Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

88 TALÁLKOZÁS INDIÁNOKKAL. kat fog tanulni, mit még nem tudott, nem látott, de nem is képzelhetett.*) De elbeszélésem folytatásához térek. Alig kerültek nyársra a malaczok, a mint „fegyverhez" kiáltás hallatszott; s mielőtt konyhakésemet pisztolyokkal cserélhettem volna ki, az egész társaság lóhalálában futott az öszvérek felé, melyeket az indiánok — állitólag — hajtani kezdtek! Azonban oda érkeztünkkor állataink nyugodtan legelésztek, noha az egész hegytaraj szegélyezve volt lovas indiánokkal. Feléjük közeledve, egyikök tiszta spanyol nyelven lekurjantott, s találkozást kért. „ Rakja le egyiktek fegyverét, s jöjjön ide" kurjantá ismét a spanyol hang. Manuel — egyik kalauzunk — rögtön engedelmeskedett, én követtem. Azonban egy üngben levéli, alig haladtunk fel félig a hegyen, midőn az indián szeme térfogatomba akadt, s rögtön követelte a fegyver letételét, egy hosszü csövű puskát szegezve felém. Elhajitva a tőrt, a hegytetőre érkeztünk, hol a főnök (mert a szószóló főnök volt) nem palástolható elfogultsággal fogadott, noha fél tuczat fegyveres indián heverészett körülte. A beszélgetés hosszas és unalmas volt, mely közt értésemre adta, hogy két törzsbeli indiántól hallotta, miszerint öszvérekre van szükségünk, s késznek nyilatkozott velünk alkuba bocsátkozni, ha a csereczikkeinket hozzájuk — a hegytetőre — felhordjuk. Minden ékesszólásomat kimerítettem, hogy őket rábirjam, jöjjenek le tanyánkra, de lehetetlen volt, Yégre egy csinos fiatal legény letévén puskáját, Manuelt tanyánk felé követte oly utánozhatatlan léptekkel, s oly leírhatatlan büszkeség kifejezésével arczán, melyért Egressy Gábor mint Bánk bán méltán megirigyelhette volna. Én szinte követni kezdtem óket, de a főnök kijelentette, miként nem fogja megengedni, hogy távozzak, míg karezosa szerencsésen vissza nem érkezik tanyánkról. A jég azonban megtöretett, mert mihelyt láták az indiánok, hogy társukat semmi baj sem éri, lassanként tanyánkra szállingóztak valamennyien; mikor aztán *) Mellesleg legyen mondva: nagyon örültem, mikor olvastam, hogy az ujjá alakult M. Gazdasági egyesület Lits Antal urat egyik választmányi tagjává választá; mert bensőleg meg vagyok győződve, hogy az Egyesület magyarosb érzelmű, lelkesebb és szakértőbb tagot sohasem találhatott volna, Isten éltesse sokáig !