Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

54 belül észreveheti a vadászt, ha az mozog, de ha nyugton áll, már 50 méterről se különbözteti meg a környezettőL (Selous: „A hunters wandering in Africa" 91. oldal.) Legelés közben a legtöbb esetben egyfelé néznek az elefántok, ilyenkor keressük a nagy bikákat hátul. India és Ceylon, valamint a Kelet más rengetegeiben, könnyen megközelíthetők 10 lépésig. Ha csoportokban pihennek, óvatosabbak, a legkisebb ijedelemre összetömörülnek s menekülnek. Sanderson sose látta, hogy a bikák fedezték volna a menekülőket. Knochenhauer úgy tapasztalta Német-Kelet-Afrikában, hogy ha a csorda bármely tagja megriadt, a vén bika menekedett először. A vadász ne keresse a csordában a bikát, írja Knochenhauer, hanem azon a környéken, ahol a csordát kinyomozta, ezért is Német-Kelet-Afrikában juniustól decemberig vadásszunk, ilyenkor lehet a nagy bikát nyomon követni s a teheneket megkímélni. Ha a csordából valamelyik elefánt az embert észreveszi, röviden és élesen trombitál,* ezt a jelt a többi elefánt megérti és menekül.** Ha olyan csordára lövünk, amely még nem ismeri a puskatüzet, mind összébb tömörül s nem menekszik addig, amíg a füst és a lőporszag figyelmessé nem teszi. Lehet, hogy a lövést ilyenkor összetévesztik a mennydörgéssel.*** Ha megriad a csorda, kis távolságra igen gyorsan * Az elefánt az ormányával vagy a torkából ad hangot. Támadáskor, vagy ha megijed, élesen trombitál, de ha megharagszik s magában jár, torokból rekedten mormog. Az öröm hangja egy alig hallható dörmögés a torokból, vagy az ormányból jövő nyöszörgés. A nemtetszés hangja a rögtön megnyílt csap hangjához hasonlítható, ilyenkor az ormány végével többször a földre üt. ** Más esetben, ha igen közelről vették észre a veszélyt, hang nélkül, mint a szellemek illannak tova. *** Ugyanez lehet az oka, ha a tigris vagy oroszlán lövés után ismét visszatér a döghöz.