Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
III. A Kaliforniai félsziget
TENGEREN UTA ZÁS. 67 April 24-én végre mindent réndbe hozván, a cutter horgonyt vont, tengerre szállott, s éles éjszaknyugoti széllel sebcsen úszott vászon szárnyai alatt tova, mig nemsokára a partok elmaradozni, aztán fátyolként tünedezni kezdtek; s végre a föld végkép lemerült a láthatáron. S mikor a nap arany tükre a messze nyugot vizeibe bukott — hogy keletről rögtön elóbúva, Magyarország munkás népét kicsalja álmaiból — a cutter tova tova bukdácsolt a magas hullámok hátán, kormányosa vas markának engedelmeskedve.. Ki tengeren még nem volt, nem foghatja fel soha a tenger rémes szépségét, s hiába fogunk neki leírni korányt és alkonyt az Óceánon , ezt felfogni sohasem leend képes. Pedig mily nagyszerűen szép mindez! Sokszor voltam már életemben tengeren, de sohasem untam meg, mert épen tengeren való utazásom azon idő, mely munkás tevékenységemből kiemel, s egy-egy időre nyugodt tétlenségbe helyez. Jól esik ilyenkor néha — a számolások tömkelegétől távol — a hazára, s benne élő kedveseimre gondolhatnom. Atröpitem melegülni kezdő lelkemet az emlékezet villámszárnyain a magyarok földére, hol fuldokló öröm közt fogadnak szeretteim. — — De hátha meg sem ismernek, hátha a 10 éves távollét ismeretlenné tett, mert hisz a gyermekből szürkülni kezdő férfiú lón, s a feje felett elvonóit viharok barázdákat szántottak arczába! De nem, nem ! — Meglehet ugyan, hogy a Balaton és Drava elidegenültek a régi ismerőstől, kit sokszor ringattak egykor hátukon, a ladikban ; mert hisz a Dráva vize azóta sok ezerszer lefolyt kelet felé, s mert hisz a Balaton minden akkori cseppje rég kipárolgott már • Meglehet ugyan, hogy az erdők, ligetek és mezők, melyekben s melyeken annyi sok gondnélküli jó napom tölt, meg nem ismernék már a régi barátot; mert hisz a terebélyes aggastyánokat rég ledöntötte már a vihar , vagy lecsapdosta a villám, s helyüket új nemzedék foglalta el, az egykori sarjak és a csepőték; s mert hisz a mezőkről liűsz kaszálás és 10 aratás rég kiirtotta már egész a gyökér hegyéig a régi fajt! Meglehet még az is, hogy barátaim szintén elfeledtek, mert hisz nagy ritkaság a természetben a fehér holló, mert érdekazonosság nem létezik többé köztünk, s mert a természet rendje szerént: „az élők feledni szokták a holtakat!" De nem lebet, hogy egy jó lélek, ki karjain ringatott és ápolt, rám ne ismerjen. Nem lehet, hogy egy jó lélek, kit én rin5*
