Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-06-25 / 15. szám
Egy kis tudományos f - a borjúról A borjú fejlődése és táplálkozása embrionális koráiéi nemi érettségének eléréséig * Hogyan befolyásolhatjuk a borjú fejlődését embrionális időszakban éppúgy, mint kifejlett kora összes időszakaiban ? Egész a legutóbbi időkig a fiatal, növésben levő borjú szervezetét a fejlett állat mértékével kezelték és csak súlybeli különbség figyelembevételével szabályozták a takarmányozást, adagolták a gyógyszereket, figyelmen kívül hagyva a szervezet különböző szakaszainak tulajdonságait. A borjúnál gyakorlatilag a következő növési szakaszokat lehet megkülönböztetni: a méheirbelüli (embrionális) szakaszt, az előtejes szakaszt, a növekedési és végül a nemi érettség szakaszát- Szeretnénk az alábbiakban közelebbről megismertetni ezt a négy fejlődési szakasz! népszerű tudományos alapon. A borjú első növési szakaszát, tehát a méhenbelüli szakaszt két fázisra lehet osztani. Az első a kialakulás ideje, amikor az embrió magából a petesejibői és az anyatejből veszi táplálékát. A második fázis a méhlepény vérkeringésének kialakulásával áll összefüggésben. Az embrió súlya a- tehén vemhességének első felében csak 2.5—3 kg, egylízede a kisborjú súlyának a vilégrahozatal előtt. Hét és fél hónap alatt eléri a születés előtti sül/ felét. így tehát az embrionális periódus első felében ez embrió táplálékszükségíete jelentéktelen, két, két és fél hónappal a világrajövetele előtt igen nagy- A ..tejelési szünet” periódusában az embrió súiya megkétszereződik. Az előtejes periódusban a külvilági életre való átmenet hatása alatt a borjú szervezete átalakul- De a borjú szerves kapcsolata az anyaállattal nem szűnik meg. Ezt fentartja az előtejtéplálék szükséglete. A borjú »é •: ak összetétele jelentős mértékben különbözik a- kifejlett állat vérétől. Az egészséges borjaknál életük első napjaiban erősen fokozott a vörös vérsejtek mennyisége, ami lassankint csökken- A vér összetételének megváltozása a borjuknál életük első tizenöt napjában megy végbe. A gyors hőmérsékletváltoztatásokra való képesség, a vér telítettsége vörösvérsejtekkel, a gyors lélekzés és a fokozott szívműködés megkönnyítik a kisborjú alkalmazkodását az új életfeltételekhez Az első napokban a szervezetnek az a képessége, hogy védőanyagokat tud készíteni a fertőző betegségek okozói ellen, még egészen jelentéktelen. A ^védőanyagokat az előtejjel vagy az anyáilaí tejével kapja, a vizsgálatok bebizonyították, hogy a borjazás után az első órákban az' előtej nagyobb védőtulajdonságokkal rendelkezik a gyomormikroba ellen, mint a vérszérum. Az előtej erősen különbözik a tejtől vegyi összetételében és ez a különbség csak 10— 11 nap múlva tűnik el. így tehát az előtejes periódus legalább két héjre nyúlik, s ez alatt nem szakad meg a szerves kapcsolat az anyaállat és a borjú között. Az előtejes periódusra jellemző a kis borjú szervezetének élénk reakciója a külső környezet káros behatásaira, amelyek zavart okozhatnak az emésztésben, a vérkeringésben, gyengíthetik a szívműködést, stb. A növekedés periódusát jellemzi a fokozott anyagcsere. Ez döntő periódus e tipus kialakulásában- Á borjú szervezete ebben az időben a legfogékonyabb az átörökiődés megváltoztatására a számunkra kívánatos irányban. Ebben kell keresni tudományos magyarázatát a borjak felnevelésében alkalmazott karavajevói módszer sikerének a borjak fűtetlen helyiségben tartása és a tej. táplálék bőséges adagolása mellett. Ebben az időben a fej a >egmeg!ele!őbb táplálék. Az emésztőszervek működése, fejlődése csak ennek a terméknek a feldolgozására irányul. Az első négy hónapban a növekvés gyorsasága eléggé állandó. A súly kéthónapon. kint megkétszereződik. A következő periódusban a növekvés gyorsasága súlyban és méretekben egyenletesen csökken. Ebben a periódusban a borjú kezdi elveszíteni azt a védelmet, amit az előtejjel való táplálás közben szerzett, a fertőzése® meg. betegedések lehetőségei tehát szaporodnak A növekvés periódusa öt hónapra tehető, ámbár a növekedés tovább is folytatódik és csak négyéves korban fejeződik be. A borjaknál a nemi érés időszakát a belső kiválasztási mirigyek változásai jelzik Megfigyelhető a pajzsmirigy- és mellékvesék növekedése stb. Megkezdődik a bikaborjaknál a magok kibocsátása. Ekkor szükségessé válik a növendék állatokat nemek szerint különválasztani, amit legjobb öt-hathónapos korban megtenni- A nemi érettség valamivel később áll be. Ez nem csupán a fajtasajátségoktól függ, hanem a táplálás és a tartás minőségétől is. Az állati szervezetek szakaszos fejlődésének tana arra a meggyőződésre vezet, hogy a borjúról való gondoskodást még jóval világrajövetele előtt kell kezdeni A vemhesség nem olyan folyamat, amely alatt az anya mechanikusan kihordja borját Az embrió fejlődése állandóan a környezetnek, vagyis az anya szervezetének befolyása alatt áll. Ez azt jelenti, hogy befolyásolhatjuk a borja lejlőtféséf az embrionális időszakban éppúgy, mint kifejlett kora összes időszakaiban. Legfontosabb feltétel a vemhes tehén helyes táplálása, szervezetében tápanyagtartalékok felhalmozása. Fontos gondoskodni a takarmány minőségéről, arról, hogy meg legyen bennük minden tápanyag, só és vita. min-Az a takamányozás a helyes, amely a tehén élősúlyát a leborjazás előtti időszakban 10—12 százalékkal növeli. A leborjazás jó előkészítéséről tanúskodik az előtej összetétele, amely függ egyrészt a takarmányozástól, másrészt a ieborjazás előtti tejelési szünetidőtartamtól. A tehénnél a leborjazás előtti tejelési szünetben, amely legalább másfél-két hónapig tart, az előtej nagy sav- és zsírtartalommal bír Az olyan tehenektől származó borjak, amelyeknél rövidebb a tejelési szünet időszaka, erősebben ki vannak téve megbetegedéseknek, mint azok, amelyek normális tejelési szünetet mutató tehenektől származnak. Az előtej tápértéke igen nagy. Más tehénnek az előteje sem egészen teijesériékü és ezt csak akkor szabad használni, amikor lehetetlen felhasználni az anyaállat előtejét. A táplálásra csak olyan előtejet szabad használni, amely megfelel az összes egészségügyi követelményeknek. Ezek közé tartoznak a legyek gondos megmunkálása fejes előtt, a fejőcsöbrök, a fejőnők kezének tisztasága, stb. A borjú első táplálását előtejjel legalább fél-egy órával születése után kell megkezdeni- Lassan keli itatni, öt, sőt tíz percig is. Lassú itatás mellett a előtejet az oltógyomor jobban feldolgozza. Az előtej és a tej normáját az újszülött borjú súlyénak, általános állapoténak és egyéni fejlődési sajátságainak számitásbavételével kell megállapítani. A születést követő első két napon nem szabad a borjúi áúitápiálni, tekintetbe kell venni, hogy a borjú olyan Időt élt, amely átmenet az egyik élet- és táplálkozási módból a másikba-A borjak teljes tejjel való táplálásához ki kel! jelölni a tápláló teheneket Tejük tápértékét zsirtartadm szerint kell megállapítani. A növekvő szervezetnek szüksége van zsírokra, nemcsak mint magas kaloriatarxaimu termékekre, hanem mint zsiroldó vitaminok hordozóira is. A növekvés periódusának kezdetével meg. változnak a táplálás feltételei is. A 15 napos korban kell alkalmazni az ásványi tápanya. gok adagolását- A tejjel vaió táplálás' gélg olyan keveréket adnak nekik, amely áll 15 g krétából. 10 g csontlisztből és 55 g sóból. A vegyes táplálékra való áttéréskor egyenlő mennyiségben lehet adni a krétát és a sót keverékenként 30 grammot. Végül ettől az időtől kezdve kell a tápláláshoz felhasználni jóminőségű szénát, megakadáyozva, hogy a borjak az alomból egyenek, s a 21, naplói kezdve szénaoldatot lehet itatni a borjúval- A borjak tisztítását minden nap el kell végezni, Minden módon óvni kell a kis borjút a nedvességtől a lomhaságtól, léghuzattól, a gyenge világítástól, A hőmérsékletet a tartás bevezetett rendszere határozza meg. és végül a borjak felnevelésével csak tapasztalt borjúgondozókat bízzunk meg. Ezeknek a szabályoknak a betartása nyitva áll minden EFSz előtt . Általános gyakorlati bevezetésük lehetővé teszi a borjak felnevelését helyesen értékelt tudományos alapon, ami a szocialista állattenyésztés és az EFSz-ek további sikereihez vezet. (A) NAPONTA HÁROMSZOR FEJJÜK MEG A TEHENET *» erre tanít a külföldi, főleg a szovjet tapasztalatok hasznosítása Ugyanaz a tehén eltérő mennyiségű tejet’ ad, aszerint, hogy ki és hogyan végzi a feiést Arról már szó esett lapunk hasábjain, hogy a helyes és szakszerű fejés milyen nagy befolyással van a tej minőségére és fogyasztási értékére. De arra aránylag keve sen gondolnak hogy a fejés mikénti végrehajtása igen jelentősen befolyásolja a nyert tej mennyiségét is. Amikor a termelés növelésére minden vonalon nagy súly? helyezünk, nem szabad mellőzni a tejtermeiés növelésének ezt a minden üzemben könnyen és egyszerűen megvalósítható eszközét. A tejtermelés növelése érdekében a leg fontosabb f eladat a tőgy tökéletes kifejéie. Ezzel nemcsak a napi tejmennyiséget növeljük, hanem kedvező hatást gyakorolunk a tőgymirigy általános termelőképességére. Ez a különleges és igen nehéz munkát végző szerv felette érzékeny alkatrésze az állati testnek, minden hátrányos külső behatás számottevő károsodást idézhet elő benne, pességére, mint a tökéletlen kifejés, A fejés alkalmával a tőgyben visszamaradó legkisebb tejmennyiség már bénítja a tőgy termelőképességét, gyengíti a termelési erélyét. Ezért a rosszul kifejt tőgy mindig kevesebb és kevesebb tejet fog adni és az elapadás is előbb fog bekövetkezni, mint tökéletes kifejés esetében. Sőt a tőgyben visszamaradó tej a behatoló fertőző csiráknak jó táptalaja lehet, ezek ennek az érzékeny mirigynek különböző megbetegedéseit idézhetik elő, amelyek hatására egyes csecsbimbók meg is siketülhetnek. A tökéletes kifejés nemcsak a tej menynyiségére, hanem a minőségére szintén előnyös hatást gyakorol, mert az utolsó tejsugaiak és tejcseppek tartalmazzák a legtöbb zsírt-Ezért hiányos kifejés esetében nemcsak ke vesebb lesz a tej, hanem kisebb értékű is Nem szabad tehát a fejést akkor abbahagyni, amikor már csak vékonyabban jön a tejde semmi sem olyan hátrányos termelőké. sugár, hanem ki kell préselni az utolsó tejcseppeket is, amelyek kihozzák az apró mirigyholyagok falához tapadó zsírgolyocskákat. Gyakran jól beválik a fejés elvégzése után egy kis szünetet tartani és az ú. n. ,,utófejést”, vagy „csepetetést’ egy kis idő múlva elvégezni-Nem közömbös a fejés mikénti végrehajtása sem- Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ugyanaz a tehén eltérő mennyiségű tejet ad, aszerint hegy ki végzi a fejest. Átkában az az előnyös, ha a fejést folyamatosan, egyenletesen, élénk ütemben, de nem sietve végezzük elég erőteljes mozdulatokkal. A fejést mindig ú- n. „marokfogással” végezzük, sohase a csecsbimbóknak két ujjal történő húzóhatásával, ami nemcsak rószszebb eredményt ad, hanem fájdalmat is okoz és megsértheti azokat. Célszerűnek tartják az egyoldaicn levő Kél csecsbimbót egyszerre fejni, mert a tőgy beidegződése féloldalas. A fejést általában napjában kétszer, reggel és este szokás elvégezni. A kétszeri fejés mellett azonban a nagy tejű tehén nem tudja teljes tejtermeiőképességét kifejteni, mert működési erélyének egy részét a tőgy tejútjainak és medencéinek kifeszítésére kénytelen elhasználni. Mindenki könnyen megértheti, hogy milyen jelentős munkát kell a tőgy izmainak és egyéb részeinek a tej raktározására kifejteni, aki egy nagytejű tehénnek kipattanásig megfeszült és egészen gyulladt kinézésű tőgyét megfigyeli egy félnapig tartó fejési szünet után- • Külföldi tapasztalatok szerint a tehén 20%. kai több tejet ad, ha nem kétszer, hanem hárcmsxer fejjük. VILAGRASZOLO MAGYAR TALÁLMÁNY Megszünteti a sertésorbáncot egy magyar tudós új oltóanyaga A sertésállományban minden évben tagy pusztítást okoz a serfésorbánc. Az Orbánéban elpusztuló sertések legnagyobb százaléka 70 kilón felüli súlyú süldők közül ke. fül ki. Hosszas kutatás után most egy Kossuth-díjas magyar tudós újfajta szérumot talált fel. mellyel rövid időn beiül teljesen ki lehet küszöbölni a serfésorbánc pusztítását, A budapesti .Szabad Föld” munkatársa beszélgetést folytatott Manninger Rezső profeszszerral a nagyjelentőségű felfedezésről, Azérdekes nyilatkozatot mi is ismertetjük olva. sóinkkal: — Több mint 60 év óta oltunk sertésorbánc ellen, — kezdte Manninger professzor, — Kétféle oltási eljárással dolgoztunk, az ere deli Pasteur és a Lorenz Leelainche szimultán eljárással. Mindkét oltási eljárás hasznor szolgálatokat tett, csak az volt a baj, hogy az oltás nyomán nem fejlődött ki mindig az immunitás, vagyis nem fejlődött o!/an fokú védettség az állat szervezetében, amely az orbáncos megbetegedéseket megakadályozhatta volna Kétségtelen hátrányuk volt ezeknek az oltási eljárásoknak az, hogy az oltónayagok sertésorbánc-bacilluso’kat tartalmaztak és megbetegítő hatásuk volt. Ezért alkalmazásuk nem volt veszélytelen- A beoltott állatok közül éppen az oltás hatására volt elhullás is — Ennek kiküszöbölésére, de főként azért, hogy hosszabb ideig ható oltóanyagot találjunk, éveken át olyan sertésorbán-bacillus. törzsek után kutattam, amelyektől nem beegszik meg a sertés és amellett oltóanyaggá feldolgozva, képes a szervezetet a betegséggel szemben ellenállóvá tenni — Törekvéseim sikerrel jártak- Sikerült olyan oltóanyagot készíteni, mely tökélete sen veszélytelen és az eddigi tapasztalatok szerint legalább félévig védi beoltott sertéseinket a fertőzéssel szemben. — Hogyan sikerült az új oltóanyagot megtalálnia? — vetjük közbe a kérdést— A sertésorbánc elhullott állatok szerveiből kitenyésztett, megbetegítőképesseggél bíró bacillusok tenyészeteivel kezdtem kísérleteimet Hosszas és türelmes munkával olyan bacillustörzseket tenyésztettem ki, melyek elvesztették megbetegítő képességüket, Ezek között a fertőzésre képtelen ba. cillusíörzsek között találtam, olyanokat, ámeneknek tenyészetei megfelelő mennyiségben és alakban adagolva immunissá, ellenállóképessé teszik az állatokat. Az új oltóanyag nem fertőz, nem idéz elő sertésorbáncot! — Az új oltóanyag hatásáról gyakorlatban már meggyőződtünk — mondja Manninger professzor— Hogyan készül az új oltóanyag? — A bacillustörzseV kiválasztása után a vérsavós levestenyészetet aluminium hidroxiddal kezeljük. így azok a vegyületek, amelyek a sertés szervezetét immunissá, ellenállóvá teszik, sokkal tovább elfeküsznek a bőraiatti kötőszövetekben. Aluminium hidroxid nélkül az oltás sokkal rövidebb időre teszi ellenállóképessé az állatot az orbánccal szemben. Későbbi kutatásaink sc-rán az is kiderült, hogy az oltóanyag akkor is megtartja hatékonyságát, ha azt formaiinnal kezeljük E z megkönnyíti és olcsóbbá teszi majd az oltóanyag iparszerű előállítását — Mikorra kerül ki a szérumgyárból törne gesen az új oltónyag? — Egészen rövid időn belül, — mondja Manninger professzor. — A nyár második felére már a legtávolabbi faluban és a legeldugottabb tanyában is az új szérummal olthatják sertéseiket a termelőcsoportok, az állami gazdaságok és az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztok is, — fejezte be nyilatkozatát Manninger Rezső Kossuthdíjas tudós. Ne kéi újjal (1), hanem marokfogással fejjünk (2) Sőt az igen bő tejelésű teheneknél még nagyobb tejtöbblet elérését tartják lehetségesnek négyszeri fejés esetében, ami a háromszori fejéssel szemben még további 10— 15% tejtöbbletet is szokott adni. Nem elég azonban csak a fejések számát növelni, éppen olyan fontos, hogy a fejések időpontját egyenletesen osszuk el a nap folyamán. Tehát nem helyes eljárás az, ha a reggeli és esti szokásos fejés közé egyszerűen beillesztünk egy harmadik fejést, — bár ez is jobb a kétszeri fejésnél —, hanem a fejési időpontokat úgy kell megállapítani, hogy mindegyik költ 8—8 óra legyen-Ha pedig napjában négyszer fejünk, akkor az egyes fejések közt 6—6 órás időköz legyen Ennél rövidebb időköz nem jelent előnyt, mert a 6 óra alatt termelt tejet a tőgy még erőfeszítés nélkül könnyen el tudja raktározni, viszont a három vagy négy fejés egymásutáni sűrű lebonyolítása esetébein a megmaradó egy hosszú éjjeli időköz már igénybeveszi a tőgy működési erélyét és csökkenti termelési képességét. Ezeken a tapasztalatokon és vizsgálódásokon okulva a Szovjetúnióban a nagyüzemek tehenészeteiben általános a kétszernél gyakoribb fejés, egyenletes időközi elosztás mellett (gy a hamarosan híressé vált kosztro. mai teheneket szintén napjában háromszor, meg négyszer fejik. Nálunk még nincsenek szabatos vizsgálatok és megállapítások arranézve, hogy a hazai tehénanyag átlagosan milyen mértékben fizeti meg bővebb tejelésével a gyakoribb fejést. Vannak ugyan nézetek, amelyek szerint csak 15 liter felett érdemes háromszor fejni, mások viszont már 10 liter feletti tejelés esetében célszerűnek tartják a gyakoribb fejést, de határozottan még nem tisztázták, hogy milyen napi tejelés mellett mennyi tejtöbbletet idézhet elő a gyakoribb fejés. Addig is, míg ezek a kutatások a gyakor. lat számára az eddiginél határozottabb útmutatást tudnak adni, igyekezzék minél több gazdaság a szovjet tapasztalatokat hasznosítani és ahol csak megoldható, a tejtermelés növelése érdekében a teheneket min® szélesebb körben napjában háromkor fejß egyenletes időközi elosztásba**. *
