Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-15 / 31. szám
Újságírók látogató körúton Felsőpatonyban 126 tagja van a IV. tipusu szövetkezetnek — Nagykeszi II. fokú szövetkezet, de már a III. típus szerint dolgozik — Új élet az egykori Kosztolányi birtokon Beszélgetés az egyénileg, gazdálkodó Lukács Jenővel, aki szerint most már a „vak is látja, hogy a szövetkezetiek mennyivel jobban haladnak Az újságírók kéthetenként csoportos körutat tesznek falvakokban. Legutóbb október első hetében került sor ilyen körútra. Az újságírói együttes első megállóhelye Felsőpatony volt. Ez a IV. típusú EFSz — mint jelentettük — a nyári országos versenyben második lett. A felsőpatonyi Egységes Földműves Szövetkezetről már igen sokat hallottunk, a nyári nagysikerű teljesítmény után azonban feltétlenül érdekesnek találtuk megszólaltatni Vicián Jánost, az EFSz elnökét. A vele való beszélgetésből tudjuk meg, hogy 1949 május 5-én alakították meg a szövetkezetei. Tizenkilenc munkás, kis- és középparaszt szerepelt az alapítók között. Alig pár hold földecskéjük volt, de ma már több mint 200 tag 1991 hektáron dolgozik. Százhuszonhatan vannak a termelőcsoportban. Eddigi munkájuknak legszebb, legbiztatóbb eredménye, hogy az idei aratási versenyben a második helyre küzdötték fel magukat. Hat munkacsoportjuk van. Egy-egy csoport 14 emberből áll. Csoportonként 182 hektárt művelnek meg. A csoportok versenyeznek egymás között a gvorsabb, jobb és olcsóbb munkában. Szerződésük van a gépállomással egész évre, szerződésüket minőségi munkákra kötötték. A szövetkezeti tagok minden ledolgozott munkaegység után 80 korona előleget kapnak; az elszámolás az év végén történik meg. Néhány havi előleget is feljegyeztünk: id. Sprok Mihály -4.000.— korona Vicián Péter 3.720.— korona Balázs Ágoston 2.480.— korona Második megállóhelyünk a dunaszerdahelyi gépállomás volt. Linder János, a gépállomás vezetője elmondta, hogy 105 traktoristájuk van, minden traktorista EFSz-tag. A traktoristák versenyben állnak egymással, a legjobb traktor ista Mészáros Jenő. Az előirt munkát átlag 200%-ra teljesíti. Agronómjaik állandóan járják az EFSz-eket. Az őszi és a jövő évi munkákra 11 EFSz-szel van már szerződésük 18-140 hektár föld gépekkel való megművelésére. A szerződéseket mind minőségi munkára kötötték. A harmadik állomásunk Nagykeszi volt. Itt II. típusú szövetkezet van, de a tagok — ahogy mondották — a III típus szerint dolgoznak. „Sókkal jobb így, csak helyünk nincs. Nincsenek ólaink a közös sertés- és szarvasmarha tenyésztés céljaira: De majd lesz, ép-'tünk!“ — mondották. Beszéltem Vég Lajossal, aki az EFSz gazdája. Kint a határban, a közös bűzavetésnél találtam meg. Kérdéseimre meggyőző, lelkes szavakkal válaszolt. Most 44 éves, van egy kevés földje, de az sohasem biztosított neki emberhez méltó életmódot. Elmondotta, hogy tízen voltak testvérek. Apjának kevés földje volt ennyi éhes szájhoz. Mikor a maga gazdája lett, 3 hold földet kapott. Dolgozott éjjel-nappal. ügyes és jó gazdának tartotta őt az egész falu — mégsem boldogult. „Haladni, családomnak és magamnak könynyebbséget elérni nem tudtam. Akár hogyan is fordult a helyzet, mindég az uraknak volt igazuk, miénk csak a munka és a szegénység volt. Azért léptem a szövetkezetbe, mert láttam, hogy itt segítenek nekünk és mert tudom, hogy a szövetkezetben munkánk után a gyümölcs is a miénk lesz“. így beszélt a nagykeszi EFSz gazdája, azután elmondotta, hogy 1949 december 24-én alakították meg az EFSz-t 15 taggal. Néhány kisparaszt, de többnyire munkás, szegény ember volt az alapítók között. Nehezen indultak meg és még ma is vannak nehézségeik, de vannak már eredményeik is. Ma 96 tagjuk van, ebből 7 nő. Két nő a vezetőségben is benne van. A tagok már a falu 60%-t képviselik. 607 hektáron dolgoznak, az őszi munkák már nagyon szépen folynak; csoportokban dolgoznak és túlteljesítik a terveket. A vetést e hétén befejezik. Az őszi vetésnél 800 q műtrágyát használnak fel, hogy földjeiken magasabb terményhozamot érjenek el. Egész évi szerződésük van a komáromi gépállomással, szerződésüket minőségi munkákra kötötték. Vetési tervük az 1950/ 51-es gazdasági évre: őszi vetési terv: 68 ha búza, 28 ha rozs, 14 ha őszi bükköny, 10 ha árpa. Az 1951-es évi vetés terv: 57 ha tavaszi árpa, 17 ha zab, 48 ha kukorica, 25 ha cukorrépa, 67 ha évelő takarmány, 16 ha burgonya, 18 ha szójabab, 4 ha dohány, 9 ha takarmányrépa, 2 ha káposzta, 2 ha paprika, 3 ha majorána, 40 ha legelő. Természetesen ezek nem merítik ki az egész területüket, ezek csak a főbb terménycikkeik. Nyolc évre van vetésforgójuk, ami lehetővé teszi, hogy az első évben elért eredmények után további terveiket még tökéletesebbé tegyék. Nagykeszi határában találkoztunk az öreg Lukács Jenővel, aki maga szán tógát. Ő r i Kálmán, a szövetkezet politikai instruktora hívta fel rá a figyelmünket. Meg is szólítottuk: — Miért nem traktorral bátyám? Nehéz a tinóknak az eke, szaggat ez a régi lucernás. Az öreg Lukács jól megrágta előbb amit gondolt, csak aztán válaszolt. Csak ennyit mondott: — Magamnak is nehéz! — Aztán miért nem tagja a szövetkezetnek? — kérdeztük: — Hát az úgy van, hogy mi már azon nagyon sokat gondolkoztunk. Vagyunk egy páran mi kisparasztok, akik még nem léptünk be a szövetkezetbe. Bevallom, hogy féltünk, mert azelőtt mindig azt beszélték a fulasi szószólók, hogy a szövetkezetben éhen halunk Nem lesz semmink és akkor mibői élünk, miből él a Családom. A lányom aki Komáromba jár középiskolába, már sokszor mondotta, hogy ez hazugság, hogy éppen fordítva van. ők már sokat hallottak erről, de mi nem tudtuk elhinni. Hihetetlennek látszott, hiszen már annyiszor becsaptak bennünket. De most már nem kell beszélni, most már látom magam is, ha csak egy kicsit is gondolkozom, hogy merre vezet a mi utunk. Rábeszélem majd társaimat is, hogy lépjünk be együtt a szövetkezetbe, hiszen a vak is látja, hogy a szövetkezeteik menyivel jobban haladnak. Míg én itt a tinókkal elgatyázok ezen a nadrágszíj földön 2—3 napig, addig ők naponta 6—8 hektárt bevetnek. Gépekkel tényleg sokkal könnyebb. De én sem küszködöm már tovább. Elfogadom a segítséget és együtt dolgozom majd a szövetkezettel. Társaságunk nagy örömmel vette ezeket a kijelentéseket és megígértük, hogy a jövőévi munkák sikerére eljövünk áldomást inni Lukács bácsihoz. Az utolsó állomásunk Nemcsény volt, az aranyosmaró ti járásban. A szövetkezet a IV. típus szerint dolgozik 26 taggal, 164 hektáron. A nemcsényi EFSz-t régi cselédek alakították meg az egykori Kosztolányi birtokon. Csupa nincstelen ember, akiknek csak a két munkás kezük volt. Ma már 17 tehenük, két ökrük, 65 hízósertésük és saját gépeik vannak. Az idén 3 ha szőlőn 165 hl bort is termelnek. A szövetkezet most építette a közös sertésólokat és különböző gazdasági épületeit, de ugyanakkor nem feledkezik meg a falu kultúréletéről is. A régi Kosztolányi-kastélyban kultúrtermet építenek. A nemecsényi EFSz vetési terve az 1951-es évre: 20 ha búza. 3.66 ha rozs, 18.20 ha árpa, 7.12 ha zab, 6.86 ha kukorica, 3.50 ha cukorrépa, 1 ha takarmányrépa, 5 ha burgonya, 1.50 ha zöldség, 18 ha dohány, 3.05 ha szőlő. Feljegyeztünk néhány összeget, amit a nemecsényi EFSz tagok előlegként kaptak kézhez augusztus hónapban, íme: Mala János 5.020.— Kcs Paluska István 4 820— Kés Szalka Miklós 5.180.— Kcs Fazekas Veronika 2.728.— Kcs A nemecsényi EFSz tagjai mind elégedett, bizakodó emberek, akik megértették az idők szavát, akik dolgoznak, hogy magasabb terméseredményeikkel elősegítsék az 5 éves terv sikerét. S. B. Nyáron fogjuk ültetni a burgonyát? Liszenko rendkívül érdekes magyarázata a burgonya leromlásáról Gazdasági növényeink közül talán a burgonya az, amelynek termesztését a legtöbb betegség, kártevő és más tényező akadályozza. Ezeknek egyik legsúlyosabbika, de a legkevésbbé ismert az a folyamat, amit általában a burgonya leromlásának neveznek. A leromlott burgonyanövény kis t ermők épességü, gyenge minőségű, gyenge életképességű, egyszóval az egész növény sínylődik. A leromlás kérdése már régen foglalkoztatja a termesztőket is. szakértőket is. Főként a termesztők között alakult ki az a téves nézet, amely szerint a leromlást az okozza, hogy a burgonyát nem magról szaporítjuk, hanem gumókkal. A mai burgonyagumók igen régi. magról kelt fajta késői utódai, ezek tehát már öregek, csökkent életképességüek. Ez a nézet azonban nem helytálló. A burgonyát mindenütt gumók segítségével termesztik és még sincs mindenütt leromlás Ezenkívül számos más növényt is a legrégibb idők óta nem magról, hanem vegetatív (ivartalan) módon szaporítanak, mégsem tapasztalható ilyen jelenség (pl. szőlő stb.). Később neves szakemberek ezt a magyarázatot adták: A burgonya csapadékos, ködös délamerikai őshazából szár mazik: a száraz, meleg középeurópai termesztésben vízgazdálkodási nehézséségek miatt egyre csökken a termesztési értéke, degenerálódik, leromlik. Az bizonyos, hogy a burgonya szereti a ködöt, harmatot és borultságot és nem kedveli az erős és hosszú napsütést, mégis, kiváló vízgazdálkodást! vidékeken is ismeretes a leromlás. Újabb általános magyarázat a burgonya víruszbetegségeit okolja a leromlásért. A virusbetegségek az összes többi burgonvabetegségeknél nagyobb kárt tesznek a burgonyában és így jogosan beszélnek vírusos leromlásról. Teljesen azonban ezzel sem magyarázható még a degenerálódás. Vírusmentes burgonyaállomány is leromlik, főleg déli meleg vidékeken. Lássuk azonban a legújabb magyarázatot, amely Liszenk ó-tól, a nagy szovjet akadémikustól származik. A Szovjetuniót nagy észak-déli kiterjedése, sokféle természeti adottsága és nagy arányai kiválóan alkalmassá teszik arra, hogy ott egy növénvt igazán megismerjenek, megfigyeljenek, a környezet hatásait sokféle változatban láthassák, tehát, hogy a jelenségekre okokat kereshessenek. A burgonya leromlása a Szovjetunió deli vidékein különösen szembetűnő kár. Annyira, hogy azt ott déli betegségnek nevezték. Az északi vidékről rendszeresen beszerzett vetőgumóanyag itt pár nemzedék alatt elvesztette termelőképességét, leromlott. Egészséges vetőgumóanyagot az itteni gazdaságok szinte egyáltalán nem is voltak képesek termeszteni, hanem csak a behozott anyagból igyekez tek termesztésükkel a fogyasztást kielégíteni. Ez volt a helyzet pl. az azerbajdzsáni völgyi-sík termelőhelyeken is, viszont igen feltűnő volt az, hogy alig 30 —40 km-rel távolabb a hegyi termesztésben déli betegség, leromlás nem mutatkozott, a veíőgumó ugyanolyan életképességű volt, mint az északibb termesztő helyeken. Liszenko a kérdés magyarázatában, a növények szakaszos (síádium«s) fejlődéséről szóló elméletét vette alapul. A szakaszos fejlődés elmélete az agrobiológiának a micsurini öröklőd éstan mellett a másik alapja. Eszerint a növény növekedése és fejlődése közt erős különbséget kell tenni ■ A növekedés méretbeli, tömegi változás, a fejlődés pedig a szaporodás, a termésképzés felé tartó (minőségi) megváltozás. Ez a fejlődés, változás szakaszokban folyik le. A különböző szakaszok alatt a környezeti tényezők közül más és más kap döntő szerepet (hő, fény, stb.). Ha a fejlődési és a növekedési változás közt ilyen különbség van, akkor a fejlődés gyorsasága nem függ a növekedés gyorsaságától. A fejlődés tehát el is maradhat a növekedéstől és meg is előzheti azt. (A jarovizált őszibúza fejlődése pl. megelőzte növekedését). így tehát érthető, ha a növénynek két életkoráról beszélünk: fejlődési életkoráról és a valódi életkoráról. A fejlődési élet kor a szaporodás felé tett változás mértékét jelenti, azt, hogy a növény mi Iyer szakaszban (stádiumban) van; a valód1 életkor pedig a növény keletkezését^1 eltelt idő. Liszenko érdekes megfigyeléseket magyaráz meg. Ha egymagáról kelt burgonyanövénv csúcsi része közeléből (tehát közel a virágokhoz) kiveszünk egy szárrészletet és ezt eldugványozzuk, a belő le fejlődő növény hamarabb fog virág zani és termést képezni (hamarabb ér1 el szaporodási érettségét), mint a szárnak alsó részéről vett dugvány utóda Mi ennek az oka? Liszenko szerint eg\ magból fejlődött burgonyanövény szárának különbőz' részletei neutcsnk hogy különböze életkorúak, hanem fejlődési életkoruk (stádiumos állapotuk) is különböző. Ezért a csúcsi szárrészlet fejlődési korát tekintve öreg. hiszen közel áll « szaporodáshoz (virágzáshoz, termésképzéshez). A szár tövi részéről vett dugvány' fejlődési kora pedig fiatal, mert távol áll a termésképzéshez, a szaporodáshoz. Ezért hoz ez később virágokat és termést. Liszenko kísérletei azt mutatták, hogy az idős fejlődési korú, tehát a csúcsi dugványokból származó gumók e délvidéki leromlotthoz hasonlóburgonyanövénveket fejlesztettek. A szár alsó részéből vett dugványoktól kapott gumókat pedig, ha következő évben ugyanígy kiültették, telesen egészséges vényeket fejlesztettek. A délvidéki leromlásnak tehát az oka valamilyen módon a burgonyanövény fejlődési (stádiumos) öregedése. De hogyan következik ez be? Ennek pontosabb magyarázatát egy másik kísérlettel adja meg Liszenko. Teljesen egészséges gumókat kétfelé vágtak. Egyik felüket hűvös pincében tartották, másik felüket 25 napig 30— 40 fokos hőmérsékleten. A pincében tartott félgumókból egészséges növények fejlődtek, a hővel kezeitekből pedig leromlott, délibeteg burgonyanövények lettek azért, mert a gumó rügyei fejlődési öregedést szenvedtek a nagyfokú tartós hőhatásra. A gumó rügyei pedig a jövőévi hajtások alapjai, tehát a belőlük kifejlődő hajtások öreg fejlődési életkorúak és így leromlottak lesznek. A természetben ez a jelenség a gumóképzés idején játszódik le, amikor az általános nagy hőmérséklet károsan hat az újonnan képződött rügyekre („szemekre“). Mindezeken okulva Liszenko a burgonya nyári (június végi) ültetését ajánlja az eddigi tavaszi helyett, hogy a gumók fejlődése a hűvösebb őszi időre tolódjék el. így elkerülhető a káros hőmérséklethatás, a fejlődési öregedés, a leromlás. A Szovjetúnió déli területe Csehszlovákiánál melegebb. Szárazságra hajló éghajlatunk miatt azonban sajnos elég gyakran fordul elő olyan tikkasztó meleg időjárás, amely pl. a délukrajnaitól alig marad el. A közelmúlt évei ezt jól bizonyítják. Burgonyatermelésünk érdekében tehát nagyon fontos megismernünk a burgonya leromlásának ezt az új megokolását és azt az új termesztési módot, amelv a legegyszerűbb védekezés a betegség ellen. K. Z.