Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

PADILLAS BÁNYÁI. 119 által a póznán íelhordatik, honnét ismét mások a malomba szállitják. Rodgers ur szivességét még tovább is kiterjesztette , mert innét egy szomszédjához kisért cl bennünket, ki szinte néhány arany-bánya tulajdonosa. Senor Don Jose Padillas felette szívesen fogadott bennünket, s minden tekintetben jeles villásreggeli után számos nagy értékű kvarcz példányokkal ajándékozott meg, s aztán közeli bányájába vezetett. Ösvényünk egy kis falu mellett vezetett el, melynek házai képzelhctlen magasra túrt földhalmok közt rejtőztek; az egész telep sokban liasonlitott valamely magyarországi vizenyős rétséghez oktober- és aprilban, mikor a vakondokok működni kezdenek, csakhogy természetesen a halmok itt sokkal nagyobbak voltak. A lakosok mind kutjaikban és kutjaik körűi voltak, hol nyikorgó facsigák segedelmével hajtogatták fel a zsacskókba kötött arany port, sarat, vagy földet, míg a közeli vizgödrökben meztelen férfiak, nők, gyermekek fáradhatatlan türelemmel szelelték a port, vagy mosdották kecskeszarvaikban a sarat és földet. Lehetetlen kifejeznem, mennyire szánakoztam a szegény nyomorult teremtéseken, s lehetetlen kifejeznem, mennyire örültem, hogy nem vagyok magam is ily aranybánya tulajdonosa! A tarnóczai juhászbojtár 10 ft 20 krjával évenként valóságos király ezen teremtésekhez képest. Nemsokára a hegyoldalra érkezve, szíves vezetőink egy ólombányát mutattak be, mely kövületekkel tömött mészkőtelepeken van ; a kövületekből néhány érdekes példányokat gyűjtöttünk. A hegy teteje körül ismét egy gazdag rézbányát vettünk rövid szemle alá, hol különféle, gyönyörű rézpéldányokat gyűjtöttünk , melyek közül néhány darabot Padillas ur kemény kövek segedelmével kezei közt összezúzott, s pillanatnyi mosás után számtalan arany és ezüst részecskéket mutatott be, miből világosan meggyőződtünk, hogy az érez rendkivül gazdag. A bánya főére mindenütt tömött mészkőrétegen vonúl végig, mely oly kopott, töredezett alakban tűnik fel, mintha az ér helyében egykor viz folyt volna. A kiálló szikladarabok mindenütt gömbölyűek és simák, s a falak közt számos — szintén köralakú — mélyedések léteznek, melyeket vezetőnk „bolsillo", azaz zsebnek nevezett; szerinte ezen zsebek rendesen leggazdagabb érczet tartalmaznak. A bánya száján számos mészearbonat példányok léteznek, szanaszét elszórva, melyek rendesen a rézzel vájatnak ki.