Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-10-15 / 31. szám

INNEN - €NN*N ÉmRHRRIIfrntttuiiMiitiiúriiTiiti![imiimiini!iitiiiiirtntiii!tiMi!iiMiiiiiiiniitM<(i!iiiiiy»iii A Nagytőrei EFSz-t meglátogatták az újságírók. Fotóriporterünk néhány fel­vétele A NYITRAI JÄRÄS Pofny Kesov községének egész dolgozó parasztsága ünnepélyesen áttért a III. fokú szövet­kezeti gazdálkodásra. A község ebből az alkalomból táviratot küldött J. Lieta­­vechez, a nyitrai kerület elnökéhez, melyben bejelentette, hogy 187 földmű­ves 1087 hektár földön, ami egyenlő az egész községhez tartozó földterülettel, megkezdi a szocialista gazdálkodást. Pofny Kesov már az aratási versenynél is kitüntette magát, megnyerve a járási versenyt. KÉT HÓNAPPAL EZELŐTT alakult meg Kravnny községben (poprádi járás) a szövetkezet és ma már 17 taggal II. fokú szövetkezeti gazdálkodást vezetett be. A tagtoborzás tovább folyik és a jelentések szerint a község földjeinek 50%-át a II. fokú EFSz közös munkával műveli meg. A JOLSVAI GÉPÁLLOMÁS ezekkel az EFSz-ekkel kötött szerződést az őszi munkák elvégzésére: Gemerská Millióst, Rybník, Erusník, Ratková, Rákos, Tur­­éok. A szerződéseket a közép- és mély­szántás elvégzésére kötötték meg. EGYRE TÖBB FALU kap mozit, — ezt mutatják a statisztikai adatok. 1945 végén 232 mozi működött az egész Szlovákiában, 1946-ban csak 35, 1947 ben pedig csak 19 mozival lett több. A győzelmes február után megváltozott a helyzet. 1948-ban 73-mal emelkedett a mozik száma és az ötéves terv kereté­ben minden évben 104 mozit helyeznek üzembe. Az év október 28-ig 568 mozija lesz már Szlovákiának. A BÄNOVCEI JÁRÁS két, az érsek­­újvári és komáromi járás egy-egy ga­bonanemű beszolgáltatásában tüntette ki magát a nyitrai kerületben. A bánov­­cei járás az árpa és a zab beszolgálta­tásánál érte el a legnagyobb százalékot, az érsekujvári járás a búza beszolgálta­tásban, a komáromi járás pedig a rozs beszolgáltatásában került az első helyre a nyitrai kerület járásainak versenyé­ben. A NYITRAI KERÜLETBEN 325 Egy séges Földműves Szövetkezet van. Ezek közül 6 IV., 117 III., 79 II., 45 I. tipusú és ezen kívül működik 78 Előkészítő Bizottság. Az őszi munkatervet csak 163 EFSz dolgozta ki, de 185 EFSz szerző­dést kötött a Földműves Raktárszövet­kezettel és 192 EFSz-nek van szerződé­se az állami gépállomással. A norma­­rendszert 56 II. és 58 III. tipusú EFSz vezette be. Állandó munkacsoportok 76 EFSz-ben működnek. A mesgvéket 112 EFSz-ben tüntették el. niHiiiiiiiiiiiiifiiiniiiiiiiiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiimiiHmiimiimiiiiiiiiiMiiiiHHiiHiiiiiiiiiii MAGYAR FÖLDMŰVES! őried dolgozik lapunk, nokocl írja minden sorát Egy hét minden mezőgazdasággal összefüggő hírét megtalálod lapunkban Kiváló szakemberek adnak minden héten aktuális tanácsoka Évi 100 — boronáért minden héten bekopogtat hozzád a J.<zaíacL fá'-idmumt Megrendelhető ezen a címen: BRATISLAVA. STUROVA 6. CSAVAROS S060R:------------­I -&H meg a titokzatos látogató No, ezt hallgassák meg, ha van ide­jük. Kint ültünk vasárnap négyen az öreg diófa alatt: Csugari, Csugariné, Kati, meg én. Sütött a nap, mintha csak azt mondta volna: — No Csavarosék, Csugariék, mele­gedjetek nálom, használjátok ki az időt, hiszen most mán a tavaszig úgyis csak világítok, nem melegítik. Csend volt, csak Csugari pipája ször­­csögött jóízűen, mert ő úgy szereti, ha szörcsög. Akkor megszólalt Kati: — Tegnap egész nap kalózolíam. — A tengeren voltál? — kérdeztem. Kati majd leesett a székrül. — Már mér lettem volna a tengeren? — Mert kalózok csak ott vannak. Kalóz az, aki a tengeren rabol meg gazemberkedik. Például Truman, Aki kisér valakit, megmutogat valamit, az kalauz. — Hát akkor kalauzoltam. — Kit? — kérdezte Csugariné kíván­csian. — Találjátok ki — mondta Kati. — Majd elmondom, hogy volt, oszt talál­játok ki! Begyütt hozzám, oszt a nya­kamba borult: Katikám! De régen lát­talak! — Ember volt? — komoradtam el. — Nem is sündisznó! Osztán: No, Katikám, lássuk a falut! Jól van, mond­tam, induljunk! Aszongya ijedten, arra ne menjünk, mert fülig porosak le­szünk! Mondom, már mér lennénk? Aszongya nekem, ne beszéli, Kati, em­­lékszek én jól az útra! ősszel hasig sár, nyáron fülig por! Egyszer beragadt a szekerünk a sárba, oszt Kevi Rókus ii akart húzni, de ő is beragadt. Ha Se­­ponyai Jani arra nem jön ökreivel, még ma is ott vagyunk a sárba! Mondtam neki, hajaj, hol van már a tavalyi sár! Odanézz! Amikor meglátta a mi szép, új, kövesutunkat, majdnem hanyatt­esett. Hát ezt hegy csináltátok? — há­pogott. — Hát úgy, — mondtam —, hogy van nekünk egy ötéves tervünk, abba készítettük el! — Ki volt az az ember, akit kalau­zoltál? — kérdezte Csugariné. — Találjátok ki! Hát osztán megyünk tovább. Aszongya: Arra, mán né men­jünk, Kati, arra mán nincs semmi. Mondom: Hát a gépállomás? Aszongya: Hát itt gépállomás is van? Körüljárta háromszor a gépállomást, nem akart hinni a szemeinek. No, aszongya, ki hit­té volna! Az én időmben az volt, hogy hat gyalognapszámot kért a kulák az igáért! Oszt amikor aszondtuk, hogy :gy meg amúgy, az sok, ránkkiabált: Nem. érdekel! Ha kell az igám, akkor fogják be a szájukat, ha nem kell, ak­kor fogják be magukat! Most meg itt van e, gépekkel dolgoztak: Csuda ez, Kati! — Nem csuda — mondta önérzete­sen Csugari —, hanem az ötéves terv, a mi munkánk, meg a béke! Békébe lehet építeni, a keservit annak a was­hingtoni tekergőnek, hogy még ezt se tudja! — Ha béke van, akkor nyugodtan építhetünk — vettem ki a pipát a szám­­bul —, de xigy is igaz, hogy minél töb­bet építünk, annál erősebb a béke is! — Hanem, halljátok-e — mondta Csugariné —, furcsa ám ez! Mink, itt­honiak, észre sem vesszük mán, hogy milyen csudák történnek naprul-napra körülöttünk! Behunyt szemmel járunk a saját falunkba! Ügy megszoktuk mán a jót, hogy észre se vesszük! Egy ide­gen kell, hogy felnyissa a szemünket! — Ez még semmi — kapott a szón Kati. — Mer akkor odaértünk a kultúr­­ház elé. Áll, néz, oszt aszongya ijed­ten: Várjál csak, Kati, elkeveredtünk valahogy ... Hol vagyunk? Mondok a Főtéren. Aszongya: eszi a fene, nem a Főtér ez, nem is a mi falunk tán! A nagy beszélgetésbe kikeveredtünk vala­hogy a faluból... A mi falunkba nem vót sose emeletes ház... Meg az a pi­rostéglás ház ottan ... Iskola ... Mon­dom, hogy eltévedtünk ... Szerencsére, az öreg Bagolyné kidugta a fejit az egyik ház ablakán, oszt annak igen megörvendett. Aszondta: Mégis a mi falunk lesz, ezt ismerem, ez már itt volt az én időmben is, ez a Bagolyné, pont így kárált akkor is ... — Ilyet még nem is hallo item 7- hüledezett Csugariné —, hogy valaki csak az öreg Bagolynérul ismerje meg a saját faluját! — Hát csak az nem változott még a mi falunkba — nevetett Kati. — Vár­jatok, osztán ahogy megyünk a tovább, kérdi tűlem: Hány óra lehet most? Mondok, nem tudom, de majd megkér­dezzük! Bekiabálok Perkediékhez: Mennyi a pontos idő? Aszongya a régen látott vendégem, bolond vagy Kati, Perkediéktül kérded, hány óra? H:szen azoknak még székük sincs, amire leül­jenek, nem hogy órájuk volna! Kiabál Perkediné: Biz én nem tudom, Kati­kám, mennyi a pontos idő! Aszongya a vendégem diadalmasan: Na, ügyi! De folytatja Perkediné odabentrül: Mer tudod, Katikám, a vekkerünk az ötöt mutat öt perc híján, a falióránk meg ötöt mutat tíz perc híján ... Várjátok, a rádiónk mindjárt bemondja a pontos időt! Az én vendégem majd hanyatt esett. Mit csináltak, Perkediék? — hii­­ledezett. Semmi különöset, mondtam. Élnek. Beléptek a földműves szövetke­zetbe, az egyik fiuk gimnáziumba jár, a másik a géplakatosságot tanulja .. . — Csudálkozott a vendéged, Kati? — nevetett Csugariné. — Hogy csudálkozoít-e? — Olyat még nem láttál! Aszongya: Hogy meg­változott a mi falunk! Mi lett ebből? Ha nem kalauzolsz. Katikám, én elté­vedtem volna benne! Mondtam, jól van, jól, csak még megmutatom neked a mozit, igen jó filmet játszanak ezen a héten. Aszongya: eszi a fene, nem mék én be most a városba, fáradt vagyok a sok mászkálástul. Mondok, ki akar be­menni a városba? Aszongya, hát nem aszondtad, hogy moziba megyünk? Mondom, azt mondtam, de nem kell ah­hoz bemenni a városba, mer a mozi jött ki hozzánk a faluba! Saját mozink van! Az én vendégem szó nélkül megfogta a Kovácsék kapukilincsét. Mit akarsz Ko­vácsoknál? — kérdeztem tőle. Nem aka­rok én semmit, felelte, csak azért fog­tam meg, hogy hanyatt ne vágódjak! Mozi a mi falunkba! Amikor elmentem, magam ismertem két embert, aki azt se tudta, mi az a mozi! — Rég lehetett az — szörcsögtette Csugari önérzetesen a pipáját. — No, osztán aszongya, menjünk ha­za, Kati, igyekezzünk, nem szeretem én sokáig égetni azt büdös petrót! Mondok nincsen nekem patróm. No, erre elszo­morodott, hogy sötétbe kell lenni. Mon­dok, ne félj, majd kitalálunk valamit! Aszongya, hogyisne, akármit találsz ki. az még sötétebb, mint a petró! Akkor bementünk, oszt felkattintottam a vil­lanyt. Beleesett a székbe, kimeredt a szeme, oszt elkezdett hápogni: Villany van Csavarosoknál... Villany van Csa­­varoséknál__ — A fene! — nevetett jóízűen Csugari és kihörpintette a maradék borát, ami aranyszínben ragyogott, ahogy bele­nyalt fentrül a búcsúzó nap. — Jó rég elszármazhatott az a mi falunkhul, hogy ennyi újat látott! Tudom is mán, ki vót az! Keceli Imre, aki esztendővel ezelőtt kiment Kanadába! — Nem — mosolyodéit el Kati —, hanem Pátyi Julcsa, aki két és fél éve esztendővel ezelőtt férjhezment a vá­rosba. Nagy csend lett erre. Csudálkozva néztünk egymásra. Csakugyan, két és fél esztendő alatt mi minden történt! Megszépült, új falu él kürölöttünk. — Persze — zsörtölődött Csugariné —, mer maguk nem látnak a szemük­től! Néznek, de nem látnak! Idegen em­ber meglátja, de maguk nem! Ilyenek maguk! Pedig ezt tovább is kell építe­ni! De maguknak persze eszükbe se jut! — Dehogynem — mcsolyodott el Csugari. — Most aszongya: Dehogynem! — porolt Csugariné.'— Könnyű azt mon­dani! De mivel tudja bebizonyítani? — Evvel — mosolygott Csugari és egy nagy kék kopertát húzott elő a zse­­bibül s a felesége kezibe adta. A borí­tékra ez volt írva a Csugari nagy ve­rébfej betűivel: Versenykihívás a mun­kacsoport összes tagjaihoz! Képek a nagytőrei EFSz boldog föld­műveseinek életéből, akik Furinda Re­zső vezetésével építik a még szebb jövőt Kik nyerték a járási arató versenyt a bratistavai kerületben? Lapunk műit heti számában közöltük a nyitrai kerület aratási versenyének járási győzteseit. Ma a bratislavai kerü­let g/őzteseit ismertetjük. A kerület győztese a felsőpatonyi EFSz lett, amely országos viszonylat­ban második helyre került. A felsőpato­­nyiak a dunaszerdahelyi járásban let­tek elsők a nagyabonyi EFSz előtt. A nagyabonyiak teljesítménye azonban olyan kiváló volt, hogy az egész kerü­letben is a második helyre kerültek. Az egyes járásokban a következő EFSz-ek lettek az aratási verseny győz­tesei: bratislavai járás: Récse; nagymegyeri járás: Csicsó; dunaszerdahelyi járás: Felső Patony! galántai járás: Vozokány; malackai járás: Suchohrad; myjavai járás: Turá Lúka; vágujhelyi járás: Haluzice; pezinoki járás: Hliník; pöstvéni járás: Chtelnica; szenei járás: Csata; - senicai járás: Cary; szeredi járás: Vlckovce; skalicai járás: Kopcany; somorjai járás: Stefanikovce; trencéni járás: Zem. Lieskovéj tmavai járás: Dől. LovCice. 14 NAP ALATT teljesítette burgo­­nyabeszolgáltatási tervét a tistená-i já­rás. Ilyen gyors beszolgáltatás még so­hasem volt a járásban. A szervezett munka tehát újabb sikert aratott. A já­rás a burgonyabeszolgáltatás terén a 149® '“ os eredmény elérésére tör. Sorsjegyek a 63. osztáiysorsjátékra az Okresná sporifeLía a pokladnica -nál Sratislavában kaphatók. Első húzás 1950 november 15-én. Az osatátysorsjaíék íj.ooo sorsjegy közül a fele nyer. Ae l.ooo.ooö Kés-t bitevő pré­mián bívüi 1 drb Soo.ooo.-, 2 drb SSo.ooo.-, 1 drb 200.000.-, 2 drb 15o.ooo.-,l drb ISo.ooo., 3 drb loo.ooo.-, stt>., összesen 58,52o.ooo.­­Kés nyereményt sorolnak ki. A nyereményeket készpénzben, minden levonás nélkül fizetik ki. Az osztáiysorsjáték 5 osztályra van beosztva A sorsjegyek ára osztályonként: üg sorsjegy 42.- Kés, [Í4 sorsjegy 84.— Kés, 'h sorsfegy 168.-Kés és 1 egész sorsiegy 336.- Kés Itt tessék levágni és borítékban elküldeni. A 63. cs. osztálysorsjáték f. osztályú húzásra rendelek_____drb nyolcad,_____drb negyed, ..........drb fél,...........drb egész sorsjegyet. Olvasható név:............................... Pontos cím:....................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom