Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Evezés és úszás

©(M®®®®®®®®®®®®® 3 2 ®®o®®®®®®®®®®®®® nyelén fogtam meg. A nyél felső végét mellemhez szorítottam. Akad még tömérdek nem mindig egyszerű helyzet, melyben meg kell találnod a módját annak, miképpen segítesz magadon. Valamennyit föl sem sorolhatom. Végezetül csak néhányat mondok el. Esernyődet háromféle módon nyithatod kí. Mindenekelőtt olyan esernyőt használj, melynek kampós a botja. A bot végét felsőkarod alá szoríthatod s úgy nyithatod ki az esernyőt. (Lásd a 39. ábrát.) A bot fogóját két térded közé szoríthatod. Esetleg a bot végét a falnak támaszthatod. Némi gyakorlattal a dolog így is, úgy is sikerülni fog. Ha kártyázni akarsz, akkor is kell egyet-mást tanulnod. Fiatal koromban úgy szedtem rendbe a kártyát, hogy szinek szerint csomóba téve magam elé raktam. Csakhamar észrevettem, hogy ravasz játszótársaim egy-egy színnek a kártyáit megolvasták. Másképpen rendeztem tehát a kártyákat: két vagy három színenként. A kijátszás akként történt, hogy minden kijátszott kártya után a többit ismét magam elé raktam az asztalra, vagy az egyik ujjammal kiröpítettem, de csak akkor, ha már kevés kártya volt kézben. A keverés is megy, de lassan. A kártyákat öledbe teszed és úgy keverd, ahogy mások két kézzel szokták. Az osztás csak úgy történhetik, hogy mindegyik lapot egyenkint fölemeled s átadod társaidnak. Ezek után egy vallomással tartozom neked. Mos-