Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-10-01 / 29. szám
HOGYAN OSZTJÁK EL A MAGYAR TERMELŐCSOPORT JÖVEDELMET? Minden végzett munka után munkaegység Jár — A munkaegységek száma az egyén Jövedelmének alapja A magyarországi termelőszövetkezetekben a munka mérése és a jövedelem elosztása a végzett munka arányában, munkaegységek szerint történik. A magyar kormány 1949 tavaszán részletes „munkaegységkönyvet“ dolgoztatott ki és ajánlott elfogadásra a termelőszövetkezeteknek. Ma már minden termelőszövetkezetekben a munkaegységkönyv táblázatai szerint mérik a végzett munkát. A munkaegységkönyv részletesen felsorolja a termelőszövetkezet gazdálkodásában előforduló munkákat és minden munkánál megszabja az átlagos napi teljesítményt“. Az átlagos napi teljesítmény annyi, amenynvit a kérdéses munkából egy átlagos munkabírású dolgozó megeróltetes nélkül elvégezhet. Az átlagos napi teljesítmény után meghatározott „munkaegység* jár a termelőszövetkezeti tagnak. A munkaegységek megállapításánál fipyelembe vették, hogy a munka elvégzése mennyi testi erőt, mennyi szakképzettséget kíván és hogy a közös gazdaság szempontjából milyen értéket jelent a munka elvégzése. Ha pl. egy szövetkezeti tag elvégzi a fűkaszái ás átlagos napi teljesítményét, akkor 1.8, ha a trágyázást, akkor 1, a kézikaszával történt aratásnál 1.4, a vetési munkálatoknál 0.8, 1 vagy 1.4 stb. munkaegyseget k*p Természetesen ha egy szövetkezeti tag az előírt teljesítménynél többet végez, akkor arányosan több, ha kevesebbet, akkor arányosan kevesebb munra 6.000, takarmányra 31.000, különféle kiadásokra pedig 18.000 forintot tettek félre. Vasszilvágyon — ahol 43 család 220 hektáron gazdálkodott — a beruházási tartalék 73.000, az üzemgazdasági tartalék 67.000, a takarmányra tartalékolt összeg 65.000, a különféle kiadásokra félretett pénz pedig 3.000 forint volt. A termelőszövetkezetek a földművesszövetkezetek keretében, mint csoportok alakultak meg. Jogi különállóságuk eleinte nem volt meg. A földmüvesszövetkezetek, amelyek főfeladata a beszerzés és értékesítés, segítették, támogatták a termelőszövetkezeteket. Végezték a csoport adminisztrációját, gépeket kölcsönöztek a csoportnak, tanácsokat adtak a gazdálkodásra, sőt ha erre szükség volt, anyagi segítséget is nyújtottak. Ma már a legfejlettebb csoportok kiválnak a földművesszövetkezetek keretéből és önálló termelőszövetkezetekké — önálló jogi személyekké — alakulnak, a csoportok túlnyomó többsége azonban még mindig a földművesszövetkezetekhez tartozik. kaegyseget kap. A munkaegységek rendszere széles teret nyit az egyéni érvényesülés előtt. Aki ujitást vezet be, aki jobb módszerekkel, eredményesebben, gyakorlottabban dolgozik, igen sok munkaegységet szerezhet. Nem ritka a magyar termelőszövetkezetekben, hogy egy tag egynapi eredményes munkájával _ 3—4 munkaegységet is szerez. Év végén öszszeadják, hogy a termelőszövetkezeti tagok összesen hány munkaegységet dolgoztak és annyi részre osztják az osztásra kerülő jövedelmet. így kapják meg az egy munkaegységre eső pénzösszeget. Az 1949-es gazdasági évben egy munkaegységre a magyar termelőszövetkezetekben általában 25—25 forint esett, de akadt olyan termelőszövetkezet is, ahol 100 forint jutott egy munkaegységre. Egy gazdasági évben egy szövetkezeti tag jó munkájával 2—300, sőt több nvmkaegységet is szerezhet. A dolgozó parasztoknak a jobb terméseredmények és a gazdaságosabb gazdálkodás eredményeként jóval magasabb jövedelmet jelent a közös gazdálkodás, mint az egyéni. Az elmúlt gazdasági évben pl. a termelőszövetkezet egy tagjára egy esztendőre Vasszilvágyon 8.663 forint, Szigetváron 7-507, Nyircsaholyban 7.410, Gyulán 6.143 forint részesedés esett. Ez azonban csak az átlag. Ezen belül azok a tagok, akik többet dolgoztak, többet akik kevesebbet, azok kevesebbet kaptak a közös jövedelemből. A termelőszövetkezetekben nem ritka az elvan tag, aki egy esztendei jó munkája után 8—10.000 forintnyi részesedést is kapott. Olyan jövedelem ez, amilyenről Magyarországon a Horthy-rendszer alatt, de azután sem álmodhatott egyetlen mezőgazdasági munkás, ujgazda, vagy kisparaszt sem. Ez a jövedelem eléri, sőt meg is haladja a középparasztok egy esztendei jövedelmét. Emellett az egy-egy tagra jutó jövedelemrészesedés mellett azt is tekintetbe kell venni, hogy a termelőszövetkezetekben nem osztják ki az egész jövedelmet a tagok között. A közös jövedelemből építkeznek, beruházásokat végeznek és tartalékolnak is az óv során mutatkozó kiadásokra. Az elmúlt gazdasági évben pl. az egyik gyulai termelőszövetkezetben, ahol 30 család 130 hektáron gazdálkodott, beiuházási tartalékra 27.000, üzemgazdasági tartialék-A világ közvéleménye még a volgai víziéi őmű-óriások létesítésének a hatása alatt állt, amikor a szovjet minisztertanács újabb nagyjelentőségű döntést hozott. A sztálini nagy természetátalakító terv újabb láncszemeként a Szovjetunió minisztertanácsa elrendelte a Turkmén főcsatorna megépítését, amely hatalmas sivatagi területeket változtat át virágzó termőföldekké. Az új csatorna az Amu-Darja folyó mentén fekvő Tahia-Tasból indul ki és a Karakum sivatagon keresztül haladva, 1.100 kilométeres út után Krasznovodszknál éri el a Káspi-tengert. A szovjet minisztertanács rendelete szerint Tahia-Tasnál gátat kell építeni. Ez a vízduzzasztó gát lesz az Amu- Darja folyóhoz kapcsolódó öntöző- és vízierőművek alapja. Ezzel a gáttal nagy víztároló medencét létesítenek és így kiegyenlítik a folyó nyári és tavaszi vízhozamában mutatkozó különbséget. Az Amu-Darjából kezdetben másodpercenként 350—400 ezer, a teljes kiépítés után pedig 600 ezer liter vizet vezetnek ki öntözés céljára. A Turkmén főcsatornán is építenek két gátat. Ezeknél, valamint a Tahia- Tasi gátnál a minisztertanács határozata szerint vízierőművet kell létesíteni. Az Amu-Darja és a Turkmén főcsatorna mentén lévő földek öntözésére, illetve a lakótelepek és ipartelepek vízellátásának biztosítására 1200 kilométer hosszú öntöző és elárasztó csatornáidat és 1000 kilométer hosszú csővezetéket létesítenek. E csatornák segítségével összesen 2 millió 200 ezer hold új föld mezőgazdasági művelés alá vételét, öntözését kell megvalósítani. Ebből 850 ezret a Káspitenger déli vidékén, 850 ezret a megépülő főcsatornától északra a Turkmén köztársaság északi részén, 500 ezret pedig az Amu-Darja torkolatánál, az Aral-tó partján keil bevonni az öntözésbe. Az Amu-Darja folyó vizének egynegyedrészét öntözésre fogják felhasználni, így az Aral-tó mai szintje 5—6 méterrel lejjebb süllyed. Ennek eredményeképpen az Amu-Darja torkolata körül olyan új területek szabadulnak fel a mezőgazdasági művelés céljára, melyeket ma az Aral-tó borít. A gátak és a csatonarendszer megépítése, ezeknek a főleg gyapottermesztésre alkalmas területeknek az öntözése mellett lehetővé teszi még a Karakum sivatagban mintegy 12 millió holdnyi legelő vízzel való megfelelő ellátását. Fontos rendelkezése a szovjet minisztertanács határozatának, hogy a Turkmén főcsatorna, a vízlevezető és elárasztó csatornák mentén védő- és homokmegkötő erdőket kell létesíteni, mintegy 850 ezer holdnyi területen. A Turkmén főcsatorna, és a hozzá kapcsolódó öntözőrendszer, valamint a három vízierőmű építését 1951-ben kezdik meg és hat év alatt teljesen befejezik. Magyarországon a termelőszövetkezeteknek három típusa alakult ki: az I. típus, a táblásművelésü termelőszövetkezet, ahol a tagok csak egyes munkák, így pl. a szántás-vetés együttes elvégzésére szövetkeznek; a II. típus az átlagelosztásu termelőszövetkezet, ahol közös vetéstervet készítenek, a szántás-vetést közös táblában, együtt végzik és együtt végzik el a termésbetakaritást is. A harmadik, legfejlettebb típus a „III, típusú termelőszövetkezet“. Itt az öszszes munkákat közösen végzik, közösek a gazdasági eszközök és a jószágállomány is. A jövedelmet a végzett munka arányában osztják szét. A beadott föld után földjáradékot fizetnek, a közös gazdaságba bevitt jószágok, termelőeszközök árát pedig kifizetik a tagoknak. A magyar kormány minden típus működéséhez részletes belső szervezési szabályzatot dolgozott ki és ajánlott elfogadásra a szövetkezeteknek. Ma már valamennyi ilyen szabályzat szerint működik. A fejlődés Magyarországon úgy alakította ki a termelőszövetkezeti mozgalmat, hogy a szövetkezetek túlnyomó többsége a III. típus szerint működik, az I. és II minta szerint dolgozó szövetkezetek száma elenyészően csekély. A Turkmén főcsatorna nagyságra nézve egyedül áll a világon. Összehasonlításképpen elég annyit említeni, hogy a Panama-csatorna mindössze 34 kilométer, a Szuezi-csatoma pedig 160 kilométer hosszú. Az elsőt 34 év alatt, a másodikat pedig 11 év alatt építették fel. Az 1.100 kilométer hosszú Turkmén főcsatorna és a hozzá kapcsolódó 1200 kilométer hosszúságú csatornarendszer a szovjet ipar a korszerű technika és tudomány segítségével hat év alatt elkészül. A szovjet minisztertanácsnak Sztálin kezdeményezésére hozott történelmi jelentőségű határozata valóra váltja a középázsiai népek. évszázados álmát:, termékeny mezőkké, kertekké és rétekké varázsol nagy kiterjedésű terméketlen pusztaságokat. A volgai vízerőművek és a hozzájuk kapcsolódó öntözőrendszer megépítése, a Turkmén főcsatorna elkészítése új fejezetet nyit a földművelés történetében. A szántóföldek öntözése sztálini programmjának megvalósulása lehetővé teszi, hogy a szovjet földművelők ötszörösére növeljék a gabonafélék, az ipari növények, a főzelékfélék és gyümölcsfélék terméshozamát. A Szovjetúnió nagyszabású békés építkezései a világbéke ügyét szolgálják. A Turgáj-kapu környékén, a Volga mentén, az Amu-Darja vidékén folyó és meginduló munkák még tevékenyebb harcra mozgósítják a béke híveit az imperialista háborús gyújtogatok ellen. A világ leghatalmasabb csatornája termékeny mezőkké változtatja Közép-Azsia sivár pusztaságait 2 millió 200 ezer hold új mezőgazdasági területhez jut a Szovjetunió a hat év alatt elkészüld' csatornarendszerrel Száraz Mari. De a kulák csak ütötte tovább a vasat. — Holnap, mikor korán reggel kijönnek, állj ki a föld mellé, vegyél a kezedbe követ és amikor nekivág a mesgyánek, hajítsd meg jól hátulról, de lehetőleg úgy fejbe, hogy meg ne sántuljon az a traktoros. Meglátod elmegy mindjárt a többi is; félni fognak. Kapnak ők máshol is munkát, minket hagyjanak békességben. — De aztán engem meg az uram verne meg! — Nem fog megverni. Most csak el van mámorítva, de a szíve neki is a barázdákhoz húz, csak nem mer a többi bolondnak ellentmondani. — Gondolja? — Nem gondolom, hanem tudom! Biztosan tudom! — Mondta talán? — Titokban mondta is nekem. Ha megteszed, még meg is fog dicsérni, meglásd. — Akkor megpróbálom! De ezzel el is köszönt már Mari, mert hazaért. Benyitott kapujukon. A kulák bajsza alá mosolygott és elhatározta, hogy holnapig megdolgoz még egy-két asszonyt. Azokkal jobban boldogul. A férfiakhoz nem merészkedett volna, dehogy is merészkedett volna eféle beszéddel. Hajnalodott. Fogyó hold volt és még magasan állt a felhőtlen égen, amikor Mari kibújt az ágyból, felöltözött és kilépett az udvarra. Messziről dübörögve közeledtek a faluhoz a traktorok. Száraz Pétert is felkeltette a szokatlan dübörgés. Ő is felkelt és egyenesen a szövetkezeti iroda felé indult anélkül, hogy utánanézett volna a feleségének, ahogyan máskor szokott. Nem is nézett feléje, köszönés nélkül sietett kifelé a kapun, Mari mérgesen nézett utána. Soha sem szerette valami nagyon. — Hát bizony kimegyek és megdobom kővel azt a gépészt. Igaza van a zsírosnak, mit ártják magukat a mi dolgainkba. így hümmögött magában és ő is elindult. De nem a kapun át, hanem hátul a kerteknek, melyek mögött ott voltak a földek, ahol most a barázdákat fogják felszántani. Száraz Péter éppen az irodához ért, amikor a traktorosok is odaértek. Már több gazda várta gépek érkezését. Szíves Szóval fogadták a fiúkat. Vezetőjük odalépett a szövetkezet elnökéhez és megkérdezte: — Akkor hát belefoghatunk? S úgy ahogyan mondták? A barázdákat keresztbeszántjuk? — Hát nem is másképpen. He elhatároztuk, hát úgy is legyen! — Rendben van. így már öröm lesz szántani, jól meg lehet fordulni, jó mélyre lehet leereszteni a vasat és jól fel lehet keverni a földet. Nem lesz árok meg hegy és újra árok az aratásnál sem; egyforma magas lesz a tarló, szebb lesz a kalász és egyforma mind Több föld, több gabona lesz és nem mossa az árokba az eső a trágyát; kipusztul az a sok egér is a barázdákból. De a legfőbb jó abban lesz, hogy kendtek nézhetik majd a gépi munkát és nem kell kis ekékkel fáradniok és kaszákkal, meg sarlóval hajlonganiok majd. Csak a kévéket hordják fel a kocsikra és egyenest a géphez csépelni. De még a krumpli és kukoricaföldeknek is jobb lesz így, mert egyformán lapos lesz mindenütt minden. — Ügy, úgy, hát csak fogjanak minél elébb hozzá. — Akkor indulunk is. És begyújtották a gépeket és sorba bekanyarodtak a házak háta mögé. Mari már kint ült a kert mögött, amikor odaértek. Várta őket. Jókora kővet szorongatott markában és mereven nézett előre. Gondolataiban messze járt Nem a falutól, hanem messze a múltban. A hold sápadt képe lefogyott és sandítva nézett le az asszonyra. Mintha mondaná: Miben töröd a fejed asszony? Emlékszel még? Ezelőtt tizenöt esztendővel is itt ültél és valakit vártál. Ugyanitt ültél. Ugyanígy ültél és ugyanígy tekintgettél a szomszéd kert felé, mint most a másik irányba, hogy jön-e, akire vársz! Aztán jött és egymás nyakába borultatok. Elsírtátok magatokat; a férfi is sírt. Pedig nem volt valami pipogya fráter. Kemény legény volt, magas, barna fiú, te meg szőke fejeddel odaborultál a mellére és csak úgy rázott a sírás. Az öreg kulák nem engedte, hogy a fia elvegyen téged, hogy a felesége légy. S a fiú volt olyan becsületes, hogy akkor szeretőnek sem akart, pedig talán te az is szívesen lettél volna ... A traktorok felbugtak és megindultak neki a barázdáknak. Mari felkelt, a követ jól megszorította s aztán lendített karján. Repült a kő, de nem a traktorosok felé, hanem arra, amerről valamikor az ő Janiját várta, a kulák kertje felé. Ott valaki felordítött és jajveszókelt, majd pokoli káromkodás következett. De már ebből semmit sem hallott, ő a traktorok után futott és hangosan biztatta őket: — Űgv, úgy, csak bátran neki, tűnienek el azok az átkozott barázdák. Mátray János nyomán feldolgozta Pécsi Jenő
