Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-07-16 / 18. szám
A KOMBÁJN TÖRTÉNETE A kombájn őse a kerokekre szerelt láda - Az éhbérí kapott aratók olcsóbbak voltaik mint az első gépek Bár az aratócaépSőgépeket ^marikéban kezdték használni, ma ezen a téren is a Szovjetunió vezet Évezredeken ót az aratás volt a földműves legszebb és egyben legfáradságosább munkája. A gyakorlatból tudták, hogy a tűző napon való aratás embertelenül nagy erőfeszítéssel jár, azt azonban csak a Szovjetunió tudósai állapították meg, mekkora erőkifejtést kíván kenyérgabonánk betakarítása. F. E. Buáagjan professzornak a szovjet orvostanhallgatók által használt élelmiszerkémiai könyvéből megtudjuk, hogy a kaszával arató férfi óránkénti energifogyosztása testsuíyküógrammonként 7.3 kalória, de még a marokszedés is közel 5 kalóriát emészt fel. Ezzel szemben a vasesztergályos 2.2, a lakatos 2.8, a kovács 3.1, a szénbányában dolgozó vájár pedig 3.8 kalóriát fogyaszt el óránként és testsuíyküógrammonként. Ennék ellenére az aratók teljesítménye az aratógépek munkájához viszonyítva igen csekély, jó kaszával naponta átlagosan fél hektárnyi területről tudják levágni a termést. Az embereket régen foglalkoztatta, hogyan lehetne megkönnyíteni az aratást. Különösen ott volt égető a kérdés, ahol a területhez képest csekélyszámú lakosság nem tudta betakarítani a termést. Az időszámításunk kezdete után 23 és 79 között élt Plinius Secundus 160 köteles „Naturális história“ c. munkájában megemlékezik arról, hogy Gallia nagykiterjedésű mezőin aratásra kerekekre szerelt ládát használnak, amelynek egyik oldalán lefelé irányított fogú fésű van. A szerkezetet ökör tolja, miközben a fésű által letépett kalászok a ládába hullanak. Az aratógép tehát kb. 1900 éves találmány. A Plinius által leírt szerkezeit igen nagy pergési veszteséget okozhatott, bizonyára ez a magyarázata annak, hogy csak olyan területeken tudott elterjedni, ahol kellő számú rabszolga híján másképpen nem tudták learatni a gabonát. A középkorban, amikor lényegesen megnövekedett földrészünk lakóinak száma, teljesen feledésbe merült ez a találmány. Az aratógépek a XVIII. és XIX. században jelentek meg újra Angliában, de nem tudott elterjedni, mert túlságosan nagy volt az általuk okozott pergési veszteség. A sűrűn lakott Európában a legjobb szerkezet sem vehette fel a versenyt az olcsó aratómunkásokkal. Egészen más volt a helyzet Amerikában, ahol végtelen töretlen területek állottak rendelkezésre, de kevés volt a munkáskéz. A ritkán lakott földrészeken minden lehetőség megvolt egy használható aratógéptipus elterjedésére. Cyrus Hall McCormick farmer ismerte fej először az ilyen találmányban rejlő üzleti lehetőségeket. Abban az időben északon kezdett már kialakulni a nagyipar, de délen az ültetvényeken még fekete rabszolgák dolgoztak. Az USA vasútovnalainak hossza mindössze 100 kilométert tett ki. A keletkező ipari központok élelmiszerellátása nehéz kérdés volt. Egy különösen rossz esztendőben New Yorkban éhségzavargások törtek ki. így vetődött fel McCormickban a gondolat, hogy könynyen meg lehetne oldani a városok élelmiszerellátását, ha megfelelő szerkezettel biztosítanák a termés nagy területekről kevés emberrel való gyors betakarítását. 1835-ben — 22 éves volt akkor — farmján aratógépet készített. A farmerek bizalmatlanul nézegették az új szerkezetet, nem volt könnyű legyőzni a megszokásban gyökerező előítéleteket. A fiatal farmerfiú azonban bízott a sikerben és munkához látott. Emberei egymásután készítették az aratógépeket, bár egyelőre senki sem tudta volna biztosan megmondani, akad-e rájuk vevő- McCormick jó szervezőnek bizonyult. Lóháton bejárta egész Virgíniát és előadásokat tartott a farmereknek. A siker csekély volt, alig néhány gépet tudott csak eladni. Esek azonban jól beváltak és évről-évre nagyobb megrendeléseket kapott. Az igazi nagy sikert azonban egy '/életlen hozta meg számára. Amikor híre futott, hogy Kaliforniában könnyen lehet nagy aranyrögöket találni (1848), a farmokon dolgozó munkások nagytó, sze otthagyja régi munkahelyét és elindult szerencsét próbálni. Á segítség nélkül maradt tulajdonosoknak egyszeriben eszükbe jutott az aratógép. Rijvid idő alatt kiürültek McCormick raktárai. 1860-ban gyára már virágzó vállalkozás volt. Az aratógép használata gyorsan terjedt, különösen a ritkán lakott földrészeken. Ausztráliában, majd nem sokkal ezután Amerikában is megjelentek az aratóeséplőgépek, az ú. n, kombájnok. A hatalmas alkotmányokat nem ritkán 20—25 ló húzta. Ma már mindenütt traktorral vontatják az aratócséplőgépeket, sőt vannak önmeghajtású szerkezetek is. Bár az aratócséplőgépeket Amerikában és Ausztráliában kezdték el használni, ma ezen a téren is a Szovjetúnió élenjáró mezőgazdasága vezet. Az első ötéves terv során a Szovjetúnió munkásosztálya 13.600, a második ötéves tervben pedig közel tízszer annyi, 123.500 kombájnt adott a kolhozparasztságnak. A most folyó ötéves tervben 174.000 aratócséplőgép előállítását irányozták elő- Ismerve a szóvjetipar eredményeit, bizonyosra vehetjük, hogy az előirányzatot addig túlteljesítik. A szovjet kombájnokkal világviszonylatban is vezető eredményeket értek el a termés betakarítása terén. Ez nemcsak a gépek kitűnő szerkezetével magyarázható, hanem azzal is, hogy a kolhozföldék eztahánovistái ülnek a kormánynál. Az Oszkin-fivérek eredménye külö-Az aratási és betakarítási munkában minden munkaképes kolhoztag résztvesz. A kombájnnal való aratásnálcséplésnél mindent megtesznek, hogy egyetlen kalász se maradjon elcsópeletlenül és egyetlen gabonaszem se maradjon a szalmában. Ahol a kombájnok mellett más géppel is aratnak, ott az előre elkészített terv alapján gondoskodnak, hogy a gépek kihasználása a legtökéletesebb legyen. Ahol pedig állati igaerőt is alkalmaznak az aratógépek vontatására, ott gondoskodnak arról, hogy ezek az egyszerűbb aratógépek váltott lovakkal legkevesebb 16 órát dolgozzanak naponként. Ezekkel a gépekkel learatott gabonát azonnal kévébe kötik és keresztekbe, kepékbe rakják. A kepékben, keresztekben lévő kévék megszáradása után azonnal megkezdődik az asztagbarakás, de ugyanakkor azonnal megkezdődik a cséplés is. A cséplőgépek legkevesebb 20 órát dolgoznak naponként. A cséplés elsősorban közvetlenül a kepékből történik. Viszont az asztagolást a vágás utáni 5—7 napra feltétlenül befejezik. Gondoskodás történik arról, hogy mindegyik brigád és mindegyik munkacsapat területét külön csépeljék és számolják el. E nélkül nem lehetne a végzett munka díjazását a nyert terméseredmény alapján elszámolni és nem lehetne kiegészítő díjazásban, jutalomban részesíteni a termelékenységi tervet túlteljesítő brigádokat, munkacsapatokat. Külön aratják és csépelik a vetőmagtermesztésre szánt területek gabonáját. Ennek az aratása feltétlenül a teljesérés kezdetén történik és az aratást 3—5 nap alatt befezik. Cséplése a leggondosabb osztályozással megy végfa. A vetőmagot a cséplés után is nősen híres, nevüket az egész Szovjetúnióban ismerik. Két Sztálinyectraktort kapcsoltak össze és így egyetlen évadban 5400 hektárról takarították be a termést. A fivérek 1637 ember, 373 ló, 25 aratógép, 25 cséplőgép, 25 kévekötő és 40 osztályozó munkáját végezték el. Ha ezt az eredményt a mi átlagos parasztgazdáságainkban szokásos módszerrel akarták volna elérni, 3323 ember munkájára lett volna szükség. Ez a teljesítmény nem egyedülálló a Szovjetúnióban. Konsztantin Borin kombájnista egyetlen évadban 180.000 púd — 2,948.000 kg, azaz 295 vágón — gabonát takarított be. Ma ő a Szovjetúnió legismertebb kombájnistája. Szegényparaszt családból származik és ha a cári rendszert nem dönti meg a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály, bizonyára ismeretlenül halt volna meg. Ma a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának tagja és a hatalmas szocialista ország vezető mezőgazdasági intézetében, a Timirjazev Akadémián tanul. A szovjet mezőgazdaságban bebizonyosodot, hogy az arató-cséplőgéppel hatalmas eredményeket lehet elérni és ráadásul kezelése sokkal könnyebb, mint a kaszával való aratás. Cikkünk elején megemlítettük, hogy a kaszálás óránként és testsúly-kilogrammonként 7.3 kalóriát igényel, ezzel szemben az aratógépet kezelő energiafogyasztása mindössze 2.7 kalória. így könnyítette meg a kolhozrendszer a szovjet parasztság munkáját. Sz-e. gondosan szárítják, tisztítják, osztályozzák és az elraktározásnál ügyelnek arra, hogy a különböző fajok, különböző fajták össze ne keveredjenek. Az aratással egyidőben megkezdődik valamennyi gabonaföldön a tarlóhántás, függetlenül attól, hogy kombájnnal arattak-e, vagy pedig a tarlón még keresztek, kepék állnak. Kubányban és más déli kerületekben is, ahol meleg és nedves ősz van, az aratás és tarlóhántás után tarlóveté3t alkalmaznak, hogy másodterményekből még még egy termést takaríthassanak be ugyanabban az évben. A betakarítás első napjától megkezdődik az állam részére történő gabonabeszolgáltatás. Minden kolhoz arra törekszik, hogy kifogástalan, mindig jobb és jobb minőségű gabonát adjon az államnak. A kolhozok versenyben állnak egymással a beszolgáltatási terv gyors és pontos teljesítése érdekében. A betakarítás végeztével a kolhoztagok megkapják a kolhozalapszabályban lefektetett elvek alapján a gabonaelőleget. Az előleget a teljesített munkanapok alapján állapítják meg. A teljes elszámolás természetesen csak a gazdasági év lezárásakor történik meg. Dolgozó parasztságunk előtt világossá vált, hogy a szovjetúnióbeli módszerek szerint idejében végzett gondos őszi és tavaszi szántásnak-vetésnek. a tavaszi növényápolásnak, általában a Pártnak és a kormánynak a szovjet tapasztalatokra épített útmutatása alapján Végrehajtott munkának megvan az eredménye. További munkánk, szocializmust építő hazánkkal szembeni kötelezettségünk teljesítésére legyen példánk a kolhozparasztság gabonabetakaritással kapcsolatos munkája, szelleme. 1 ó%dm napjai l Latcgcfas a „Traktor"-szovhoz f cséplőinél Vaszilij Mihajlovics arca piros- I pozsgás, bajusza búzaszőke. Mikor, f haragszik, nagy, kék szeme felett 1 ráncokba fut a homloka, viszont ha | nevet, mosolya, mint a gyermeké. Szaporán és egyre fokozódó ütem* I ben halad a munka. Minden gépnek | megvan a maga brigádja és minden* 1 ki pontosan ismeri feladatát. Az 1 egyik eteti a hatalmas gépet, a rná| sik az ömlő szemeket lapátolja. Vaszilij Mihajlovics — a gépész —* | a jó gazda szemével figyeli a munka I menetét. Hatalmas alakja fel-jelimk\ kan a szérűben is. Könnyű járással \ ott terem mindenütt, ahol kell, segít. j Felmászik a gépekre is, s boldogan | mosolyog a cséplömunitásokra. Aki I vidám szemébe tekint, annak piros | arca még vidámabb lesz, még jobban | csillog a szeme. A megfeszített munka mellett a 1 hangulat ünnepélyes a szérűben. A f cséplőbrigád befejezte dolgát. Kiesé» | pelte a termést és most mérleget ké- I szít a termékeny munka eredményei| röl, ki mennyit ért el a brigádban. A magtár rekeszei már várják a f gabonát. Itt a legünnepélyesebb a f csend. Meleg gabonaszagot árasztaf nák a rekeszek. A deszkafalak és a | gerendásott falak olyan fehérek, I mintha épp most gyalulták volna va- I lamennyit. A mennyezet hosszában fehér pa| pírba gondosan becsomagolt, fehér | üveghez hasonló kévék függenek. A I látogatónak Vaszilij Mihajlovics | megmagyarázza, hogy ezek a „min\ takévék“, egyben állami okiratok is. I Másfél évig kell itt tartami a kévét | és ha a gabonatermö állami gazda- 1 súg földjén silány gabonafajta nő, I akkor ezeket a kévéket viszik éllen! őrzésre, annak megállapítására, hogy 1 minek, vagy kinek tudható be d i hiba. Az egyik sarokban feszesre tömött I magas zsákok sorakoznak. A zsákok \ száján címke lóg. Ez a szállításra | készen álló „elit-gabona“. Valahányszor Vaszilij Mihajlovics I megpillantja az „elit“ búzát — a 1 szovhoz büszkeségét — tenyerébe 1 csorgatja a kövér, száraz, sárga sze- I méket, megmozdítja búzaszín baj| szát, ami nála a nagy elégedettség j jele és aztán hatalmasan nevet. így I nyilvánul meg határtalan öröme. És most, a betakarítási munkák I idején, az ö öröme és megelégedett| sége sugárzik a szovjet állami gaz| daság valamennyi dolgozójának ar| cáról. Boldogok, mert tudják, hogy f munkájuk jó eredménye szocialista | hazájuk erejét szilárdítja és világvi| szonylatban is a béke erőit teszi ha* \ talmasabbá! tiiiiiiiiniiiiiHtiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilMMMnnnriiiliiiiiiii Milliószámra ültetik a iákat A Nagy Honvédő Háború pusztításait újjáépítő ötéves terv sikeres befejezésekor új harc indult azért, hogy megszabadítsák a Szovjetuniót és annak végtelenbe nyúló területét a legkegyetlenebb ellenségtől: a szárazságtól. így jött létre a természet megváltoztatásának tizenötéves sztálini terve. Mi a feladat? Milyen célt kell elérni? Ázsia szivében, a kopár sztyeppéken örvénylő forgószél támad, amely sok kilométeres sebességgel mindent elsöpörve száguld az Ural hegységen át le a Kaspi-tengerig. Ez a szél nyáron izzó porfelhő, amely kiszívja a növények életerejét. Télen gyilkosán hideg, a csontokig hatol, lesöpri a földeket betakaró vastag hóréteget. A tomboló orkán télen-nyáron még emberéletet is követel áldozatúl. Sztálin, a szovjet nép vezetője, most új támadásba lendíti a szovjet népet. Az ofenziva célja: legyőzni magát a zabolátlan természetet, hogy a szovjet nép zavartalanul élvezhesse munkája gyümölcsét. A gigászi harc több frontszakaszon folyik, Közép-Ázsiából kiindulva az Üral hegységen keresztül egészen a Kaspitengerig. Hatmillió hektárnyi területen fák milliót ültetik el, legnagyobbrészt tölgyfát, amelynek széles ágai a. legalkalmasabbak a száguldó szél megkötésére, de sokmíllió a gyümölcsfák száma is. Nyolcvanezer kolchozparaszt egymással versenyezve segíti diadalra Sztálinnak a természet megváltoztatására irányuló tizenötéves tervét, (ab) 3ermés&eta&aw$tás a holhő%ohban Műiden brigád és minden munkacsapat területét külön' csépelik A Szovjetúnióban július hónap az aratás, a gabonatermésbetakaritás hónapja önként kínálkozik az alkalom, hogy akkor, amikor az aratási, betakarítási munkák nálunk is országszerte megindulták, megvizsgáljuk a Szovjetunió kolhozparasztságának gabonabetakaritási munkáját és ezen keresztül a szovjetállomokhoz, a kommu/nizmust építő szocialista hazájához való viszonyát. A termés betakarítása fejezi be a mezőgazdasági munkák ciklusát és ez egyiké a mezőgazdaság leg fontosabb gazdasági, politikai kampányának. Minden egyes kolhoz, minden egyes kolhozparaszt tudatában van ennek és ezt a gondosan megszervezett, a szemvcszteségnélküli gyors és haladéktalan betakarítás megvalósításában juttatja kifejezésre. Ezen túlmenően a kolhozok és minden egyes kolhozparaszt aratási és betakarítási munkája arra irányul, hogy az állammal szemben vállalt gabonabeszolgáltatásnak eleget tegyen, sőt azt túlteljesítse. A magasszinvonalú, a veszteségnélküli és gyors betakarításáért, teljesítéséért folytatott verseny határozza meg az egész kolhoz és minden egyes kolhozparaszt munkáját.
