Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

183 Az „Atjeh en Onderhoorigheiden" területen. Kota Radja, Atjeh székhelye. Atjeh lakossága. A XVII. században az Atjeh királyság jogara alatt állott Észak-Sumatra, amint ezt T. Best angol kapitány jelentéséből tudjuk, az atjehi király 1613-ban hadihajók felett rendelkezett, a külállamokkal szerződést kötött. Ezidőben sűrű lakossága volt. A királyság később szultanátusokra oszlott; az egyes szultánok szünet nélkül háborúskodtak egymással, ezenfelül a Malacca tengeren az atjehi tengeri rablók az idegen államok kereskedelmét veszélyeztették. 1871-ben Anglia szabad kezet adott Hollandiának, hogy Eszak-Sumatrán rendet csinállon. Hollandia előbb végzett a tengeri rablókkal, amint pedig 1872-ben Kota Radjánál, az Atjeh birodalom fővárosánál partra szálltak a katonái, vereséget szenvedett. 1874-ben negyvenhét napi ostrom után bevette a várost és körül kiépítette a vasutat. A keskenyvágányú vasút ma körülfutja Sumatra északi végét Lho Seumawe kikötőig (északkeleti cap), az északkeleti végponttól a keleti parton Langsaig épült ki. Az egész vonal 413

1/, kilométer. Az atjehiek (különösen Kota Radjában) évszázadok óta összeköttetésben álltak az arabokkal, a british indiai Malabar parti lakossággal, Ceylonnal, a tenasszerimi és a maláji kereskedőkkel. A lakosságon meglátszik, hogy vegyült az idegen fajokkal ; a vegyülést előmozdította az is, hogy a tengeri rablók különböző népfaj nőjeivel népesítették be a háremeket. Kota Radja környékén a marcona képű benszülöttekben fel lehet ismerni az arab haramiát, rendesen ezeknek az arcát díszíti kardvágás; az indussal,