Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Előszó

ELŐSZÓ. Hiszem, el fog következni az idő, hogy a vadászkihágásokat nemcsak pénzbüntetéssel, hanem morális úton is olyan szigorúan sújtják, hogy a pusztításra született és azon soha felül nem emelkedő puskás (Shooter) is kénytelen lesz szem előtt tartani az előírt szabályokat, nehogy pellengérre állítsák és kitiltsák az ősi, szabad területek vad édenéből. Az ilyen puskást, a tömeggyilkost, csakis szigorú rendszabályok akadályozhatják meg abban, hogy ne lőj— jön mindenre, amiből hasznot húzhat, vagy amely vad trófeájával növelheti a képzelt nimbusát, amely abból áll, hogy „én többet lőttem, mint te!" Épületes szavakat mond Baker*, az afrikai felfedező * Sir Sámuel W. Baker 1845 és 1855 között nyolc évig Ceylon szigetén lakott és vadászott; azidöben a szigeten úgy elszaporodtak az elefántok, hogy a Government jutalmat tűzött ki a pusztításukért. Baker is kivette a részét az öldöklésből, a „Wild beasts and theyr ways" című könyvében írja, hogy: „Fiatal koromban százakra menő elefántot lőttem, később csak önvédelemből emeltem volna fegyveremet elefántra". 1861 április 15-ikétől számítva 14 hónap alatt Abyssiniában a Nilus nagyobb mellékfolyóit fölfedezte és térképezte, ezenfölül mint