Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328
Első fejezet
31 A karaván (safari) összeállítása általánosságban. A karavánvezető (headman), a teherhordó emberek í porterek, vagy pagazik) s a puskával fölfegyverkezett teherhordók (askarik). ( Wissmann és más vadászok följegyzéseiből.) Utazzék a vadász úgy minden egyes vadászvidéken, mint az ott bevett szokás kívánja és ne kísérletezzék új szállítási eszközökkel: tehát Abyssiniában, Somalilandban és Sudanban a kék Nilus egyes vidékein teveháton, öszvérekkel, vagy szamarakkal vitesse a terhet; KeletAfrikában porterekkel, mert itt a tsetse légy pár hét alatt elpusztítja a teherhordó állatokat; Dél-Afrikában, ott, ahol a búrok a treckwagennel (szekér) járnak, Wissmann azt ajánlja, hogy nem a nagy négykerekű húsz ökör vontatta szekereken utazzunk, hanem minden nagy szekér helyébe vegyünk 10—10 ökör-fogatu, kétkerekű szekeret, így kevésbbé tesszük ki magunkat a tengelytörésnek s az egyik taligát ott, ahol nincs az egész teherre szükség, a táborban hagyhatjuk. Nyugat-Afrika őserdeiben helyenként a csónakon való utazás a legolcsóbb és legpraktikusabb. A Keleten: British India és Ceylon-sziget több vidékén, a maláji félsziget, Java, Szumatra és Celebes szigetek egyes részén szekéren vagy kocsin szállítható a teher, majd India egyes vidékein teveháton s az asszámi junglekben (a Himalája lábánál), valamint Burma őserdeiben elefántháton viszik a tábori fölszerelést. Egyébként a tropikus Keleten, eltekintve BritishIndiától, csakis helyben lakó sportsman, vagy profeszszionátus vadász közvetítésével szervezhetünk vadászkirándulásokat. Egy ilyen hosszabb expedíció szervezése nagy nehézségbe ütközik, sok utánjárással, mérgelődéssel, csalódással jár s az eredmény még se lehet közepesnél jobb, mert az ősrengetegekben csak igen nehezen és lassan mozoghat a vadász és ritkán jön össze vaddal.
