Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-11-12 / 35. szám

6 SmAúd fäkdumm 1950. november 12. Az asszonyok szerepe a népi közigazgatásban \ Dolgozó parasztságunk bekapcsolódik a vadászatba Vadásztársaságok és vállalati vadásskiubok alakítása A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal a VII/3-5612/202-1950. sz. körleve­lével részletes felvilágosítást adott vadásztársaságok, valamint vállalati vadász­klubok alakítására. A fontosabb határozatokat az alábbiakban ismertetjük: A múltban, amikor a hatalom és az állami közigazgatás a kapitalisták, gyár­­tulajdonosok, földbirtokosok és pénz­mágnások kezében volt, az asszonyt há­zi munkára kényszerítették. Ilyen hely­zetben az asszonynak nem is maradt érdekköre és nem vehetett részt a poli­tikai-, gazdasági- és kultúréletben. A nálunk is kialakuló szocialista tár­sadalmi rendszer felemelte a nőt és a társadalom egyenrangú tagjává tette. Az építő munkába bekapcsolódott nők bebizonyították, hogv ezt az egyenran­gúságot kiérdemelték — munkájuk eredményeivel. Megállják helyüket a munka és építés minden szakaszán, sőt gyakran bizonyos téren messze túl ha­ladják a férfiakat. így nőttek fel sze­münk előtt üzemeinkben a példás él­­munkásnők, falvainkban a szocializmus női úttörői, az Egységes Földműves Szövetkezeteink mintamunkásnői, de a munka azon terén is találkozunk fontos feladatokat végző asszonyainkkal, ahol eddig csak férfiakat láttunk. Felsorolok néhány feladatot, melyek a népi közigazgatás terén közel állnak a nőkhöz és amelyeket — eddigi tapasz­talataink alapján — a, legnagyobb siker­rel leginkább a nők oldhatnak meg: 1. Az ötéves terv teljesítésével kap­csolatban legnagyobb probléma az a munkaerőtartalékok mellett a nők ké­pezik a leggazdagabb munkaerőtartalé­kot. 2. A Nemzeti Bizottságok legfőbb fel­adata a szocializmus építésével kapcso­latban az Egységes Földműves Szövet­kezetek létesítése. A nők még itt-ott nem értik, hogy milyen nagyjelentősé­­gük'van az Egységes Földműves Szö­vetkezeteknek falvainkban. Ezért a né­pi közigazgatás öntudatos női tisztség­­viselőinek feladata az Egységes Föld­műves Szövetkezet, a közös mezei mun­kák, az egységes vetési terv, a mező­­gazdaság gépesítése előnyeiről meggyőz­ni a falu minden asszonyát és ezzel a falvakon előbbre vinni és meggyorsíta­ni a szocializmust. 3. Munkánk egyik állandó program­pontja a mezőgazdasági termékek be­adásának kötelességszerű teljesítése. Be­adási ketölezettségeink teljesítése bizto­sítja dolgozó népünk és gyermekeink élelmezését és ezzel boldogabb jövőjét. Az anyák tudják legjobban, hogy mit jelent az, ha a családban nincsen meg minden a létfentartáshoz. Éppen a köz­élelmezés biztosítása terén nyílnak kor­látlan lehetőségek asszonyaink számára. 4. A Nemzeti Bizottságok nőtagjai számára további széles munkakör nyí­lik a közegészségügyi és népjóléti poli­tika terén. A nőknek e munkába való fokozott bekapcsolódása mellett mező­­gazdasági és naközi otthonokat kell létesíteni, hegy az anyák gond nélkül teljesíthessék munkájukat és kötelessé­geiket mind az üzemekben, mind a me­zőn. Elsősorban asszonyaink feladata, hogy az anyák és gyermekek részére egészségügyi tanácsadók álljanak ren­delkezésre, hogy felvegyék a harcot a gyermekhalandóság és tüdőbaj ellen, hogy tiszta és egészséges iskolák és óvo­dák álljanak rendelkezésre és hogy ne lankadjon a küzdelem az alkoholizmus ellen sem. 5. A Nemzeti Bizottságok női tagjai jelentékenyen hozzájárulhatnak az öt­­milliárdos terv sikerének biztosításá­hoz: ennek keretén belül lehet a falvak­ban és a városokban gyermekjátszótere­ket, utcákat, halastavakat, stb. létesíte­ni. 6. A Nemzeti Bizottságok munkájá­nak feljavítása nagyrészben attól függ, hogy sikerül-e a széles tömegeket be­kapcsolni a népi közigazgatása és a né­pi közigazgatás iránt felkelteni azok érdeklődését. Mindezeket igyekezzünk elérni „Nyílt beszélgetés a néppel“ jel­szóval folyó akciókkal. 7. A múlt év közepétől kezdtük meg közérdekű vállalataink létesítését, E vállalatok látják el a helyi közlekedést, javító szolgálatot, vendéglátó és építő­ipart. Tisztaság iránti fogékonyságuk­nál fogva a nők kiépíthetnek és fentart­­hatnak minta vendéglátó üzemeket a városokban és falvakban egyaránt. 8. Sok háziasszony saját háztartásá­ban valóságos pénzügyminiszter, taka­rékossági biztos. Apró eszközökkel nagy dolgokat képesek alkotni a nők. A gaz­dasági élet iránti fogékonyságuk révén hasznos szolgálatokat végezhetnek a Nemzeti Bizottságok munkájában a gaz­dálkodás és takarékosság terén is. 9. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy asszonyaink — a munka minden szaka­szán — milyen eredményesen képesek megtenni minden lehetőt a világbéke fentartása érdekében. (Részlet Bortel Lajos, a beszter­cebányai Kerületi Nemzeti Bi­zottság elnökének a kerületi nő­konferencián mondott beszédé­ből). A vadásztársaság a polgári törvény szerinti társaság, melyre a 225/1947. sz. vadászati törvény rendelkezései, vala­mint az idevonatkozó végrehajtó rendel­kezések is vonatkoznak. Vadásztársaság (vállalati vadászklub) tagja csak vadászjegy birtokosa lehet. Felvehető tagnak olyan egyén is, aki nek még nincs vadászjegye, de csak azon feltétellel, hogy a felvételtől szá­mított 6 hónapon belül köteles vadász­jegyét megszerezni. Ha ezt előmutatni nem tudná, tagsága megszűnik. A vadásztársaság köteles egyik tagját — mint vadászmestert — az illetékes Járási Nemzeti Bizottságnál bejelente­ni. Vadászmester csak olyan vadász le­het, akinek a Csehszlovák Köztársaság fennállása óta — ha nem is egymásutá­­ni sorrendben — legalább 3 éven át volt már vadászjegye. A vadásztársaság tagjai — mint szer­ződő felek — a bérleti szerződés felté­telei szerint egyenként és közösen fele­lősek. Az alapszabályokat a 620/1948 sz. körlevél alapján kidolgozott nyomtatvá­nyon kell beadni. (Kapható minden va­dászati védegyletnél). A vadásztársaság elismeréséhez első­sorban vadászterület kell, vagy legalább Ígéret, hogy a vadászterületet a vadász­­társaság kapja bérbe. Ezért vagy gaz­dátlan területről lehet csak szó, vagy olyanról, melynek bérlete rövid időn be­lül lejár. A TAGOK SZÄMA A tagok száma a bérelt vadászterület kiterjedésétől függ. Egy tagra mezei te­rületeken 100—150 hektár, erdei terü­leteken (ahol csülkös vad van) 250 hek­tár számítható. A taglétszámot az ille­tékes Járási Nemzeti Bizottság állapít­ja meg. A helyi viszonyokhoz képest le­hetővé kell tenni, hogy a vadászatot mi­nél többen gyakorolhassák s ne fordul­jon elő olyan eset, hogy nem vesznek fel tagokat, noha arra lenne mód, A vadásztársaságok működése három­félekép történhet: 1. T' sulati avagy egyesített társula­ti va „erület bérelése s az ezen való vadászat. 2. Az állami erdők, illetve birtokok valamely vadászterületének bérelése s az azon való vadászat. 3. Magánterületek (önálló területek) például városi, szövetkezeti, stb. terüle­tek bérlete, illetve az azokon való vadá­szat. Ezen esetekre ideiglenesen az alábbi határozatok érvényesek: A kezdeményezés és maga a megala­kítás az EFSz joga (ahol nincs szövet­kezet, ott a Helyi Nemzeti Bizottság a kezdeményező). Az alakuló ülésen részt vesz a Járási Nemzeti Bizottság képvi­selője is, aki ügyel az előírások és a Já­rási Nemzeti Bizottság által kiadott rendeletek, illetve irányelvek betartá­sára-. A vadásztársaságot nyilvános gyűlé­sen kell megalakítani, hogy minden ér­deklődő, de esősorban a helyi lakosság számára a vadásztársaságba való be­lépést lehetővé tegyék. Az alakuló közgyűlés pontos helyéről és idejéről előre, a szokott módon kell értesíteni a lakosságot (közhírré kell tenni) s erről külön értesíteni kell az illetékes Járási Nemzeti Bizottságot a földművesszövetséget, JSSR, a forradal­mi szakszervezet (ROH) és a vadászati védegyletet (POS). A társaság alapsza­bályait az illetékes Járási Nemzeti Bi­zottság hagyja jóvá. A TÁRSASÁG ÖSSZETÉTELE Az egyes vadászterületeken az osztá­lyok szerinti taglétszám arányát és a megengedett taglétszámot az illetékes Járási Nemzeti Bizottság határozza meg az EFSz, a RQH és vadászati védegylet véleményezése alapján. A vadásztársaság tagjai lehetnek dol­gozó földművesek, munkások, s egyéb dolgozók az illető vidék munkaviszo­nyai szerint. Előjoguk van: a) azon személyeknek, akik a gazda­sági terv végrehajtásánál különösen fontos érdemeket szereztek, b) akik a népi demokratikus köztár­saság felszabadításánál, illetve annak megvédésénél különös érdemeket sze­reztek, c) azon földműveseknek, akik tagjt az Egységes Földműves Szövetkezetnek. Ehhez megjegyezzük, hogy a kis- és közénparasztságot semmi szín alatt nem szabad mellőzni. Ezen irányelvek az önálló vadászterü­letek bérlésénél mérvadók, valamint a már létesült vadásztársaságok tagvál­toztatásánál is. (További részletek lapunk jövőheti számában). lllllilllllilHIIIIIilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIllllllllllllllilllllllilllllllllíljlllllllilllllllllMIIIIIIIH^ A CIPŐ Hajnalodott. A falu olyan csendesen feküdt a völgyben, az akácok között megbúvó házaival, mintha teremtett lé­lek sem lakná. A kutyák sem ugattak, csend aludt a sötétségben. A folyó fe­lett, a réten fehéren, mint odavetett fá­tyol, hajnali köd terjengett. Gergelyéknél élesen csikordult'a né­maságban a pitvarajtó. Szemét dőrzsöl­­getve, borzas ember állt azon az egy lépcsőn, amely az udvar és a tornác szintjét elválasztotta. A gazda, Gergely Sándor, álmosan, bőrén még a dunyha melegét érezve nézett körül az udvar­ban. A szürkeségből már kezdtek alakot ölteni a disznóól, az istálló épületei, amelyek eddig csak valami szétfolyó fehérségnek látszottak. Az égen egyre J sápadtabban hunyorogtak a csillagok. — Mariska, keljetek fel! — szólt be a konyhaajtón. — Mindjárt négy óra! Bentről ágyrecsegés, ásítás hallat­szott, majd nagyobbat recsent az ágy deszkája és hallani lehetett, amint az asszony megveregeti a dunyhát. Sándor elindult a fészer felé, hogy elő tolja a koczit. Papucsai tompán csattogtak a sarkán. A falu még aludt. Ha néha egy­­egy álmos kuvasz ugatása meg nem töri a csendet, bízvást gondolhatta volna, hogy egyedül van a községben. Nyiko­rogva nyílott a fészerajtó. A sarkok még sötéten ásítottak, de már előderen­gett a nagy, erős kocsi saroglyája. Az ember káromkodva csetlétt-botlott be­felé a kosarak között, amelyekből a fel­háborodott kotlósok éles vijjogása hal­latszott fület bántóan. Mire befogott, a konyha felől már ínycsiklandaón szállt a hűvös hajnali le­vegőben a friss rántásszag. A gyerekek között valami háborúság üthetett ki, mert hirtelen meghallotta a Pisti keser­ves sírását. —- Na mi az, miért törött el a mé­cses? — kérdezte, amint odaült a gőzöl­gő rántottleves elé. A pöttömnyi, 4 éves Pista odafutott hozzá, a lámpafényben csillogott az arca az elkent könnycsep­pektől. — A Kajcsi aszongya, édesapám, neki vesz ustort, meg cukrot nem is nekem! — mondta felháborodottan a gyerek. — Kaptok mind, valamennyien, csak békességben legyetek, mert... — azzal hatalmasan fújni kezdte a forró levest. A „mert‘‘-re csend lett az aprónép kö­zött. A három gyerek jól ismerte az ap­ját. Ha azt mondja: „mert“, akkor csendnek kell lenni, mert utána nyak­leves jön. Az egész izgalomnak ez a vá­sárlási út volt az oka. Mert a városba készült Gergely Sándor. Vásárolni. A szövetkezet félévi járandóságát fizette ki a tagoknak. A vadonatúj bankók ott lapultak a kopott bőrtárcában, a szive felett. Most hát felültek a kocsira vala­mennyien, az asszony, a férfi, meg a há­rom gyerek. A kocsit erre az alkalomra kérték kölcsön. Az éjjel valami kis eső esett. Nem sok, de a szél friss, tiszta illatot hordo­zott, a portól megszabadult fák lélek­­zésének illatát, A kerekek alig zörög­tek, a felázott porban puhán gurult a kocsi. Keleten a domSok mögül már felbukkant a nap. Vörös tányérja lassan baktatott felfele, az ég kék boltozatán. A fényben vörösbamán csillogtak a fel­ázott, frissen szántott földek. A távol­ból halkan egy traktor dörgése zümmö­gött. —- „Ez nálunk szánt!“ — gondolta Sándor. — Az utólja fogy. Ha jól megy, két nap múlva fájront. A szán­­tást-vetést befejeztük. — A kocsi most felkapaszkodott egy dombra. A lovak fújtak a kapaszkodónak, mire felértek. Innen messze el lehetett látni. Le a völgybe, ahol már ébredt a falu. — Ni, édesapám, ott a szövetkezet földje! — rikkantott vidáman a fiata­labb Gergely Sanyi, amint a hajnali széltől kipirult arcát a falu felé fordí­totta. — Igen! — az apja csak ennyit felelt. De a szeme melyen simogatta a távolból ideködlő nagydarab földet. Ez az Ő szövetkezete. Ez az a föld, mellyel csodákat műveltek. Amely olyan hálás azért a munkáért, mellyel a tagok kezelik. Ez adta neki a pénzt amely most ott húzódik meg a kabát­zsebben, hogy pár óra múltán ruhává, cipővé változzék. Ismerte ő már ezt a földet azelőtt is. Ott volt béres, dolgo­zott rajt akkor is. De milyen más a mostani munkája! Vidáman csördített a lovak közé, a kocsi zörögve, a göbbenőkben nagyo­kat ugorva futott a város messziről, a dombok aljáról ideintegető tornyai, gyárkéményei felé. Két órát tartott az út. Alig kellett várni, mert mihelyt be­értek, a kocsit, meg a lovakat beállítot­ták egy vendéglő udvarára, az ember alig, hogy lenyelte azt a féldecit, amit gyomorerösítés céljából engedői .tt magának, már nyitott is az Állami Áru­ház. — Na, gyerünk. Előre hívek! — az­zal elsőnek lépett be az ajtón. És kezdetét vette az embernek olyan kedves ténykedése, a vásárlás szertatá­sa. A férfit elsősorban a cipők érdekel­ték. Bakancsa már volt, most valami ta­karos, ünnepi cipőt akart venni. A se géd egész sor dobozt tett eléje, sűrűn mászott fel a létrán a magasba s újabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom