Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

90 TIMPA FALU. gránit alapon települtek; a homokkó-böczkök nagy része üvegesült kvarcz vékony lapjaival volt borítva. Egyik mélyedésben egy zöld homokkó-alkatu barlangra is akadtunk, csak pár napok elótti tűz nyomaival méhében, melynek czélját azonban nem voltunk képesek még csak sejteni sem. Reggeli 10 óra körül T i m p a nevű kétemcletú házból álló faluhoz érkeztünk, mely a Todos Santos völgy éjszaknyugoti sarkát környező hegylejtóre volt épitve, s az ültetvények védelméül szolgál, melyekkel a völgy csaknem minden része nagy kiterjedésben van ellátva. Az indiánok azonban nem igen veszik tekintetbe Timpa fegyverzetét, mert sokszor nagy csapatban leütnek hegyeik közül, s a timpai álgyúk öble elól hajtanak cl egész öszvérés ló-seregeket. A mint a falu elé érkezőnk, az egész lakosság élénkbe siete bámészkodni. Kérdezőm egyikét, ha adhatnak-e árpát vagy tengerit öszvéreink számára? „Si Senor jCaballero, tengő maize, elóte calabazas, melones, y chili tambien, ananäs, y papayos" feleié s rögtön bőségben hordtak össze — ekkor már megállapodott csapatunk közé — fejes tengerit, tököt, dinnyét, paprikát, ananászt és banana fürtöket. Bevégezvén vásárlásunkat, egy hosszú nyakú fekete palaczkot vont eló köpenye alól árusunk, (ki nem volt más, mint a timpai alcalde, azaz főszolgabíró), s „No quiere whiske" szavakkal ajánlá. Tudtára adván, hogy nem iszunk pálinkát, nagyon elcsudálkozott, s megjegyzé, hogy a „padre"-tol azt hallotta, hogy az „amcricanos" hordószámra iszszák a pálinkát — viz helyett. Kérdeztük aztán az álcáidét, ha nem láthatnók-e a padrét» de azon feleletet nyertük: miként ó atyasága Todos Santos-ba utazott, hol Szent Jágo tiszteletére már egy hét óta ünnepek tartatnak ; s ajánlá, hogy siessünk, ha az ünnepélyben részt akarunk venni, mert két nap múlva vége lesz. Timpától Todos Santosig egy jó careta, azaz kordé-út vezet, mindenütt a Todos Santos folyó mentében. De jelenleg a ezukorültetvények öntözése miatt a folyó kifordíttatott medréből, s egész térségek borítva voltak vizzel; sok helyütt az út is cl volt öntve. Ennélfogva, az alcalde tanácsa szerént, ki szives volt egy kalauzt adni mellénk, az öszvér-ösvényt választottuk, mely a hegyek közt s hegyek oldalán vezet, mindenütt a völgy szegélyén. Azonban az ösvény sokkal járhatlanabb volt, mint minőnek mondták s magunknak képzeltük, s néha — bukkanó mélysége-