Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Első fejezet

30 bayban megfogadni. Calcutában és Madrasban megbízhatatlanok a szolgák, valláskülönbség nélkül mind megisszák a pálinkát és beszeszelt állapotban teljesen hasznavehetetlenek, elhagyják magukat, sőt egymással veszekedők is. Afrikában az inas (boy), egy szakács s a Shikary (vadász), a szorosan vett személyünk körüli szolgák. A Shikary végezheti ugyan a präparatori munkát is, mert az afrikai porterek nagy része tud segédkezni a nyúzásnál s a trófeák tisztogatásánál, mégis tanácsos egy benszülött präparatort is fogadni. Ha hátas öszvért vagy lovat viszünk magunkkal, a lovász (syce) is számítandó. Az említett öt embernek a porterekből kiszemelt emberek segédkeznek. Indiában a szolgálat minden nemére külön szolgát szokás fogadni, így az inas (butler), a szakács, a szakács segédje, a seprő (sweeper) s ha hátast viszünk a lovász (Syce) a legkisebb személyzet, amit magunkkal vihetünk, ezekhez jön még a Shikary (vadász) és a präparator. „Nekem, írja Sanderson, a sport fél örömet nyújtana, ha a szolgáim nem élveznék velem együtt a vadászsikereimet. Meleg ruhák, takarók, időnként egy kis külön járulék, amellyel megjavíthatják az élelmüket, megelégedetté teszi őket." „Ha valaki külön szolgálatot tesz, írja Clark, jutalmazzuk meg, mert mihelyst rájön a kiséretünk, hogy a vadászati kirándulás bőséges élelmet s jutalmat jelent, szívesen követ. Engedjük meg a szolgáknak, hogy társalogjanak, dohányozzanak, sőt bizonyos határig az éneket se tiltsuk meg, mivel mindezzel fentartjuk a szükséges jó hangulatot." Nagyobb távolságra való menetelésnél, ha szekéren visszük a fölszerelést, mint India több vidékén, ültessük a szolgákat a szekerekre, mert hosszú mars, különösen éjjel, vagy meleg napokon, hamar leveszi lábáról a városi élethez szokott embereket s a malária jobban előveszi a rosszul táplált indiait, mint az európait.