Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-01 / 29. szám
CSAVAROS SÓGOR:--------meg a menyecskék No, ezt hallgassák meg, ha van ideiük. A múltkor a járási székhelyen jártunk Katival. A vonatra vártunk az állomáson, amikor Kati egyszercsak felnéz az újságból és azt mondja: — Kergetik már megint az amerikaiakat Koreában. — No, nemsokáig kergetik már őket — vettem ki a pipát a számból. Két menyecske ült mellettünk. Abban a pillanatban az egyik rámnézett barátságosan és azt mondta: — Látta azokat a sötét fellegeket ottan? — Nem — feleltem. — Nem vagyok én idevalósi. — Szodomát és Gomorát ismeri? — kérdezte erre. — Nem — csóváltam szomorúan a fejem. — Nem vagyok ismerős arrafelé. Maga talán odavaló? — Milyen aranyos 5 nora van — szólalt meg a másik menyecske, a kisebbik. — Igazi régivágású úriember. — Az — bólintott a nagyobbik — Hát azt tudja-e. hogy háború lesz? —Mikor? — kérdeztem. — Lehet, hogy már e napkban kitör. — örvendek — mondtam. — Csavaros volt földbirtokos vagyok. — Ugye mondtam, hogy igazi régivágású úriember — örvendezett a kisebbik. — Vegyenek sót. mert abban nagy hiány lesz. — Mennyit — kérdeztem készségesen. — Húsz mázsa azt hiszem elég lesz — mondta a nagyobbik. — Cirokseprőt is vegyenek — mondta a nagyobbik — Aztán ecetet, olajat, kávédarálót, miligyertyát, gramofonlemezt és bajuszpedrőt — Azt is tessék megmondani, hogy miből mennyit, mert én nem vagyok idevalósi. Felírtam mindent pontosan. — Most már nem lehet nagy baj — nyugtattam meg a két menyecskét. — Azért baj, az lesz — mondta komoran a nagyobbik. — Nézze azokat a fekete felhőket Jön a tűzeső és a hamueső. el fogja pusztítani ezt a várost mint Szodomát és Gomorát. — Akkor a sót kihúzom — mondtam. — Mert ha a Kati sóbálvánnyá változik akkor sóhiányról szó se lehet. — Igazi régivágású úr — örvendezett a kisebbik — Ezt mind szép — súgta a fülembe Kati — de mért lóg ezeknek az asszonyoknak disznóbőr aktatáska a vállukon? — Talán ügyvédek — véltem. Akkor a nagyobbik menyecske elkezdte rángatni a kabátomat: — Odanézzen! Jön a tűzeső meg a hamueső! A bűnökért! — Én bűnt el nem követtem, mondtam. Látástól vakulásig dolgoztattam az embereket mint földbirtokos, éhbért fizettem nekik, de bűnt azt nem követtem el. — Az nem is bűn — nyugtatott meg a nagyobbik. — Maga tisztalelkű, ártatlan ember. De a többiek! Szétosztották az urak földjét a kódisok közt, a gyárakat odaadták a munkásoknak, ezért jön a tűzeső! Odanézzen! Hát csakugyan elkezdett esni, mintha dézsából öntenék. — Az esze tokja tűzeső — mondta Kati. — Finom kis szeptemberi eső ez, — Na ja — mondta sértődötten a kisebbik —, ha a nagyságos asszony jobban hisz a saját szemének, mint minekünk ... Odakint a föld úgy nyeli a vizet, mint Zsíros-Piszkei a nagyfröccsöt. Még az emberek is felfrissültek az esőtől, két ember össze is csókolódzott az eső felett való örömében. Igaz, hogy az egyik legény volt, a másik lány. Közben megrakott szekerek hajtották hoszszú «orban a begyüjtőhely felé, egy fia legény meg a nagy versenytáblára írt valamit egy félméteres krétával. A két menyecske kedvetlenül nézte. — Ha meg nem sértem a hölgyeket — vettem ki a pipát a számból — elhoznám a sógorasszonyaimat is, hadd halljanak ők is egypár jó hírt. — Az jó lesz — bólintottak. Félóra múlva jöttem vissza. — Ilyen sok sógorasszonya van? — hüledezett a nagyobbik menyecske, mert mert bizony voltak vagy húszán. — Van annak, aki meg nem issza — mondtam. Aztán elkezdtek mind a ketten mesélni a húsz sógorasszonynak a tűzesőről, a sóról, meg a bajuszpedrőről. A sógorasszonyck vagy félóráig türelmesen hallgatták, aztán azt mondta az egyik pirospozsgás sógorasszony: — No, most aztán jöjjenek egy kicsit velünk. — Miért? — kérdezte a nagyobbik. — Mert maguk álruhás rémhírterjesztők. — Szóljon már a sógorasszonyának, hogy ne izéljen — lökött oldalba a kisebbik. — Szívesen szólnék — mondtam sajnálkozva. — Csakhogy ők sem sógorasszonyok, hanem a nőszövetség helybeli vezetősége és a rendőrségre viszik magukat. — Látod — jött méregbe a nagyobbik, — Ez neked régivágású úriember! Nem volt ezt sose földbirtokos! Hogy az a ... — Maga az oka az egésznek — támadt nekem a kisebbik. — Maga képmutató. Azt mondta, hogy már nem kergetik Koreában soká az amerikaikat! — Hát nem is — nyugtattam meg. — Mert hamarosan beleszaladnak a tengerbe. Az eperjesi kerületben 5.513 hektáron szántották fel a mesgyéket Az állami gépállomások az eperjesi kerületben a tarlószántás alatt 5513 hektáron szántották fel a mesgyéket. Ezáltal az UMEZ az eperjesi kerületben a tarlóhántási tervet 135%-ra teljesítette. A tarlóhántási ellenterv teljesítésében a gépállomások még csak 65%-nál tartanak. Az állami gépállomások azoknál a magasabb típusú EFSz-eknél, amelyekkel egész évi szerződéseket kötöttek, munkabrigádokat szerveznek. Az eperjesi kerület minden gépállomása kiküld egy brigádot valamelyik EFSzbe, ahol az illető brigád egész éven keresztül dolgozni fog. Ez a brigádrendszer nagyon előnyös, mert a traktoristákraak érdeke lesz a jó termés elérése. Minden brigád átlag hat traktoristából áll. Egy traktor normája az őszi munkákban 3 hektár középszántás naponta. Az eperjesi kerületben eddig 22 magasabb típusú szövetkezet kötött egész évi szerződést állami gépállomásokkal. Az egész évi szerződések megkötésében az eperjesi kerület szövetkezetei még nem érték el a kívánt eredményt, főleg azért, mert a szövetkezetekben még nem dolgozták ki a munka és a pénzügyi terveket. Ezek nélkül pedig a szerződések megkötése lehetetlen. Szeptember 22-ig az eperjesi kerületben a földek tagosítását 46 szövetkezetben teljesen megvalósították. A földek tagosítása további 9 magasabb típusú szövetkezetben folyamatban van, és további 9 szövetkezet pedig már kérvényezte a kerületi Nemzeti Bizottságon a földek tagosítását. A mezőgazdasági osztály rövid időn belül ellenőrzi a földek tagosítását. Egyidejűleg megállapítja a föld geológiai összetételét, valamint a legmegfelelőbb vetési eljárást és irányt mutat az illető szövetkezetnek a termelésben. A falu egész lakosságát meg akarfák nyerni Nagykeszin a szövetkezetnek Jó a gútal rtz?*TMrmés — Új cukorrépakapálógép A komáromi járásban az aratási verseny során ez a rangsor alakult ki: első Nagykeszi II. tipusu EFSz-e, második a megyercsi III. tipusu EFSz, harmadik a gutái III. tipusu EFSz, negyedik a csallóközaranyosi II. tipusu EFSz. A járási EFSz-ei most újra versenyben vannak. Ezúttal az őszi munkák legsikeresebb elvégzéséért folyik a nagy küzdelem. Az aratási versenyben győztes Nagykeszi hívta ki a járás többi EFSz-t versenyre és mindent megtesz, hogy az aratási versenyben elért győzelmét az őszi munkaverseny győzelmével toldja meg. Igen komolyan veszik Nagykeszin a versenykivívást és elhatározták, hogy még ebben az évben a falu egész lakosságát megnyerik a szövetkezeti. gondolatnak. Azt mondják, hogy ebben a versenyben igen komoly riválisként lép fel a gutái EFSz. Gután május 14-én Írták alá a tagok a III. fokú szövetkezeti ügyrendet. A szövetkezetnek 759 ha földje van. Nyáron hat napot takarítottak meg az aratási munkáknál. A nyári munkák befejezése után a szövetkezet nagyobb gépeit átadta a gépállomásnak. Guta egyik különlegessége: a rizsföld. Húsz hektáron termesztettek rizst és kb. 700 mázsa termésre számítanak. Tavaly ennek még a fele sem termett. A rizsföldet jövőre kiterjesztik. Elegendő vetőmag és munkaerő áll már rendelkezésre, hogy ezt a tervet is valóra váltsák. Érdemesnek találjuk megemlíteni, hogy a rizsföldek dolgozói — normájuk teljesítésével, illetve túlteljesítésével — olyan keresethez jutottak, mintha órabérük 30 korona lenne, ezzel szemben tavaly csak 21 korona esett az egy órai munka jutalmazására. A komáromi járásban tett utunk során meglátogattuk a bálványi Állami Birtokot is. E , látogatás során értesültünk arról, hogy Bakos István, az ottani javítóműhely egyik szerelője újfajta cukorrépakapálót állított össze, mely egyszerre nyolc sort kapál meg. Az új gépet traktor huzza és vele naponta 40 hektárt lehet megkapálni. Egyetlen tavaszi kapálásnál 16.000 koronát takarít meg, majd ezzel az Állami Birtok. Érdeklődésünkre Bakos István azt is elmondotta, hogy nem elégszik meg az eddigi eredményekkel, a gépet tavaszig tökéletesíteni fogja. A gépre motort szerel, hogy az önálló gépként működhessen. Ezenkívül vetőszekrényt is szerel a gépre és ezzel eléri, hogy a gép pontosan olyan távolságra végezze el a kapálást, amilyen távolságra a magot elvetette. Sz. N. KŐ DOB ÁS A község szövetkezete elhatározta, hoí>y felszántja a barázdákat és megszünteti a szalagföldeket elválasztó mesgyéket. Nagy dolog ez! A falu nagy forradalma. S amikor forradalom van, akkor van, aki forrong és van aki ellenforrong. A kis földszalagok csak hajnaltól késő estig tartó kemény munkát jelentettek, anélkül, hogy annyit hozhattak volna a rajta dolgozó kisparasztnak, hogy legalább olykor vehessen magának néhány zsák műtrágyát és így a magasabb hozamot csikarjon ki a talajból, még kevésbbé lehetett ezeken a szűk parcellákon széles nyomtávolságú, mélyen szántó gépekével szántani és kellőképpen megkeverni a talajt Egyszóval a kis földek csak munkát és utána nyomort, meg nem szűnő nélkülözést jelentettek a dolgozó parasztnak, de előbbre nem juthatott soha. Nem vehet még egy tehénkét, hogy több teje, túrnia legyen, de még a borjut is el kellett minden évben adnia, mert nem lett volna elég takarmány számára. Olykor az is megtörtént, hogy a szomszéd lovai kirúgtak kissé és ekéje leszántott a másik földről egy fél vagy néha egy egész ekevágást Is. Egyszer ilyen mellészántás miatt egészen a bíróságig kellett menni és sok ügyvédi költség után mégis elveszett a per, mert a szomszéd jobban bírta pénzzel. Tudjuk, hogyan volt az valamikor. Most egy nagy táblába egységesítik a keskeny szalagokat. Jobb lesz így. Mér belátják a kisgazdák, de a középbirtokosok is így határoztak és közösen fognak gazdálkodni. — És te Mari engeded, hogy az urad megszüntesse a határmesgyéket? — igy szólította meg a falu öreg kulákja, Száraz Péter, a szövetkezeti kisgazda feleségét, amikor mise után elérte a hazafelé való úton. — Ezután nem fogtak már hozzámjámi aratni? Közösen fogtok dolgozni? Nem lesz ez jó nektek, tudod, ha egy kis liszt, vagy mag kellett, vagy fuvar, én mindig kisegítettelek titeket s most, amikor megapadt a a munkáskéz a falun, mit fogok csinálni, ha nem segítek? — Kap gazduram jó pénzért még munkást! így válaszolt Mari és közben arra gondolt, hogy milyen drágán kellett a kulák segítségéért nehéz munkával fizetni. De ezt nem hánytorgatta fel Mari a zsírosnak, mert szó se róla, ha rászorultak, azért mindig adott az öreg, ha drágán is. Ugyan ennek is megvolt a maga oka, mert nem volt mindig ilyen „jószívű“ a zsíros. Csak vagy két éve, amikor igen nagyon megbetegedett és már a halotti szentségeket is megkapta, akkor hivatta magához Marit, meg az urát és engesztelni igyekezett, hogy akkor azt a pert ő nyerte meg, pedig bizony leszántott földjükről jó fél métert. Félt a másvilágtól akkor az öreg és legalább szavakkal akarta kibékíteni haragos szomszédait. Marit nagyon meghatotta az öreg bűnbánata, mert keményszívű ember volt az öreg kulák. Ha annakidején nem lett volna olyan keményszívű, amikor a fia, aki azóta meghalt a háborúban, Marit kívánta elvenni feleségül, most menye lehetne. A fiú bánatában vissza sem jött a katonaságtól, bezupált és nemsokára őrmester lett. A faluba többé nem jött soha, hiába hivta nem egyszer az apja. — Engeded szétszántani? — ismételte meg az öreg az előbb feltett kérdést. — Mit csináljak, ha az uram így akarja. — Hát már megbékéltél az uraddal? Valamikor máshoz akartál feleségül menni, te! — Nem így volt megírva a csillagokban. — Nem így volt megírva, nem így volt megírva, ostoba beszéd, a sarkatokra kellett volna állnotok mindkettőtöknek, úgy ahogyan aztán a sarkára állt a kölyök a kaszárnyában. Hat ökörrel sem lehetett onnan hazahozni. Mariban belül felsírt, félj aj dúlt valami. Majd hazahozta volna ő, ha magamagának hozhatta volna. De nem mondta, mást-mondott: — Kővel kergessem el a traktorokat talán? — Hát én a te helyedben meg‘is tenném, kővel hajigálnám meg a bet‘őrfajtáját és ha összefognátok valamen nyien asszonyok, úgv le’-etne mint régen volt s jó volna. — Jó volna, jó volna. Hát hiszen >v n tudom, hogy valóban jobb lesz-e m? d így, de hát mit tehet egy gyenge áézszonv — Sokat tehet, mindent tehet. Me t ha ti valóban kőzáport zúdítanátok a fejükre, egész biztos, hogy eltakarodnának és akkor megmaradna mindenkinek a földje úgy, ahogyan volt, ahogyan az övé volt. Emigy meg soha többé nem lesz már az övé s álékor hát mért küszködött eddig érte? Vagy te tán nem fáradtál eleget azon a földön, mi? S most elviszik! Elviszik örökre! — Nem viszik el, azt mondják, cpak közegbe szántják, védekezett a saagmgf
