Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

20 VESZEDELMES ÚT. tömöttsége miatt dél körül térdeinkről nem csak a nadrág, de imitt amott a „valóságos bór" is kopni kezdett. Ugyancsak déltájban az elsó hófoltokkal is találkozánk a patak forrásai körül, s innét ösvényünk egy kis gerinczen fel és lehaladva, egy tátongó mélység párkányára vitt, melynek szegélyét követtük felfelé. Az ösvény csakhamar ugy összeszorult, hogy egy keskeny szalaghoz hasonlított, tova futva a sziklalapokon. Balra több száz láb magasságú függőleges bazalt és gránitfalak emelkedtek; jobbra pedig iszonyatos mélység tátongott, melynek oldalai csaknem függőlegesen ereszkedtek alá, s a mélységből öszszo visszahányt sziklahalmazok közt szökdelő patak tompa morgása zúgott fel. Ösvényünk hellyelközzel oly összeszorult téren vitt, hogy málháink, sót sokszor térdeink is a sziklafalat érték; csak egyetlenegy ferde lépés, s a mélységbe zuhanás elkerülhetetlen ! Azonban, noha sok szerencsétlenség történik évente, s számtalan utazó és öszvér leli sirját ezen óriási mélységekben, ki már hozzá szokott ily utazáshoz, nem igen fél bajtól. S valóban, ha az öszvér jó lábu, s a rajta üló ember okos és higgadt vérű, alig is történhetik szerencsétlenség, ha csak nem esetlegesen. Képzelni sem lehet, mennyire tudja és belátja az öszvér ily helyen, hogy biztos lépése feltételezi életét! Ha az ösvény jó és elég széles, sietve halad; ha rosz és keskeny, oly kiszámítással rakja le lábait s oly közel szorul a falhoz, hogy valóban bámulnunk kell helyes ösztönét. Néhol az ösvény át van szelve több láb szélességű hasadásokkal, másutt hóval vagy sima jéggel van borítva; ily helyekhez érvén az öszvér, okvetlen mindig megáll, hogy gazdája leszálljon, vagy hogy terhét leszedjék. A mint az első ily helyen, hol több mint 15 lábnyira hó borította az ösvényt, öszvérem megállott, nem tudtam, hogy szálljak le róla. Jobbra a tátongó mélységbe léptem volna, s balra térdem a sziklafalat érte. Nem igen vizsgálódtam természetesen előre, s igy nem láttam, hogy szállott le don Antonio, ki előttem nyargalt. Végre egy utánam következő perui tanácsára az öszvér farára helyeztem át magam, s onnét lassan lecsúsztattam magamat háta mögött. Mennyire érezte a szegény állat, hogy a műtét mindkettőnk életébe kerülhet, tanúsítja azon körülmény, hogy egész leszállási operatióm alatt balfelével a falnak támaszkodott, s lábait a párkányhoz feszítette. Alig hogy lecsúsztam hátáról, azonnal tovább indult lassacskán, puhatolvalábaival a lie-