Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-07-23 / 19. szám

Af iértf kell azonnal elvégezni a laflóhánláslt A tarlóhántást nem szabad mélyen végesni — A gyommagvak nagy részét pusztítjuk hi a tarló hántással Az időben végzett tarlóhántás 68 százalék munkamegtakarítást jelent — A tarlóhántás csak akkor lesz eredményes, ha utána nyomban boronálunk és hengerezünk A talajművelés agrotechnikájának egyik súlyponti feladata — mint arra már lapunkban nagyobb cikk keretében rámutattunk — a tarlóhántásnak idő­ben és jól történő elvégzése. A tarlóhántást csak akkor végezhet­jük el eredményesen, ha ez a munka azonnal követi az aratást. Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy az illető növény learatása után miért kell azon­nal elvégezni a tarlóhántást? Mert a növények Maratásával- a talaj beárnyékolása megszűnik, 1—2 napon belül a nyári meleg szívóhatására a ta­lajban lévő csekély nedvesség a fel­színre törekszik és elpárolog. A rög­mentes, sekélyen végzett tarlóhántás megfelelő takaróréteggel megőrzi a ta­lajnedvességet és a íegjobban értékesí­ti a nyáron lehullott záporokat, esőket, amelyek enélkül kárbamennének. A tarlóhántás célja a humuszképződés, vagyis a tarló és gyökérmaradványok kedvező elkorhadásának előmozdítása, az elpergett kultúr- és gyommagvak mielőbbi kikelésének biztosítása és a talajélet megindítása. Tehát nemcsak azért kell sekélyen szántani, hogy meg­őrizzük a nedvességet, hanem azért, mert a jól végzett tarlóhántás a gya­mok elleni harcnak jelentős fegyvere. A sekélyen' aláforgatott gyommagvak találkoznak a felfelé törekvő talajned­vességgel és a sekély takaróréteg alatt gyorsan csírázásnak indulnak. A tarlóhántást nem szabad mélyen végezni, mert akkor a mélyre lekeinilt gyommagvak nem tudnak kikelni, ha­nem sokszor évekig gazdagítják a ta­laj gyommagkészletét. A talaj gyom­­magfertőzöttségének főoka a tarlóra lehullott gyommagvak mélyebben tör­tént alászántása. A felsorolt célok érdekében elegendő általában 5—8 centiméteres mélységig a tarlóhántást elvégezni. Egyes ho­moktalajokon azonban a talaj beére­­dettségének fenntartása céljából sok­szor nem elég a tarlóhántásnak ez a mélysége. Általánosan ismert tény, hogy a leg­több futóhomoktalaj nagyon kevés kor­­hadékanyagot tartalmaz. És mivel tud­juk, hogy a homoktalajokon aránylag kevés az istállótrágya, ami a legjobb korhadékanyagot nyújtja a talajbakté­riumok elszaporításához, ezért a so­vány homoktalajokon elsősorban azt a korhadékanyagot kell kihasználnunk, melyet a tarló leforgatása által nyer­hetünk. Erre pedig minden évben csak egyszer, az aratás utáni időben van al­kalom. Megfelelő időben és jól elvég­zett tarlóhántással minden évben jelen­tékeny mértékben fokozhatjuk a ho­mok televénytartalmát. *A talajbaktériumok legjobban 25— 35 Celcius-fok mellett szaporodnak, te­hát olyan melegnél, mint amilyen ná­lunk aratás idején uralkodik. Ebből következik, hogy közvetlenül az aratás utáni időt kell a tarlóhántás végrehaj­tásához kihasználni, mert a talaj ebben az időszakban érik be a legjobban. Mert a tarlóhántással nemcsak talaj­­nedvességet őriztünk meg a gyommag­vak csírázásához, hanem biztosítottuk a hasznos talajbaktériumok szaporodá­sához a levegőt és a nedvességet. Ezek a talajbaktériumok végzik a tarlóhán­­fással aláforgatott tarlómaradványok elkorhadását és ezzel gazdagítják a ta­laj humusz és nitrogéntartalmát. 3. Losonc. Tudósításodat köszönjüK, amint lá­tod azonnal leközöltük. írj minél gyakrabban. Juhász Zoltán, Dunaradvány, A panaszos le­vél ügyében eljärtimk, Remélhető1“? nem lesz többé nborkagond. Csada Ferenc, Csúz. tígyf’ve illetékes h 'rre fordultunk. Az eredményről értesítünk. Török Sándor, Komárom, újra írtunk a cég nek. A kapott választ közölni fogjuk. Álarca, Érsekújvár. Rövid tudósításokat, ripor. tokát és cikkeket szívesen látunk. Mátyás István. Királyhelmec. Várjuk tudó sításodat, fßleg a béli EFSz további fejlődésé rgl. Természetesen érdekel m*"'-“* minden már SFSz működése is. Sajnáljuk, hogy nem néz héttők mag közösem a nagygyéresi EFSz.t. A tarlóhántást nemcsak sekélyen kell végezni, hanem porhanyóan el is kell művelni, hogy a lefordított gyom­magvak beboritása egyenletes legyen és a talajban feleié törekvő nedvesség a rögök között ne párologjon el a leve­gőben, hanem a gyommagvak csírázá­sát és a tarlómaradványok korhadágát segítse elő-Az időben és jól elvégzett tarlóhántás többszörösen visszafizeti a ráfordított munkát, mert az utána végzett talaj­munka könnyebb lesz, jobb vetőágyat biztosít a soronkövetkező növénynek és az igavonó jószágot is megkíméli. A tarlóhántás eredménye mutatkozik a következő esztendőben is, amikor ke­vesebb kézi munkát kell felhasználni a A szőlő nyári munkája 3 főcsoportra oszlik: 1. kapálásokra. 2. kötözésekre. 3 védekezésekre. A kapálások célja a gyomirtás és a talajporhanyítás. Á gyomnövény nem­csak azzal okoz kárt a szőlőben, hogy a talaj tápanyagát fogyasztja, hanem azáltal is, hogy nedves, fülledt légkört tart a tőkék között, ami elősegíti a pe­­ronoszpora fellépését. A kapálások számát pontosan előírni nem lehet, az mindig az időjárástól függ. Esős időjárásban többször kell ka­ri álni, mint száraz időjárás mellett, mert erősebben fejlődik a gyom. Arra kell tö­rekednünk, hogy a szőlő talaja mindig gyommentes legyen. Sokkal könnyebb kapálni és nagyobb a teljesítmény is, ha akkor kapálunk, mikor a gyomok még aprók. Különösen vigyázzunk arra, hogy a tőke tövében ne maradjon gyom­növény, innen a gazt kézzel távolítsuk el. A tőke nyaka körül óvatosan járjon a kapa, meg ne sértse a tőkét. A nyári kapálásokat sekélyen végez­zük és ezzel nemcsak a gyomokat irt­juk ki, hanem egyúttal a talaj felületét is porhanyóan tartjuk. Gyorsabb és könnyebbé teszi a kapá­lásokat a lókapák használata. Az egé­szen meredek hegyoldalak és túl kicsiny egységek kivételével mindenütt lehet használni. A búza pelyvája, törekje, a tavaszi gabona­félék é s a borsó szalmája répával, cukorrépa­­szelettel, vagy silózott takarmánnyal keverve jó téli takarmánya a sz.- asmarhának. Ezeket a szalmaféléket azonban csak akkor használhat, juk téli takarmánynak, ha gondossan raktároz zuk. A hanyag kezelés miatt igen sok takar mányszalma vész kárba. Másrészt az állató egézségét is veszélyezteti a penészes takarmány­­szalma. A pelyvát, töreket lehetőlég fedett he iyen társuk. Ha mód van rá, a takarmányszal mát is megfelelő pajtákban, csűrben raktározzuk De nemcsak a takarmánynak alkalmas szalma ra kell gondot fordítani, hanem az alomszalmá ra is. A terméseredmények növelésének ugyani elengedhetetlen feltétele a megfelelő, bősége -istállótrágyázás. Sok és jó istállótrágyát pedi; csak: bőséges almozással biztosíthatunk. A jó1 almozott istálló levegője egézséges, tiszta, nem marja az ember és az állat szemét a trágya gő ze, mert a megfelelő alom felszívja a híg ürü­léket s ezzel megőrzi a szántóföldi növények részére az istállótrágya értékes nitrogéntartal vészébe vessünk másodtermelésre takarmánynö­vényeket. Ezzel biztosíthatjuk állataink részé­re késő őszig a zöldtakannányt — s a másod­­terményokkel a silókat is megtölthetjük. így az tán télen, korra tavasszal sokkal kevesebb ah raktakarmányra lesz szükség állataink jó erő>'p' tartásához. Ezekben a hetekben az ország minden rés kiadós záporesők voltak. A föld jól megázo legendő nedvesség van a talajban. A mosta Időjárás igen kedvező a másod-termények vető­re, 'Másodtermelésre legalkalmasabb a kukon Ha silókukoricának vetjük, 5 cm sortávolság hagyjuk, így holdankint 36 kg a vetőmagszü’ növényápolási munkák végzésére, mert a gyommagvak nagy részét a tarlóhán­tással kipusztítottuk és a megmaradt kisebb gyommennyiség pedig sokka! kevesebb nedvességet és tápanyagot von el a kultúrnövényektől-Viljamsz a Szovjetúnió nagy tudósa megállapította, hogy ez időben végzett tarlóhántás 68 százalék munkamegta­karítást és ennek következtében az őszi szántáshoz szükséges üzemanyag­­megtakarítást jelent. Megállapítja Viljamsz azt is, hogy a tarlóhántásnak időben történő elvégzé­se azzal a nagy előnnyel is jár, hogy lehetőséget nyújt az őszi szántás ide­jének egészen őszig való késleltetésére. Az időben elvégzett tarlóhántás lehető-Kötözések. A szőlőhajtás növekedése alatt arra törekedjünk, hogy a hajtások mindig idejében a karóhoz legyenek kötve Karótlan szőlőben a kötözéssel érjük el, hegy a hajtások egymást tartják, nem fekszenek le a földre. Rendesen kötözött szőlőben a szél, vagy vihar nem tördel­heti le a hajtásokat. A kötözés további célja, hogy a fürtök kifejlődésük után se érhessenek le a földre. A földreérő fürtökben zölden a peronoszpora okoz­hat kárt. zsendülés és érés alatt pedis rothadásnak indulhatnak. A hajtások alsó részét mindig tágan kötözzük, hogy a fürtök körül a tőke belseje tág és szellős legyen, összehú­zott, levegőzetlen tőke belsejében köny­­nyebben fellép a fürtperonoszpóra és a moly is jobban pusztít. A hajtások felső részét — ahol már nincsenek fürtök — szorosabban kössük a karóhoz, vagy karótlan szőlőben szo­rosabban kössük össze, hogy tartása le­gyen. A kötözések számát nem lehet előír­ni. Buja fejlődésű szőlőben többször kell kötözni. Annyiszor kötözzünk, a­­hányszor azt a szőlő növekedése megkí­vánja. Júliustól kezdve már csak igaz­gatni lehet & kötéseket addig, míg a szőlő növekedése be nem fejeződik. Amikor a növekedés csökken, vagy a mát, ami a rosszul almozott istállóban elpáro­log, kárbavész. Ha nincs megfelelő fedett hely a szalma rak. tarozására, kinn a szabadban is jelentősen csők kenthetjük a szalmaveszteséget; egyrészt azzal hogy olyan helyre rakjuk a kazlat, ahol az eső­víz nem folyk alá, másrészt azzal, hogy jól be tetejezzük. Cséplés után két-három héttel, mikor már a kazlak megiillepedtek, tetejezzük he őket jó hegyesre. A tetejezéshez való szalmát úgy gyűjtsük össze, hogy az oldalakat kis ge reblyével simára lehúzzuk. A betetejezés után a kazlat ölenként szalmakötelekkel kötözzül le, hogy a szél meg ne bonthassa a tetejét, mert a felborzolt helyeken ázik he legkönnyebben a kazal. Szalmakötál helyett összekötözött fával, esetleg drótra kötött tégla, vagy fanehézékke is lefogathatjuk a kazal tetejét. Takarmányszal mánál azonban ne használjunk drótot, nehog drótdarabok kerüljenek a takarmányba. Ha a szalmát gondosan kezeljük, ezzel egy részt sok takarmányt mentünk meg a romlástól másrészt bóssg«; almozást s ezzel sok jó tró gyát biztosítunk. vessük, hogy kapálni tudjuk, mert így gyorsak­én nő, jobban bírja a későbbi szárazságot. A másodterménynek vetett köles is jó zöld akarmány, holdanként IS—20 kg vetőmag zükséglet. Az ődescirok későbben fejlődik nint a kukorica, éppen ezért nagyon alkalma -éső őszig zöldtakarmánynak. Ha zölden akar ik etetni: 24—30 cm sortávolságra vessiin! oldanként 5 kg vetőmagot, silózásra 40 cr irtávolságra 3 kg a vetőmagszükséglet holdat: ént. A másodtermány alá a tarlót jól meg ke’ •csázni, vagy 1-5 cm. mélyen megszántani, ! ántást fogassal, hengerrel porhanyítsuk etés után is heng°”'szzünk, ezzel elősegíts' gyorsabb kelést. séget ad arra, hogy az őszi szántás ide­jét úgy állapítsuk meg, ahogy azt az összes többi mezőgazdasági munkák tervszerű, időben történő elvégzése megkívánja. A tarlóhántás legtökéletesebb eszkö­ze a tárcsás borona, mert a talajt seké­lyen és rögmentesen műveli meg, a ki­száradt talajban is kön:;- mi behatol és olcsó a munkája, mint. harmadába kerül a szántásnak. A tarlóhántás csak akkor lesz eredményes, ha utána nyom­ban boronálunk és hengerezünk. A hengerezés munkáját szükség esetén meg kell ismételni. Gépállomásaink fel vannak szerel­ve a tarlóhántás jó elvégzését biztositó gépekkel és eszközökkel, ezért vegyük igénybe azt a lehetőséget, amit a gép­állomásokkal köthető szerződések nyújtanak. Ebben az esetben észre sem vesszük, hogy a szükséges talajműve­lési eljárások egyik legfontosabbikát már elvégeztük, mert ugyanakkor fo­gatunkkal a gabonák behordását, csép­­lését stb. végezhetjük el. G. B. hajtás vissza lesz vágva, indul meg erő­sebben a hónaljhajtások képződése. A hónaljhajtásokat ki kell tördelni, vagy vágni, mert egyrészt fölöslegesen szív­ják a tőkét, másrészt sűrűbbé teszik a tőke lombját A csonkázás, tetejelés időpontja akkor következik el, amikor a szőlő növekedé­se befejezés előtt van, a vesszők alsó része bámulni, fásodni kezd. Rövidka­­rójú, vagy karótlan szőlőben előbb kell csonkázni, mert különben a hajtások a földre feküdnének. A hajtásnövske­­dés befejezése, illetve az idejében vég­zett csonkázás után a szőlő a termés kifejlesztésére, a vesszők és azok rü­gyeinek beérlelésére fordít minden táp­anyagot. Homoki szőlőben a hiányok melletti tőkéken nem csonkázzuk le a hajtáso­kat, hanem meghagyjuk olyan hosszú­ságúra, amilyen hosszéi vessző a döntés­hez, vagy bújtatáshoz szükséges. Védekezések. A szőlőnek két olyanveszedelmes gombakártevője van, amely mindaddig pusztít, amíg a szőlő növekedésben van. Ez a lisztharmat és a peronoszpora. A lisztharmat ritkábban szokott fel­lépni, akkor is inkább csak kötött tala­jon. Ahol azonban egyszer fellépett, rendszerint a jövőben is számíthatunk megjelenésére. Csak a fürtökben szokott komoly kárt okozni. A lisztharmat elle­ni védekezés könnyű, de idejében kell elkezdeni. Amelyik helyen fel szokott lépni a lisztharmat, ott virágzás után — még a lisztharmat megjelenése előtt — be kell porozni a fürtöket tiszta kén­­pcrral. Ha ezt elmulasztottuk volna, még mindig van idő most mulasztásun­kat pótolni. A lisztharmat fellépése után végzett porozásokkal meg tudjuk a liszt­­harmat terjedését állítani, de az okozott kárt már nem tudjuk jóvátenni. A fürt­­porozásokhoz tiszta kénpor helyett használhatunk rézkénport is és akkor nemcsak a lisztharmat ellen, hanem egyúttal a fürtperonoszpóra ellen is vé­dekezünk. A szőlőknek legveszedelmesebb gombakártevője a Peronoszpora, amely elleni védekezés a szőlő rendszeres munkái közé tartozik. Ha június végéig nem tudott fellépni, akkor már a lom­bozatban ebben az évben komoly kárt nem okozhat. Mindig a fiatal, növésben lévő leveleket támadja meg, az öregebb leveleket, — melyek már befejezték nö­vekedésüket — nem tudja megfertőzni. A peronoszpora rendszerint a levélen lép fel először és onnan terjed át a fürt­re is. A fürtökre peronoszpora szem­pontjából legkritikusabb idő a virág­zás időpontja, az idén eső nélkül múlt el, tehát akkor peronoszpora fertőzés nem történhetett. Persze ez nem azt je­lenti, hogy most már mentve vagyunk tőle, mert a fürtöket mindig megtá­madhatja a peronoszpora, míg csak a pogyók puhulni nem kezdenek. A bo­­'yók puhulása előtti ú. n. zöldrothadást peronoszpora egy korábbi fertőzése -okta okozni. A peronoszpora elleni védekezés ko­­loly szakértelmet jelentő munka és hhez ismerni kell a peronoszpora éle­it. A permetezések ideje az időjárástól s a szőlő fejlődésétől függ. Általában sős időjárásban 10 naponkint, száraz dőjárásban 14—18 naponkint szoktunk permetezni. A szőlő időszerű ápolási munkája Kapálás, kötözés és a kártevők elleni védekezés jelenti a nyári munkát Törődjünk a szalmával is A hanyag kezelés miatt sok takarmányszalma vész kárba Vessünk másodterményt zöldtakarmánynak A nyáron learatott növények után a tarló ©gy véglet. A csaiamádénak szánt kukoricát is úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom