Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-07-16 / 18. szám
HCST^ÜÉHT 2^]E4S]D'Ö]L']r lECrlT KÉCfrX SZAJBAX.'X Ne pusztítsuk el az ikerbárányokat móri féléves korukig beérik a fejlődésben az „egyes“ újszülötteket Az ikerbárányok nem szívesen látott jövevények a juhászatokban. Régebben általános elv volt, de az elfogult, maradi juhászok közt még ma is az a titkos szabály, hogy az ikerbárányok egyikét (természetesen a gyengébbet, azaz a jerkebárányt) el kell pusztítani így az ikerellö családok száma is mindjobban gyérült. Az ikerirtó juhászok arra szoktak hivatkozni, hogy az ikerbárányokban kevés az életerő. Ezért kisebb súllyal jönnek a világra és később is elmaradnak a fejlődésben kortársaik mellett, mert a takarmányt rosszabbul értékesítik. Ennek a régi elvnek érdekes cáfolatába akadtunk a Budapesten megjelenő „Magyar Mezőgazdaság“ c. szaklapban. Az érdekes megállapításokat az alábbiakban ismertetjük olvasóinkkal: Kétségtelen, hogy az ikerbárányok energiával rendelkeznek, naint az kisebb fejlettséggel jönnek a világra, mint az „egyes“ újszülöttek. Ez érthető, mert az egyetlen anyaméh és az egyetlen anyai szervezet nem építhet fel 2 magzatot éppen olyan fejlettségűvé, mint egyet. Többszáz egyes- és ikerbárány mérlegelése után egy magyarországi juhászaiban az ikerbárányok 3.5 kg, az egyes bárányok 4 kg átlagsúlyt mutattak. Négyhetes korukban még mindig mutatkozott súlykülönbség: az ikerbárányok átlag 9 kg, az egyes bárányok pedig 11 kg súlyt értek el. Ez is érthető, mert hiszen a bárányok 4 hetes korukig majdnem tisztán az anyai tőgy termékére vannak utalva. Hogy az ikerbárányok párja nem jut kétszer annyi tejhez, mint az „egyes“ bárány, azt valószinüleg mindenki elismeri. Megfigyeléseink szerint az ikerellő anyák legfeljebb 10 —12 százalékkal adnak több tejet, mint az egyes ellök. Mire a bárányok 12 hetesek lettek, a súlykülönbség már olyan csekély lett, hogy becsléssel alig sikerült különbséget tenni az ikrek és egyes bárányok közt. Pontos mérlegelés szerint az ikrek darabja 21.6, az egyesek darabja 22.8 kg-ot nyomott. Pedig még a szoptatás 2. és 3. havában se voltak a bárányok teljesen egyenlő táplálkozási viszonyok közt. Ha abrakból és szénából jutott is nekik annyi, mint „egyes“ bárány kortársaiknak és ha az élelmesebb ikrek lopkodtak is itt-ott az „egyes“-bárányok anyáitól némi teljpótlékot. még mindig hátrányban maradtak. Ez a hátrány csak a leválasztás után tűnt el, aminek eredménye csakhamar mutatkozott is. Féléves korukra már nem lehetett a fejlettség alapján az ikrek és az „egyes“-bárányok közt különbséget tenni. Sőt a downjuhok tenyésztői azt vallják, hogy az ikrek 7—8 hónapos korukra el is kerülik az „egyes“eket, mert tapasztalataik szerint a legélelmesebb, legjobb takarmányértékesítő anyák szoktak ikreket elleni, melyek e nagyobb fejlődési energiát ivadékaikba is átültetik. Ezek alapján tehát mindenkinek el kell ismernie, hogy az ikerbárányok egyáltalában nem kisebb fejlődési ,,egyes* ‘-bárányok. A juhtenyésztőnek törekedni kell tehát arra, hogy nyájában minél több ikerbárány jöjjön a világra. így jobban fog felszaporodni a juhállomány és ez növeli a ruházkodáshoz szükséges gyapjúmennyiséget. Az alább vázolandó utak és módok segítségével egy-kettőre elérhetjük azt, hogy 100 anya után nem csak 100, hanem 115—120, sőt szerencsés viszonyok közt 130—140 bárányt nevelhetünk egy ellési idényből. Tudnunk kell mindenekelőtt azt, hogy a fésűsmerinóiak között még mindig vannak olyan családok, melyek ikerellésre hajlamosak. Hogy az ilyen családok megbecsülésével és szaporításával szép eredményeket lehet elérni, azt több példa igazolja. A tipikus húsfajták nyájaikban 70 évvel ezelőtt még 100 anya után csak 95 bárányt neveitek fel. Ma már a 30—50 százalékos ikervemhesség az átlagos, de akad olyan nyáj is, melyben kedvező közviszonyok mellett majdnem minden anya két báránynak ad életet. Érdekes, bár az öröklés folyamán nem ritka jelenség, hogy az ikerellésre való hajlam nemcsak az anyáról szál! leányára, hanem az apa is közvetíti ezt a jellegvonást olyképpen, mint ahogy a bika a tejtermelés és tejzsír-tartalom öröklésében is szerepet játszik. Ez igen fontos megállapítás, mert hiszen így az apa révén sokkal nagyobb hatással terjeszthetjük nyájunkban az ikerellésre való készséget, mint csak az anyák kiválogatásával. Hágókosokat tehát ikerpárokból válasszunk! Tapasztalati tény azonban, hogy az ikrek száma egyazon juhászaiban is évről-évre többé-kevésbbé ingadozik. Ez a körülmény arra vall, hogy nem csak az örökölt belső tulajdonság dönti el a magzatok számát, hanem bizonyos külső tényezők is vannak erre befolyással. Juhtenyésztőknek régi megfigyelése, hogy akkor szokott több iker születni, mikor az anyák a pároztatási idényben jó táplálásban részesülnek. „Sok az iker, ha tarlón üzekednek az anyák“ — szokták mondani a tapasztalt öreg juhászok. Ennek magyarázata természetesen nem az, hogy a tarló-legeltetésnek különleges hatása lenne, hanem az a körülmény, hogy a tarlók bővebben táplálják az anyanyájat, mint a kisült gyeplegelők. Törekedjünk tehát arra, hogy az anyanyáj már a koseresztés előtti hetekben lehetőleg jó táplálásban részesüljön. Sch. I. A Has kanca és a szopós csikó takarmányozása A szoptatós kancák szénaodagjának te e pillangószéna legyen A csikót mielőbb rá kell szoktatni a takarmány evésére A felnevelés és tartás fontosságát a micsurini biológia bebizonyítod Acéltudatos felnevelés éppen olyan feltétele a tenyésztés sikerének, mint amilyen feltétele a kiváló tenyészállatok tartása. Rossz agrotechnika (tenyésztési eljárás) mellett — mondja Liszenko_sok esetben még a kitenyésztett fajták is néhány generáción belül rossz fajtákká válnak. A gondatlan tartás következtében a csikó már szopós korban fejlődésben annyira visszamarad, hogy azt még nagy áldozatok árán sem lehet később behozni. A Syovjetunióban az okszerű esi. kónevelést a gyakorlatban is megvalósították, már a szopós csikó felnevelésére igen nagy gondot fordítanak. Ez kitűnik „A kolhoz-állattenyésztő tankönyve“ című műnek a Dobrinyin professzor által írt „A lovak tenyésztése és takarmányozása“ című részéből. Ez a könyv megállapítja, hogy a melegvérű kancák a szoptatás első 2-3 hónapjában naponta 10-12 kg. körüli tejmennyiséget, a hidegvérű kancák napi 12-18 kg. tejmennyiséget adnak. Ezek szerint a szoptatás hat hónapja alatt a melegvérü kanca összesen 2000 kg. körüli tejmennyiséget ad. A szoptatós kancáknak a tej termelésére a munkáló szokásos normához naponta a következő takarmánymennyiséget kell adni kg-ban: 1. három hónap 8. három hónap Igáslovahnah 3.0 2.S Tenvészfeancábnab ; a) melegvérüebnefe 3.7 3.0 b) hidegvérüehnefe 5.3 4.3 A takarmányegység 1 kg. zabbal azonos tápértékű takarmánymennyiséget jelent. Igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a szop tatós kancák a tejelést elősegítő takarmányokat kapják. Ez kitűnik a következőkből: A szoptatós kancáknak istáUózó tartása mellett feltétlenül ad ni kell a szénaadagnak mintegy 50 százalékáig pillangós szénát (lóherét, lucernát). Az ily szénában különösen sok a fehérje, ásványi anyag és vitamin. A pillangósszénán kívül jó réti szénát is etetni kell. Szalmát és polyvát jobb egyáltalán nem adni,mert az kevésbbé tápláló takarmány. Az erőtakamiányok közül legjobb a zab, de igen hasznos olajpogácsát és ipari hulladékot adni. Olajpogácsából 1—2.5 kg, vagy ipari hulladékból 1.5—4 kg. adható, de ha egyszerre adunk olajpogácsát és ipari hulladékot, akkor a kettőből együttesen legfeljebb 3 kg-ot adhatunk. A kanca istállózó tartása esetén nedvdús takar, mányokat is szükséges adni, ezek igen kedvezően hatnak a tejhozamra. A gyök- és gumótakarmányok közül legjobb a esi'-:Aréna (murokrépa), jó a takarmányrépa, ü'akc.j; ányrépából naponta 8—10 kg-ot lehet adni hidegvérű kancáknál. A kancáknak naponta 20—30 grammnyi konyhasóra is szüksége van. Nagyon hasznos a zöldtakarmány, melyből naponta 30 kg. adható. Gondolni kell arra, hogy az igásmunkát végző fias kanca olyan munkára legyen beosztva, amely a tejtermelést hátrányosan nem befolyásolja. Nagyüzemi gazdálkodásban erre mindig meg van a lehetőség, ilyen természetű munka a normális útiviszonyok mellett könnyebb teherrel lépésben végzett szekeres munka. Ebből következik, hogy nehéz talajmunkára, rossz útviszonyok mellett nehéz teherhúzásra, hosszú útra, vagy gyors mozgást kívánó kocsizó munkára ne fogjuk be a szoptatós kancát. A munkát úgy kell beosztani, hogy a csikónak az első hónapban két-, később legalább három óránként legyen alkalma szopásra. A kancatőgy ugyanis ‘aránylar -ácsi és így egy nap alatt csak úgy termelhet 10-18 liter tejet, ha gyakran kiürül. A csikót mielőbb rá kell szoktatni a takarmány evésére, ezért célszerű a boxban a földről egy méter magasságban egy kis deszka vályút elhelyezni és a két hetes csikó elé zúzott, zabot ELÉRKEZETT A BAROMFIAK KOPASZTASANAK IDEJE A KOPASZTÁS SZABÁLYAI ÉS A TOLI KEZELESE tenni, hogy azt csipegesse. Pontos, hogy zúzva adjuk a zabot, mert egyébként a zab emésztetlenül távozik a csikó gyomrából, amiről mindnki meggyőződhet, ha az egész zabhal etetett fiatal szopós csikók bélsarát megvizsgálja, Az egyhónapos csikó már naponta egy liter zabot képes elfogyasztani. A csikó részére a norma szerint előírt 1_2 kg zabot keverhetjük 0.15 kg olajpogácsával. Az abrak mellett szálasta karmányként adni kell a rendelkezésre álló legjobb pillangós- és réti szénát 50—50 százalék arányban. Kősóról sem feledkezzünk meg, az legyen mindig a csikó jászlában. Az elles után a csikó 7—8 napig maradjon az istállóban. Később a csikó munkaközijén is követheti anyját, ha betartjuk azt, amit a fias kanca használatánál elmondtunk, feltételezve, hogy nem rossz az idő és a kancának nem keil sokat köves vagy rossz utón mozognia, A csikónak legalább háromóránként való szoptatásáról akkor se::i feledkezzünk meg, ha a csikó * fenti okok miatt nem követheti anyját. Ha több csikónk van, akkor ilyenkor célszerű tágas, nyitott istállóban, jó idő esetén árnyas karámban összeereszteni a csikókat, hogy szabadon mozoghassanak. , A csikók patájához hathetes korukig nem szabad nyúlni. A csikó patáját csak hozzá értő kovára mesterrel engedjük tisztogatni. A második hónapban ki kell tisztogatnunk a nyírbarázdákat homomúra kivájni a szarútalpat és simára reszelni a hordószélt. Célszerű tisztogatás után a t" tjrészt savmentes fakátránnyal bevonni. Kijáró csikóknál a pataápolással a választásig nincs is több gondunk. Elválasztás előtt 3—4 hónapos korban a csikó fejére kötőféket kell bűzni és ezzel időnként vezetgetni. ezáltal a vezetéshez hozzászoktatni. Közvetlenül a választás előtt célszerű a csikót hozzászoktatni az anyjától való távolléthez, de az elválasztás hirtelen is történhet. A csikót legcélszerűbb 5 hónapos korában elválasztani. Ha a csikó fejletlen vagy beteg, akkor a választást inkább egy hónappal hosszabbítsuk meg. Ha az anyakanca sovány, vagy újra vemhes és a csikó fejlett, a zabot, takarmányt jól eszi, akkor a esi. kőt négy hónapos korában is elválaszthatjuk. Elválasztás után a kanca tejelése gyorsan meg. szűnik, ha a kancát erős munkára fogjuk és át. menetileg tőle az abrakot hirtelen elvonjuk. Ha egyes bőtejelő kancáknál a tőgy mégis megtelnék, eleinte naponta kétszer, később hosszabb időközben ki kell fejni, nehogy tőgygyuladást kapjon. MAGYAR FftlMMVtM Krled dolgozik ÍcJ/junK. neked Írja minden snrál. Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten aktuális tanácsok Évi 100— koronáért minden héten bekopogtat hozzád a J&ití&d f cíldmümó Megrendelhető ezen a címen: BRATISLAVA, STUROVA 6. A legértékesebb tollat termelő lúdjaink és kacsáink nyár kezdetén hullatni kezdik tollúkat. Ezzel mintegy figyelmeztetik a baromfitartókat arra, hogy elérkezett az állatok kopasztásának az ideje. Az öreg állatok tollazata meglazul ilyenkor s könnyen kitéphető- A 12—14 hetes kacsák és lúdak tolla is rendszerint téphető már, hogyha a tollak teljesen érettek, szárazak. Ezt fontos előzetesen megállapítanunk mert az éretlenül (véresen) tépett tollak könnyen megmolyosodnák és megbüdösödnek. Ezenfelül pedig az állat is nagyon megsínyli a fejlődésben lévő, véres tollak kitépését. Tapasztalat szerint lúdjainkat jó legelő és megfelelő takarmányozás mellett s különösen, ha hosszú és enyhe az ősz, háromszor is kopaszthatju'k, de többször né. Ha túlságba visszük a kopasztást, legyengülnek állataink, alkalmatlanok lesznek a hizlalásra és könynyen esnek fertőző betegségek áldozatául (kolera). Október és május közti időben a hideg miatt ne kopasszunk. A kopasztásnál csak a mell, alsónyak, has és hát tolláit szedjük le. A farok és evezőtoliakat, valamint a szárny alatti tollakat hagyjuk meg, ez utóbbiakat azért, hogy a megkopasztott állat szárnya ne essen le. Kopasztás után etessük fokozottabban az állatokat, mert az új toll képzéséhez sok tápanyagra lesz szükségük. A kopasztással és a toll kezelésével és osztályozásával kapcsolatban jegyezzük meg jól a következőket: 1. A tollat minden esetben (még a levágott állatokról is) szárazon kopasszuk és csakis a tiszta tollat gyűjtsük eladásra. A véres, sáros és piszkos toll értéktelen. 2. Csakis teljesen érett tollat tépjünk, mert a véresen tépett toll vége száradás alatt megfeketedik és elértéktelenedik. Az érett toll száraz állapotban jóval többet nyom, mint az éretlen, fejletlen toll. 3. A különböző tollakat (például lúd. kacsa, pulyka, fehér-, tarka-, sovány és hízott állatok tollát stb.) sohase keverjük össze. 4. A pehelytollat gondosan és külön gyűjtsük. 5. Tartsuk a tollat értékesítésig száraz és szellős helyen vászonzsákokban és óvjuk azt a megmosolyosodástól. 6. Értékesítsük a tollat még a tépés évében, mert az öreg tollért mindenkor kevesebb árat kapunk. Az öreg tollat éppen ezért sohase keverjük hozzá az új tollhoz. Az egyes baromfiféleségek tollai közül legértékesebbek a* lúdtollak, majd sorrendben utánuk jönnek a kacsák, fehérpulykák és végül a tyúkfélék tollai. Az utóbbi időben kísérletek történtek a pulykák kopasztásával. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy nem érdemes a pulykákat kopasztani, mert az őszi húsmin őségük rovására megy. Egyébként a legtöbb tollat a lúdak adják, mintegy 20 dekát, melyből 5 deka a pehelytoll. Pulykáink körülbelül ugyanennyi tollat adnak. Kaesánkint 10 deka és tyúkonkint 6—8 deka tollat kapunk. Figyelembe véve az ország baromfiállományát, láthatjuk tolltermésünb nagy értékét. Évente sok ezer métermázsa tollat termelünk, melyet jó áron tudunk egyrészt külföldön értékesíteni, másrészt pedig itthon felhasználni. Törekedjünk tehát arra, hogy jó tolltermelésünket mennyiségileg és minőségileg megjavítsuk. Ennek elérésére tartsunk az eddiginél több ludat és kacsát és tenyészállataink kiválogatásával fordítsunk nagy gondot arra,, hogy tenyészlűdjaink és kacsáink mindenkor teljesen fehértollúak legyenek! B. B. Legértékesebbek a lúdtoliak — Csak teljesen érett tollat tépjünk!
