyáron és ősszel a legkedvezőbbek a talaj körülményei. Elegendő nedvesség és meleg mellett a trágva anyagai a tal&ibaktériumok fokozott életműködésének segítségével még az ősz folyamán a növények által felvehető tápanyagokká alakulnak át. A nyáron vagy ősszel megtrágyázott talaj, a maga feltárt gazdag ságával és kész tápanyagainak bőségével mintegy terített asztallal várja a kora tavasszal elvetendő és különösen fejlődésüknek kezdetén rendkívül igényes kultúrnövényeinket. Az ilyen talajban kikelés után azonnal erőteljes fejlődésnek indulnak a növények. Ha a trágyázás tavasszal történik, a tárgya lassú elenyészése mellett a növények fejlődésüknek kezdetén nem tudják

megkapni a kész tápanyagokat. A tudományos kutatás mai eredményei szerint

az istállótrágyázásnak legnagyobb fontossága nem csupán a tápanyagoknak a talajba való bevitelénél van, hanem kedvező minőségű humuszanyagoknak a képzésében, a baktériumok élettevékenységének fokozásában és a trágya korhadása közben keletkező szénsavtermelésben. Ezért pótolhatatlan a szervestrágyának használata, mely a gyökérmaradványokkal együtt hozzájárul talajaink biológiai, kémiai és szerkezeti megjavításához.

Milyen mélyen szántsuk le a trágyát!

A tavasz végén szarvasba kihordott istállótrágyát rövid idő alatt kevés munkával szét lehet hordani a trágyázandó területre. A szétteregetésnél is történhetnek hibák. Ha kocsiról történik a szétteregetés, a területre szétszórt trágya elosztása sohasem lesz tökéletes. Bár némi munkatöbbletet jelent, mégis helyesebb a trágyát elteregetés előtt egyenlő távolságra kupacokba rakni. A kupacok egyformák legyenek, tehát egy szekérről, amelyre átlagosan 10 q trágya fér. hat-nvolc kupacba kell lerakni a trágyát, aszerint, hogy milyen mértékű trágyázást akarunk. A kupacok helyét és sortávolságát előre ki kell jelölni. A kupacok szerint adagolt istállótrágyát azonbanban nem szabad sokáig otthagyni, hanem a tábla egy-egy fogásán elkészített kupacsorokat lehetőleg azonnal egyenletesen el kell teregetni és alászántani.

A trágya alászántásának mélysége talajnemenként változik. Homoktalajokon 16—IS em mélyre, kötött talajokon

12—14 cm mélyre kell az istállótrágyát

leszántani. Fontos, hogy a trágyából semmi se maradjon a talaj felszínén, e célból kívánatos előhántóval felszerelt ekéket használni. Nagy hiba, különösen kötött talajokon az istállótrágyát mélyen leszántani. Mélyszántás esetén a trágya levegő nélkül nem korhad el, el, „elszenesedik“ és sokszor évek múlva kerül elő a szántásoknál, anélkül, hogy átalakult volna növényi tápanyagokká. Az istllótrágya a kötött talajokat lazává, a homokos, laza talajokat pedig a humuszgyarapodás folytán kissé kötöttebbé teszi. Minden talajban fokozza a vízfelfogóképességet. Az elkorhadást meggyorsítja, ha a földet a trágyázás után lehengerezzük.

Szokták az istállótrágyát az egész tábla egyenletes megtrágyázása helyett fészkekbe adni. Ez a trágyázási mód különösen dinnye, tök és némely vidéken a kukorica és burgonya termelésénél szokásos. Előnye, hogy kát. holdan ként kevesebb trágvára van szükség hátránya azonban, hogy közvetlenül a növények gyökérzetéhez adják az istállótrágyát. Még ha földdel összekeverik is, különösen a burgonyánál, fészekrothadást okozhat a közvetlenül adott trágya. De különösen hátrányos az utónövény részére, mely a fészek trágyázása helyén bujafoltos lesz.

Milyen időközökben trágyázzunk !

Ez függ a termelendő növényektől, a talaj féleségektől, az istállótrágya minőségétől, érettségétől, érettségi állapotától, a talajok tápanyaggazdagságától és szerkezetétől. Vannak növények, amelyek szeretik az erős istállótrágyázást.

vannak, amelyek egyenesen nem Krvaw

iák. A kapásokat, a szálastakarmány'v- Icát, kendert vethetjük közvetlenül is* tallótrágya után, de már a hüvelyeseit jobb, ha távol vannak az istállótrágyától.

Könnyű homoktalajokon teljesen

érett trágyával, rövidebb időközökben kisebb adagokkal kell trágyázni. A laza homoktalajokon a nagyobb légjárhatóság mellett a trágya gyorsabban bomlik el, de nagyobb a kimosodás is. Kötött talajokon hosszabb időközökben nagyobb mennyiséget adva trágyázhatunk. Mivel a trágya minősége attól is függ, hogy milyen állatoktól nyertük, sőt attól is, hogy milyen takarmányt etettünk, a trágya mennyiségénél e*t is figyelembe kell venni.

Teljesen helytelen, hogy az istállótrágyázásnál általában kocsiszám vagy mázsaszám vesszük figyelembe a mennyiséget. A gyakorlatban a holdankint adott 100—200 q trágyát gyenge trágyázásnak, a 200—250 q körüli közepesnek, a 300 q és ezen felüli trágyázást erős trágyázásnak tartják. Az istállótrágya értéke azonban nem a menynyiségtől, hanem a minőségtől is függ és ezen a téren igen nagyok az eltérések. A jól kezelt istállótrágya 100 mázsájában 55 nitrogén, 22 kg foszforsav és 55 kg kálium van. Rosszul kezelt trágya esetén ennek esetleg csak fele kerül a talajba.

Ma még nem rendelkezünk elegendő

'stállótrágyávái. Az általában kivánatos 3—4 esztendős trágyázási forgót biztosítani nem tudjuk. Ez a körülmény is megszabja az istállótrágya mennyiségét. Ma feltétlenül helyesebb kát. holdanként kevesebb istállótrágyát adva, de mennél nagyobb területeket betrágyázva gazdálkodni. Néhány év múlva már fejlődő állattenyésztésünktől több trágyát nyerünk, ezáltal a jelenlegi kevesebb mennyiség után az újbóli trágyázás rövidebb időközével talajerőnket fenn tudí”k tartam. V. I.

Hogyan kész»! a Szovjetunióban az állatok „téli legelőie“?

A szovjet gépállomások idén háromszorannyi silózási munkát végeznek, mint múlt évben

A takarmányok silózása a kolhozok közös állattenyésztésében a takarmányszükséglet biztosításának egyik legfontosabb feltétele. A silőtakarmánykészítés évről-évre fokozódik. A múlt évben sok kolhoz háromszorannyit, készített, mint a háború előtt. Helyes elrakás és tárolás esetén a silózott takarmány csaknem teljes mértékben megőrzi a zöldnövény tápanyagait és vitaminjait. Nem hiába tartják a silótakarmányt az állatok „téli legelőjének“.

Herefüves keverékből, takarmánykáposztából, napraforgóból készített silótakarmány több fehérjét tartalmaz, mint a gyökémövények. így a zabosbükkönyből készített silótakarmány 2.5—3-szcr annyi fehérjét tartalmaz, mint a takarmányrépa, murok vagy tarlórépa. Fehérjetartalmát tekintve öt kiló zabosbükköny silótakarmány egy kiló zabot helyettesít. A silókukorica takarmányértéke csaknem kétszerese a gyökémövények takarmányértékének.

Kétségtelen, hogy a silózásra legalkalmasabbak a betonból, téglából vagy kőből épült silótomyok, amelyeket a kolhozokban típustervek szerint készítenek. De a fabélelésű vagy téglával, kővel falazott gödör vagy ároksilók is jóminőségű silótakarmányt szolgáltatnak. A silóépítmények méreteinek kiszámításánál számba kell venni azt. hogy egy köbméter lerakott silótakarmány a silógödrökben és ároksilókban 5.5—6 mázsát, a silótomyokban, a magasságtól függően, 6.5—7.5 mázsát nyom.

A gödröket hengeralakúra, függőleges falakkal, 2.5—3.5 méter mélyre készítik és átmérőjük nem nagyobb mélységüknél Az ároksilónál a fenék felé lejtősödő falakat készítenek. Az árok szélessége fent 3—3-5 méter, a fenéken 2 —2.5 méter, hosszúsága 10—15 méter. Ha közel van a talaivízszint, a falazott gödröket és árkokat félmélységben építik. 1.5 méter mélységű árkot vagy gödröt ásnak, a kihányt földet pedig felül.

az árok vagy gödör burkolatának külső oldalán 1—1.5 méter magasan felhalmozzák. így az egész mélység 2.5—3 méter lesz. (A falakat mészhabarcsba rakott téglasor burkolja. Az árok téglavagy kőfalazatát cementes habarccsal húzzák be.)

Könnyen silózható és kitűnő minőségű silótakarmányt ad a kukorica, a cirok, napraforgó, herefűves keverékek, takarmánykáposzta, gyökémövények szára, réti és vadon növő fűvek, nád (bugahányás előtt). A kukoricát és a cirokot silónak a magvak viaszérésekor vágják le, ott pedig, ahol nem érlelnek magvat, a fagyok beállta előtt. A napraforgót silónak a virágzás kezdetén, mégpedig mielőtt a növények fele virágzani kezdene, kaszálják le, a herefűves keveréket pedig a hüvelyek teljes érésének idején. A vetett és vadon növő évelő füveket a kalászos vagy a virágzás kezdetén takarítják be. Á gyökérnövények szárát az illető növény betakarítása idején, a burgonya zöldjét

Meddig legeltessük a lucernát

Kétségtelen, hogy a télire eltett szénával okosan kell gazdálkodnunk s ki kell használnunk minden lehetőséget hogy a nyári zöldtakarmányból semmi se menjen veszendőbe, Éppen ezért minden rendelkezésre álló zöldtakarmánvfélét most kell feletetnünk. Ez nemcsak egyéni érdekünk, de a népgazdaságunké is. Ameddig rendelkezésünkre állnak földjeinken a különféle zöldtakarmányok, addig főleg ezeket etessük. Október-november hónapokban úgyis beszorulnak már állataink az istállóba és ott száraz takarmányokkal leszünk kénytelenek etetni.

A lucerna legeltetése is ezt a célt szolgálja. Azonban a lucerna legeltetésénél sok mindenre kell ügyelnünk. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy hosszú életű legyen lucernásunk, akkor a legeltetés*1 egészen rövid időre kell szorítanunk. A

legtöbb hiba a lucernásaink legeltetésénél ott szokott előfordulni, hogy gazdáink éppen a száraztakarmányok kímélése céljából hosszabb ideig legeltetik a lucernást, mint ahogy szabad lenne. Ez pedig a következő évi termés rovására megy. Egyrészt a túlságos legeltetéssel oly kiesi tarló marad, hogy a tél súlyos károkat okozhat, másrészt e mélven történő legeltetésekkel a lucematövekben is kárt okozunk. Ezek a körülmények pedig lucernásaink időelőtti kiritkulására vezethetnek.

A késő őszig történő legeltetés a lucernaföldön kárt okoz, mert az esőtől felázott talajon az állatok erősen megtapossák a lucerna töveket.

A lucerna legeltetésénél vigyáznunk kell arra, hogy csak harmatmentes luamát legeltessünk, mert különben állataink felfúvódnak.

pedig két-három nappal a gumók felszedése előtt használják fel silózásra

A nehezen silózható növényekhez, amelyek kevés cukrot tartalmaznak, — somkóró, heresarjú, lucerna, bükköny, sás, laboda, muhar, burgonyaszár — hogy jóminőségű silót kapjunk, könynven silózható növényeket, például kukoricát, eirokot, napraforgót stb. adunk. Három súlyrészhez a könnyen silózható növényekből két súlyrészt adunk és jól összekeverjük. Olyan nehezen silózható növényekhez, mint a csalán, mustár, lednek, keserű csillagfürt, súlyra kétszerannyi könnyen silózható növényt keverünk. Ha dinnye-, tök-, uborka- és paradicsomszárat használunk silónak, minden súlyrészhez ötször annyi könynyen silózható növényt adagolunk (gyökémövények szára, káposztalevél, stb.).

A silótakarmány jó minősége függ a silóba kerülő takarmány gondos felaprózásától. Ezért fontos, hogy időben megjavítsuk és előkészítsük a kolhozokban rendelkezésre álló szártépőgépeket és szecskázógépeket. Ebben nagy segítséget nyújtanak a gép- és traktorállomások. A takarmánysiiózásban a gépállomások 1950-re megállapított munkaterve közel háromszor annyi silózási munkát irányoz elő, mint a múlt évben. A takarmányok si lézását a gép- és traktorállomások a kolhozokkal kötött szerződések alapján végzilc.

A silótöltóst úgy kell megszervezni, hogy az egész silótakarmánynak összegyűjtött zöldtömeg haladéktalanul a sílózás helyére kerüljön, itt azonnal felapritsák és berakják a silóba. Ilyen feltételek mellett a növény 65—75 százalék nedvességet tartalmaz, ami szükséges ahhoz, hogy jóminőségű silótalcarmánvt kapjunk. A felaprózott zöldtőmeget egyenletes rétegekben rakjuk a silóba és jól letapossuk, összetömítjük. Az ároksilót, vagy gödröt a széle felett 1—1.5 méter magasan felpúpozzuk, mégpedig az ároksilónál tetőszerűen, a gödörsilónál pedig kupolaalakban. Az összetömörített tömeg tetejére vékony réteg frissen kaszált, vékonyszálú fűvet, erre pedig 10—12 nap múlva az agyagburkolaton képződött repedéseket, különösen a széleken, betapasztjuk és 25—35 centiméter földréteget szórunk rá. Ősszel az ároksilót vagy gödröt vastag szalmaréteggel fedjük b®, hogy megvédjük a téli fagyoktól. A gödör vagy árok fölé tetőt építünk, körülötte pedig vízelvezető árkokat ásunk.

P. Szohacsenkov agronómus cik&j® g „Kolhoznoje proizvodsztvo“-b«A