Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

148 GAL IT EO. HÉVIZEK. Öszvéreink, mintha csak sejtették volna szándokimkat, a nélkül, hogy tarajos sarkantyúnkat felette használnunk kelletett volna, sebes ügetéssel kezdték meg a napi pályát, s oly sebesen haladtunk előre a rónán a mint csak lehetett. Pár óranegyed múlva G a 1 i t c o patakhoz érkezve, jól megitattuk öszvéreinket; ezalatt a partokon világos jelenségeivel találkoztunk a kőszénnek, mely azonban felette durva s homokés kavicscsal kevert volt. A partokon átgázolván, egy mély vízmosásba vezetett ösvényünk, s nemsokára egy — körülbclöl 50 láb magas — sziklafalhoz érkeztünk, mely messziről meglepően hasonlított valami nagyszerű emberi miihez, ablak és ajtóforma nyílása levén. A mint a természet ezen szeszélyes játékát bámultuk, egy pár zarándok érkezett társaságunkhoz, kik a hellyel ismeretesek lévén, makacsul azt állították: hogy a fal Montezuma egyik kastélya volt s általa építtetett. Azonban minden állításaik és esküdözéscik daczára is meggyőződtünk, hogy Montezuma sem bírhatott annyi hatalommal — habár nagyhatalmú volt is — hogy ily műveket alkothasson, mert valóban ha azt tudnók is, hogy Cylops-ok építették, mégis kalapot kellene emelnünk ily óriási vállalat láttára. A város közelében egy caretát értünk utói, mely gyönyörű fekete szőlővel volt rakva, s a búcsújárók felfrisitésére volt szánva. Azonban csakhamar meggyőztük az indiánokat arról, hogy a mi pénzünk is épen oly jó ezüst, mint a búcsújáróké, s így engedelmet kaptunk egy egy m e d i a, azaz fél real, lefizetése után csemegézhetni menetközben a caretából, melyet kevés idő alatt tökéletesen ki is ürítettünk. Kilcncz óra körül egy meleg forráshoz érkeztünk, mely Ojo C a 1 i e n t e de Lorcto néven ismeretes, hol szanaszét a tócsákban számos indián fürdött és mosakodott. Hévmérőnk cl levén pakolva, sajnálkozásunkra nem mérhettük meg a forrás hősége fokát, de 10—15 lépésnyire a forrástól sehol sem állhatta ki kezünk a viz melegségét, s a forrásnál a viz közel lehetett -a forró fokhoz, mert gyöngyöket vert és bugyogott. Az egész térség, melyen a források vannak, veres (homokkal kevert) agyagból áll, s a források mcdcnczéi tele vannak kövesülésekkel, melyek gyakran a leggyönyörűbb korallhoz hasonlítanak, mind alkatra, mind pedig szinvegyülctre nézve.