Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628
Zárszó
®®®©®®®®®®®®®®®TO 33 TO®®®®®®®®®®®®®®® tanság, Hogy megöregedtem, egészen más módon játszom. Eléggé vastag, közepes nagyságú, kemény kötésű könyvekből kis bástyát építek magam elé az asztalra. Itten, fedett állásban szépen kirakom a kártyáimat. Csak arra kell vigyázni, hogy a könyvek se túl magasak, se túl alacsonyak ne legyenek. Az előbbi esetben te nem látod az előtted folyó pártit, az utóbbi esetben kiváncsi partnereid belekukkantanak a kártyádba. Mindkét eset kellemetlen. Most már bevallók még valamit. Én, aki esküdt ellensége vagyok mindenféle mesterséges segédeszköznek, kártyáim elfödésére kis spanyolfalat csínáltattam magamnak. Hat, körülbelül húsz centiméter magas kartonlapból áll és mindössze nyolcvan centiméter hosszú. Hogy a játékot ne késleltessem, az osztást lehetőleg partnereimre bízom. Ezt a kis felebaráti szívességet őrömmel megteszik, kivált, ha az ember — gyönge kártyás. ZÁRSZÓ. Szivemből sajnálom, hogy már el kell búcsúznom tőled. Boldogított az az érzés, hogy súlyos balsorsodban vigaszt nyújthattam, új életkedvet adhattam neked. Ismétlem: félkézzel mindenre képes vagy, csak tudnod kell a módját. És emberfölötti türelmed legyen, hogy mindent megtanulj. Zongorázni nem tanítlak. Fontosabb, hogy be tudjad gombolni a nadrágodat.