Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Mosdás, öltözködés és egyebek

©®®<2X2)®®®®®®®®®®® 22 ®®®®®®®®®®®®®®®<2) A kisujj körmét levágni: igazi művészet. Az első felével úgy végzünk, hogy a kés nyelét alól a hüvelykkel jó erősen a mellünkhöz szorítjuk. (Lásd a 13. ábrát.) A másik felét úgy vágjuk le, hogy a kést alul a küvelykkel, felül a mutatóujjal feszítjük meg. (Lásd a 14, ábrát.) Most már csak a keztyü volna hátra. Gombos keztyűt nem viselhet félkezű ember, de azért a csuklónál feszes legyen a szára. Fölhuzáskor a keztyüt a mellünkhöz szorítjuk s ujjaink mozgatásával bujtatjuk bele a kezünkei. (Lásd a 15. ábrát.) Ha nem megy elég gyorsan, segíthetünk a fogunkkal is. (Lásd a 16. ábrát.) Az ám: a bajuszkötőt majd elfelejtettem. Már pedig, ha félkezűek vagyunk is, bajuszunk jól vágjon, úgy-e ? Akaszd szépen a füledre a bájuszkötő egyik oldalát s óvatosan huzd át a másik szárát másik füledig. Most már aztán mehetsz sétálni, ha nincs jobb dolgod. Botot azonban ne felejts el magaddal vinni. Erős, kampós botot használj, hogy ne kelljen örökösen tartanod, hanem beleakaszthasd a begombolt kabátodba. A mikor a vasúti kupékban dupla ablakokat kezdtek alkalmazni, eleinte tanácstalanul álltam a nagy probléma előtt: hogyan nyissam ki a külső ablakot? A két szijjhoz két kéz kell s ime, az én jó botom segített a bajon. Áthúztam vízszintes irányban a két szijjon s a dolog ment, mint a karikacsapás.