Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

VIADAL A PEKKARYKKAL. 83 tük volna a nyomokat. St. Yrain barátunk azonban kitört a vonatból, s a nyomokat követte egy nádbozótig, mely a tengerparttal összeköttetésben állani látszott. Nemsokára a bozót felól több lövést s erre csakhamar segélykiáltásokat hallánk. Oda nyargalván, barátunkat különös helyzetben találtuk. Öszvére, a mint a pekkarykra bukkant, rémülve megfutamodott, a bozótba keveredett s elesett. St. Yrain ekkor körülfogatott az egész falka által, mely minden pisztoly-lövésre nagyobb és nagyobb dühbe jött. Mikor oda értünk, barátunk épen az utolsó töltést lőtte ki hatlövetű pisztolyából, s tőrrel kezdte döfdösni a borzas állatokat; az öszvér ekkor már egészen össze volt marczangolva. Midőn a pekkaryk észrevettek bennünket, valamennyien egy csapatban visszavonultak, aztán sértőiket felborzasztva, képzelhetlen düh- és röfögéssel felénk rontottak. Minden lelótt példány csak nagyobb ingerbe hozta a többit, s öszvéreink rugdalódzását és taposását mibe sem véve, szünetnélkül harapdálták; mig végre több mint félórai fárasztó küzdés után az utolsó is földre teríttetett. Öszvéreink lábai össze vissza voltak harapva, mindkét kutyánk is ugy össze volt marczangolva, hogy kénytelenek voltunk öleinkbe venni s a nyeregben tartani, mert járni nem birtak. St. Yrain öszvére egészen oda volt, tehát málhás öszvéreink egyikére ültettük, mi oly nyomorúságba hozta kis társaságunkat, hogy átláttuk , miszerint új állatok nélkül soha se fogunk La-Pazba érkezni. Európai természettudósok soha sem mulasztják cl az amerikai állatokra a gyávaság bélyegét sütni. Ily átalános állítás azonban nagy tudatlanságot árul el. Az amerikai állatok eredetileg az ember ellenében épen oly vérengzők voltak, mint a keleti félgömb leghatalmasabb állatai, az illető fajok erejéhez és nagyságához képest. Azon fehérek, kik elsők telepedtek meg Amerikában, eléggé készen találták az amerikai vadállatokat — verekedni a terület birtokáért. De az állatok csak az indiánokkal való viadalhoz voltak szokva, azaz csak ív és nyíl ellen kellett küzdeniök. Most azonban egy új, megfoghatatlan s láthatatlan működésű hatalom ellen kell küzdeniök, oly hatalom ellen, mely épen oly rémséges hatású, mint csudás működésű, s mely ha rémülettel töltötte cl ós ellenségeiket — az indiánokat —, nem lehet legkevésbbé sem csudálni, ha őket is panikus félelembe ejtette. Ezen félelem terjedése mindazáltal lépcsőnként! és lassú volt. A lőfegyver az egymásután keletkező új telepek széleire szorította 6*