Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-06-25 / 15. szám
Hogyan védekezzünk a levéitetvek ellen? A kártevőktől velő megvédés a maghozó répa egyik iegfontosabb ápolási munkája A magrépának a rnäsocíik (maghozó) évben egyik legveszedelmesebb áMati kárteT vaja a levélíetg, amely a termés mennyiségé! erősen csökkentheti, sőt az egész magtermest tönkreteheti, fellépte az időjárástól függően májasban kezdődik és júniusban fordul elő a legtcmegezebben. Eleinte egészen csekél/ számban, csak itt-ott találjuk a répatáb'án — különösen ar.nak mesgyével. árokparttal határos szélein — a levelek fonákján meghúzódva, de később a melegebb, száraz időjárás 'bején mindjobban elszaporodik-HOGYAN SZAPORODIK A LEVÉLTETŰ Számtalan sok faja ismeretes Egyes fajok nincsenek külön egy-egy növényhez kö'.ve, hanem 6gy-egy növényfajon sokféle levéltetűfaj élhet. A répán leggyakeribb az Aphis papaveris és az Aphis rumiéig, de ezeken kívül még más fajok is élnek rajta A halványzöldtől a sötétzöldig, a szürkétől a feketéig. rendkívül sok színárnyalatban ismeretesek. Kb 3—3-5 mm hosszúak, a szárnyasok nagyobbak. Népiesen penászbogárnak, peneszíéregp.ek, korpaféregnek nevezik, igen találóan, mert a levéltetűvel meglepett tábla az élő, az elpusztult levéitetvek és a levedlett bőr összhatásaképpen, néhány lépésről szemlélve, szűrkésszínűnek, penésszel boritottnak látszik, A levéitetvek tavasszal a telelő petebői kelnek ki. Ezek számynáikü'i nőgtyér.ek, amelyek szűzen szaporodnak, nem pe'éket raknak, hanem eleveneket szülnek A -zárnyatlan nőstények rendkívül szaporák Na. gyen gyorsan kifejlődnek, 6-—8 nap siatt már az új ivadék is világra hozza utódait. Néhány generáció után szárnyas' nőstények is születnek amelyek fovaszáilv® a tábla másik részén, vagy más táblán telepednek meg- Ősszel hímek is és nőstények is tűnnek fel. ameiyek ivarosán szaporodnak A nőstények répalevélre, acatra és más gyomnövényekre rakják le telelő .pe’éjüket, a .téli tojásokat ’, melyekből tavasszal a iovábbszaporodást végző szárnyatlan nőstények kelnek ki. A LEVÉITETVEK KÁRTÉTELE A levéitetvek kártétele abban áll. hogy a levelek fiatal, zöld hajtásait szívogaiják a növény nedvét elszívják Tekintve gyors szaporodásukat és tömeges fellépésüket nem szabad lekicsinyelni kártételüket A évelek nek a fonákján húzódnak meg, de meghozó répánál rendszerint meglepik a magszárat is- Szívogatásuk következtében a levelek megfodrosodnak és az alsó lapjuk (fonákjuk) feié besodródnak. -Kártételüket növeli, hogy jóval több nedvet szívnak el, mint amennyi táplálkozásukhoz szükséges volna. A fel n®m használt A gabonarozsda A gabonafélék közül a rozs utár mindenütt kihányta kalászát. Ha a biindásbogár lepte volna meg- akkor bundásbogárfésűvel szedjük öszeze. A gabonarozsda több faja már jelentkezikmert az - időjárás kedvez az elszaporodásnak. Leghirhsdtebb rozsdák egyike a fekete rozsda, amely minden ga' '’fáiét megtámad. A sárga rozsda főleg a búzában tesz kárt, első nyomai már ősszel megtalálhatók. A búzának van még vörös rozsdája, a rozsnak barna rozsdája, az árpának törpe rozsdája, a zabnak koronás rozsdája, Bzek a különféle rozsdafajok abban kü Fekete gabonarozsda búsán: A kalászon, B levélen. c: •’ .Da közvetítő spekahnrhnlyan. lö ok egymástól, hogy a nyári szaporító (spórás) telepeik, amelyek a gabona zöld részeinek felületén apró foltok, pettyek, fakadékok alakjában jelennek meg, a rozsdafaj nevének me; ’"elelpen sötétbarnák világossárgák, rozsdavörösek, csokoládébaniák, vagy narancssárgák- Természetesen a már megjelent rozsda ellen sommit sem tehetünk. Egyáltalán a rozsda ellen nehéz a védekezés ,4- ' '-'trojkái eljárásokkal' a sf.rtt és késői vefct« '".'illésével, megfelelő tajajmíiveJéiT-el. cltsza.f műtrágyázással, a közvetítő gazdanövények (sőskaborbolyacserje, atraoén-gvomok sth.l irtásával csökkenhetjük a fertőzés 'ehetőségeit T.,egbiztosahb védelem ellenálló fajták termesztése. nedvet kiürítik. Ez a nedv a „mézharmat”', amely az alsó levelekre tapad és azokon ragadós, fényes réteget alkot. Az alsó tapadt mézharmat rendkívül jó táptalaj a korempenész számára, amelynek micéliumai nagyon hamar behálózzák a levél felületét és azon sűrű, fekete réteget alkotva, a levélben vég. bemenő tápanyagáthasonítást. asszimilációt gátolják. A levéitetvek ilymódon nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is károsítják kultúrnövényeinket. Védekezésünk elsősorban preventív jellegű legyen, igyekezzünk a bajt megelőzni irtsuk azokat a gyomokat, amelyek § levéltetűt terjesztik, amelyeken a levéltetű él, Pl-: acat, pásztortáska, somkóró, libatop. Tavasszal állandóan tartsuk szem előtt a répatáblét. Ha néhány levéltetű felléptét észleljük, szakítsuk le a leveleket és égessük el-A penészbegár eiieni védekezés pikotinos permetezéssel történik Erre a félre 1-8—2 ezrelékes permeilevet készítünk, 10Q | vízhez 15—20 dkg. nikotint adunk. A nikotin«» perrpeílé ilyen formában azonban leperegne a levélről és a levéitetvek testéből, ezért még káliszappant adunk hozzá, mely a tapadást biztosítja 100 liter nikotínos permedéhez tehát: 100 liier víz, 15—20 dkg. nikotin és 1 kg. káliszappan szükséges. A permetezést szélcsendes időben végez- | zgk. A nikotin úgynevezett kontakt-méreg, a § levéitetűt csak úgy pusztítja el, ha az köz- | vétlenül érintkezik vele, Nagyon fontos § szempont ez a permetezésnél. Nem a leve- f let kell bepermetezni (mint a gyomormér- | gsknél), hanem a nikotinoldatban lói meg | kell áztatni a tetveket. A permetezés ezért f mindig bőséges, áztató legyen E Tekintettél arra, hogy a levéitetvek a le- | vél fonákén húzódnak meg, a permetezésbe. | egy ember botra erősített sodronyhurokkal | hajtsa fel a leveleket és ezeket a vele | együtt haladó permetező ember permetez- | ze be, vagy használjunk felfelé szóro perms- 1 tezőfejet, amely lehetővé teszi a levelek | fonákjának bepsmnetezését-Végezetül rá kell mutatni arra hogy a ie- | váltetvek túlságos elszaporodásának maga a § természet is gátat szab. A levéitetvek tér- § mészetes ellenségei, a katicabogár, a lebe | gő legyek, a fátyolba és több más rovai | amelyek június végén, júliusban lóonek fe' | tömegesebben és a levéltetű nagyobb el § terjedését nem egyszer rövid idő alatt meg | szüntetik. Sz. B. | NÖVÉNYTERMESZTÉSI ÚTMUTATÓ A cukorrépa harmadik kapálását mielőbb ; fúgewUk el, A kapálás elmulasztása holdanként 25—50 mázsával csökkentheti a várható terméseredményeket, ilyenkor je- i lentkeznek a levólietvek is A íetvés leve: leket szedjük le hordjuk ki a répafelsfről í és égessük ej. A kt.korieát ne töltegassük Tíütiitjefés I heiyeít kapáljuk meg harmadszor, negyed. I szer is, A burgonyát töltögessük tel másodszor, ; harmadszor js. A legegészségesebb, 'égwúsabran fejlődő bokrokat jeioijült meg % : kis cővekbel, hegy ősszel ezek alá! «Uten szedjük a veiegumót A esenevész tony, nyadt töveket (.áípái'uk ki, hogy ne rent; sék a többi horgonyát. A napraforgót — ameddig közéje terünk — ekekapászuk. Minden egyes -apáiés két-három mázsa terméstöbbletet eredmé. i nyez Az aratásnál az őszi és tavaszi árpát sárgaérésben arassuk,, A sörárpánál azonban várjuk be a teljes érést rnsrt ekkor a leg: gazdagabb keményítőben A rozsot a tsSjes érés kezdetén vágtak* A búzát viaszérésben arassuk. Égy esz assies és gazdag sikértartalmú A zab- aratásával várjunk sárgaeresetg Az aratás után nyomban végezzük el a tarlóhántást. llllll|lllllllllllllH|ll!lllllllllllllllllll|llil!ilill|jllii|i|iui|lllllllli||iii|i:iiiiiii|ii|ii!iii|iiiiiiiiini||i LlkZl^KO, a világi* bi vis niozőgszéasági tudós mondotta: /Síkkor ér legtöbbet a tarlóhál tíás, ha még aznap elvégzik, mikor learatták A repce es az őszi árpa aratásának itt van ideje- majd hamarosan kasza alá érik a többi gabonaféle is Az aratásra készülés közben rögtön gondolnunk kell a tarléhénfásra is-Miért fontos a mielőbbi tarlóhárrís? Amíg növényzet borítja, árnyékolja e termőtalajt: egyúttal védi a nap és a szél szárító hatásától is Aratás után azonban a csupaszon, meredt földet mér akadálytalanul síi*i a nap, szikkasztja a szél. A talaj felszíne egy hét alatt kőkeményre száradhat ki. A megcss-e. pesedett föld mélyebb rétegeiből is elpárolog a nedvesség. Márpedig a következő évi termés eredmény jórészt a föld nedvesség tartalmától függ. Az okszerű talajművelőiegyik főfeladata a talajnedvességgé', való helyes gazdálkodás. Éppen ezért igen fontos. hogy közvetlenül az.aratás után elvégezzük a tarlóhán-ést s ezzel megakadályoz zuk a talaj nedvességének az elpárolgását A világhírű szovjet mezőgazdasági tudós, Llszenkó mondta, hogy ekkor ér legtöbbet e tstlcháníás, ha még aznap elvégzik amikor ieeraUsk. A larlóhéntás nagymértekben elősegíti e talajban a növények számára szükséges tápanyagok képződését is- A talaj ugyani? tele van parányi élőlényekkel, úgynevezett baktériumokkal s ezek . változtatják át a föld nyersanyagait a növények táplálékává A baktériumok azonban csak akkor végeznek ;ó talajátalakító munkát, ha elegendő nedvesség van a földben. A baktériumok talajátalakító munkája hasonló a kenyórdagaszléshez. Hiába keverünk össze lisztet kovász szál vagy élesztővel — ha nem öntünk hozzá vizet, nem lesz abból kenyértészta Ugyanígy kell a nedvesség a baktériumok — a föld ,,élesztői” — talajétalakító munkájához. Tarlóháníássa! irtjuk ki leghatásosabban a gyomokat is Az idején végzett tarlóhénlás után a gyomok elpergeti magvai namaiasan kies:,-áznak és azokat a következe szántással kiszakítjuk, fcsforgatjuk fi lóidba A> évelő gyomokat is elpusztítja az s.vről-átiia gondosan végzett tarléhántás, mert kiszakítja a földíeletti hajtásokat és ezzel meggyengíti földalatti részükéi js A rendszeres tarlóhántással még a legszívósabb tarackot és acstot js kiirthatjuk a földről. A tarlóhántés akkor jó, ha na°rt?éiék9< réteget készít és r.em rögöst. A legjobb Tarlóhántó eszköz a tárcsa 10—12 centimét®! vastag, porhanyos fedőréteget készít a talaj felszínén és kivág minden gyomot A simító. pedig a talajt teljesen simára húzza Ez azért lényeges, mert a shnafelületű talaj kevésbbé szárad ki, mint s hullámos. Á szőlő növényi és állati kártevői ügyön kü örr.böz-tetjük meg a licztha»nrtatot a jürtperonoszpórától? A szőlőragya (peronoszpóra) elleni védekezésre kylönos gondot fordítsunk, mivé) a májusi esőzések és az utáni beállott meleg kedvezett a szőlőragya terjedésének. Felhívjuk éppen ezért a figyelmet, hogy ott, ahol a szőlőt nem permetezték volna meg, mulasztásukat sürgősen pótolják Az első permetezés a szolőragya ellen 0,5 százalékos bordóilével végzendő, amikor a hajtások arasznyi hosszúak, minden további permetezést pedig 1 százai'1,:os erősségben Általában a virágzás előtt és virágzás után ;s k^Jszer kívánatos permetezni Esős időjárás azonban lényegesen több permetezés adandó. A folyó évben már korén tavasszal jeleni kezett a leveleken az ú. n. szöszösbetegség. melyet szabadszemmel n?m látható apró atkák okoznak. Ezt a tünetet sokan összetévesztik a peronoszpcréval. 9 tévedésre az ad okot, hogy úgy a kifejlődött pamoszpóra mint az atkakártevötől eredő szöszösbetegség a levél fonákján fehér bevonatot képez. Az atka kártételének csak kisebb a jelentősége Az atka eljen úgy védekezzünk, hogy persze még tavasszal a szoszösödést mutató leveleket szedjük le ás semmisítsük meg Amennyiben nagyobb méretekben ma.ztkozna, a rügyfakadás előtt végzett mészkénleves permetezés jó szolgálatot tesz. S2ŐLÖLISZTHARMAT A levelek színén és fonákján, valamint a fürtökön finom lisztes bevonatot képez- A fertőzött levelek elszáradnak és 'ehullanak, a virágos és érettlenbogyós fürtök elpusztulnak, az idősebb bogyók héja felreped Peronoszpóra a szőlőievélen annyira, hogy a magvak láthatóvá válnak, mivel a felületi fertőzés folytán a oogyó elhalt fejbőre a belső egészséges rész növekedését követni nem tudja, idősebb bogyókon. melyek növekedésüket már befejezték, a gomba komoly kárt ölig tud okozni A lisztharmat számos fás növényen Is található. A gyümölcsfák közül főleg almafán pusztít. A gyümölcsbckrok közül pedig az egresen, A párás meleg időjárás nagyon kedvez a lis-zíharmatgomba terjedésének A gyümölcs, fák leveleit, zöld hajtásokat, virágokat, ritkábban a gyümölcsöt fehéres, lisztszerű bevonattal lepj be ez a gomba, ameiy a megtámadott zöld növényi részekbe bocsátott fonalakkal táplálkozik- Erről a fenéi bevonatról érintésre, vagy szélfúvásia finom lisztszerű por hullik le, amely szétszóródva újabb fertőzést idéz elő a zöld részeken- VÉDEKEZÉS Lisztharmatos vidékeken a melegebb idő (25—30° C) beálltakor megkezdendő és 10— 14 naponkint megismétiendő a porozás finomra őrölt, porfinomségú (vantiHélt) kénporral A liszthanmat ellen színkénes szerek (pl- Sulfarol 0 5—1 százalékos erősségben) kipermstezésével is védekezhetünk. Ezek a szerek egymagákban« vízzel elkeverve lisztharmat eilen bordóiléhez adva pedig peronoszpóra és lisztharmat elleni együttes védekezésre használhatók. A fürtüsztharmat ás fürtlisztperonoszpóra elleni együttes védekezésre a rézkénport használják. A szőlőli§ztharmat-betegséget könnyen összetévesztik a fürtperonoszpórával, pedig igen fontos megkülönböztetni a kettőt egymástól, mert a peronoszpóra ellen bevált bordóileyes permetezés, mondhatni, hatátalan a lisztharmat ellen, A lisztharmat foltja lisztes, sokszor ólomszürke, fénytelen, a P®rc-noszpóra kivirágzésa pedig fényes fehér. Ha a megtámadott bogyót hosszában kettévágjuk es azt találjuk, hogy a belseje egészséges, zöldszínű, csak a héja bámult el a kártevő a lisztharmat, ha a bogyó belseje is helyenként fakóbarna színű, a kártevő a füdperonoszpóra. A lisztharmatos fürtnek, valamint az összes megtámadott részeknek sajátságos penészszaga van, míg a oeronoszpórás fürtnek nincs idegen szaga K. V* Mit vessünk másodterménynek? őszig még jól hasznosíthatjuk a tarlót, ha a kefáa learatott növények — főleg az őszi takar minykeverékek és az őszi árpa után másodter menyeket vetünk. A tavaszi takarmánykeverékek zajjcohükköny, zaboshorsó — valamint a* elqcsiráztatott újjjuTgonya, zöldborsó után is vethetünk másodnövényeket. Gahonatarlqba vi szűnt o*ak akkor vessünk másodnövényt, ha utana trágyázás és kapásnövény következik. A másodtermelés sikerének előfeltétele, hogy a talajban elég nedvesség legyen. Az idei kedvező időjárás mellett jó alkalom kínálkozik a két tős termelésre. Mit vcsciiuh másoüterménynek? Elsősorban takarmánynövényeket, mert ezzel biztosíthatjuk állatainknak késő őszig a zclrttakanr.ányt és megtölthetjük a silókat a téli és a tavaszi takar niánypaástiP?' Másoítterraényuek legalkalmasabb a kukon ca. A száznapos fajta őszre még szemet érlel. Ha silókukoricának vetjük: ö cm. sortávolságot hagyjunk. így 36 kg holdanként a vetpmagsziiséglet. Gsalamidénak gabonasortávolságra vessük, a vetőmagszükséglet holdanként, a szem nagyságától függően,80 — 100 kg. A június végén vetett esalamádét azonban jobb kapásművelésre vetni, mert akkor jobban bírja a szárazságot . Az édescirok későbben fejlődik, mint a kukorica. éppen ez írt nagyon alkalmas késői zöidtakármánynak. Zölden etetésre 21 — no cm. sartá volságva, holdanként 5 kg vetőmagot, siiózásra 40 cm. sortávolságra 3 kg. magot, vetünk. A köles is általánosan elterjedt másodnö vény. Csak vörös, vagy szürke kölest vessünk mert. a febsr köles későn érik be A vetőmag szükséglet, holdanként 18_ 26 kg. A köles elő uye, hogy a szalmája akkor is jq takarmány, ha magra neveljük. A muhar, ha júniusban elvetjük és a nyáron elég esőt kap, közepes szénatermést ad- Ne vessünk tulsijrííre 20 cm- sortávolságnál lß kg. vetőmag elégséges helöle egy holdra A pohán ka is jó tarlónövény. Gabonatarlóba is vethető, 24 cm. sortávolságra, holdanként 25 kg. vetőmag elegendő- Magva emberi táplálkozásra is al. kalmas, szalmája takarmánynak használható, A másodnövény alá a tarlót rögtön az elővetemény letakaritása után meg kell tárcsázni, vagy 15 cm. mélyen megszólítani. A szántást fo gassaj, hengerrel porhanyítsr.k meg Vetés után is hengerezsiiuk. ez elősegíti a gyorsabb lést és meg akadályozza a talaj felső rété- a kiszáradását. Ha a másodtermény kil .lt, boronával vagy kapával lazítok meg a földjét, hogy ezzel Is elősegítsük a másednüvény fejlődésit.
