Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
III. A Kaliforniai félsziget
A VÖLGYSZOROS. 91 geket kikerűlendók — csaknem mértföldnyire a hegyek közé kelle felmásznunk, s azután ismét leereszkednünk. Egy helyütt pedig egy száraz patak medrében haladtunk mértföldeket, mindenütt derékszögletekben s meredek partok közt, melyek sokban hasonlítottak az utászok által várak megközelithetése végett ásatni szokott parallel-sánczoklioz. Midén a nap nyugvó félben volt, kalauzunk állitása szerént még mindig 5 league távolságra voltunk Todos Santoslioz; tehát ott, hol épen voltunk, a hegyek közt, a Todos Santos folyó egyik mellékága partjain, letelepedtünk. A völgyszoros mindkét oldala csudálatos meredek volt, s gránit és homokos mészkóból állott, imitt-amott bazalt és trapp jelenségeivel a tetökön. A falak déli oldalán pedig, hol sátorainkat vertük, magas, sárgaszínű tűzalkatu sziklák tornyosodtak fel mögöttünk, sok helyütt bámulatos magasságra emelkedve fel, s képzelhetlcn fantasztikus alakokat mutatva. A tornyok egyike több száz láb vastag, vizirányos rétegekkel A rolt fedezAm, melyek különféle szinvegytiletet, a haragos verestói a halvány sárgáig, mutattak. Az egész hegyoldal pedig porhadt és sárgás szinú meszes homokkővel volt borítva, mindenütt — hihetőleg tűz befoly ása miatt — amorphoid töredékekben. A hecr yek, czikás alakú tornyaikkal és nyársforma csúcsaikkal, természetesen meztelenek voltak; de tanyánk körül számos legyezó-pálma, akácz, prosopis, obione, fremontia, chimara és epliydra tenyészett; főkép pedig a pitaliaya vagyis a „Cereus giganteus", a világ legnagyobb*) s legkülönösb kaktusza, a maga villa- A ragy oszlop-alaku törzseÍA rel mindenfelé meredezett égnek s oly sajátságos, maga nemében egyetlen látványt nyújtott, mely mindegyikünket csudálattal töltött el, s azért nem is sajnálkoztunk rajta, hogy a rizs- és ezukornád-öntözés történetesen ide szorított. Tanyára mind a mellett csak azért telepedtünk, hogy bevúrva a hold felkelését, ismét és kényelemmel tovább utazhassunk. Természetesen csak kevesen feküdtek le közülünk, s társaságunk nagy része pattogó túz mellett s pipaszóval regélte egymásnak kalandjait, mint az rendesen kis táborunkban minden estve szokott volt történni. Yégre éjfél körül hűvös szél kerekedvén, mindenki pakróezba burkolódzott, s nemsokára ülve szundikálni kezdett. *) Egyikök, mely épen sátorom előtt állt, 64 láb magassága volt!
