Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)

1950-05-01 / 7. szám

/ / Jit Iá Ham a ^Szovjetun?

Látogatóban FURINDA elvtársnál, a tőrei EFSz elnökénél

Elindultam, hagy meglátogassam Tőrén F u ri n d a elvtársat. Csak annyit tudtajn, iiogv a zseiízi járásban kell keresnem Tőrét, de hogy melyik táján, azt égésién Léváig nem tudtam még. Amikor elhagytuk Lévát, egy elvtársnő odahívott az ablakhox, a távolba mutatott és ott mutatta meg nekem Tőrét, a legközelebbi állomáson kell leszállnom, Váradon. Szép egyenes út visz majd oda nem több, mint három kilométer. Tehát kiszállítani és elindultam. Az állomás csinos, rendes épület, szemben vele a három sínpáron túl két terebélyes kajszlnbarackta és néhány ugyanilyen almafa, virágjuk most bontakozik. Arrafelé kell elindulnom egy keskeny gyalogúton ki az oszágútra.

No nem volt az három kilométer, legalább négy volt és kegyetlenül fújt a hideg szél. Galléromat felhajtottam, kalapomat ráhúztam a szememre, úgy nézegetem a jobb. ra.balra felborzolt gyönyörű buzabojtokat. melyeket valérzíniileg ezldén itt Tőrén meg fog keíleni sarlczni, nehogy így továbbnőve eldőljenek.

Furinda elvtársat a majorban találtam, kőművesekkel tárgyalt. Meg kell az istállót renoválni, építeni kell baromfifarmot, szilós gödröket, el kell kezdeni* a munkát máris Tíz családi ház is felépül ezidén. Sokat kér. nek, ő a végső összeget mondja meg nekik, ha ezért vállalják, jó, ha nem. akkor maguk építik fel saját erejükből, A meggondolásig otthagyta őket és együtt mentünk be lakására, Már egy hete otthoni munkára vannak ítélve az emberke, mert esős hideg Idők járnak, kint áll a munka a földeken. Az istálló elé kihényt trágyát rakják össze prizmába, a nagy tócsát melyet az eső okozott levezetik betoncsöveken, mert fog kelleni a sza. bad hely az istálló előtt, melyet adaptálni fognak.

Bent a lakásban sok irat, számla, és levél között találtuk a könyvelő kisasszonyt, N é - meth Matild elvtérsnőt Furinda elnökelv. társ beszédét másolta éppen, melyet ő el akart mondani a nyltrai pártértekezleten, d.e melyre már sor nem kerülhetett és most át akarja nekem adni, hogy az újságban emlékezzünk meg róla

feRDŐIRTAS TRAKTORRAL

Közben megindult közöttünk a beszélgetés és Furihda elvtárs vissza-visszatért tavalyi szovjetuniói tartózkodására. Amit ebből a beszélgetésből meg tudtam fogni, azt közlöm le most.

Az egyik Batum körzeti faluban felvezettek minket a tengerparton lévő teraszos mandarínültetvénybe. A teraszokat vastag fatörzsek tartják egymásrafektetve. javában nézegetjük a gyönyörű mandarínfákat, amikor irtózatos recsegés terelte el figyelmünket. Mindenki kíváncsian tekintett arrafelé. El is indultunk abban az irányban, látni akartuk a recsenés okát Hát mi volt? Egy hernyótalpas hatalmas traktor a meredek hegyoldalon lefelé állt és rajta feküdt egy nagy fa ágaival Rádőlt, Rövidre kötötték a köteleket közte és a fa között és amikor kidőlt tövéből, ágaival maga alá temette a traktort, Sze. rencsére a traktorvezető két combvastagságú ág közé került s így semmi baja sem történt. A hegyoldal öreg erdejét ugyanis traktorok segítségével irtják olyképpen, hogy a fákat tövüknél körülássak és koronájuk közé köteleket erősítenek és gyökereikkel együtt kirántják a fát földből Ha elegendő hosszú a kötél, akkor a fa ágai a traktor mögé esnek és nincsen semmi baj. A ledőlt fát levortszolja a traktor a völgybe, helyesebben a tengerpart közelébe Ott lebotolják, a törzsét megfelelő hosszú darabokra fűrészelik és aztán ezeket a darabokat újra felvonszolja a traktor a teraszok megépítéséhez. Kézi munkával ez irtózatos nehéz művelet volna és igen sokáig tartana, gyökerével ki sem lehetne dönteni a nagy fákat, azokat még külön fáradságos munkával kellene kiásni, mint ahogyan ezt nálunk mindig is csinálták. De a Szovjetúnióban a gépek itt is segítenek és megkönnyitik a munkát. A gépeknek köszönhetik mai jólétüket és még valaminek, szocialista öntudatuknak, mely erőt ad nekik minden akadál/ leküzdésére. )

MEG NEM ÁLMODOTT JÓLÉT

nak a mértékletességre. Evés és Ivás után ének, tánc el nem marad soha. Rendkívül szívesek az emberek ott, elmenetelkor egész az orszégutra kisértek le táncolva és minket is bevittek a táncba.

PARASZT VAGY ÚJSÁGÍRÓ?

Ügyeltünk rá, hog/ állandóan rendesen meg legyünk borotválva mércsak a filmezés miatt is Jó jelenet Játszódott le az egyik borbélynál. Szívesen láttak miket, szerettek minket, de mégis kissé kételkedtek abban, hogy valamennyien parasztok vagyunk. A borbély meg is kérdezte tőlünk, hogy vájjon valamennyien parasztok vagyunk-e, nem csak amolyan újságíró küldöttség, amely inkább kíváncsiságból járja az Uniót semmint tanulás céljából. Az egyik útitárs odatartotta a borbélynak a tenyerét, mire a borbély megnyugodott, de kíváncsian kérdezte a többit is, és egész más lett viselkedése velünk szemben, amikor saját szemeivel meggyőződött, hogy való’ ~n parasztok vagyunk. S amikor a többiek megtudták a borbélytól, hogy valóban parasztok vagyunk, újra és még alaposabban mondták el nekünk szövetkezetük keletkezésének történetét és minden aprólékos dologra a legalaposabban kitértek.

A házaik a család nagysága szerint kéthárom szobásak butorzásuk nagyon rendes, tiszta Ágyukon, úgy mint nálunk feltornyosulva az ágynemű, melynek hímzéseit büszkén megmutatja a háziasszony.

Egy másik faluban, ahol főleg teatermesztéssel foglalkoznak, feltűnt nekünk, hogy néhány nőnek a mellén különös kitüntetések függnek. Kérdésünkre megtudtuk, hogy ezek éimunkásnői kitüntetések. Egy idősebb nőnek, lehetett úgy negyvenéves, három ilyen kitüntetése Is volt különféle szalagokon. Ezek a kitüntetések állandó pénzjérandósággal is járnak. Mi sem természetesebb, mint hogy a kitüntetések tulajdonosa féltve őrzi nemcsak az érmeket, hanem még fokozni is igyekszik munkateljesítményét. Van olyan éimunkásnő itt, aki 20.000 rubelt kap állandóan kitüntetéseiért. Vegyük ezt 9 koronájával a mi pénzünk szerint, úgy-e, mekkora összeg?

LÁTOGATÁS A TEAFOLDEKEN

Egyikünk meg merte kockáztatni azt a kívánságát hogy ő szeretné látni, hogyan dolgoznak ezek a kitüntetett nők. őrömmel azonnal vállalkoztak, kosarakért szaladtak, vállukra akasztották féloldalt és így mentünk ki velük a teaültetvénybe. Itt sorbaálltak és elkezdték szedni a tealeveleket. Szédületes gyorsasággal peregtek az újjaik Jóformán oda sem néztek, hanem finom kezük tapintásával éppen ott fogták meg a fiatal leveleket, ahol kellett, hogy el ne szakadjanak közepén és marokbaszedve a levélkéket be. dobták a kosarukba.

Volt küzülünk egy, aki megpróbálta maga is a szedést, de majd minden levele elszakadt tővön felül. Hiába, gyakorlat kell mindenhez.

Látjuk ezt nálunk a répaegyelésnél. Nem mindenki tudja ezt, de van, aki nagyon is érti. Ezidén már norma szerint fog menni az egyelés nálunk és van nehány, akiknél tavaly láttuk hogy igen ügyesek és a norma kétszeresét sőt két és félszeresét fogják

teljesíteni, meg is fogadták a versenykihívásban. S van egy öreg munkásunk, 64 éves, aki előre megfogadta, hogy háromszorosan túllépi a normát Ez férfi, nem nő, be akartuk osztani a tehenekhez, de ő alig várja az egyelést, ott többek termelhet és többet kereshet,

A gulyásaink is norma szerint dolgoznak és bevezettük azt, hogy mindéin liter tej után —,20 fillért kapnak. El akarjuk érni, hogy minden 8 tehéntől átlagban 100 litert kapjunk s amit azonfelül fognak fejni, az 100%ban a gulyásoké marad, tehetnek vele amit akarnak.

Megnéztük a teaültetvény melletti teaszéritót is, ahová teherautókon szállítják a leszakított nyers leveleket, körülbelül arasznyi magasságban elteregetik és lehervasztják Aztán futószalagra dobálják és bekapja őket egy öblös csőnyílás. A csövez,etben ide.oda repül a levél, amíg megszárad és így szárazon becsomagolják staniolpapircsba Kaptunk is mindnyájan egy-eg.y csomag teát magunkkal, nyomott vagy 70 dekát.

SEHOL EGY SZOMORÚ ARC

Így múlik el alóluk a terméketlen feketetengeri partvidék, így múlnak el a terméket. In steppék és a helyükbe telepített hasznos növények soha megnemálmodott jólétet hoztak nekik és ahogy ők mondják: Mindezt Leninnek és Sztálinnak köszönhetjük. Falvaik a hegyoldalban épültek, ott szokásos építkezés szerint hátul földszintes elől emeletes és oszlopokon áll. Lépcső vezet fel az udvarba, mely mögött kert szintén mandarinfákkal A ház elülső oldalén emeleti nyitott erkély kb egy másféiméter szélesen. Sok vendég fogadásakor ide is kivisznek asztalokat. Az elnök lakásában sokan voltunk, mi harmincán és falusiak is velünk jöttek fel hozzá. Annyi ételt hoztak az asztalokra, hogy nem győztük megenni. Minden asztalon boros üvegek is álltak Erős sírna tengerparati bor. Veszedelmes ital. Módjával kóstolgattam és erősen vegyítettem ásványvízzel. De minden asztalnál egy szövetkezeti tag vigyázott, hogy étel s ital el ne fogyjon. Mihelyt valami fogytán volt, azonnal intézkedett, hogy a lányok pótolják. Közbe-közbe valakit éltetett és arra inni kellett Nagyon kellett vigyázni, hogy el ne ázzunk De érdekes volt, hogy mihelyt a házigazdát helyettesítő szövetkezeti tag valakivel észrevette hogy már pirul a füle, ő maga ment el hozzája és borába vizet töltött és már nem erőszakolta tovább a bort. ők is vigyáz-Népművészeíüket szeretettel ápolják, főleg dalaikat. De van minden faluban műkedvelő gárda is, amely szereti a, táncos előadásokat, a ballettet. Nagyon vidám nép. Nem láttam én ott bizony egy elszonytyolódott arcot sem. Látszik rajtuk, hegy szeretik az életet, mely nekik csak örömöt hoz De nem is volna tanácsos beléjük kötni. Különben hiszen ennek tanujelét adták a nagy honvédő háborúban.

Az egyik községben volt egy érdekes jelenetünk. Autóbuszon mentünk ki oda. Az autóbusz a kultúrhéz előtt megállt, mi ki. szálltunk s ahogyan az nálunk is szokás, kö. rénk gyülekeztek az emberek és érdeklődtek, honnan jöttünk Amikor megtudták, hogy Szlovákiából, egyszerre csak előráncigálnak egy férfit, aki járt Szlovákiában, itt meg is sebesült a mi felszabadításunk alkalmával

Hoztam magammal hazulról két képeskönyvet Szlovákia legszebb vidékeiről. Mondom, egyet odaadok ennek a katonának emlékül. Hát a szovjetember például borravalót semmiféle szolgálatért el nem fogad, de az ajándék nem borravaló. El sem akarta hinni,

hogy ez a könyv már az övé, ölelgette, simogatta, hogy itt járt ő katonakorában, itt sebesült meg. Rögtön igyekezett haza a könyvvel és utána egész csoport ember, akiknek az egyes képeket mutogatta és magyarázta Ha valaki kimegy az únióba vigyen ilyen csekélységeket magával, mert nagyon nagy örömöt érhet el velük így például a moszkvai L&nin-múzeuimfoan feltütnt nekünk, hogy egy féllábu rokkant katona állandóan követi csoportunkat és olykor elénk igyekszik és merően nézi pártjelvényeinket. Lát. szott a szemén, hogy nagyon kívánja ezt a kis jelvényt, Kifelé menet meg is szólította egyikünket és kért egy ilyen jelvényt Mi mondtunk, hogy ezt csak párttag hordhatja. Erre elővette igazolványét, hogy ő is párttag Nem szívesen vált meg senkisem a párt. jelvényétől, de mégis örömet szerettünk volna okozni és végre az egyikünk odaadta a jelvényét Hát azt az örömöt látni Kellett, azt szavakkal leírni nem lehet. Ismétlem, borravalót nem fogadnak el, de ha rubel helyett itt koronát adtunk, annak végtelenül örültek, az emlék, és mint olyan megbecsülésben részesül.

TŐRE VERSENYRE HÍV

A Lenin-múzeum csupa Lenin-emléket tartalmaz, Ott van Lenin ruhája is. Tehát ennek katalógusa kapható, ezt el is lehet olvasni, erről nem beszélek most, A HacÜmúzeumban is jártunk, remek harci festmények vannak ott kifüggesztve a forradalom egyes harci eseményeinek képei Sok fegyver és egyébb dolog

Közben egy pillanatra bekukkantott az ablakon a Nap. Pillanatra félretolta a szél a felhőket a Nap képéről és Furinda elvtárs azonnal a földekről kezdett beszélni, a vetés ugyan régen készen van, csak a takarmányrépa vetése hiányzik még. De itt az a baj, hogy nincsen vetőmag. Pedig a szomszéd állami birtok tavaly 53 mázsát termelt magban. Mind elszállították még mielőtt a közvetlen környék igényeit kielégítették volna. Pedig több és jobb takarmány több húst és több tejet jelent Két és fél mázsára volna csak szükség, ezt valahol fel kell hajtani hamarosan. A gabona gyönyörű, a jövő hónap, ban megsarlózzák, nehogy eldőljön. Olyan szép termés mutatkozik, hogy ismerve tagjaink igyekezetét kihívtuk a zselízi állami birtokot versenyre.

Búzában 26—27 mázsát várunk hektáronkint

Árpában 27—28 mázsát várunk hektáronkint

Kukoricába 29—30 mázsát és cukorrépában ,260—270 mázsát holdankint. Nevetnek rajtunk, hogy olyan optimisták vagyunk, de tavaly is nevettek és megmutattuk nekik. Ezidén normák szerint dolgozunk már és ilyen alapon férfi s nő egyaránt évi 58.000.— egész 60.000.— koronát fog pénzben és terményben megkeresni.

Tavaly íejenkint 48.370.— korona voit a tagok keresete egyenkint A párt IX, konferenciájára felajánlottuk egy vaggon árpát. S mikor azzal húztak, hogy ez most lehetetlen áprilisban, mondtam, hogy máris hozhatják a zsákokat és vihetik. Van nekünk miből adnunk. Most legfőbb célunk, hogy elérjük a napi átlagos 8 liter tejet minden tehéntől egyformán.

Elhallgattam volna Furinda elvtársat akármeddig, de éjjel otthon akartam lenni és sö. tétben sem akartam megtenni a négy kilométeres utat, elköszöntem tehát és megígértem, hogy majd újra jövők megnézni az épülő mosodát 400.000—, magtárat 1 és fél millió korona, gépek sopáját 300.000.—, silógödröket 200.000,— és a megjavított istállót 300.000.— építési áron de ami a legjobban érdekel, a t í z családi házat, melyekből ötöt a kolonisták kapnak, (pé)

A keleti népidemekráera szédületes feifödése

Miig emlékszünk a felszabadulás utáni első évre, amikor a magyar rádió ideiglenes adóállomása gyenge energiával de annál nagyobb örömmel jelentette a Szovjetunióból érkezett első vágón gyapott megjöttét. Feldolgozásra küldte a Szovjetunió hitelbe, .a gyapott egy részét megtarthatja az ország a feldolgozásért. így indult el a gyászos romokból újra clctrckclő magyar ipar új élete új útjára. Rongyos, éhező, spárgával a lábrakötött lyukas bakancsban dolgozó munkások és értelmiségiek szinte puszta kezükkel kaparták ki az egyes téglákat a romhalmazokból, keresték össze a törmelékben az összezúzott gépalkaítrcszeket és kezdték összeállítani, építeni a műhelyeket, a gyárakat . Még emlékszünk ezekre a napokra. Emlékszünk még arra, nem volt az sem olyan régen, amikor Budapest utcáin emberek kezükben cgy-cgy tuhadarabot forgatva kínálgatták azt cserébe élelmiszerekért, lisztért, zsírért, krumpliért és ha nem sikerült olyan szerencsés vevőt fogniok, aki át tudott engedni a saját kis élelmiszereiből valamint a ruhadarabért, akkor pengőkkel is meg kellett elégedniők, azokkal a pengőkkel, melyekért akkor ugyan mit kaphattak, amikor a pengő még annyit sem ért, mint amennyit a papírjának értéke. Mert a pénzértéke egyenlő volt a nullával.

És ma Magyarország újra talpon áll, biztosan, öntudatosan, ipara nemcsak, hogy felépült, sőt megnőtt az előbbi állapotához képest. A falvakon azután, hogy az első évben sokszor maga a paraszt fogta be önmagát az ekébe, mert egyetlen állatja nem volt, ma o traktorok ezrei mélyszántást végeznek, kombájnok aratnak és úgy a városokban, mint a falvakon megszűnt minden hiány.

Mi okozta mindezt, mi segítette újra talpra a lesújtott a porbadobott magyar munkásságot? Mi volt ez a csoda? A magyar nép óriási élniakarása tette ezt a csodát, mellyel görcsösen belekapaszkodott a felszabadító Szovjetunióba, élniakarást kereste és megtalálta a szomszédos népidemo kráciáknál Ezt a csodát táplálta a magyar nép légi forradalmi vágya, sok szabadságharcának hevítő emléke. E harcok emlékének nagy tisztelete, mert e harcokban sok ezer szabadságharcosa életével, egészégével, minden földi javával- fizetett, de aki életben maradt, az tovább küzdött a győzetem biztos tudatában. Ebben a szellemben nevelte fel gyermekét és ezt a tudatot, ezt a feladatot adta oda örökségül gyermekeinek, amikor saiát életét kialudni érezte.

És hogyan érhette el Magyarország mai hatalmas eredmények? A Szovjetúnió bölcs útmutatása után indult el és ma is kitart ezen az úton: az építéshez, az élethez BÉKE kell, a békét csak gazdaságilag megerősödve lehet bírni, és megvédeni. Hogy gazdaságilag megerősödhessünk, ahhoz termelnünk kell, sokat, nagyon sokat és a legjobbat a legolcsóbban. Ma már minden termelőeszköz, a gyárak, a nagybirtokok a nép tulajdonában vannak, a bankok és kereskedelem is mind a népé. A népnek tehát a kazében van felemelkedésének alapfeltétele, nagy és megnagyobbodott üzemeiben, nagüzemesített földművelésében, a termelő szövetkezetekben termelhet és sokat termelhet, csak akarni kell s hogy akarhasson, világosan látnia kell a dolgok összefüggését, tehát tanulnia is kell az új építési módot, a szocialista építést, mely egyedül képes jobb életformákat magasabb életszínvonalt hozni a dolgozó emberiségnek. Rá kellett döbbenie, hogy amíg a nyugati megszállás és igazgatás alatt álló államokban külföldi kölcsönökkel igyekezetek talpraállni, pont az ellenkezője történt, nem hogy talpraálltak volna, de még mélyebbre süllyedtek, mert kölcsönt ingyen nem ad senki, és ők is úgy kapták ezeket a Marsalkölcsönöket, hogy ezért ma tűrniük kell iparuk, a saját iparuk leépítését, munkahelyik megszűnését, kenyérkeresetük végét, a munkanélküliség szörnyű nyomorát és kész kiszolgáltatottságukat imperialista háborús célokra. Szerencsére már ott is annyira alapos a szocialista munkásöntudat, hogy védekeznek ez eilen és hisszük, hogy sikerrel fognak védekezni.

Mi itt keleten mindenestre a leggyorsabb iramban nekiláttunk a felépítő munkának saját erőnkből, a jólét gyors megvalósulásának és ezzel nehezen kiharcolt békénk szilárd megvédésének.

Jön május elseje, a dolgozó emberek régi nagy ünnepnapja. Ki fogunk vonulni az utcákra győzedelmes zászlók alatt és ezen a napon valóban letesszük pihenni a kapát, kaszát és kalapácsot meg a tollat, de május elsejének igazi ünnepi jellege nem ebben a pihenésben, ebben a kivonulásban csúcsosodik ki, hanem azokban a munkamegajánlásokban, melyekkel ma újság és rádió minden keleti népidemokráciában hangos és tele van. Sok, igen sok millió pénzt érő munkával és munkaeredménnyel ünnepelünk legnagyobb ünnepünkön. Munkával ünnepelünk elseje előtt és még után is, mert csak ez a töt^bmunka, ez a többiétmelés biztosítja minden népiremokratikus állati jólétét és biztos békéjét. Mert ahol jójét és nyugalom van, ott szívesen vagyunk és ezt a helyet, ezt a békét szívesen védelmezzük, ezt a helyet szeretjük, ezért a hdyért minden áldozatva készek vagyunk.