Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-11-05 / 34. szám

1950. november 5. SzcJfodföldmúm 7 Történelme során először nem csapták be A MAGYARORSZÁGI DOLGOZÓ PARASZTSÁGOT Megszűnt a mezőgazdasági munkanélküliség /. Hétszázezer dolgozó paraszt társadalombiztosítása Minden faluba eljut a villany, telefon és rádió A főiskolások 25 °|0-a paraszfszármazásu Az országgyűlés 30 °|u-a a dolgozó parasztság képviselője Lapunk múlt heti számában ismertetést adtunk a magyar népi demokrá­cia dolgozó parasztságának mai helyzetéről, követve azt az utat, amelyet a fel­­szabadulás előtti idők agrárproletárjai bejártak eddigi felemelkedésük utján. Ismertettük a mezőgazdasági munkás és munkaadó közötti új viszonyt, melyet kollektív szerződés szabályoz. E kollektiv szerződés betartása felett a DÉFOSZ (Dolgozó Parasztok és Fölmunkások Országos Szövetsége) őrködik. A DÉFOSz Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb tömegszervezete, melynek tagja — kivétel nélkül — minden mezőgazdasági munkás és kisparaszt. Ez a tömegszervezet őrködik a dolgozó parasztság érdekeinek megvédéséről és gon­doskodik társadalmi felemelkedésének biztosításáról is. Az érdekképviseleti feladatok legfon­tosabbika a munkaközvetítés. A mun­kaközvetítő irodák tartják nyilván az elhelyezkedést kereső munkaerőt, az akár állandó jellegű, akár időszaki munkaalkalmakat, irányítják és szabá­lyozzák a munkapiacot s közbejöttükkel történik minden munkaszerződés. A DÉFOSz irodái 1949-ben több, mint egymillió esetben végeztek ilyen közve­títő munkát. Évvégi összefoglaló jelen­téseikből kiderült, hogy Magyarországon a mezőgazdasági munkanélküliség is teljesen meg­szűnt, az 1950-es évben eddig közzétett jelen­tések pedig már bizonyos mértékű mun­kaerőhiányról számoltak be. A dolgozó parasztságnak azt a részét, amelynek a földreform során nem jutott föld, mun­kához juttatták az állami gazdaságok, a gépállomások, a termelőszövetkezetek, az ötéves terv ipari munkaerőszükség­lete. Amiről a múltban még álmodni sem mert a szegény magyar paraszt, ma minden mezőgazdasági munkás és 5 kát. holdnál (3 hektárnál) kisebb föld­birtokkal rendelkező kisparaszt javára kötelező a társada­lombiztosítás. A legutolsó statisztikai adatok szerint több, mint 700.000 dolgozó paraszt tag­ja az Országos Társadalombiztosító In­tézetnek (OTI), amely pl. 1949-ben 66 millió forint összegű betegségi segélyt és egyéb természetbeni juttatást adott a biztosított mezőgazdasági munkások­nak. Egy-egy paraszt OTI-tagra átlag 330 forintot költött az Intézet, ebből 130 forint volt a kiszolgáltatott gyógy­szerek értéke és a betegápolási költség, 200 forint pedig segély és táppénz. Ha valamely mezőgazdasági üzemben 50 munkásnál több dolgozik, üzemi konyhát kell felállítani részükre. Az állandóan foglalkoztatott munkások napi háromszori étkezésének költségeit az üzem viseli, az idénymun­kások, sommások, hónapszámosok napi 4 forint térítést fizetnek. Ezekben az üzemekben (állami gazdaságok, gépál­lomások, mezőgazdasági ipari telepek, stb.) gondoskodnak a dolgozók szakmai és politikai neveléséről, kulturális igé­nyeinek kielégítéséről, biztosítani kell a szakszervezeti élet zavartalan folya­matosságát. Ebből a célbői az üzem kö­teles megfelelő befogadóképességű, tisz­ta, jól világított és télen jól fűtött he­lyiséget az alkalmazottak rendelkezésé­re bocsátani. A nagyobb üzemek min­den náluk foglalkoztatott munkás után havonta 8 forintot fizetnek be az üze­mi kultúr- és sportalapba. A hajdan emberszámba sem vett cse­léd a megváltozott új világban naponta látja, érzi és tapasztalja, hogy a leg­főbb érték ő: az ember. Munkáját meg­könnyítették: 360 mezőgazdasági gép­állomáson a traktorok, arató- és cséplőgépek, takarmányvágógépek ezrei végzik el helyette a földművelés legnehezebb, legfárasztóbb részét. Faluját, otthonát szebbé, tisztábbá és kényelmesebbé varázsolta a népi demo­krácia; míg azelőtt elnyelte a sár meg a por és talán csak minden harmadik községben volt villany, a tervgazdálko­dás 15.000 új lakóházat, 3.500 kilométer új utat épít számára és minden faluba elvezeti a kultúra idegszálait: a villamos világítást, tele­font, rádiót. Évszázadokon keresztül még írni és ol­vasni is csak nagy üggyel-bajjal tudott megtanulni. Most nemcsak a föld az övé, hanem az iskola is. Az ország leg­kisebb tanyáját is magában foglaló nép­művelési hálózat, az állami általános és középiskolák mellett, a mezőgazdasági szakiskolák, erdészeti, szőllőművelési és gyümölcstermesztési, állattenyészté­si, növénynemesítési, kertészeti és me­zőgazdasági-ipari iskolák, tanfolyamok nevelik gyermekeit. Az egyetemek és főiskolák hallgatói­nak több, mint 25 százaléka, az állami kollégiumok ingyenes ellátás­ban és ösztöndíjban részesülő növendé­keinek több, mint 40 százaléka paraszt­­származású. Eddig csak a munka terhét érezte, most megismerte a pihenés örömét is. A hajdan kiváltságos nagy urak számára fenntartott üdülőkben, fürdőkben és gyógyhelyeken: a Balaton mellett, a lil­lafüredi Palota-szállóban, a Galyatetőn és Kékesen, Hévizén és a budai gyógy­fürdőkben, az elmúlt évben nagyszámú dolgozó paraszt töltötte szabadságát, vagy lábbadozó idejét. Ebben a társadalmi és gazdasági hely­zetben, ennyire megváltozott életviszo­nyok között, meg kellett változnia a dolgozó parasztság természetének, élet­­szemléletének is. És valóban, aki ma végigjárja a magyar falvakat és tanyá­kat, nem ismer rá az 5—6 évvel ezelőtti magyar parasztságra. Közömbössége eltűnt, már érdekli a munka, kedvvel és szívesen dolgozik s a hajdan csökönyösen maradinak tar­tott földműves meglepő fogékonyságot tanúsít a mezőgazdaság újításai, az ag­rártudományok felfedezései, a termelés új perspektívái iránt. Felébredt kultúr­­szomját, tanulási vágyát alig győzi ki­elégíteni. A mezőgazdasági nagyüze­mekben, állami gazdaságokban és ter­melőszövetkezetekben egymás után ala­kulnak a népi tánc- és színjátszó cso­portok, olvasó- és tanulókörök, sportbi­zottságok. Az egykori cseléd moziba­­szinházba jár, rádiót hallgat, ujságot­­könyvet olvas, igényei vannak, vitatko­zik, művelődik, fejlődik. A társadalmi kiközösitettség, a ma­­gárahagyottság érzése megszűnt benne. Tudja, hogy szövetségese és fegyvertár­sa az orszgáot építő és vezető ipari mun­kásságnak. Nem fél a politikától, hanem részt vész benne; kitünően állj# meg helyét a mezőgazda­­sági üzemi bizottságokban, DÉFOSz­­szervezetekben, a falusi, járási és me­gyei tanácsokban, népi bíróságokban. A történelem folyamán először ta­pasztalta, hogy nem csapták be. Sze­gényparasztokból, földmunkásokból lett községi jegyzők, főispánok, katona­tisztek, tábornokok és miniszterek, a közigazgatásban és államvezetésben fontos pozíciókba került mezőgazdasági proletárok, az országgyyülés 30 százalé­kát kitévő dolgozó parasztképviselők bizonyítják, hogy előtte is megnyílt a felemelkedés útja. Ültessenek gyümölcsfákat a szövetkezetek Komoly hátrányt jelent a délszlovákiai falvak és utak fátlansága A gyümölcsösök telepítésének aktuális kérdései Ha végigmegyünk Szlovákián, azt a sajnálatos tényt kell megállapítanunk, hogy mezőgazdaságunk egyik fontos té­nyezője, a gyümölcstermesztés, nagyon is gyerekcipőben jár. Ennek részben az az oka, hogy nem tekintünk úgy a gyü­mölcsre, mint komoly jövedelmet bizto­sító termelési ágra, hanem mint olyan­ra, amivel „bajlódjék az asszony“. így aztán nagyon sok esetben a házigyümöl­csösök telepítése úgy történt, hogy mi­lyen kedve volt a gazdaasszonynak, vagy milyen rábeszélőképessége volt a gyümölcsfaügynöknek. Ez magyarázza meg, hogy miért került nagyon sok ér­téktelen gyümölcsfa a kiskertjeinkbe. Elégendőnek tartották, hogy befizessék a Gyümölcsészeti Egyesületbe az évi tagsági dijat. Ezért kapták a havi folyó­iratot, de annyi fáradságot már nem vettek, hogy azt el is olvassák. Ezek a rideg tények és ha önkritiká­val nézünk a dolgok mélyére, azt is meg kell állapítanunk, hogy gyümölcster­mesztésünk ilyen állapotának bizony mi magunk vagyunk az oka. Szomorúan kell látnunk, hogy a délszlovákiai fal­vak határában alig látunk fát, pedig, de ez a fátlanság nagyon sokban hozzájá­rul a sok aszályos esztendő kialakulásá­hoz is. Szeretném felhívni az Egységes Föld­műves Szövetkezetek figyelmét, hogy amikor gazdasági terveiket készítik, ne feledkezzenek el a legelők, a határmen­ti utak befásitásáról és az egyes táblá­kat elválasztó fasorokról sem. A gyü­mölcsfa éppen olyan jól használható út­­sormenti fának, vagy pedig legelőink beárnyékolására, mint akármelyik más lombhullató erdei fánk. E helyen akarok rámutatni a gyü­mölcsösök létesítésére, illetve, hogy mi­lyen fákat ültessünk. Gyümölcsösein­ket. feloszthatjuk házi-, jövedelemi- és mezőgazdasági gyümölcsösökre. Különösebb baj nem volna a háziker­tekkel, ha eltekintünk attól, hogy azok jövedelmezők is legyenek, és csak az a fontos, hogy háztartásunkat friss gyü­mölccsel lássák el. Ilyen helyre való az alacsonytörzsü és törpe fa. A másik típus volna a jövedelmi szempontból telepített gyümölcsös. Itt már nagyobb elővigyázatosságra van szükség és nem nélkülözhető a szakem­ber tanácsa. Az ilyen gyümölcsösöknek igen nagy a jelentősége az EFSz-eknél. Felhívjuk ezért a szövetkezetek tagjait, hogy létesítsenek minél nagyobb terüle­ten gyümölcsöst, de forduljanak mindig az illetékes szakintézményhez tanács­ért. (Járási gyümölcsészeti szakelőadó, Gyümölcsészeti és Kertészeti Kísérleti Intézet Bratislava, Matusková 97.) Ne menjenek tehát saját fejük után, hiszen ezek az intézmények azért vannak, hogy a népet, a nép érdekeit szglgálják, hogy Mik a teendőink háziállataink beteleltetésével? A háziállatok lassan teljesen beszo­rulnak az istállóba és hosszú hónapo­kon keresztül az istálló lesz éjjeli-nap­pali tartózkodási helyük. Mielőtt az ál­latok végleg beszorulnak, gondoskod­junk az istállók redbehozataláról. Csak kitakarított, rendbehozott istálló bizto­sít egészséges tartózkodási helyet az ál­latoknak s ezzel elejét vehetjük sok olyan megbetegedésnek, amely az elha­nyagolt, egészségtelen istállóban fenye­geti a tejelő jószágot. Első teendő az istállóablalcok beüve­­gezése. Még nyitva tarthatjuk az abla­kokat ha jobb az idő, de a zordabb, hi­degebb éjszakák beálltával ablakra szükség lesz. Ne szalmacsomóvaí dug­­dossuk be az ablakszemek helyét. Az istállózott állatnak éppen olyan szük­sége van a világosságra és fényre, mint az embernek. Az állatok beteleltetése előtt takarítsuk ki, pókhálózzuk le és a falakat, mennyezetet is alaposan me­szeljük ki. Legolcsóbb és legcéb .arübb fertőtlenítőszer a frissen oltott mész. Ne csak a mennyezetet és a falakat me­szeljük ki, hanem az istálló földjét is locsoljuk le mésszel. Abból se szárma­zik kár, ha a farészeket is jól bemeszel­jük, mert a mész a fát is tartósabbá te­szi. Csak egy dologra kell ügyelnünk, délelőttökön meszeljünk, hogy estig a meszelés megszáradhasson. A beteleltetés egyúttal változást je­lent la takarmányozásban is. Mindaddig, míg az állatok kijártak, az őszi pótlege­lőn több-kevesebb zöldtakarmányhoz jutottak. A beteleltetés azonban már áttérést jelent a szárazabb téli takar­mányozásra. A jó silótakarmány pótol­ja az elmaradt zöldtakarmányt. Ahol kevés a silótakarmány, vagy hiányzik, gondosan kell ügyelni az át­menetre. A hirtelen változás emésztési zavart idézhet elő, ami teheneknél a tejtermelés erős csökkenését, a növen­dékeknél pedig fejlődési zavart okoz­hat. Minden takarmányváltozásnál gon­doljunk erre és ügyeljünk, hogy az át­menet az egyik takarmányról a másikra mindig fokozatos legyen. tudományos kutatásaik eredményeit a köznek adják át és ezeket minél széle­sebb keretek között a gyakorlatban is megvalósítsák. Ne feledkezzenek el ar­ról dolgozó parasztjaink, hogyha a ga­bonavetésnél követnek el hibákat, eset­leg egy esztendő termése nem sikerül úgy, ahogy azt elképzelték, viszont az elrontott gyümölcsösnél több évi mun­kánk eredménye vész kárba, tekintve, hogy a hibák csak a telepítés után 6—7 év múlva mutatkoznak. A haszongyümölcsös legjobb faalak­jának a középmagastörzsü gyümölcsfát tartom. Megvannak az előnyéi a magas­­törzsü fával szemben. Nem kerül annyi pénzbe a fakoronák kezelése (tisztítás, permetezés, gyümölcsszedés), minden­féle fertőzés megjelenése azonnal szem­betűnő és így azonnal kezelhető, ezen­­kitül a fának nem kell az inproduktiv magas törzset feleslegesen táplálnia. Fi­gyeljük meg, hogy az alacsonytörzsü fák gyümölcse mennyivel jobb zamatu, izletesebb és tetszetősebb. A mezőgazdasággal kapcsolatos gyü­mölcstermesztés kérdésére — helyszű­ke miatt — egy más alkalommal térek ki. Szeretnék azonban még egy pár szót szólni az utak fásításáról, mint igen fontos problémáról. Nagyon sok eset­ben látunk utak mellett közép vagy éppen alacsonytörzsü fákat, amelyek az amugyis keskeny utak mindkét oldalán vannak, akadályozva a közlekedést és terjedelmes, árnyékot adó lombjukkal meggátolják az utak kiszáradását. Az ilyen telepítés nem megfelelő és a problémát inkább hátráltatja. Szlová­kia egyes vidékein láthatunk ugyan né­hány szép gyümölcsfasort, de délén vagy egyáltalán nincs vagy pedig na­gyon helytelenül telepített a gyümölcs­fasor. Itt van a helye a magastörzsü fának, itt alkalmazhatunk ú. n. gazda­sági fajtákat, amik magasra nőhetnek. Elsősorban azonban olyan fajtákra kell gondolnunk, melyek a betegségeknek nagymértékben ellentállnak, hogy ne le­gyen sok bajunk az utsormenti fákkal. A délszlovákiai szövetkezeti tagoknak fontos feladatot jelentsen a gyümölcs­termelés. Kitartó, szívós munkával új útra kelljerelni a szlovákiai gyümölcs­­termesztést, el kell vetni azt a régi fel­fogást, hogy ami nekem .jó, az biztosan jó a köznek is, vagy esetleg azzal nem is törődöm. Ne feledkezzünk el arról, hogy szocializmust építünk és olyan lesz a jövendő életünk, ahogyan most kezdetben az alapokat lerakjuk. Ing. Könözsy í.

Next

/
Oldalképek
Tartalom