Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
III. A Kaliforniai félsziget
SAN-BARTOLME. 69 April 28-án reggel földet láttunk, pár óra múlva a Bartolme fokot körülhajóztuk, s 9 órakor a Bartolme öbölben horgonyt vetettünk, hol szándokunk volt partra szállani, hogy a félsziget nyugoti oldalán leútazzunk La-Paz-ba, s onnét a keleti oldalon ismét vissza és fel a Bartolme öbölbe, hol a cutter ránk akart várakozni. Jó lesz itt megemliteni, hogy társaságunk 12 tagból állott, a két kalauzt és 4 peont is beleértve. Mexiko különösen pontos a vidékiek megvizsgálásában. Kikötőinek vám- és egészség-tisztjei mindig boszantják az utazókat a mennyire csak tólök kitelik; útlevél múlhatatlanul szükséges az egész köztársaság területein. Azonban nagy esudálkozásunkra mi partra szállottunk a nélkül, hogy valakinek csak eszébe is jutott volna kérdezni, kik és mik vagyunk, bonnét jövünk, hová megyünk , vagy mi járatban látogatjuk meg őket. Mindezen, reánk nézve oly kellemesen ható, hanyagságot kétségkül az ország forradalmi rázkódásainak köszönhettük. A Bartolme öböl igen tágas és biztos kikötővel bir, mert éjszak-, kelet- és délról magas hegyekkel van környezve. Egyedül nyugotról juthatni belé egy alig fél mértföld szélességű csatornán, mely szintén tökéletesen biztos, mert mélysége egyátalában 100 lábra tehető. Az öböl a hasonnevű városkát zárja kebelébe , mely mindössze is néhány vályogházból s egy templomból áll; a nyomorú számnélküli viskókat és vermeket nem emlitve , melyekben szintén oly nyomorult és éhes kinézésű félmeztelen nép lakik. A városkában néhány jól megrakott bolt létezik, mert számtalan czethalvadász tér be évenkint az öbölbe, folyó szükségleteik beszerzése végett s különösen, hogy magokat vizzel, fával és élelemmel ellássák. San-Bartolmébe érkeztünkkor épen valami ünnepet üllt a lakosság, s az egész vidékről összegyülekezett a nép — résztveendó a processióban s ezzel összekötött dinomdánomban. Az óriási „caretá"-knak se hossza se vége nem volt, s ezek tömve voltak gyermekekkel és nőkkel, vagy pedig baromfiakkal és különféle más állatokkal a ,,padre" tiszteletére. A „careta" semmi egyéb, mint a somogyi bivalyos kordé, csakhogy összehasonlithatatlannl primitivusabb szerkezetű, s az ökrök nem egymás mellett, de egymás után fogatnak belé, s a paterfamilias kivétel nélkül a rúdon ül s