Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

182 sarkát (cap); a legközelebb eső szigetközben erős árja van a tengernek. Amint a hajó hídjáról a mohával és alacsony sűrű cserjével fedett romantikus sziklás vidéket szemléltem, ott, ahol a nagy Sumatra végéhez érkeztünk, a hajó parancsnoka rámutatott az 50—60 méterre eső oldalakra : itt, mondta, még tíz év előtt ránk lövöldöztek az atjehiek, de rossz fegyvereikkel nem tehettek kárt a hajó hídját védő páncélban. Ma már nincsen szükség védekezésre, biztos a hajózás, a szoros mellé már nem jut harcos! Amint kiléptünk a szorosból, jobbról Oelée Lheué kikötőt látjuk, vagy jobban mondva a csaknem védtelen helyen horgonyzó hajókat. Tovább hajóztunk Sabang sziget északi kikötőjéig. Az őserdőbe bujt Sabang szigeten túl még csak egy kis sziget látszik a tengerben, ezzel észak felé kimerült Sumatra gerince. Sabang sziget teljesen fedett északi öblét 10 éve nyilvánította Hollandia szabad kikötőnek, itt értékesíti a Sumatrán bányászott kőszén egy részét. Sabang is rokonszenves hely és nem adok neki sok esztendőt, kicsi lesz a kikötője, hogy a bele özönlő hajók szénszükségletének eleget tegyen. A kikötő előtt álló magas vastoronyból Colombóba küldözgetik a drótnélküli táviratot. Sabangtól december 20-án érkeztem meg Oelée Lheuébe (28 tengeri mérföld). Dacára annak, hogy katonailag megszállt területre léptem, a vámnál semmi nehézséget se csináltak a fegyvereim miatt. Megmutattam a Ned. Indien előzőleg kapott fegyverhordozási engedélyeket és folytathattam az utamat a fegyverekkel együtt Kota Radja felé (3 kilométer); Kota Radjában (Atjeh fővárosa) már délután megkaptam az atjeh területre szóló fegyverengedélyt.